12 voltos tápegység
(VL100-as kistévéhez)

Na most azért nem a szobámban található kacatokkal foglalkozok, mert ott kitartó
munkával ha nem is rendet, de már egy egészen elfogadható állapotot sikerült
elérnem. Ezt úgy kell érteni, hogy már nem hullanak a polcok széleiről az
odasorakoztatott apróságok. Ellenben a pincében igen. Mivel láttam,
hogy ez a polc szélére pakolós dolog milyen szinten kezd odalent
elharapózni, ezért nekiálltam, és kisebb nagyobb hullámokban
pusztítom a felhalmozott kincseket. Na most volt egy olyan terv,
miszerint - valamiféle rendcsinálás címszó alatt - az összes ilyen kis
apróságot átrendezem egyetlen dobozba. No de kinek van akkora doboza?
Ha már a dobozok méreténél tartunk, akkor itt kívánom megjegyezni, hogy azok a
kék kapcsolók azért kerültek fel a pincéből, mert a kapcsolós dobozon már
egy kissé billegett a teteje. Persze az is lehet, hogy valamiféle rosszullét
kerített hatalmába, amint fogyni láttam a kacatokat az előszobából.

Mivel a lakásban található yaxley kapcsolós dobozban még bőven volt hely, ezért
az összevonást helyes döntésnek minősítettem. Ezek a kék kapcsolók egyébként
úgy kerültek elő, hogy bármilyen hihetetlenül hangzik is, de csak sikerült végre
lefuttatnom a pincében az alkatrészek szétválogatása elnevezésű, már évtizedek
óta halogatott projectemet, melynek hatására annyira herótom lett a témától, hogy
az illető cikk megírását - jó szokásomhoz híven - nekiálltam halogatni. Na most
ha a halogatás olimpiai sportág lenne, bátran benevezhetnék! Ezen okból
kifolyólag persze magam is kíváncsian várom, hogy mikorra leszek
hajlandó megrajzolni az alkatrész válogatás képeihez a betűket.

Mint az az előbb leírtakból, valamint ezen kép alapján is sejthető, ez a cikk sem
egyhuzamban készült. Mert ugye (a legutóbb látott állapothoz képest) érkezett ide
még néhány kacat. A fekete doboz egy GSM terminálhoz való akkupakk, míg a fehér
a töltője. A koszos dobozka CB rádióhoz való harmonikus szűrő, míg a hullámpapírba
egy elektronikus zümmer van becsomagolva. Ez nem olyan, mint amilyet korábban
mutattam, hanem ez csak egy ahhoz hasonló, melyet 741-es műveleti erősítővel
oldottak meg. Mivel ezt a régebbi cikkben megemlítettem, illetve bele is írtam
a táblázatba, de csak most találtam meg, így ez is egy olyan tétel, melyet ha
bemutatok, akkor kihúzhatok az óriástáblázatomból, mely jelen pillanatban
(ami 2017 nyarát jelenti) még így néz ki. Nagyon merem remélni, hogy mire
ez a cikk megjelenik, addigra komoly haladást sikerül elérnem a felhalmozott
rádió és magnó készletem terén. Amennyiben a bemutatatlan magnók és rádiók
tömege nem lenne elég sokkoló, akkor elég csak egyetlen pillantást vetnem
a táblázat leghosszabb, vagyis az építés oszlopára. Na abban, abban
bizony még nagyon kevés a pirossal jelölt, vagyis a már
elkészült projectet jelentő sor. Szóvaj hajrá!

Íme a csonkolt piramis formájú tápegység. Magát a tévét már több mint
egy évtizede mutattam, de ennek a műszaki részletnek akkor
valahogy kimaradt a cikkből az alaposabb boncolása.

A képen középen látható csavarral, meg persze a vele átellenes
párjával lehet hozzáfogatni a tévé hátuljához a tápegységet.

Mely cselekedetünk hatására egy ilyen szimpatikus púp képződik a doboz végére.

Na most az, hogy ez nálam törődött meg ennyire, vagy már
eleve így érkezett, az ennyi év távlatából kideríthetetlen.

