Összegyűjtött rádióalkatrészek bemutatása
(számozott dobozokból)

Mikor épp fordítva fekszem az ágyon (az egyszerűség végett időnként így szoktam
ledőlni), olyankor ez a látvány tárul szemeim elé. Amiről ma szó lesz, az nem
az a 4.000 Ω-os füles, ami épp a kép közepére esik, hanem a mondhatni
teljes vonzáskörzete. No nem földrajzilag, hanem logikailag. Mert ugye
mihez is való egy nagyohmos fejhallgató? Természetesen egy detektoros
rádióhoz. Van nekem detektoros rádióm? Detektoros momentán nincs, de
ha nagyon szeretnék, akkor bármikor építhetnék egyet. Mivel ezt már több
mint egy évtizede elterveztem, a rádióhoz, akarom mondani az idők folyamán
a tervem továbbfejlesztésének okán már rádiókhoz való anyag egyre csak gyűlik.

Az egyik "készülő rádió" feliratú doboz, mint Damoklész kardja állomásozik a fejem
felett. Már úgy értem, hogy ha záros határidőn belül nem állok neki, a fejemet ha
le nem is csapja, de ránő! Vagy úgy halok meg, hogy sosem készülök
el egy árva darab általam krehácsolt rádióval sem.

Azon okból, hogy az esetleges hirtelen támadt rádióépítős kedvem nehogy pocsékba
menjen, a szekrény mélyén további négy "készülő rádió" feliratú dobozt őrizgetek.

Na jó, akkor legyen öt, de most aztán már elég! Mivel magam is úgy érzem, hogy
ennyi alkatrész már biztosan elég lesz egy detektoros, illetve ki tudja hány más
rendszerű rádió összetákolásához, így ha neki nem is kezdek a mókának, de
legalább annyit megteszek, hogy részletesen áttekintem a teljes készletet.

Az alkatrészek áttekintéséről szóló project nyitányaként feltettem az asztal sarkára
mind a hat dobozt, mondván még csak esélyem se legyen elkerülni őket.

Ez persze nem így lett, hiszen még egy óra sem kellett hozzá, és a dobozok máris
a nagyszobai asztalon ücsörögtek. Hogy mi volt az ok? Nos az, hogy az ebédet
követő álmosság hatására nem egyből álltam neki a feladatnak, hanem előbb
leültem a PC elé, mondván létrehozom a mappát, amibe majd a remélhetőleg
hamarost elkészülő képek kerülnek. Erre fel megtaláltam, pedig szó sincs róla,
hogy kerestem volna! Na most az, hogy már van a gépemen korábbról egy
"összegyűjtött rádióalkatrészek bemutatása" nevű mappa, az még nem
zavart volna meg, de az, hogy tömve volt képekkel, az már igen!

Ez a kép még valamikor 2007-ből való. Mivel találtam, vettem, vagy jó szokásomhoz
híven kiszedtem valamiből néhány banánhüvelyt, mindjárt nyitottam is számukra
egy dobozt, mondván ezek majd biztosan jól fognak jönni a detektorosomhoz.
Hogy a korabeli készülékeken réz, esetleg krómozott banánhüvelyek voltak,
az engem nem igazán érdekelt, ugyanis számomra azoknak valahogy rémes
a hangulata. Akár a matt, akár a fényes réz, esetleg króm, kombinálva azzal
az öreges barna bakelit, vagy épp fa színnel, engem valamiért optikailag taszít.

Ez annyira így van, hogy bár volt, ráadásul ritkaság, és még drága is, de ennek
ellenére mindenféle szívfájdalom nélkül postáztam el ezt az igen dizájnos
forgatógombot egy detektoros rádió építést tervezgető kollégának.

Ez itt a kettes feliratú doboz. Elmondjam, hogy honnan van a benne látható
nagydarab hangszóró? Mivel abból indulok ki, hogy ha nem
érdekelne akkor nem lennél itt, ezért elmondom.

Találtam! Ez itt a népstadion oldala. Nem a piros, mert az a biciklim. Mivel az adott
ponton nincs semmi más, mint a stadion kerítése (házak csak az út másik oldalán
vannak), így teljesen érthetetlen a hangfal jelen helyszínen történő elhelyezése.
Mert ugye már eleve az egy szokatlan feltételezés, hogy bárki is kezében
egy hangfallal sétáljon az utcán, még ha az csak ilyen kicsi is.

