Denon DCD-820 CD játszó
(tudom, hogy unalmas gép, de attól még belenézünk)

Fogynak a masináim. Már csak ez a kettő hiányzik a Hi-Fi toronyból.
A magnó beteges, javítanom is kéne, nem csak szétszedni.
Győzött a lustaság! Legyen akkor inkább a CD.

 

 

Hogy a múltkor a pezsgőszín Onkyo tunert nem sikerült rendesen lefotóznom, az
még csak hagyján, hiszen fényes és csillog. De hogy már a fekete sem megy...

 

 

Na jó. Így persze fekete, csak így meg annyira, hogy nem is látszik.
Némi energiát kellene fektetnem a világításba,
ha már fényképezésre adtam a fejem...

 

 

   Ezek közül csak a "call" gomb érdemel említést, ami átpörgeti a lemezt, közben kikeresi a leghangosabb részt. Ez szalagra másoláskor jön jól, a helyes felvételi kivezérlési szint beállításához.

 

 

   Ez az egyetlen gépem, persze a végfokot leszámítva, amin van hangerő gomb a füles kimenetéhez. Vajon miből gondolja a gyártók többsége, hogy én pont akkora hangerővel szeretném hallgatni a műsort, mint amennyit az adott masina, plusz a fejhallgatóm kombinációja kiad?

 

 

Szép nagy kijelző, meg egy rakat gomb. Az előző CD játszóm egy DUAL CD20
típusú gép volt, ami ehhez képest erősen minimál koncepciós volt.
Erre ez még olyat is tud, hogy az Auto Edit gomb hatására
magától 30 perces csoportba rendezi a számokat,
hogy jó legyen a helykihasználás a kazettán.
Nagyon ügyes funkció! Sosem használtam...

 

 

A lemezajtó fémből van. No nem mintha nem tudnék rá vigyázni...

 

 

 

Mennyivel egyszerűbb a lemezkezelés, mint egy hagyományos lemezjátszónál...
Csak kinyitom az ajtót, beteszem a lemezt, becsukom az ajtót. A kazettás magnó
sem a minőségével, hanem csak a könnyebb kezelhetőségével ölte meg az orsóst.
Sokan nem szeretik a CD-t, mondván az LP (hagyományos hanglemez) jobban szól.
Egy bizonyos szint felett biztosan így van, de az átlagpolgár Tesla lemezjátszójánál,
lehet az akár egy NZC 420-as is, bármely CD játszó szebben szól. Nem serceg,
nem nyávog, nem ugrik a tű. De mára már a CD is kihalóban van. Ahogy
a CD megölte a hagyományos lemezt, úgy ölte meg a CD-t az mp3.

 

 

Legalább lepucolhattam volna a kijelzőt a lefényképezése előtt...

 

 

   Jé! Volt benne egy lemez. Ennek a lemeznek külön története van. Bementem a Violin lemezboltba (ma már nincs meg), és kerestem egy lemezt. Sajnos sem az előadót, sem pedig a szám címét nem tudtam. Viszont a keresett dal úgy kb. félig megvolt kazettán. A magammal vitt kazettát a pultos ember kezébe nyomtam. Betette a magnóba, és kiküldte a hangot a boltba, hátha valaki felismeri. Persze senki sem ismerte fel. Viszont a raktárból kiszaladt egy srác, hogy vegyük át neki kazettára, de azonnal. Míg a magnókban a szalagok pöndörödtek, én nézelődtem.
  
Na ekkor történt, hogy vettem ezt a lemezt. Bevallom, én és az előadók, pláne a számok címei, na az bizony két külön világ! Nem kiröhögni! Szóval az történt, hogy ezen a lemezen a ZUM együttes zenél. Én meg azt hittem, hogy egy Méhek lemezt veszek. Talán azért gondolhattam, mert a méhek is zümmögnek.
  
Amúgy nem volt rossz vétel. Az olcsó magyar lemezek között volt, de nagyon jó kis zene van rajta. A nyolcas tétellel, ha megküldöm a hangfalakat, akkor érzem, ahogy leng a talpam alatt a födém!

 

 

Minap pakoltuk át a hallt és a polcokat.
Még nem szoktam meg, hogy máshol van a fülesem.
Majd egyszer az lesz, hogy építek neki egy tartót fából. Csak nem ma.

 

 

 

Ráadtam a fülest a kamerára. Még így is hallatszik, hogy jó hangja van.
Múltkor megszólaltattam egy Tesla lemezjátszót, az nem szólt így.

