Az a valahol mélyen belém ivódott érzésem, hogy a bemutatnivaló kincseim sosem fogynak el, az nemcsak azért van, mert az idők folyamán rengeteg mindent gyűjtöttem be, hanem azért is, mert ugye a majd mindjárt következőket (hát persze, hogy úgy lesz...) kedvenc szokásom odakészíteni magam köré. Hogy melyik tárgy mennyit hever a polcon, az kérlek nálam annyi mindentől függ, hogy arról ha külön regényt azért nem is tudnék írni, azonban a rengeteg tényezőt felsorolni biztosan durván sok lenne!
   A faládika rádióval például az a bajom, hogy leszakadtak benne a ferritrúdról érkező vezetékek (megjegyzem magával a ferritrúddal együtt), és ahhoz, hogy visszataláljak velük a helyükre, egyrészt egy a jelenleginél erősebb szemüvegre lenne szükségem, másrészt a rádió kapcsolási rajzára is, ami ugye egy amatőr építésű készülék esetében csak igen csekély eséllyel lelhető fel.
   A ferde tetejű SANYO deck ugyan már megszólalt, de sajnos még csak az egyik fele. Na jó, szól a másik oldala is, csakhogy az folyamatosan gerjed, mely hibát valószínűleg nem lesz egyszerű feladat elhárítani. Ez annyira így van, hogy az első két nekifutásra nem is sikerült.
   Aztán ott van még a polcon a BRG MK-29-es magnó is, amiből ugyan már sikerült összegyűjtenem a rendelkezésemre álló hármat (magyarul megtaláltam őket a különféle rejtekhelyeiken), megfelelő mennyiségű erőt azonban még nem sikerült összegyűjtenem a szétszerelésükhöz.
   Bár akad itt még egy UHER 4000 riportermagnó, egy röpképes helikopter, egy HD-nek feliratozott akciókamera, és még két radioaktív sugárzásmérő is, én a mai napra boncalanyt mégsem közülük választottam.

   Hanem levettem inkább a polcról ezt a rádiót. Ez a döntésem amúgy azzal volt indokolható, hogy épp egy olyan projectet futtatok, melynek keretében a mindent tudó táblázatban előre kihagyott helyeket töltöm fel az utólag szétszedett rádiókkal.
   Ezt a rádiót amúgy még a Verseny utcai piacon vettem. Egyrészt gondolom azért, mert olcsó volt, másrészt meg ugye bizalommal töltött el, hogy még a doboza is megvan. Vagyis ezt valaki megvette, majd miután idővel elromlott benne valami, szépen visszacsomagolta, aztán idővel ahogy volt, kompletten kidobta.
   Hogy mi volt vele, arra már nem emlékszem, mert szinte egyből új gazdára lelt. Idővel persze, mikor már végképp feladta benne valami, akkor visszakaptam, mint egy boncolásra pont megfelelő alanyt.

   A Tronic márkájú készülékeket nálunk a Lidl forgalmazza. Ehhez képest ezen egy árva szó nem sok, annyi magyar felirat sincs! Ez persze valószínűleg csak azért van, mert ez a rádió nem nálunk lett véve, hanem mondjuk Bécsben. Annyit persze így is ért belőle mindenki (mármint a feliratokból), hogy ez egy digitális világvevő.

   Hogy már meg lett kezdve a szétszedése, az nekem annyira nem derengett, hogy így hirtelen azt sem tudtam eldönteni, hogy én voltam-e az elkövető, vagy kiváló barátomtól már eleve így kaptam vissza. Valószínűleg a mindenféle holmijaimra történő egyre sűrűbben előforduló rácsodálkozás már az öregség szerves része.

   Elmondjam, hogy mégis hogyan került ide ez a kép? Nos úgy, hogy valamiért már eleve benne volt a Tronic rádiónak megnyitott mappában. A számtárcsa valószínűleg a tárcsás kézibeszélő építése című projecthez kellett, míg a fél villanyborotvából történő, még a bedugott fülű embert is felébresztő szerkezet a nagyon zajos szomszédok elüldözése okán nem került megépítésre. A Fair, az Aristona, és a lapos rádiót már szétszedtem, valamint azóta már az alattuk látható szőnyeget is kicseréltem.

   A hall közepén a tőlem megszokott határozatlansággal toporogva, nemcsak azt kellett megállapítsam, hogy a helyzetem reménytelen, hanem egyben azt is, hogy én magam is az vagyok. Mármint azért, mert miközben a jelen cikk írásának még valamikor 2016-ban álltam neki, ez a kép már 2023 májusának végén, vagyis 7 évvel később készült, miközben a hallban a polcokon alig történt valamicske érdemi változás. Ráadásul a kicsi daxli rádió is pontosan úgy járt, konkrétan ugyanúgy félbe lett hagyva (amúgy annak az esetnek még csak 4 hónapja volt), mint a jelen cikk keretében bemutatott társa. Mindezen elmaradásokra fel, a mai napra is csak annyit mertem bevállalni, hogy leveszem a polcról a rádiót tartalmazó dobozt, majd letörlöm a tetejéről a port. Én, meg az én mindig nagyszerű terveim... Mondjuk ez legalább biztosan össze fog jönni. Már ha csak közbe nem jön valami!