Én meg ugye elhoztam, nehogy már valami baja legyen szegénykének.

Szétszedni pedig valószínűleg azért szedtem szét, mert néhány nap múlva
rájöttem, hogy kompletten nem fér be a rádióépítős papírdobozba.

Ezt a két gombot, ha nem a piacon, akkor csak úgy egyszerűen
kivettem a forgatógombos dobozomból. Ezt a kettőt szántam
a már látott, korábban általam épített rádiókezdeményre.

Ez a forgókondenzátor, bár használt, valamint szovjet, de attól még nagyon szép!

Mégpedig annyira, hogy volt róla vagy húsz kép,
melyekből csak ezt a kettőt tartottam meg.

Íme az antenna és a földelés csupasz vezetékvégeinek bekötésére szolgáló csavaros
csatlakozó. Ilyenből, illetve hasonlóból volt a dobozban egy csomó. Gondolom
nem tudtam előre eldönteni, hogy pontosan mire is lesz szükségem, ezért
ami akár csak egy kicsit is úgy nézett ki, hogy kellhet, mind félretettem.

Ez a kép olyan régi, hogy a korábban mutatott rádió ekkor még
építés alatt állt, pontosabban szólva az asztalomba tolva ült.

Ezek itt valaha egy PC-hez való lemezmeghajtó rögzítő elemei voltak. Azért nem
kerültek a szemetesbe, mert ahogy korábban a meghajtót a helyén, úgy
egy rádió dobozának oldalait is nagyszerűen össze tudják tartani.

A képen látható műszer mérete egy középhullámú vevőbe mint térerőmérő
egy kissé talán túlzás, csakhogy én (a dobozaim tartalmát elnézve
biztosan) bármi bigyó köré oda tudok álmodni egy rádiót.

A képen látható kosarak a mélyhűtőben szolgáltak, míg egyszer csak cserére nem
szorult mind a két hűtő. Ezeket aztán évekig őrizgettem a pincében, mondván
egyszer még biztosan kelleni fognak valamire. Ha lassan is, de végül azért
csak kialakult a kép. Mármint a kosarak aljából néhány rács formájú
virágtámasz. Csak a rádióim, csak azok nem akarnak megépülni...

No persze nem csak olyan tervem van, hogy megépítek egy rádiót, hanem olyan is,
hogy szétszedem és alaposan átépítem. Ennek nagyszerű alanya lehet mondjuk
egy VEF rádió, vagy akár az előtérben látható két modernebb Sokol társa.

Ha később is a VEF rádió átépítési vonalon nyomulnék, akkor van belőle egy mára
már csak roncsként nyilvántartott példányom is. Ha valamiért ráunnék a szovjet
technikára, akkor mindjárt ott van alatta a SONY casseiver, ami mondjuk
szintén egy roncs, bár az erősítője attól azért még üzemel.

A kép dátuma szerint, ha nem is 2007-03-12-én vettem a szignálgenerátort, az viszont
biztos, hogy ekkor már megvolt. Vagyis ez is 14 évet volt kénytelen várni, hogy
egyáltalán ránézzek. A nekitámasztott rack azóta már rég elajándékozásra
került, az alatta elterülő Epson nyomtatót pedig apróra elbontottam.

Kezdetben még azt akartam írni, hogy meg ne kérdezd minek hoztam fel
a két Sokolt, pláne egy a rádiók méretéhez képest óriási szatyorban, csak
aztán beugrott, hogy tudom a választ. Rádiót akartam építeni a rádiókból.

Ez itt a Rádiótechnika újság gyűjteményem. A kihúzott évfolyamban található
a Sokol 404-es táskarádió kapcsolási vázlata. Szóval 2007-ben nem csak úgy
komolytalanul gondoltam, hanem igenis, hogy rákészültem a rádióépítésre.

Hogy aztán csak odáig jutottam, hogy beszkenneltem, majd betettem egy mappába
a rádió rajzát, az már egy másik dolog, illetve mondhatni elszomorító tény.

Pedig annyira rákészültem a projectre, hogy már ott ültek sorban
a polcon a hozzávalók, aztán mégsem lett belőlük semmi.

