VL100 kistévé
(nehogy már ez kimaradjon)

	Elektronika VL100 Lenin születésének századik évfordulójára készült. Kortünet volt a maga idejében. Telkeseknek kötelező darab. Apám is szerzett egyet valahonnan. Három zsebtelepről meg lehetett nézni az esti műsort. Persze a végére már nem volt meg a 100%-os képméret.
	Ezek a cirill betűs feliratok... Sikerült úgy keresztül vergődnöm az oktatási rendszeren, hogy egy szót sem sikerült belém plántálniuk a tanároknak az orosz nyelvből. Később felnőtt fejjel az angollal is ugyan ilyen "sikerélményben" volt részem. Lehet nem az oktatási rendszerben van a hiba?
	Ha keveselltük volna a két gombot, akkor a doboz másik oldalán van még másik három. Persze ezeket a feliratokat sem értem. No de nem is kell, elég odanyúlni és beállítani.
	Ha nem ismertük volna fel a feliratokból, hogy orosz a szerkezet, akkor ez a felirat nem hagy semmi kétséget a származás eredete iránt.
	A csatornaváltó kapcsoló gombja. A szerkezet a 12 VHF csatorna vételére alkalmas. A külső gomb a finomhangoló. Volt ennek a tévének modernebb változata is, persze már nem VL100 néven, abban már volt UHF fokozat is. Nem is rég járt itt egy barátom egy piros színű buborék forma orosz kistévével. Egészen normális szerkezet volt, sikerült is kétnormásítanom.
	A masina háta. Le lehet róla csavarozni a tápegységet. A tévé üzemel az autó 12 voltos akkujáról, a tápegységgel pedig lehet tölteni a kocsi akkuját. A kör bé vagyon zárulva. Az áram csatlakozók persze semmihez sem hasonlító szabványtalan típusok.
	Antenna és fejhallgató csatlakozó. Miért kell Jack aljzatot használni antennához? Sosem fogom megérteni, ahogy azt sem, miért volt jó az oroszoknak a szabványtalan méretű Jack. Talán, hogy az ellenség ne tudja felhasználni saját bűnös céljaira az orosz technikát.
	A tápegység lecsavarozva. Minek cipeljük ha nem kell. A képen félig látható a készülék hordfüléből kinyitható antenna. Újnyi vastag, és egy méter hosszú. A tévét össze lehetett kombinálni a kettes adapterrel, és akkor válogathattunk kedvünkre a két csatorna közül.
	Gondoltam befogok vele egy adót egy próbakép erejéig. Na ez az ami nem jött össze. A képernyőn csak ez a vékony fényes csík látható. A függőleges eltérítés nem igazán működik. Amúgy a tévé simán túlélte, hogy fordítva adtam neki a 12 voltot a tápegységemből.
	A gombokat egy méretes csavarhúzóval le kell feszegetni. Ilyenkor néha kijön a gombbal együtt a poti tengelye is. Ez ellen nem sokat tehetünk, sajnos nagyon gyenge minőségűek ezek a pici orosz potméterek.
	A készülék alját és hátát le kell csavarozni. Ezen a masinán még rajta volt az eredeti orosz plomba. Zöldre színezett méhviasz. Összefog mindent, hülye egy ötlet...
	A képcső nyaka. Errefelé ne erőltessünk semmit, mert könnyen törnek a dolgok. A képcső 1,5 voltos fűtő feszültségről üzemel. Csak azért írom, mert egyszer javítás közben adtam a neki 12 voltot fűtésnek. Persze csak egy villanás erejéig...
	A képen a tévében felgyülemlett por látható.
	Ezeket a kis füleket kell kipattintani ahhoz, hogy le lehessen venni a burkoló lemezt. Tulajdonképpen egészen normálisan van összeszerelve.
	Az antenna csavarját is ki kell tekerni. A hordfül nem esik le, de a botantenna kizuhan belőle.
