Ventilátor
(egy (illetve két) sikertelen mentési kísérlet története)

Kitették ezeket a dögöket (néhai szünetmentes táp) a folyosóra.
Én meg ugye nem vagyok az a típus, aki ellent tud állni a kísértésnek.

 

 

   Még tiszta szerencse, hogy egyrészt már mutattam belülről ilyen műszert, másrészt van itthon belőle még egy. Ez utóbbi műszer esetében már egy nagyszerű ötletem is van a felhasználásra. Csak ugye én, meg a "csinálok valamit", na az a két dolog mostanában valahogy nem akar találkozni.

 

 

Ott egy ventillátor. Azt már tudjuk, hogy elhozom, hiszen erről szól ez a cikk,
de nem csak ez derül ki erről a képről. Ha figyelmesen szemléljük, látszik,
hogy azon a hosszú lemezen eredetileg három ventilátor volt. Ha valaki
kettőt már elvitt, de ezt az egyet otthagyta, az nem egy jó ómen.

 

 

   Pláne annak tükrében nem az, hogy eredetileg nemcsak három, de egyenesen rengeteg ventilátor volt. Ha csak egy maradt meg, akkor az már biztosan döglött. Mondjuk szétszedni mindegy...

 

 

A zöld paneltől undorodva fordultam el, de a kismegszakítók (bár van belőle itthon)
felkeltették érdeklődésemet. Még szerencse, hogy fogalmam sincs hogyan lehet őket
leszedni a sínről. Persze ez a probléma is megoldódott. Illetve újabb szétszedtem cikk
keletkezett. Az történt ugyanis, hogy valaki leszedegette őket a sínről. Aztán lehet,
hogy velem ellentétben ő rájött, hogy ezek nem kellenek neki, s szétszórta őket
a folyosón. Nézegettem néhány napig az eldobált kincseket, aztán legyőzte
a kíváncsiság a hátfájásom. Lehajoltam. De ez már egy másik történet...

 

 

Kiszereltem a ventilátort. Természetesen nem forgott.
Éreztem én, hogy nem véletlenül maradt ott ez az egy darab.
Rém koszos volt, ami az átszívott légmennyiséget tekintve nem csoda.
Bevágtam a csapba, s jól megmosdattam. Gondoltam, ha valamit, akkor port azt
nem igazán kéne hazahoznom, hiszen abból itthon is van épp elég.

 

 

Ekkor jött a szokásos hónapokig tartó előszobában való ücsörgés. Rezgett a léc, hogy
mégis inkább kidobom. Végül mégis nekiálltam. Lett volna ezen darab nélkül is
ventilátor a szétszedtemben, csakhogy az a másik, az lent lakik a pincében.
Messze van az a pince... Talán majd máskor... Egy távoli galaxisban...

 

 

Nagyon szép fekete színe van, bár a mosogatás óta került rá egy újabb réteg por.

 

 

Nemcsak, hogy nem forog, de még a tekercselése is szakadt.
Ez mondjuk nem baj, hiszen eleve nem akartam megtartani.
(vigasztalom magam)

 

 

A PAPST cégnek van nálunk gyára? Ja. Vecsésen.
Mondjuk nekem Vecsésről a káposzta jutott eszembe, de hol van már az a világ...

 

 

Nemcsak, hogy szépen el van rendezve a kábel, de még egy kis bilincs is tartja.

 

 

A lyukakon keresztül látszik a motor.
Azok a dudorok nem mutatnak valami jól...

 

 

Torx csavarok. Vajon mi lesz a következő lépés? Mindegy...
A lényeg úgyis az, hogy egyre újabb és újabb csavarhúzó készleteket kell vennem.

 

 

Csavarszaporodás szempontjából ez nem egy termékeny project.

 

 

Juj de csúnyán néz ki!

 

 

Egyrészt azért nem forgott, mert belenőtt a zsír, másrészt felakadt a forgórész
a szétfortyant műanyagra. Nézzük meg először a tengelyt.

 

 

Zéger gyűrűhöz van fogóm, bár múltkor eltörtem,
mikor a BRG M9-et piszkáltam vele.

 

 

Ez tisztára úgy néz ki, mint valami rosszindulatú daganat...

 

 

Felmerült bennem a gondolat, hogy kuka. Éppen elég volt belőle ennyi.