Ez itt egy általam korábban, még valamikor a 80-as években készített rádió előlapja.
A fényes sávok között azért van eltérés, mert míg a flittermintás tapéta műanyagból,
addig a pusztán matt alumínium színű valóban alumíniumból van. Utóbbi lényege,
hogy vezeti az áramot, ezek a sávok ugyanis belül kapcsoló elektronikákhoz
csatlakoztak. A bal oldali három sáv érintésével a skálamutatót lehetett
mozgatni (természetesen egy apró motor közbeiktatásával), míg
a jobb oldali társaival a mono / sztereo átkapcsolást lehetett
intézni. Na most ebben nem az a meglepő (legalábbis számomra),
hogy valaha mégiscsak építettem rádiót (vagy legalábbis átdobozoltam),
hanem az, hogy milyen logikus sorrendben találtam az eddigi képeket. Ezt úgy
kell érteni, hogy manapság (megjegyzem sajnos) már tudok olyat, hogy bár egy
szétszedés képeit nehéz dolog összekeverni, hiszen kénytelen vagyok szép
sorjában haladni, de nekem valami csalafinta módon mégiscsak sikerül.

Ez itt újra egy csupasz vezetékvégek fogadására szolgáló csatlakozó, csak ez nem
tekerős, hanem rugós, és hangfalakhoz való. Ettől persze még ugyanúgy átviszi
az antennajelet is, és még kényelmesebb is kezelni, mint a tekerős
változatát. Gondolom ezért is tehettem félre.

Ha valami okból nem detektoros, és még csak nem is elemes lenne
a készülő rádió, akkor félretettem hozzá egy tápaljzatot is.
Természetesen nemcsak ilyet, hanem háromlábút is.

Ezek ketten pedig lehetnének a végfok tranzisztorai.

Hogy minek egy rádióba panelba forrasztható csoki?
Ezt majd akkor találom ki, ha egyszer odaérek!

Természetesen nemcsak csatlakozókat, de mindenféle kapcsolókat is begyűjtöttem.
Ez később elhatalmasodott, ugyanis idővel már nemcsak kicsi, nemcsak nagy,
nemcsak yaxley, de valahogy még apró kapcsolós dobozom is keletkezett.

Ezek panelba forrasztható RCA aljzatok. Mondjuk ha FM tunert építenék, akkor még
csak-csak meg lehetne magyarázni a szükségességüket, no de egy detektoroshoz...

Mivel ekkor még úgy gondoltam, hogy majd mindjárt tényleg nekiállok, nem nagy,
hanem csak ilyen kicsi dobozt nyitottam az újabb összegyűjtött alkatrészeknek.
Na most ha egyszer egy project beindul, akkor az be van indulva! Vagy nem.

De akár bevan, akár nincs, én csak úgy jártamban keltemben találom a mindenféle
hozzávalókat. Ezt a komplett rádiópanelt is csak úgy egyszerűen eldobva találtam.

Vagy itt van mondjuk ez a valaha Ferrero bonbonokat tartalmazó doboz, ami alá is
sikerült beálmodnom egy rádiót. Mert ugye milyen szép lenne, ha amúgy
szép lenne ami belül van, miközben a doboz meg ugye átlátszó.

Ezt a papírcsövet is azért ragadtam magammal (megjegyzem azóta már nem tudom
honnan), mert kezdetben jó ötletnek tűnt erre csévélni a detektoros rádió tekercsét.

Ez ráadásul olyan vastag, hogy akár még a menetes csavar is megáll benne.
Ettől függetlenül idővel eltüzeltem, mert mindenütt csak útban volt.
Na most ha mégis megvan, akkor nem tudom, hogy hol lehet.

Ez itt a szokásos papírhenger, amire a slozipapír van felcsévélve. Ezzel az a baj,
hogy ugyan nem lenne lehetetlen feladat megtekercselni, de a puhasága miatt
(mert később "véletlenül" biztosan összerogyik) nem alkalmas csévetestnek.

Ezek a fűbe hajigált vastag falú fekete csövek viszont már igen!

Még jó, hogy hazamentem a fűrészért!

Évekig laktak ebben a szatyorban, csak mikor egyrészt épp kellett valami másra
a szatyor, másrészt útban volt, harmadrészt pedig elkészültem egy csomó
dobozzal, melyben anyagokat kívánok tárolni, nyitottam egy olyat
is, melybe a kezem ügyébe akadó csöveket hajigáltam be.

Ezt a kettőt mondjuk nem.

