Orbita 2 zsebrádió
(mint a Sokol, csak kisebb)

Mikor azt hiszem, hogy végre kezdek kilábalni az évek alatt felhalmozott valami
egészen valószínűtlen mennyiségű rádiómból, olyankor vagy előkerül egy-egy
újabb bemutatásra érdemesnek minősített példány, vagy egyszerűen csak
eszembe jut, hogy teljesen megfelejtkeztem mondjuk a néprádióról,
a dédi rádiójáról, a már csak félig csöves daxli rádióról, meg
az Orion AG604-ről, vagy a szovjet tunerről. Mivel
amiket felsoroltam, azok mind nagydarab
készülékek, így ezt az apróságot
választottam helyettük.

Az adatlapja alapján ez egy teljesen átlagos kisrádió.

Azért volt eldugva az Orbita kettő ebbe a pincei dobozba, amiért a többi társa is.
Egyszer régen úgy gondoltam, hátha lesz még belőlük valami. Mondjuk
átdobozolok valami roncsot a rádióépítős oldal keretében, vagy
tegyük fel, hogy műszert barkácsolok valamelyik panelből.

Büszkén ül a polc szélén az Orbita kisrádió, miközben a háttérben a többi kacatom
azon röhög, hogy már megint nem ők kerültek sorra. Pedig mind a nagyon hangos
fülesem, mind pedig a jobbféle akkutöltő, már valamikor sokkal korábban be lett
írva a táblázatba. Mondjuk az igaz, hogy alapvetően én határozom meg, hogy
mikor mit szedek szét (no meg ha épp közbeszól, akkor a sors), de ettől
még igazán tarthatnék valamiféle sorrendet. Ehelyett mindig
kitalálok valamit, ami mind a logikát, mind pedig
a számozott sorrendet keresztbe veri.

Most például mind logikailag, mind pedig sorszám szerint a Sokol rádiónak kellett
volna következnie. Persze ez lényegtelen... Majd csalok egy kicsit, és beszúrom
a Sokolt az Orbita elé. Amúgy természetesen nem azért tettem őket egymás
elé, hogy ezt elmondhassam, hanem azért, hogy láthassuk, hogy az Orbita
sokkal kisebb készülék, mint a Sokol rádió. Ilyenkor mindig odaálmodom
magam a termelési értekezletre, s elképzelem, amint a rádiógyári párttitkár
felháborodottam meséli, hogy vett a feleségének egy Sokolt, amit az asszony
egészen egyszerűen képtelen volt zsebre tenni. Hogy a Sokol az egy táskarádió?
Azt talán most hagyjuk... Szóval ültek az illetékesek az asztal körül és eldöntötték,
hogy csinálnak egy kisebb Sokolt. Felmerült a kérdés, hogy van-e esetleg még
valakinek valami más gondja is a Sokol rádióval. Hogy ki volt az a bátor,
aki be merte nyögni (és vajon túlélte-e), hogy nem jön be rajta sem az
Amerika hangja, sem a Szabad Európa rádió, arra azért kíváncsi lennék.
Persze egyáltalán nem biztos, hogy ezen a módon került a rövidhullámú sáv
az Orbita rádióba a megszokott hosszúhullám helyett, csak én ezt álmodtam meg.

Fogtam a Sokolt, és szégyenszemre visszatoltam a polcba. Mivel most (mikor ezt
a cikket írom) valójában 2015 év vége van, a Sokol pedig valamikor úgy 2016
nyarára van előre beírva a táblázatba (ez a hülye szokásom is megérne egy
misét), még jó fél évem van összerakni a róla szóló szétszedtem cikket.

Az Orbita hátulról nézve is pontosan olyan mint a Sokol.

Még a fülhallgató csatlakozó is pontosan ugyanoda került!

Az állomáskereső és a hangerőszabályzó is ugyan ott van, csak
a harmadik gomb az eltérés, ami a rövidhullámú sávnyújtó.