	Megnyúzva. A papírlap alatt a nagyfeszültségű részek vannak. Jól van ez a tévé megépítve, de ha nem szoktunk hozzá az áramütésekhez, akkor bekapcsolt állapotban ne tapogassuk túl bátran a felső panelt. A nagyfesz panel mögött a fém kocka a dobváltós VHF hangoló egység.
	Így néz ki a masina kihajtott panelekkel. A paneleket darabonként egy egy egészen apró csavar tartja a helyén, a másik végükön meg zsanérosak. Nem mértem meg, de a csavarok átmérője két milliméter alatt van. Szinte művészet vissza pirinckázni őket a helyükre. Ebben az állapotában teljesen jól szerelhető a tévé, ráadásul közben üzemképes is. Azért volna mit tanulnia a mai konstruktőr gárdának az elődöktől.
	Két Szokol rádió hangszóró van a tévében. Rossz nyelvek szerint azért kettő, hogy szimmetrikusan torzítsák a képet a mágneses terükkel.
	A nagyfeszültségű panel alkatrészei. Ebben a változatban már egészen modern a nagyfeszültségű sokszorozó. A miénkben egy zöld dobozka volt méhviasszal kiöntve. Egyszer javítanom kellett. Szétszedtem, összeraktam, vettem hozzá alkatrésznek egy mécsest a Petőfi csarnokban. Kérdezte az eladó milyen színű legyen. Nem érdekes tévébe kell alkatrésznek...
	A függőleges eltérítő fokozat, és a szinkron leválasztó. Ebben a panelban van a hiba. A függőleges eltérítés egy egyszerű, szinte audió végfokozat ami vissza van csatolva, miközben a vett jelhez van szinkronizálva. De nem akar gerjedni.
	A KF fokozatok, és a hangrész. Rengeteg tekercs. Egyszer régen terveztem, hogy modernizálok egy ilyen tévét. Néhány IC-vel ki lehetne váltani az alkatrészek zömét. Persze ebből a projectből sem lett semmi.
	Az a baj az oroszokkal, hogy ugyan adnak a szerkezeteikhez rajzot, de annak köze sincs a doboz tartalmához. Ripsz ropsz módosítanak a kapcsolási rajzon. No nem ám alkatrész értékeket, hanem felépítést! A könyvemben két VL100-as rajz van. Levettem a polcról az RT-t, abban is van egy rajz. Természetesen egyik sem stimmel a tévéhez. Hasonlít ugyan, de csak annyira, hogy az őrületbe kergessen.
	Mindenütt csak ilyen vízszintes vonalat mérek a szkóppal. Egyszerűen nem bírom rávenni a függőleges eltérítő fokozatot az oszcillációra. Kiszedtem az összes érintett tranzisztort, de mérve jónak látszanak. Persze ez egy orosz tranzisztornál még nem jelent semmit...
	Lehet hogy egy szakadt kondi, vagy ellenállás produkálja a hibát. Rajz hiányában szinte felderíthetetlen. A képen az látható, amint kívülről vezérlem a jelgenerátorommal a fokozatot. A végfok jó.
	Azok a kis fekete pöttyök a fényes kalapok helyén a kínomban cserélt tranzisztorok. A panelből hiányzó alkatrészeket nem én szedtem ki, be sem voltak építve.
	Csinálhatok amit akarok, marad a vízszintes csík. Nyomogattam a panelt, újraforrasztottam, megnéztem minden tranyóról vezérelhető-e, de semmi eredmény. Persze a dologhoz az is hozzá tartozik, hogy kifejezetten utálok tévét javítani. Talán azért lehet, mert nem értek hozzá. E. Aisberg tévés könyvét ötször olvastam el, mire felfogtam belőle valamit.
	A piszkálás eredménye képen valamicskét jobban ki lehet vezérelni az eltérítő rendszert. Végül feladtam. Persze lényegtelen, hiszen ezt a tévét kifejezetten a szétszedtem rovatba vettem. Azt az ötszáz forintot pedig megérte. Jól elvoltam vele egy egész délutánon át. Mit is kezdtem volna vele, ha sikerül megjavítanom? Még azon filóztam, mi lenne ha tovább bontanám. Például a képcsövet még nem is mutattam belülről...