Elhozni persze attól még elhoztam őket, hogy nem fértek be a csöves dobozba.
Ezek akkor jönnének jól, ha olyan detektoros rádiót szeretnék készíteni,
ami már-már keretantennásba hajlik. Vagy mondjuk úgy visszacsatolt
audion, hogy variométer, azaz állítható csatolású tekercs van benne.

Természetesen nemcsak találom vagy veszem, de kapom is
a rádióépítéshez szükséges alkatrészeket. Ezt a forgót is már
olyan rég hozta a Jézuska, akarom mondani a postás, hogy
már komolyan szégyellem magam, amiért még
mindig nem építettem belőle rádiót.

Ráadásul nemcsak szép, de még vadonat új is!

Még ilyen összeszorítós elvű trimmer kondenzátorok is vannak rajta.

Na innentől van az, hogy már nem a régi képeket mutogatom, hanem az újakat.
Ez speciel nem valamelyik rádióépítős dobozom, hanem a forgókondenzátoros.
Ezt azért kaptam elő, mert terveim szerint belerámolom a többi dobozokból
(remélhetőleg majd mindjárt) kiszedett forgókat, és akkor azokban
ettől az átpakolós művelettől majd keletkezik némi hely.

Mivel a közvetlen közelemben található helyeket már korábban sikerült szinte
teljesen feltöltenem a lomjaimmal, azonban ezt a telefont még mindig nem
szedtem szét, nem mutattam be, így most szégyenszemre
kénytelen voltam bevágni a sarokba.

Az első két tétel úgy keletkezett, hogy lementettem a borítókat a párom korábban
elpusztított határidőnaplóiról, míg a harmadik tétel úgy, hogy kivagdostam a tejes
dobozok oldallapjait. Utóbbiból valamiféle forgókondenzátort gondoltam építeni,
bár ebben nem vagyok egészen biztos, mert ugyanígy megteszik árnyékolásnak
is. A borítókat meg az anyaguk miatt tettem félre, mert kellemes a tapintásuk.
Gondolom valamiféle dobozbetétnek képzeltem őket oda a jövőbe. Az utolsó
valamik pedig puszta hullámos szivacsok. Ezek úgy kerültek képbe,
hogy úgy nagyjából befértek a szivacslapok a borítókba.

Ez itt az egyes számú rádióépítős doboz, melyben alul a már mutatott
rádiókezdeményt őrizgetem, míg felette egy nagyohmos füles, két
skáladob, valamint két újabb csinos naplóborító foglalt helyet.

Ez itt már a kettes doboz tartalma. A két Sokol 404-esről már tudjuk, hogy azokat a
pincéből hoztam, mint ahogy a nagyobbik hangszóróról is, hogy azt meg a stadion
kerítésén találtam. A műszer a LAVO 2 multiméterből származik. Aztán vannak
itt forgók, gombok, spulninak valók, lemezdarab és kötőelemek. A balra látható,
trafóval és erősítővel együtt elcsomagolt PC hangfal maradványáról viszont nem
tudom, hogy miből szereltem ki, mert neki nem találtam nyomát a szétszedtemben.

Ez itt már a hármas doboz tartalma, melynek láttán egyértelmű, hogy nem lesz
hiányom forgókondenzátorból. Valamint előkerült egy újabb skáladob, egy
VEGA rádiós magnóból kiszedett dobskála, egy újabb (sajnos roncsolt)
nagyohmos fejhallgató, valamint egy hálózati trafó is. Utóbbiból
mondjuk nagyon el vagyok eresztve, de remélem
még ez is odafér a többihez.

Ez már a négyes doboz, ami még az eddig látottaknál is vegyesebb tartalmat mutat.
Balra lent egy URH FM tuner, a jobb szélen pedig egy kerek üveg, hogy ha esetleg
olyan stílusú skálát szeretnék építeni, akkor ne legyen gondom az üvegvágással.
A hajcsavarók elektroncsövekre valók, pusztán mechanikai védelmül, míg
az apró fadarabkák épp megfelelnek lábnak egy vékonyka dobozhoz.

Én meg a múltkor nem találtam két darab szabadon felhasználható banándugót...

Forgatógombok, yaxley kapcsolók (megjegyzem ezek is vadonat újak), és
még egy a kapcsolókhoz általam készített skálakészítő segédlet is akadt.