RRR, mint Rigas Radio Rupnica. A hangszórórács pedig törött.
Szóval az, hogy mi egyszerűen csak azt mondtuk, hogy ez
a rádió szovjet, az a valóságban rengeteg, egymástól
teljesen eltérő műszaki kultúrájú országot takart.

Persze az eltérő műszaki kultúrától függetlenül, néhány dolog viszonylag stabilan
azonosnak volt mondható a szovjetunióban. Az egyik ilyen azonosság, pusztán
a látványból visszakövetkeztetve, az alkatrészkészlet. A hangszóró viszont,
már csak a SANYO felirat miatt sem lehet eredeti. A hullámváltó
kapcsolója - a Sokol rádióéval ellentétben - zárt.

Íme egy kis segédlet a rádióban található hangoló
elemekhez, és mindenféle egyéb alkatrészekhez.

Kisebb méretű rádióba kisebb méretű alkatrészek kellenek. Balra a két fekete
kalapos tranzisztor még teljes méretű, azonban a jobbra látható két szürke
már csak fele akkora, mint mondjuk egy szokásos kalapú P13, vagy az
MP42. Persze néhány tranzisztor méretcsökkenésétől még nem lesz
táncparkettnyi üres hely egy rádióban, de valahol csak el kellett kezdeni
a méretcsökkentést. Mondjuk szerintem több helyet lehetett volna megspórolni
azzal az egyszerű trükkel, hogy az ellenállásokat nem fektetve, hanem állítva szerelik.

Ennek a repülő csészealj formájú tranzisztornak valami egészen különös hatása van
a fantáziámra. Mikor meglátom, mindig valami olyasmi történetet álmodok meg,
miszerint a rádiógyárból egyre kisebb és kisebb tranzisztorokat rendelnek,
miközben a tranzisztorgyárban azt találgatják, hogy miért kérnek még
mindig kisebbet, mikor ők már ennél laposabb tranzisztort nem
tudnak gyártani. A világ úgy nagyjából összes többi részén
a tranzisztorok úgy lettek kisebbek, hogy egyre vékonyabb
cső formájuk lett. Mindeközben az oroszok egyre laposabb
példányokat készítettek, amit a helyfoglalás szempontjából
nem neveznék értelmes, akarom mondani sikeres iránynak.

A forgókondenzátoron a trimmerek sliccei azért nem látszanak, mert
az egész rádió tele volt hullva valami apró barna szöszös morzsával,
ami valószínűleg valaha a teleptartót megtámasztó szivacs lehetett.

Ugyan a működés szempontjából teljességgel lényegtelen, de én akkor
sem szeretem, mikor összevissza állnak egy panelban az alkatrészek.

Bár viszonylag ritka megoldás, hogy a rövidhullámú sáv modulátor
tekercse a ferritrúdra kerül, de azért nem teljesen egyedi.

A rádió kapcsolási rajza, akár a szokásos orosz furfang mintapéldája is lehetne.
Mert hiába szokott a szemem kisrádiók kapcsolási rajzának olvasásához, ha
egyszer nagyon úgy néz ki, hogy az oroszok direkt arra gyúrnak, hogy
meglepjenek valami lehetetlen megoldással. Szóval az ember tényleg
csak néz, hogy most akkor mégis mi a csudát csinál ott alul az a többitől
látványosan odébb rajzolt tranzisztor. Amúgy az első tranzisztor (ami egyben
az oszcillátor is) tápfeszültségét stabilizálja. De nem ám a tápfeszültség úgymond
felső ágát, hanem a földfelőlit! Az ilyen megoldásokkal nem az a baj, hogy az ember
nem jön rá, hogy mit csinál ott az a tranzisztor, hanem az, hogy arra nem jön rá,
hogy a világ összes többi táján bevált megoldásokkal ellentétben, mégis
miért kell valamit ilyen egészen lehetetlen módon megoldani.
Ráadásul az említett részlet úgy össze van kombinálva
az AGC áramkörrel, hogy az már valósággal
kideríthetetlen, hogy pontosan merről
merre, és mikor folyik az áram.

