Toshiba IC-777 táskarádió
(ajándékba kaptam egy nénitől)

Lementem a pincébe, s turkáltam kicsit a dobozaimban. Egyrészt örömmel tölt el
a helyzet, miszerint annyi lomom van, amennyire mindig is vágytam. Másrészt
viszont kissé elszomorító a tudat, miszerint sosem lesz vége a felhalmozott
készletemnek. Szerintem már nem élek annyi évet, hogy az összegyűjtött
kincseimbe mind belenézzek. Valahol itt tartottam a mélázásban, mikor
is egy óvatlan pillanatban kinyitottam a fotón látható dobozt. Ezek itt
kifejezetten szétszedés céljára begyűjtött, illetve ajándékba kapott
lomok. De szép az a kisrádió... Gondoltam bele óvatlanul...

Miközben ezt gondoltam, figyelmetlenségemben ki is kaptam a dobozból.
Szóval az úgy volt, hogy az ELMÜ szakemberei dolgoztak a lépcsőházban.
Hogy, hogy nem, de igen! A "szakember", ahogy az már annyiszor megtörtént,
felcserélte a nullát a fázissal. Mivel a lakásba 230 helyett 400 volt érkezett, ami csak
be volt dugva a konnektorba, abban mind kipukkant a tápegység! Természetesen
a lekapcsolt csillár, meg az épp nem fűtő villanybojler megmaradt, de minden
un. standby üzemmódú eszköz meghalt. Kiégettet akartam mondani, de az
elkötésből szerencsére nem lett lakástűz. Ellenben lett egy egész doboz
bemutatnivaló lom, amit ott jártamkor megkaptam. Illetve ez nem
pontosan így történt, ugyanis nem elsőre hoztam el a dobozt.

Mint ahogy ezt a rádiót sem elsőre hoztam fel a pincéből. Azt játszottam, hogy azt
mondtam magamnak: Ha még a héten valami dolgom lesz a pincében, akkor
felhozom ezt a rádiót. Tulajdonképpen ez történt a dobozzal is. Elsőre
otthagytam a néninél, pedig kínálgatta. Mikor pár nap múlva ismét
bedöglött a néninél szegény IPTV box, akkor azonban már úgy
gondoltam, hogy a sors akarta így. Valamint azt is bevallom
őszintén, hogy nem igazán nehéz feladat rám tukmálni
szétszedésre egy nagy doboznyi elektromos lomot.
Vagy legalábbis mikor ezt a rádiót kaptam,
akkor még így volt.

A rádió hálózati csatlakozó kábelét fellógattam ide. Eddigi tapasztalataim alapján
ez azt jelenti, hogy egyrészt most nem fogom tudni, hogy hová lett. Ellenben
a későbbiekben meg nem rakom el innen, mert eddig is itt volt. Pontosan
ez történt egy szétszedett vasaló kábelével, ami azóta is csak
lóg a fürdőszoba ajtajára szerelt fogason.

Kiszedtem a rádiót a műanyag dobozt ütődések ellen védő bőrtokjából.

Ránőtt szösztenger. Nekem valahonnan olyan ismerős ez a kép.
Hogy én hányszor, de hányszor láttam már ilyet...

A kivezérlésjelző műszer átkapcsolható hangolás, illetve telepfeszültség mérésre is.
Az URH részhez van egy távolsági / helyi, illetve egy AFC ki-be kapcsoló.
Hogy loudness (magas és mélyhangot egyszerre kiemelő kapcsoló)
mégis minek egy ekkorka táskarádióra, azt most hagyjuk. Van
rajta és kész! A power gomb pedig alapból elmaradhatatlan.

Van szabvány borotvacsatlakozó, meg van az a másik, ami például a PC hátulján van.
Hogy ezen kettő mellé miért kell különböző változatokat kidolgozni, azt nem értem.
Ha két erű, akkor az egyik, ha meg földelt, akkor a másik. Az miért jó, hogy ennek
nem fektetett nyolcas a formája? Az oroszok meg azt találták ki, hogy az övék nem
formában, hanem méretben tér el. Tipikusan kisebb. A cseheké meg négyszögletes...

Nem tudom, hogy mennyire jön át a lényeg, de a matrica felirata metál bordó színű.
Van aki megadja a módját!

Szegény rádió, illetve az ő hálózati trafója viszont magát adta meg.
Bárhogy is mérem, mindenképp szakadást mutat a multiméterem.