   Hogy mindenki lássa mekkora nálunk a por, azt a doboznak először csak a jobb oldaláról töröltem le. A meglepetés nem ekkor ért, hiszen nagyon is tudok róla, hogy ez egy poros nagyon lakás, hanem mikor a doboz másik felét is letöröltem.

   Hogy mi van? Kérdeztem rá értetlenkedve az évek óta ki sem nyitott doboz tartalmára. Amúgy ugyanígy voltam ezzel a cikkel is, mert miközben én azt képzeltem róla, hogy már egészen előrehaladott állapotban van, a rádióval tulajdonképpen még nem történt semmi.

   Hogy nincs összerakva (lásd balra zacskóban a csavarokat), az ugyan derengett róla, az viszont már nem, hogy csatlakozók és drótok is ki lettek belőle szedve. Már ha a kép közepén látható alkatrészek ehhez a rádióhoz tartoznak egyáltalán. Ebben számomra az a csúnya, hogy mikor információ jön valamelyik tárgyamhoz (jelen esetben kiváló barátom gondolom megírta, hogy mi van a rádióval), azt én mániákusan mindig (hát persze, hogy úgy...) el szoktam tenni, mégpedig egy ráutaló nevű mappába. Jelen készülék esetében viszont nem volt semmiféle információm. Vagyis állhatok neki kitalálni, hogy miért lett szétszedve. No nem mintha nem ez lenne a hobbim...

   A rádió előlapját kissé álmatagon bámulva, a modell nevét meglátva, menten felmerült bennem a kérdés: Honnan tudta a gyártó, hogy a készülékét 2023-ban fogom szétszedni?
   Hogy a rádióról is mondjak valamit, a hangszórója méretesnek tűnik, az LCD kijelző nagy, miközben a gombok sem sikerültek kezelhetetlenül apróra. A doboz pedig jó fogású, kellemesen ívesre letört élekkel.

   Épp mint ahogy az is egyértelmű az volt, hogy ezzel a rádióval az adott napon már nem csinálok semmit, pedig ez lett volna a májusban is esedékes, négy már korábban megemlített tárgy szétszedése közül a negyedik. Vagyis ahogy azt már csak szoktam, ha csak egyetlen tétel erejéig is, de már megint sikerült termelnem egy kevéske lemaradást.

   Az előző képhez képest az alkatrészek nemcsak egy kissé elmozdultak, de valamelyik másik projekt kapcsán még a paneleket is elbontottam, ráadásul nemcsak innen, hanem a virágállványról is! Nagyon merem remélni, hogy az amúgy semmi kis haladás azt vetíti előre, hogy néhány napon belül a maradék restanciát is legyűröm. A rádióra történő rámozdulással amúgy azért vártam, mert kiváló barátom még nem írta meg, hogy a készülék mely részével gyűlt meg a baja.

   Miután megírta, hogy a kijelző szegmenshibáival, amit a szalagkábel LCD kijelző lábaihoz történő érintkezési hibái okoznak, erről a rádióról úgy mondtam le, mintha csak kötelező lett volna! Egy próbát persze még meg akartam ereszteni, hogy magam is lássam a hibát, meg persze a rádió működését is, azt azonban komolyan akadályozta a panelek forgatása közben a helyéről folyton kizuhanó kijelző.

   Miután kiderült, hogy nemcsak a jobbra látható kisebb számok néhány szegmense, de a balra látható nagyobb szám elől egy, mögül pedig kettő kompletten hiányzik, a készülék kipofozásának utolsó reménye is elszállt.

   Mikor az a kérdés felmerült, miszerint: Akad itt valahol kézközelben egy próbahangszóró? Akkor harmadnyi fiókra valót találtam belőlük! A polcaimon heverő, bedobozolt példányokról már nem is beszélve!

   Miután a táp és a fejhallgató csatlakozó aljzatát a helyére visszaforrasztottam, menten megszólalt a rádió. Lehalkítani persze nem lehet, mert a potmétert a másik panellal összekötő kábeldarabot nem szereltem vissza, hangolni viszont igen, bár csak az URH sávot próbáltam.
   A jobbra fent látható kombinált fogó természetesen nem a panelt rögzíti, hiszen az lapjával már eleve magától is jól fekszik az asztalon, hanem a rendszerben csak mint legegyszerűbben bevethető, a panel szélére magától ráharapó antenna szerepel.

   A rádiót ennél mindenképp összébb kell szereljem, így ugyanis nem tudom a papírdobozába visszatuszkolni. Ez már csak azért is egészen biztos, mert voltam oly galád, hogy megpróbáljam.