Mikor a minap a pincei asztalon az Orion AG 604-es rádió roncsait nem kissé széthagytam, akkor direkt átnéztem a maradványokat, hátha akad közöttük valami olyan apróság, mint mondjuk a múltkor az Orion 449-es rádióból kiszerelt, amúgy szintén Orion gyártmányú hálózati kapcsoló. Már úgy értem abból a szempontból vizslattam az asztalt, hátha akad rajta bármi olyan érdekesség, mely témából idővel cikket fogok írni.
   Bár ez a képen nem látszik (de csak mert a sarokba került a létra mögé), attól még éppen ilyen részlet a rádióból kibontott lemezjátszó. Mivel a lemezjátszót az aktuális pillanatbéli hangulatomban túl méretesnek találtam, nekiálltam keresni valami nálánál sokkalta kisebbet, amit aztán a kissé darálva járó, pláne befeketedett kettős forgókondenzátor képében találtam meg.

   Mivel a rádió szétszerelésekor az egyik drótvég beleállt a kezembe, egy újabb baleset elkerülésének érdekében a forgókondenzátor megtakarítása előtt inkább nekiálltam leforrasztani róla a szúrós vezetékcsonkokat.
   Ekkor még úgy volt, hogy ez a téma nem kap külön cikket, hanem bekerül az apró elmaradások a lakásban sorozat aktuális részébe. Mikor láttam, hogy nem leszek meg a témával tíz képen belül, akkor viszont már nagyon is külön szétszedtem cikket akartam belőle írni, csak aztán beugrott, hogy ez egy kifejezetten rádiós téma, így végül átemeltem a témát a rádióépítős oldalra.

   Miközben az eredeti terv az volt, hogy a forgókondenzátor megtakarítását az ultrahangos mosóra fogom bízni, mivel megéreztem, hogy az a súrolásért kiáltó kosszal nem bírna el, inkább a fürdőszobában történő vegyszeres (súrolópor és mosogatószer) irányt választottam. Ha kellett is hozzá tíz perc, de végül azért sikerült a feketeség alól előhoznom a fémszínű részeket.

   A kályha még forró füstkivezető csövén az alkatrészek pillanatok alatt megszáradnak, ami már csak azért is fontos, nehogy elfelejtkezzek róla, hogy ide tettem őket, aztán egy a kályhára száradni feldobott törölközővel mindent leverjek.

   Ekkor még úgy volt, hogy épp csak adok egy kevéske kenést a forgó részeknek, aztán már zárul is le az apró részprojekt, csak aztán ahogy azt már csak szokták, a dolgok egy kissé elfajultak.

   Mivel minden ott volt hozzá kézközelben, ezért a műveletek közben még csak fel sem kellett emelnem a fenekemet a székről. A satuért mondjuk le kellett hajoljak, mert az a bal alsó fiókban van, a denszeszes üvegért és a vazelinért pedig nyújtózkodnom kellett egy kicsit, mert azokat viszont fent tartom a polcon.

   Mikor megláttam, hogy a forgókondenzátorokat tartalmazó dobozom a hátam mögötti szekrény tetején van (no nem mintha ezt eddig nem tudtam volna), akkor az alkatrész elhelyezésére azonnal nekiálltam keresni valami alternatívát.
   Hogy felmerült-e bennem az azonnali rádióépítés lehetősége? Már hogy a csudába ne merült volna fel! Hogy milyen terveim vannak forgókondenzátorra? Annyira mindenfélék, hogy azokat most inkább nem állok neki felsorolni. Magamban amúgy megettem, de mikor belenéztem a rádiós terveimet rejtő mappákba, akkor úgy, de úgy elvesztem bennük...

   A szekrény előtt határozatlanul toporogva, idővel szerencsére beugrott, hogy az egyik rádióalkatrészeket tartalmazó dobozomban is forgókondenzátorok vannak. Mivel ez a doboz a másikkal ellentétben nem fent, hanem a szekrényben lent volt, meg persze találtam is benne helyet a forgónak, így ez lett a befutó. Hogy ebbe a dobozba már nem fér be több forgókondenzátor? Már csak ennek a ténynek is arra kellene ösztönöznie, hogy nekiálljak végre a rádióépítésnek...