A telefonkulcs ugyan nehezen illeszthető be egy rádióba,
bár mondjuk hullámváltónak azért megteszi.

Ezt a panelt Apukámtól kaptam, hogy építsek rá egy rádiót. Ez amúgy így is lett.
Mivel rengeteg gond volt vele, ezért valószínű, hogy ezen panel kapcsán ment
el a kedvem a rádióépítéstől. Mondjuk ez még nagyon gyermekkoromban
volt, és azóta már igazán visszatérhetett volna. Amúgy szándékomban
áll befejezni, illetve újra megépíteni ezt a rádiót. Ez annyira így van,
hogy azóta már elő is túrtam hozzá az eredeti kapcsolási rajzot, valamint
emlékeimből azt a hangfalat is, melyre a szegecselt bakelit lapra épített rádió
lett volna felszerelve, de erről majd akkor, ha még ebben az életemben odajutok...

Ha már annyit emlegetem a detektoros rádiót, akkor tessék! Így néz ki egy detektor.
A kristály ugyan már porrá hullott benne, és még csak nem is korabeli (hanem
utángyártott), de attól még detektor! Hogy azóta már egy bármilyen
germánium alapú dióda legyőzi? Most mond már...

Alul egy szép hosszú ferritrúd, míg felette egy dupla detektoros rádióhoz való,
már korábban megtekercselt zöld lefolyócső látható. No nem én
voltam az elkövető, hanem ezt így vettem a piacon.

Ezt a rádiót viszont Apukám építette. Két panelt maratott, de az enyém időközben
már megsemmisült. Ebben a készülékben az az érdekes, hogy bár csak két tranyó
van benne, meg egy 709-es IC, ennek ellenére mégis URH FM vevő. Ráadásul
a ráakasztott potméterből sejthetően varicap diódás hangolással. Mind a mai
napig őrizgetem a hozzá sajnos már csak az én példányom elpusztítása után
beszerzett 10 fordulatú speciális potmétert. Hogy aztán eljutok-e valaha odáig,
hogy ezt a megmaradt példányt bedobozoljam, az már megint egy jó kérdés. Bár
gondolom tovább is, de míg ez megtörténik, addig még mindenképp szeretnék élni.

Ez itt már az ötös sorszámú doboz, melyben főképp csévetesteket,
illetve a korábban a bicajom ülésén látott rádiópanelt őrizgetem.

A hatos dobozban zömében a korábban lerombolt
Velence de lux rádió alkatrészeit őrizgetem.

Ezeket a KF transzformátorokat és más egyéb tekercseket,
pláne a trimmereket, el kellene tennem a helyükre.

Ezek itt a skálahúrozáshoz szükséges apró, mára
már beszerezhetetlené vált alkatrészek.

Valamint újabb három forgókondenzátor. Ha az előkerült mennyiség
tizedéhez építek rádiót, szerintem már az is szép teljesítmény lesz!

Ha csöves rádiót szeretnék építeni, akkor természetesen rendelkezem az audion cső
árnyékolásához szükséges speciális csőfoglalattal is, ami amúgy vadonat új.
Mi az, hogy nem hiszed? Jó. A rádióépítést talán még én magam sem...

De az árnyékolt csőfoglalatok igenis újak! Ezeket még a néhai Petőfi csarnok körül
elterülő zsibvásárban vettem. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem
a rendőrség és a közterület felügyelet hathatós munkáját, mellyel végül sikerült
szétzavarniuk az általam elérhető közelségben található lomos piacokat. Ha ezt
tegyük fel nem tették volna meg, akkor mára már nem hat, de egyenesen hatvan
"készülő rádió" feliratú dobozzal rendelkeztem volna. Bár sajnálom, de jobb ez így...
Mióta ezt a szöveget megírtam, azóta újra lett a közelben piac, mégpedig
a Bosnyák téren, amit persze rendszeresen látogatok is.

Ezt az ECC85-ös elektroncsövet emlékeim szerint az útszóró sós pince kifestésekor
találtam. A működőképességéről ugyan nem vagyok meggyőződve, de ha már
eddig kibírta egyben, akkor ne most törjön el alapon bedugtam a foglalatba.

Ezt az apró hangfalat a fűben találtam, mégpedig a melóhelyről hazafelé tartó úton,
valahol a József Attila lakótelepen. Hogy miért kell ilyesmit kihajigálni az ablakon...

