Extrafon vonalpótló tápegysége
(mini szünetmentes)

A minap szétkaptam az Extrafon vonalpótlót, csakhogy a tápegységét nem tudtam
megmutatni belülről, merthogy az szőrén szálán eltűnt. Nem vittem sehova, itt
a szobában varázsolódott el. Mindenfelé kerestem! Benéztem az ágy alá is,
hátha mondjuk véletlenül berúgtam. Mármint nem én, illetve én, de nem
úgy, hanem a dobozkát. Semerre sem volt! Gondoltam hátha a múltkor
véletlenül eltettem a Weller pákával együtt, de nem volt a pákatrafó
előtt. A másik oldalon a fúrós fiókban sem. Végül feladtam. Néhány
nap elteltével akadtam rá. A kép közepétől egy kicsit lefelé látható.
Azért ezt a fotót választottam, mert ezen látszik, hogy a szobám
átlagos fényviszonyai között mennyire el tud tűnni valami.

Ez egy nagyon formás kis doboz! Már két dolgot is építettem bele, illetve belőle.
Az egyik a Panasonic M7 kamerámhoz egy akkutöltő, a másik
pedig egy Konica kamerához való tápegység.

DC output, vagyis egyenáramú kimenet. És a két fehér vezeték közül
mégis melyik a pozitív? Ez milyen egy trehány megoldás már...

Hurrá! Valami végre nem kínai.

A felépítése teljesen hagyományos, még nem kapcsolóüzemű, hanem áteresztő
tranzisztoros stabilizátoros. Illetve mégiscsak akad benne egy kis
turpisság, ugyanis ez a tápegység, ez szünetmentes!

Ez a kék bordázott valami ugyanis egy csomag akkumulátorcella.
Ha áramszünet van, olyankor ez biztosítja a kimenti feszültséget.

Jó. Akkor ez a málló félben lévő példány már nem biztosítja,
de új korában még igenis úgy működött, ahogy mondtam.

Bedugtam a tápegységet. Bedugva is hagytam néhány órára. Eredmény nulla.
Kikötöttem a panelből az akkucsomag egyik lábát, és jól megtoltam a tápomról.
Eredmény szintén semmi. Felveszi a töltőáramot, de nem ad vissza belőle semmit.
Ezeket a szerkezeteket ipari tanuló koromban szerelték össze, vagy az is lehet, hogy
csak javították az Ivánka utcai tanműhelyben. Ez még valamikor a hetvenes évek
végén volt. Ez meg nem az a típusú gombakkumulátor, ami kibír negyven évet.
Egyszer, mikor leszerelésnek indultak az Extrafonok, mert kiváltottuk őket
az akkor modernnek számító PCM-re, szereztem egy marék ilyen kék
akkumulátort. Persze már akkor sem volt bennük semmi élet. Rákötöttem
apám labortápját, majd lefeküdtem aludni. Szendergésemből egy meglehetősen
hangos robbanás riasztott fel. Szétnéztem a lakásban, hogy mégis mi adhatott ilyen
hangot, de nem találtam semmit. Később - mikor már az asztalomnál ültem -
vettem észre, hogy az egyik műszerzsinórom a sarokban van. Ahogy
felvettem, ott fityegett a végén a fele akkumulátor. Felrobbant,
szétrepült, és elvitte magával kirándulni a műszerzsinórom.

A dobozka tetejében matrica, hogy mit hova kell bekötni.
Erre se vetette tekintetét senki az elmúlt negyven évben.

Ezzel a két fehér vezetékkel, na ezzel nem tudok betelni...

Ej de kis koszosak vagytok...

Gondoltam a nagydarab műanyag lap jó lesz még valamire, de
ha már úgyis itt voltak, végül megfürdettem a többieket is.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.