A rádió dobozának eleje belülről pontosan ugyanolyan, mint bármely más kisrádióé.
Legalább ebben a részletben nincs semmi felderítésre váró csalafintaság.
Illetve azért mégiscsak van itt valami érdekesség. Ha a meglévő
hangszórótartó csavart nézzük, nem egészen tiszta, hogy
pontosan mibe is van beletekerve a csavar. Viszont
ha a hiányzóra tekintünk, egyből érthetővé válik,
hogy pontosan miért is hiányzik onnan az az anya.
Vajon mi lehetett az eredeti terv? Mitől kellett volna
ott maradnia annak az anyacsavarnak? Szerintem ezen
a módon egy ragasztás egészen biztosan nem fogja meg.

Mivel nem cirill (orosz) betűkkel van odaírva a rádióhoz használható fülhallgatók
impedanciája, ezért ez a rádió valószínűleg egy exportváltozat. Az illetékesek
valószínűleg nem tartották valami fontosnak, hogy a magyar piacra rendelt
rádiókon magyarul legyen a felirat. Belegondolva a felirat nyelvének
kérdésébe, érdekes momentum, hogy bár a szocialista országokban
második nyelvnek az oroszt erőltették (ezt tanultuk a suliban), de
a hozzánk szállított árucikkek többségén ánglius felirat volt, nem
pedig orosz. Akkor talán ennyit az oroszról, mint világnyelvről...

Megdicsértem a teleptartót, hogy az eltelt évtizedek
ellenére is milyen szépen egyben maradt.

Erre fel kiesett belőle az egyik érintkező rugó.

Ezzel a lapos tranzisztorral egészen egyszerűen nem tudok betelni! Persze biztosan
volt valami ok erre a különös formára. Mondjuk például katonai alkalmazásban
belesajtolták egy panelba, hogy a fokozott gravitációs hatásoktól (melyek
valószínűleg egy rakéta vezérlőelektronikájában hatottak), nehogy
leszakadjon szegény tranyóka a különösen pilincka lábairól.

Íme a panel fóliás oldala. A rövidhullámú sáv miatt feltétlenül szükség volt
egy alapos lassító áttételre, mert egy közvetlenül tekert gombbal
nem sok esélyünk lenne normálisan beállítani az adót.

Ha véletlenül lelöktük a helyéről a skálahúrozást, akkor ezen ábra,
valamit az egész eddigi életünk során felhalmozott varázsszavunk
segedelmével talán még sikerülhet visszabogoznunk a helyére.

Volt már ilyen kisrádió a kezemben, de egyáltalán nem emlékeztem rá, hogy
mégis miféle alkatrésszel lett kivitelezve a rövidhullámú sávnyújtás.
Persze tudom, hogy egy trimmer kondenzátorral. Na de hol,
merre van? Gondoltam biztosan valahol a gomb alatt.

Első ránézésre - bármilyen hihetetlenül is hangzik - épp az előbb említett trimmert
látjuk a képen. Az apró rugós rézlemez, ami egy kicsit eláll a nyáklaptól,
az a trimmer. A forgatógomb alja excentrikus, az tolja a tekerés
hatására közelebb a panelhez az apró lemezdarabkát.

A középhullámú sáv rendben működik.

A rövidhullámú vételben sincs semmi hiba.
Még a fura finomhangoló is teszi a dolgát.

Ezek az egészen vékony fóliacsíkok nem valami bizalomgerjesztők,
de mivel a rádió rendben működik, nem lehet rájuk panaszom.

Ebbe az IKEA dobozba készítettem össze azokat a dolgokat,
melyek a pincei polcokra, vagy dobozokba valók.

Hogy mi van a képen? A pincei asztalom! Csak most épp nem látszik.
Még az a szerencse, hogy mindezért csakis magamat okolhatom.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.