A hálózati trafó belül szakadt, ez a szivacs viszont egyszerűen csak ki.

Megvan benne minden. Mondjuk eddig sem feltételeztem,
hogy az ajándékozó nénike gyűjtené a tranzisztorokat.

Vajon mit akarhatnak tőlem ezek a szivacsok?
Bárhová nyúlok, rám veti magát egy darab.

Ezt nevezem! Ez egy ügyes konstrukció. Pár csavar oldásával
(illetve jelen esetben sajnos az említett csavarok maguktól
kiestek) egyben kiemelhető a rádió belseje a dobozból.

Kisrádió létére hatalmas hangszórója van. Már úgy értem, hogy úgy jó féltenyérnyi.
Ráadásul a hangszóró nemcsak, hogy nagy, hanem még gumiperemes is!

Azért jött szét a rádió minden különösebb erőltetés és csavartekergetés
nélkül, mert azok a felöntések melyekbe a rádiót összetartó
csavarokat kéne betekerni, lám mind kihullottak.

Síkba kell reszelni, majd a helyére kell ragasztani egy méretesre
formált un. piros hasábot. Eszem ágában sincs megjavítani,
illetve kipofozni ezt a rádiót, hanem csak úgy mondom.

A nem is olyan apró műszer szépsége alig látszik a kosztól.
Egy kis dörgölés, s mindjárt jobban néz ki!

Miközben dörgöltem a műszert, újabb adag szivacsmorzsa hullott ki a rádióból.
Mi van már? Bukik rám a szivacs?

Mindig csak az a fránya takarítás. Én azt utálom a leginkább a házimunkában,
hogy az ember elmosogat, összeporszívózik, leviszi a szemetet, aztán
ripsz ropsz eltelik úgy fél év, és kezdheti elölről az egészet!

Örvendek! Konkrétan gyönyörű ez a kapcsoló karocska.
Annak mondjuk kevésbé örvendek, hogy kiesett.

Tankérem nem én voltam! Ezek ketten teljesen maguktól másztak ki a rádióból.
Nehogy már magától szétszedődjön itt nekem! Olyan ez, mint múltkor a piacon
az egyik árus. Mennyi? Háromszáz, de kettőben is elviheted. Jó, akkor legyen
egy százas. Én meg mondtam neki, miután egyáltalán hagyott megszólni,
hogy nem veszem meg, ha nem hagy alkudni egy kicsit.
Erre megkérdezte: Elviszed ötvenért?

Úgy nézem, hogy ez már volt javítva. Legalábbis a kiesett karocskával
ellentétben, ez a két másik kapcsoló ragasztva van.

Ez egy csodaszép gomb, csak a szépsége nem nagyon látszik a kosztól.

Nem akarom tudni, hogy milyen anyag a lyukban az a zöld!

Íme a rádió fürdővize. Persze szó se róla, nem akarom én,
hogy a nénikék fürdessék a kisrádióikat...

Olyan szép ez a skála, hogy felmerült bennem a gondolat, hogy kilopom.
Aztán persze beugrott, hogy ez a rádió már eleve az enyém.

A számozott henger a hangerő szabályozó potméter tengelyére van erősítve.
A számokat a rádió elején egy kicsiny ablakon keresztül láthatjuk is.
No nem mintha e nélkül nem tudnánk, hogy milyen hangosan
szól a rádió. A lényeg az, hogy kifejezetten jól mutat.
Mondhatni el lehet vele adni a készüléket.

Ez egy másik skála, mégpedig az időzítőé. Ebbe a rádióba ugyanis be van építve
egy mechanikus óra, ami a beállított idő eltelte után kikapcsolja a készüléket.
Aki a rádió hangjára szeret elaludni, annak jól jön. Én speciel elalváshoz
- rádiózaj helyett - inkább a puszta csendet kedvelem.

Biztosan akadna ide illő méretű trafóm, de nem keresek másikat.
Minek? Úgy is csak dísznek, vagy annak se tartom a rádióimat.

Toshiba ide, japán technika oda, ez
bizony elég trehány szerelés.

A hangszórót meghajtó erősítő hagyományos trafós kiképzésű.
A kimenőtrafó valószínűleg egyrészt a szükséges teljesítmény,
másrészt pedig a jó mélyhangátvitel miatt lett ilyen nagy.