Balról a power gomb, majd a hálózati feszültségválasztóval kombinált biztosítékház,
egy semmi mással sem kompatibilis csatlakozó, míg a sort két üres lyuk zárja. Ezen
két utóbbiból eredetileg kábelek lógtak ki. A 12 voltos feliratút értelemszerűen a
tévébe kellett dugni, míg az alsó lyukból a hálózathoz csatlakoztatandó kábel
lógott ki. A helyzetet cifrázza a fehér csatlakozó, melybe egy olyan kábel
végét lehetett bedugni, melynek segítségével a tévé tápegysége mint
akkumulátortöltő tudott funkcionálni. Hogy még ennél is bonyolultabb
legyen a dolog, létezett ehhez a kistévéhez egy a tápegységgel megegyező
méretű akkumulátor pakk, melyet szintén a fehér csatlakozóba dugva lehetett
tölteni. Ezt egyébként, ha úgy hozta a szükség, fel is lehetett csavarozni a tévé
hátára. Már úgy értem, hogy ezen tápegység helyett. Egy további variációs
lehetőség volt az apró tévé autó akkuról történő működtetése, amihez
természetesen egy újabb speciális dugójú kábelre volt szükség.
Ilyenem ugyan nincs, de már mutattam hasonlót.

Ennek a 220 / 12 volt kb. 1 amperes tápegységnek a fenéklemezében több fém
van, mint 100 kínai dugasztápban! Aztán azt, hogy ez előny-e, vagy hátrány,
azt mindenki döntse el maga. Én a részemről mindenesetre szeretem a
masszív dolgokat. Valamint azokat is, melyek könnyedén
szétszedhetők, illetve megjavíthatók.

Innen hátulról, illetve kívülről nézve, ez a részlet tisztára olyan, mintha
négy szál egymás mellett futó vezetéket látnánk. Erre azért
komolyan kíváncsi vagyok, hogy mégis mi lehet.

Hogy már eleve a gyárban kétféle csavarral szerelték, vagy ez már csak valami
utólagos keveredés, arra most így hirtelenjében nem tudnék felelni. A szovjet
szerelési technológiát, illetve a hazai szervizviszonyokat ismerve,
mindkét megoldás lehetséges.

A szovjet gépekben olyan alkatrészek vannak, hogy még szakavatott
szemmel nézve is csak pislog rájuk az ember. Ez például, így
oldalról nézve legalábbis, eldönthetetlen, hogy micsoda.

Amúgy egy anya, aminek azért van két helyen is bereszelve a széle, hogy azoknál
fogva szoruljon meg elfordulás ellen a tápegység házának fedelében. Komolyan
mondom, hogy ez a megoldás tisztára olyan érzést kelt az emberben, mintha
a már kész tápegységet bámulva, de persze még a gyárban, illetve valahol
a fejlesztőrészlegen derült volna ki, hogy az amúgy csinoskára sikerült
doboz tetejét nem tartja semmi. Aztán az alaposan bevodkázott
főmérnök odaszólt volna Grisának, hogy a gyártáskor
majd ugyan b*sszatok már oda valamit.

Íme a tartalom, a dugójuktól megfosztott, részben a dobozba visszahúzott
kábelcsonkokkal. Na most az ember alapból hajlamos lenne kijelenteni,
hogy egy hagyományos trafós tápban nincs semmi olyan részlet, ami
említésre méltó lenne. Csak aztán ugye, mikor jobban megnézi...

Itt van mindjárt ez a tehermentesítő, melyet az előbb, vagyis még hátulról nézve is
sikerült felismernem. Az addig rendben, hogy a tápegységet hordozó vaslemez
anyagából kisajtolt fülecskére ráhúztak egy darabka műanyag csövet, de ettől
még maga az alaplemez maradt a csupasz fém! Vagyis ha a sajtolás szélén lett
egy sorja, vagy a melós a kelleténél jobban rátámaszkodott a vezetékeket rögzítő
fülecskére, amire valljuk be, a szovjetunióban komoly esély volt, akkor már készen
is lett egy alaposan elrejtett rövidzár. Na most a szekunder oldalon ez még csak
hagyján, de ami vezetékeket a képen látunk, abból az egyik a hálózati.
Jóérzésű műszaki ember ezeket már eleve nem teszi
egymáshoz ennyire közel.

