Csengőreduktoros tápegység
(UE100 adapterhez készült)

A minap megnéztük belülről a csengőreduktort (minő csoda, egy trafó van benne),
most pedig megnézünk egy csengőreduktorral épített aprócska tápegységet.
Nagyon egyszerű dolgom lesz! Mivel minden egyes alkatrésze kívül
van, ezért ma nem lesz mivel koptatnom a csavarhúzóimat.
Egyrészt ez nem így lesz. Másrészt viszont mégis
honnan van nekem egy ilyenem?

 

 

Van nekünk ez a rejtekszekrény a sarokban. Ez volt apukám alkatrészes birodalma.
Illetve tulajdonképpen még most is az, mert ugyan atyám már évekkel ezelőtt
távozott az élők sorából, de nekem még mindig nem volt érkezésem
rendet vágni a lomjai között. Tonnányi kincs van itt!

 

 

Ahogy a legfelső polcra benézünk, azt hiszem teljesen érhető, hogy miért nem
álltam neki a rendrakásnak. Persze vannak itt egyszerű esetek is, mint mondjuk
az a csomó kék kondenzátor. Beszórnám őket a kondis dobozba, és máris nem
itt foglalnák a helyet. Ez persze nem is olyan egyszerű, ugyanis ha egyszer
nekiállok, akkor már mindent ki kéne innen szedni. Ez egyszer meg is
fog történni, de hogy nem most, az egészen biztos! Szerintem most
épp elég lesz, ha a jobb hátsó sarokban megbúvó tápegységet
bemutatom. Pedig amúgy érdekes eset a bal oldali zöld
dobozba rejtett URH rádió is. Ez két példányban készült.
Egyet nekem, egyet apukámnak. Az enyém sajnos már rég
megsemmisült, illetve szétszedtem, de az öregemé
- mivel sosem volt használva - még mind
a mai napig egyben van.

 

 

Ha már úgyis itt jártam, befotóztam az eggyel lentebbi polcra is.
Ha már itt vagyok, kiszedek innen is valamit. Ha már
úgyis tápegység, akkor legyen onnan hátulról
az a koszbarna doboz. Már úgy értem,
hogy ő lesz a jövő heti boncalany.

 

 

Még ott helyben és koszosan kitettem a napra, hogy lássuk az eredeti állapotát.
Természetesen a vastag porréteg nem a szekrényben került rá. Nekünk, mikor
ebbe a lakásba 1971-ben beköltöztünk, egy Videoton Horizont tévénk volt,
ami csak a VHF 12 csatornát tudta, UHF-et nem. Mivel a kettes adót is
szerettük volna nézni, ezért vettünk a tévéhez egy UE100 adaptert.
Ez az adapter két darab három voltos rúdelemről járt. Egyrészt
ilyen elemet nem is mindig lehetett kapni, másrészt pedig
az elemvásárlás egy rettenetesen felesleges pazarlás!
Mondta atyám, s összedobta ezt az apró tápot,
ami aztán éveket porosodott a tv mögött.
Mondjuk az nem valami szép dolog,
hogy szerencsétlen ennyire
porosan lett eltéve.

 

 

A zümmert és a csengőt már láttuk korábban, és a csengőreduktor is bemutatódott.
Gondoltam következzen most a csengőreduktoros tápegység.
De hogy én ezt milyen lassan gondoltam...

 

 

A korábbi képen még nem volt színük az alkatrészeknek.
Illetve volt, csak elfedte őket az évtizedes por.

 

 

Mikor ez a tápegység készült, még bőven versenyben volt a diódákkal a szelén.
Ezt az alkatrészt így lehetett kapni egyben, mint manapság a diódanégyest.
Én meg olyan vaksi vagyok, hogy csak most, már úgy értem, hogy ezt
a képet így utólag nézegetve szúrtam ki a szelénsor
szélén a Tungsram feliratot.

 

 

Ha a szám azt jelenti, amire gondolok, akkor ez az 1000 mikrós
elektrolitikus kondenzátor 1974-ben készült, ami idestova
már több mint negyven évvel ezelőtt volt!

 

 

Bakelit lapra, réz szegeccsel rögzített, réz forrasztófülek.
Amúgy ez itt a tápegység kimenete.