Ebben a dobozban a már ki tudja honnan megmentett csövek zörögtek.

Ha két detektorost építek, ráadásul két külön antennával, még akkor is lesz hozzájuk
villámvédő antennakapcsolóm. A porcelán konnektort így hirtelenjében nem tudom
megindokolni, mert az ő létének szükségességén egy kicsit még dolgoznom kell.

A 6L6-os pentóda ugyan lehet HF erősítő egy visszacsatolt audion
után, de részemről akkor már inkább egy ECL82-est vetnék be.

Ha már volt előttem egy (sőt több) gomb, illetve néhány kapcsoló is, fogtam és
rápróbáltam. Ezt azért éreztem szükségesnek, mert a múltkor kipróbált néhány
yaxley sajnos mind nehezen tekerhetőnek bizonyult. Ez meg mondjuk nem, ami
mindenképp jó hír! Hogy aztán elkészül-e valaha is a monitor célú erősítő, amire
amúgy főképp a rádiók építgetéséhez lenne szükség, az egy nagyon jó kérdés!
Mondjuk elkezdeni legalább már elkezdtem a projectet, de még
nem jutottam túl a tervezési szakaszon.

Mivel nem akart összeállni a kép, ezért fogtam és amit csak tudtam, mind betettem
a helyére. Az apró trimmer kondenzátoroknak például volt helyük, mint ahogy
a forgatógomboknak és a kapcsolóknak is. Mivel rengeteg volt belőlük, az
egyik rádióépítős dobozt kényszerűen kineveztem forgókondenzátorosnak.
A skálahúrozáshoz szükséges anyagok (ezek itt a képen) olyan sokan
vannak, hogy egészen biztosan kapni fognak egy saját dobozt.

Pláne sokan vannak, ha még ezeket is hozzájuk adom. Kezdetben még úgy volt,
hogy idefent lesz a doboz, de aztán úgy döntöttem, hogy lent a pincében.
Mármint nem úgy, hogy leviszem fentről az egyik dobozt, hanem úgy,
hogy csak magukat az alkatrészeket, és lent kapnak egy saját dobozt.

A mini hangfalat megfeleztem. Az eleje és a hangszóró maradt, illetve
lement a pincébe, míg a ki tudja mitől elolvadt hátulja rövid
úton (már ha a több éves őrizgetés az) a vödörbe került.

Ugyan teljesen még nem tisztult ki a kép, de már erősen alakul. Ha mást nem is, de
legalább annyit sikerült elérnem ezzel a cikkel, hogy átlátom az összegyűjtött
alkatrészeket. Van egy olyan érzésem, hogy mikorra odaérek a rádióépítéshez,
addigra úgyis elfelejtem amit ma láttunk, de legalább lesz hova visszalapoznom.

Mivel sikerült megtalálnom a tekercses dobozt, legalább ezek a helyükre kerültek.

A mindenféle csatlakozóknak pedig kineveztem helyül ezt a bonbonos dobozt, amit
persze rögvest betettem egy kartondobozba, amire rá nem írtam volna, hogy mi
lakik benne. Ezt amúgy egyedül a forgókondenzátorokat tartalmazó dobozzal
tettem meg, mert csak annak volt elég hosszú a címkéje, hogy ráfirkálhassak.

Szerintem írni fogok egy olyan cikket, amiben a detektoros rádióhoz illő 4.000 Ω-os
füleseket mutatom be, csak még azt nem döntöttem el, hogy itt legyen, vagy inkább
a szétszedtem oldalon. Mivel ott sok a cikk, itt meg kevés, de a szétszedés miatt
oda illik, a rádiós vonatkozás miatt viszont ide, majd ezzel az igen nehéz
döntéssel is biztosan jól elleszek egy darabig...

Bár ez a mai nem szétszedtem témájú cikk volt, de attól még szerepelt ezen a 2018-as
listán, mint kettessel jelölt tétel. A felírt maradék év végéig történő feldolgozására
szerintem nem sok esélyem van, de attól még megpróbálom mind összehozni.
Ha egyszer elfogynak a szétszedni való lomjaim, na csak akkor kezdődhet
a rádióépítős móka. Vagy legalább azok fogyjanak el, amik szem előtt,
no meg útban vannak, és akkor a többire már legyinthetek, mert ha
ott is vannak valahol a tudatomban, de legalább nem szem előtt.