Pakolászok
(de csak egy kicsit)

Nem vagyok normális! Ez egészen biztos. Egyrészt azért, mert eddig még egyetlen
ellenszavazat sem érkezett. Másrészt meg minek rakosgatok már megint lomokat
az asztal alá? Pedig hogy örültem, mire végre sikerült e helyet felszabadítanom.

Ezt a hógolyót az asszonytól kaptam. Hogy minek, azt nem értem. Nem dolgozom
én olyan lázasan, hogy hűteni kéne! Amúgy a hógolyó meglepően stabilnak
mutatkozott. Hosszú órákat ült a virágállványon, mire végre elolvadt.

Az áttetsző doboz a lomokkal, mondjuk az még csak hagyján. Úgy állapodtam meg
magammal, hogy ez neki a rendszeresített helye. No de a tetején a kacatok?
Az azért már túlzás! Ha kifejezetten egy tárgyat nem is, de az itt lévők
sorsát ma elrendezem. Vagy legalábbis teszek rá egy kísérletet.

Itt viszont meg sem kísérlek rendet tenni. Mikor a múltkoriban rendbetettem
az előszobát, kitaláltam felülre azt a polcot. Az volt az eredeti elképzelés,
hogy sapka, sál, kesztyű. Ehhez képest mit látunk? E-cigi, PLL rádió,
hajsütővas, autórádió, órásrádió, mini Hi-Fi torony. A szatyrokról
már nem is beszélve! Bár azért akad ott egy kósza kesztyű is.

Úgy voltam vele, mi lenne, ha mondjuk éppen csak megigazítanám a dolgokat.
Például a nagydarab sötétzöld panel pont eltakarja az alatta lévő dobozt,
illetve a doboz tetején (állítólag) átmenetileg állomásozó lomokat.
De ez egyrészt csalás, másrészt pedig sajnos billeg az egész
felépítmény. Szóval ma nem úszom meg a pákázást.

Ezeken billegett a két panel. Komolyan mondom, hogy szerencsés esetben már
csak öt (vagy tíz?) év kérdése, hogy annyira kifogyjon a lakásból a szétszedni
való lomtenger, hogy szétszedni vágyáskor le kelljen értük menni a pincébe.

Konkrétan igencsak lehetetlen feladat megideologizálnom, hogy mégis minek kell
nekem itthonra egy háromfázisú transzformátor. Persze alkalomadtán majd ezt
is szét fogom szedni, de akkor is nehezen magyarázható. Amúgy ez is olyan,
mint a nagy zöld panel. Már úgy értem, hogy ez is benne volt a folyosóra
kitett szünetmentesben. Ezt sem volt ingerenciám kiszedni, de ezt is
kiszedte helyettem más. Hetekig szemeztem vele, hátha mégis
elviszi valaki. Persze végül már megint én voltam az.

Ez pedig egy lábzsák. A változatosság kedvéért, a lábam helyett
alkatrészek vannak benne. Majd mindjárt mutatom, de
előbb még kicsinység visszadobom a sarokba.

A gumilapot bedobtam ide, vagyis a középső fiókba,
mert itt nem legalább nem rombolja a látképet.

Mondjuk ezen a helyzeten azért már elég nehéz tovább rontani.
Persze rajtam nem múlik, én megpróbálom.

Rámértem a panelben található sok egyforma ellenállásra, hátha épp ebből
az értékből hiányzik egy marékkal a szortimentemből. De persze nem...

A panelből kiforrasztva már jóval kisebb helyet elférnek az alkatrészek.

Hogy aztán ezekből mi lesz?
Na ezt a kérdést már nagyon régóta fel sem merem tenni magamnak.

Az egyik üres panelt - mint valami kincset - Andi lábai elé vetettem.
Megpróbált még nálamnál is jobban elbánni vele, de nem sikerült.

Végre rend van! Mondhatnám, ha nem tudnám, hogy épp az előbb
dobtam fel innen az asztalra az alkatrészekkel teli lábzsákot.

Így ült ez a szatyor a piacon egy asztalon. Majdhogynem rá volt írva, hogy
az a hülye aki belenéz! S ahogy az már lenni szokott, én megtettem.

Azt mondta az eladó, hogy 500 forint lesz. Én persze elmosolyodtam. Igen beszédes
mosolyom van, melynek hatására az ár azonnal kétszáz forintra esett. Már csak
odébb kellett egyet lépnem, hogy anélkül, hogy akár csak egy árva szót is
 pazaroltam volna az alkura, száz forintért elhozhassam eme kincseket.

Vannak itt rendes lábasjószágok.

Valamint lábatlankodnak SMD változatok is.

Már hallottam róla, hogy a PT100-as alkatrész egy hőmérséklet jeladó, de eddig
még nem volt itthon ilyenem. Éreztem is hiányát a hidegebb napokon...

Hát neked meg hogy áll a lábad?

Persze hiába kérdem tőle, hiszen úgysem látja, mert a másik oldalán van a szeme.