Hurrá! Megvan, hogy honnan esett ki a korábban látott furcsa formájú lemezdarab.
A bal szélső Jack aljzat kapcsoló érintkezője volt. De ez szerintem
mindegy, merthogy úgysem fogom visszaszerelni.

Biztosan jó ez így, hiszen működik a rádió, de nekem akkor
is zavarosnak tűnik. Mondhatni mentes a letisztultságtól.

Az elemtartó csak egy kicsit van berohadva, de ez sem igazán érdekel.
Rácsíptettem a tápegységem zsinórjait a rádióra, oszt hadd szóljon!

De nem szól. Ellenben stabilan megeszik benne valami 4,6 Ampert!

Mivel a trafócska olvadozott, megolvasztotta a műanyag keretet is,
gondoltam ő lesz a tettes. No de hogyan jut vissza
a trafó szekunderéhez a tápfeszültség?

Ennek a fura tokozású két diódának visszafelé nem szabadna vezetnie az áramot.

Most forrasszam ki? Miért?
Mikor kéne kiforrasztanom?

Egyel több vagy kevesebb kieső alkatrész már olyan mindegy. Az igazsághoz persze
hozzátartozik, hogy szó sem volt róla, hogy zárlatosak lettek volna a diódák!
Mindössze annyi történt, hogy keresztben tettem rá a krokodilcsipeszeim
a teleptartó lábaira. Mentségemre szolgáljon, hogy valamiért ki van
vezetve a telepek közepe is. Ez zavart meg. Hogy aztán a rádión
belül mire van felhasználva a 3 voltos feszültség, azt már nem
nyomoztam ki. Mondjuk nehéz is lett volna, mert nincs ehhez
a készülékhez kapcsolási rajzom, az internet meg
nem dobott ki semmi érdemit.

Addig addig tekergettem a gombokat, míg csak rá nem jöttem, hogy
attól van a rádiónak fura rekedtes hangja, hogy túl van vezérelve.
Vagyis attól torzított, hogy túltekertem a hangerő gombot, minek
következtében a mélyhangokkal nem tudott mit kezdeni az erősítő.

Ez a kép már napokkal később készült, mikor is összerakom a rádiót.
Az összerakás iránti vágyam ébredése talán onnan ered,
hogy a rádió belseje a polcaimra van felszórva.

A külseje pedig a virágállványon ül.

Vajon mit álmodhattam? Merthogy álmomban igencsak furcsa
formára sikerült hajtogatnom a plédet. Szerintem ha direkt
ilyenre akarnám összetekerni, talán nem is sikerülne!

IC, valamint FET funkcionális egységek is vannak benne.
Toshiba ide vagy oda, én bizony nem láttam őket!

Ez a gomb konkrétan gyönyörű! De ezt már mondtam. Szóval az úgy van, hogy egy
ilyen szép gomb mindig megindítja a fantáziám. Valahogy úgy vagyok a szép
gombokkal, mint az IKEA-ban a húsvágódeszkával. Mikor meglátok
egy szép formás fadarabot, gondolatban ráálmodok egy rádiót.

Bevallom őszintén, hogy csaltam! Nem javítottam meg a kitört gombot,
hanem csak odatámasztottam. Polcra dísznek nem mindegy?

Szépnek szép, csak nem igazán akar fotózkodni.
Vagy ő maga csillan be, vagy a háttér.

Gondoltam összeszedem a rádió lakásban szétszórt alkatrészeit, kezdve mindjárt
a szíjjal. A keresett alkatrészt mintegy két hét múlva találtam meg. Mondjuk
ez nem csoda, hiszen összetekertem, mint azt a seregben tanították, majd
eltettem egy olyan jó helyre, ahol biztosan nincs útban. Ezen a képen
a jobb felső sarokban látható (illetve annyira azért nem), mégpedig
a csaptelep tekerő gombján. És ez még egy szerencsés eset!
Néha úgy elrakok valamit, soha nem kerül elő!

Hogy ez ne legyen így a rádióból kiesett alkatrészekkel, azokat
egy zacskóba téve betömöm a teleptartóba a szíj mellé.

Nem is tudom, hogy mi legyen vele. Mondjuk dísznek szép, az már biztos!
Majd ha egyszer méltóztatok elrendezni a polcaimon a rádióim,
akkor talán lesz neki rendes helye. Addig is betettem
egy nagy dobozba, azt már úgyis megszokta.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.