 

 

Ez itt egy negyven éves forrasztás, apukámtól. Amúgy ez nem teljesen biztos.
Mivel apukám "dolgozott" a gyárban, én meg "csak tanultam" (csudákat),
így gyakran megesett, hogy ezt azt én szereltem össze. Például abban
egészen biztos vagyok, hogy a valaha a karnis tetejére szerelt
fénycsőarmatúrát én csavaroztam, illetve huzaloztam
össze. Persze apám nem kihasznált, hanem
úgymond engedett játszani.

 

 

Hogy ez nem is egyszerű bakelit lemez, hanem egy nyomtatott áramköri lap?
Mégis ki gondolta volna felülnézetből? Amúgy emlékszem erre a panelra.
Mármint nem tényszerűen erre a darabkára, hanem magára az anyag
minőségére. Pontosabban szólva minősíthetetlenségére. Valami
rettenetesen pocsék volt! Maga az alaplemez a legkisebb
mechanikai hatásra reped, törik, míg a fólia az első óvatlan
pákaotthagyáskor feldobja a pacskert. Ez a lemez konkrétan
olyan gyenge, hogy fúrás előtt nem szabad bepontozni, merthogy
attól meg berepedezik! Ha nem dobtam ki (évekig szemeteslapátnak
használtam), akkor még van valahol belőle egy darab eldugva a pincében.

 

 

Hát nem ezt mondtam épp az előbb!

 

 

Nem csak úgy egyszerűen letörött a széle, de be is repedt.
Gondolom takarításkor lerepült a tévé háta mögül.
A rézfóliát meg egyben le lehetett róla húzni.

 

 

A szelén egyenirányító a csengőreduktor három voltos kimenetére van rákötve.
Ez a  kimenet - mint az a múltkori cikkből kiderült - 5,5 volt körüli feszültséget
szolgáltat. 5,5 szorozva gyök kettővel az 7,75. Ez tökéletesen helyettesíti
 a két darab három voltos rúdelem szolgáltatta 6 voltot.

 

 

Manapság már nem is lehet olyan konnektort kapni, amibe ez a dugó belemenne.
Természetesen nekem még ehhez való aljzatok vannak felszerelve az asztalom
szélére. Mindegy ez, merthogy nálunk amúgy sem földeltek a lakásban
a konnektorok. Kivéve persze a konyhát, meg a fürdőt,
de azokat már én villanyszereltem.

 

 

Azért hagytam ilyen szélesre a képet, hogy látni lehessen, hogy a doboz oldalához
képest mily sikeresen elforgatta a szerszámkészítő a feliratokat. Van az a mértékű
alkoholszint, amitől így áll az egyenes! Én ugyan nem szerszámkészítő vagyok,
hanem telefonszerelő, de nekem elhiheted, hogy tapasztalatból mondom.

 

 

A kimeneti feszültség nulla. Illetve az előbb még nem volt az, csak egy óvatlan
rövidzártól (mely amúgy teljesen szándékos volt) esett le nullára.
Mozgatástól előkerül a delej, majd rövidzártól eltűnik.

 

 

Mit is mondtam arról, hogy ezt nem kell szétszedni?

 

 

Első ránézésre teljesen rendben van.

 

 

Azonban mikor fejjel lefelé fordítottam, azonmód kiesett a csengőreduktorból
a középső szorító. Ez a kontakthiba (lényegében inkább szakadás) okozta azt
a jelenséget, hogy időnként (mikor épp hozzáért a szorító a dróthoz)
feltöltődött a szűrőkondenzátor, de miután rövidre zártam
nem töltődött újra, csak ha megkocogtattam a tápot.

 

 

Hogy én ma milyen ügyes vagyok!
Bíztam el magam rutinosan...

 

 

Merthogy a hálózati csatlakozó bekötése is kontakthibás volt.
Tényszerűen hármat tekerhettem mindkét csavaron.
Pedig mikor eltettük, akkor még működött...

 

 

Aztán már csak a kivezető vezetékek végére kellett egy
kis felújítás, hogy újra a topon legyen a szerkezet.

 

 

Most a jó!

 

 

Most mi a fenét mérek? (kérdezte magától a szerző, a képek készülte után egy héttel)
Először azt hittem, hogy már megint nincs feszültség, de aztán kiszúrtam, hogy
a multiméter váltakozó feszültség mérés állásban van. Tehát a mérés szerint
ennek a tápegységnek, terheletlen állapotban, 200 mikrovolt brummja van.

 

 

Egy 100 milliamperes skálaizzóval terhelve pedig 14,5 millivolt.
Ez - ha nem is teljesen tiszta - bőven megteszi elemek helyett.

 

 

Ezt pedig a szerző most úgy, de úgy elteszi...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...