 

 

Nem ezért vettem meg, hanem azért, mert a régi kezdte feladni a működést.
A DUAL CD játszót eleve hibásan vettem. Elértek benne a gumi alkatrészek.
A mechanika ráült a dobozra. Csak levegőt vettem, máris ugrott egyet a lemez!
Néhány vastagabb alátéttel kisegítettem, azonban pár év múlva, mikor már
a potmétereket kellett benne tekergetni, hogy olvasni tudja a lemezt,
úgy döntöttem, hogy lecserélem. Ekkor vettem ezt a Denont.

 

 

A távirányító is mellette szólt. Ez egy ekkora szobában (260x260)
nagyon fontos érv. Még a hangerőt is lehet rajta távirányítani!

 

 

 

Nemhogy a hangerő, de még a lemezajtó is távirányítós!
Ez azért jó, mert mire a szoba (hall) másik végéből
odaérek a CD játszóhoz, már ki is adta a lemezt.

 

 

Ha bekapcsolom, akkor 10 wattot eszik. Ha meg kikapcsolom, akkor semmit.
Ritka rendes egy gép... Legalábbis az Onkyo tunerhez,
meg a Technics magnómhoz képest.

 

 

Hatalmas puha lába van. Legalább nem karcolja össze az alatta lévő gépet.
Mondjuk nekem polcon van, de lehetne másképp is.

 

 

Az elülső lába nemcsak nagy, de díszes is. Vajon kinek jutott eszébe,
hogy az amúgy láthatatlan gumilábból dekorációt varázsoljon?
Van egy olyan sejtésem, hogy nem a tervezőmérnöknek...

 

 

Rá van írva a hátára, hogy lézer van benne. Hiába közismert tény, hogy lézersugáron
kívül mással le sem lehet olvasni a CD lemezről a piteket, ettől még ráírják.
Aztán van itt még pár csatlakozó, meg egy csomó bekarikázott betű.
Ami leginkább megfogott, az az alábbi matrica jobb alsó sarka.

 

 

A japán kolumbiai társaság készítette német országban.

 

 

Tényleg kezdenem kell valamit ezzel a világítással...

 

 

Érdekes részlet, hogy a gép fedelét tartó csavarok, a gép fedelén vannak.
Általában a lehajtott fémlemez tetőt oldalról szokás rögzíteni.

 

 

   Sokáig toporogtam ennél a képnél. Ötlettelenül bámultam a villogó kurzort. Mit lehet erről írni? Pláne úgy, hogy párszor már bemutattam, mi van a CD játszóban. Szedtem már szét olyat, aminek kézzel kellett mozgatni a tálcáját, meg olyat is, aminek alma van rajzolva az elejére. De boncoltam már autós lemezváltóst, és hordozhatót is.

 

 

A mechanika mindben kb. ugyan az.
A PC-be való CD meghatókhoz képest, itt természetesen hálózati trafó is van.

 

 

Még egy zöld lap, és...

 

 

   Erre fel nemhogy egy, de mindjárt két másik is akadt benne! A jobb oldali panel a füles jack alzatát tartja, míg a bal oldali panelen pedig maga a fejhallgató erősítő található, ami egy szégyen! Ez a gép akkor volt 30.000, mikor 10 rugó körül már lehetett CD játszót kapni. Szóval az, hogy egy gépnek, ami harmincezerbe fájt, torzítson a füles erősítője, az szerintem nagyon csúnya dolog.
  
Amúgy kipróbáltam, hogy a vonalkimenetre kötött emitterkövető, egy 9 voltos elemről, mint füles erősítő, az egyáltalán nem torzít! Kezdetben még úgy volt, hogy le is cserélem a két tranyóra az eredetit, csak aztán lusta voltam beépíteni. Valahol ott halt el a dolog, hogy nem tudtam mit kezdeni a gép kijelzőjével. Mert az meg jól hallhatóan sípol. Mindezt harmincezerért...

 

 

A panelen példás rend uralkodik.

 

 

Meg ez a hatalmas Denon IC.

 

 

Nem emlékszem, hogy valaha is cseréltem volna elemet a távirányítóban.
És még én pofázok mindig az elemekről...

 

 

Mindjárt nekiugrok a Technics decknek, és ha már az is
kész, akkor tolhatom is vissza a tornyot a helyére.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.