Még a bevásárló cetlit is megkaptam az alkatrészekhez! Hogy a darált hús,
vöröshagyma, satöbbi, indulóadatból hogyan lettek elektronikai
alkatrészek, azt nem értem. Talán ha korábban nem is, de
főzéskor már egészen biztosan kiderült az apró eltérés.

Az a jó (?) a rendrakásban, hogy az eredeti és a végső állapot
között még az amúgy megszokottnál is nagyobb a rumli.

Ha itt-ott kivillan a fal, egyből feltöltöm a helyet lomokkal.
Gondoltam itt is teszek valamit. Már úgy értem innen el.

Ezt választottam. Ez egy kísérletező panel volt, mikor még csak tervezgettem
a woblert. Még meg sem volt a fiam, most meg már 20 éves is elmúlt
a gyerek. Szóval ez se néhány napja állomásozott a polcon...

Részemről el nem tudom képzelni, hogy mi lehet annál nagyobb bűn,
mint holmi ágyneműt tartani az ágyneműtartóban. Ezen gaztettet
ezen okból kifolyólag évtizedek óta nem is merem elkövetni!

Ebben a tálban egy olasz ételhez fortyogott valami húsféle. Aztán meg én, mikor
kiderült, hogy beleégett a kaja a kedvenc melegítős tálamba. Ezen szomorú eset
óta elektronikai alkatrészeket tárolok a dobozban. De ennek is hány éve már...

Ez nem én voltam! No nem mintha nem lennék időnként (még ha csak) gyerekes.

Újabb zacskó ellenállás.
Ezek az áram útjának, én pedig a szétválogatási kényszeremnek állok ellent.

Vegyes lomok, mindenféle boncolások emlékeivel.

Ez például egy un. Hall elem. A mágneses teret érzékeli. Mint azt már többször is
említettem volt, nekem a Merklines idők után az elektronika jött. Pont úgy
játszottam az elektronikai alkatrészeimmel, mint korábban a lyukacsos
lemezkékkel meg a csavarokkal. Például találtam valamiben ezt a
Hall elemet, meg valahol másutt egy középállású műszert. A kettő
közé egy próbapanelre felszórtam egy marék alkatrészt. A Hall elemtől
mintegy fél méter távolságban mozgatott mágnessel tudtam ide-oda mozgatni
a mérőműszer mutatóját. Persze ennek a kísérletnek is csak az emléke maradt meg.

Ezek mennek a vegyesbe. Talán egyszer szétválogatom őket...
Persze ha nem lesz ingerenciám építeni valamit, akkor minek?
Ha meg lesz, akkor is mi a fenének hozzá hat vödör alkatrész?
Az élet (legalábbis az enyém) megválaszolatlan kérdései ezek.

Ezeket itt és most beteszem a "230" feliratú dobozomba.
Persze ettől még nem lesz rend, de csak el kell kezdeni valahol.

Ezek ketten mennek a fémépítős dobozba.

Szerencsére van valahol egy dobozkám, mégpedig "feliratok" felirattal.
Most már csak meg kellene találnom...

Mivel ezek leginkább ellenállások, nem keverem őket össze a többi lommal.

Hurrá! Végre megtaláltam a feliratos fiókocskát! Ez is (mint ahogy
minden egyéb dobozom) telve korábbi szétszedések emlékeivel.

Ez a doboz az ágyneműtartóban lakott. Azért a "bátor" múlt idő, mert
kiszedtem onnan. Az a tervem, hogy nem is teszem vissza.
Jó lesz ez a pincében, mondjuk szerszámosnak.

ASZ akármi germánium teljesítmény tranzisztorok és 60 volt körüli
teljesítmény zénerek. Majd talán egyszer, egy távoli galaxisban...

Ha agyoncsapnak, tán akkor is letagadtam volna, hogy rejtegetek
itthon egy ennyire borzasztókék színű "T" elosztót.

Még tiszta szerencse, hogy épp az előbb találtam meg a feliratos dobozom.

Ezek mennek oda, a többi kitűzőt pedig rásóztam a fiamra.

Ez a doboz igazándiból nem is az enyém, hanem csak úgy találtam egy melóhelyi
költözéskor. Természetesen a tartalmával együtt. Persze ez egyáltalán nem
szolgál mentségül arra, hogy minek őrizgetek egy lyukas teniszlabdát.

Ez például éppen megfelel arra a feladatra, mikor mondjuk kört szeretnék karcolni
valami puhább anyagba. Hogy nincs is ilyen feladatom? Ugyan menj már...

Ez a fél mozdony sajnos nem működik. Majd alkalomadtán jól szétszedem.
Vagy valami...

Most, hogy végre ha nem is mindenütt, de itt-ott azért némileg
rendet tettem, jöhet a szünetmentes tápegység az asztal alól.

Mindig is akartam egy ilyet. Szétszedtem alanynak sem rossz, és mint az eredeti
funkciója, akár szünetmentesnek is megteszi. De róla már majd legközelebb...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.