 

 

Nemcsak a műanyag fortyant szét, de a tekercselés is meg van égve.
Mint azt már korábban kimértem, szakadt.

 

 

Hiába takarítottam ki a tengelyt, nem forog, mert kilóg az olvadt cséve.

 

 

Ugyan sok értelme nincs, de rutinból elhárítom a hibát.
Vagyis lecsiszolom a kiálló részeket.

 

 

 

Persze nem így kell forognia, hogy én lökdösöm a lapátokat, hanem magától.
Pontosabban szólva az áramjárta tekercs változó mágneses terétől.

 

 

Szép fekete, szép tiszta, valamint szépen bele fog esni a szemetesbe.

 

 

 

Pedig milyen szépen forog...

 

 

Egyszerűen nem volt szívem kidobni. Azt találtam ki, hogy kiviszem a kukáspiacra
és odaadom valakinek. Jól van no. Tudom, hogy gonosz dolog, de a többi piaci
kacat is meglehetősen hasznavehetetlen. Én csak tudom... Amúgy ez nem
az a ventilátor amit az előbb láttunk. Már úgy értem, hoztam helyette
egy másikat. Mint az jól látható, a saját káromon sem tanulok...

 

 

Illetve annyiban igen, hogy az újabb szerzeményt megmértem (mondjuk az előzőt is)
multiméterrel, hogy szakadt-e. Nem, ez nem szakadt. Persze forogni ez sem forog.
Amúgy ez az újabb darab onnan van, hogy addig-addig nézegettem a folyosón
a lomokat, hogy találtam még egy ventilátort. Valaki kiszedte, csak velem
ellentétben ő - miután rájött, hogy nem forog - otthagyta. Nekem...

 

 

Először ez is az előszobában ücsörgött, majd
szép lassan egyre bentebb merészkedett.

 

 

Ezen nem látszanak a műanyag cséve olvadásának nyomai.

 

 

A tekercselés is teljesen épnek tűnik. Apróbb bibi, hogy ez a ventilátor azt játssza,
hogy esze ágában sincs szétjönni! Ahogy tekerem forog, ha nem
is valami könnyedén, de szét azt nem jön!

 

 

   Gondoltam a WD40 majd segít rajta, ahogy általában szokott, de nem tette. Így hagytam harminc percre, de úgy be van nőve a tengely, hogy egészen egyszerűen nem volt hová beszivárognia a lötyinek.

 

 

Hiába tekergetem, miközben erősen húzom kifelé, szinte csak tizedeket mozdul.
Nem baj, mert időm az van. Az erőszaknak előbb utóbb úgyis engedni fog.

 

 

Honnan van ez a ventilátor? Egy szünetmentes tápegységből. Mondjuk nem kicsiből,
hanem akkora nagyból, hogy az egész épület eljár róla. Persze ha nincs áram, indul
a dízelgenerátor. A lényeg, amire ki akarok lyukadni, hogy ez a ventilátor eddig
kifejezetten meleg és páramentes helyen volt. Hogy tudott megrozsdásodni?
Meglehet, még beépítés előtt. Vagy talán attól, hogy kimostam a csapban.

 

 

Nem árulom el, hogy mikor mostam legutóbb fület.

 

 

   Ez itt azért érdekes, mert tisztára olyan, mintha a filcben tárolt anyag kenné a perselyt. Csakhogy az van, hogy nincs út a kenőanyagnak befelé. Akkor lehet azért van ott az a filc, hogy ne jöjjön a kenés kifelé. Vagy tán valami porvédő, esetleg szöszfogó funkciója lehet? Tudja a szösz...

 

 

 

   Amilyen szerencsém van, ez a ventilátor sem jó. Elindulni ugyan elindul, de erőlködve, s csak igen lassan. Illetve kifejezetten határozatlanul. Ha nem löködöm a lapátokat ujjal, akkor csak morog itt nekem, mint valami öreg kutya.

 

 

Kiszedtem, hogy megnézzem mi baja. Gondolom a fele tekercse beteg, csak mivel
nem férek hozzá, nem tudok rámérni. Mindegy... Megy ez is a szemétbe.
Hiába jóféle cucc, ha egyszer tíz év forgás, az tíz év forgás...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.