Ezen a képen a semmi mással sem kompatibilis csatlakozót követő biztosítékház
utáni kapcsoló az említésre méltó részlet. Az ott jobbszélről, az tisztára olyan,
mintha eredetileg nem lett volna ott, hanem csak azután gányálta volna oda
valaki, miután kiderült, hogy lemaradt a tápegységről a hálózati kapcsoló.

Mivel eldönthetetlen, hogy már eleve a gyárban nem volt négy egyforma színű
dióda, vagy az eltérő szín már csak egy utólagos javítás eredménye, így ebbe
a műszaki részletbe nem kötök bele. A két darab 10 nanós kondenzátorral
kapcsolatban viszont igenis érdekel, hogy azok meg mégis
hova a csudába lehetnek bekötve.

Na most egy nem földelt berendezés esetén, az a két kondenzátor tisztára olyan,
mintha a készülék amúgy megérinthető fémvázát a hálózati feszültség felének
potenciáljára emelnénk. Az persze igaz, hogy egy 10 nanós kondenzátor 50
hertzen 318 kiloohmos ellenállásként viselkedik, ami annyit tesz, hogy még
1 milliampernyi áram sem folyik az áramkörben, csakhogy az is igaz, hogy
a zárlatossá vált kondenzátor azért nem olyan ritka jelenség, hogy
jó szemmel tudjam nézni ezt a műszaki megoldást.

Ez a kép nem holmi trehányságból, hanem szántszándékkal lett ferde. Mégpedig
azért, mert ezzel szerettem volna érzékeltetni, amint ferde szemmel tekintek
arra a meglehetősen valószínűtlen megoldásra, hogy a hálózati kapcsoló
két darab mikrokapcsolóból lett összeszegecselve. Ez hihetetlen...

Mint ahogy mai szemmel nézve az is az, hogy egy 2000 mikro
25 voltos elkó kitöltse egy ekkora doboz kb. negyedét.

Hát te meg ki vagy? Kérdezett rá a szerző kíváncsian a trafó egyik kiegyenesített
tartólábára. Ez most nem én voltam. Mondjuk lehet, hogy én, csak nem most.

A trafónak nemcsak a mechanikus, hanem az elektromos lábai is ki voltak kötve.
Mondhatni elő volt készítve a szétszedésre. Mivel a piros ragszalag nem tűnik
gyárinak, így azt kell mondjam, hogy ezt a trafót már valaki piszkálta! Az
lehetett, hogy leégett, vagy megszakadt, mire fel áttekercseltem. Erre
utal, hogy hiányzik a primer tekercs egyik lába. Már úgy értem,
hogy a trafó primerje már csak 220-ra lett megtekerve.

A feszültségválasztó ugyan ki lett kötve, de a valaha beforrasztott lábak számából
látszik, hogy nem csak 220 voltos volt. No de ha megtekercseltem a trafót, akkor
miért nem kötöttem vissza? Illetve újratekercseltem egyáltalán? Mert akár az is
lehet, hogy csak kiszakadt az egyik lába, amitől mondjuk meg is hibásodhatott.

Nos nem. Ennek kutya baja! A cséve apró lyukain benézve, épp mint kívül,
belül is piros szigetelőszalag nyomokat látni. Amúgy ha valakit érdekel,
akkor itt van a VL100-as tévé hálózati trafójának át, illetve
újratekercseléséhez szükséges összes adat.

Gondoltam rámérek a kondi mérőmmel, hogy mennyi is az annyi.

Jelentem szovjet elkó létére, valamint az 1971 óta eltelt majdnem
öt évtized ellenére, még mind a 2000 mikrofarád megvan!

Ráírtam, hogy mi van vele, majd levittem a pincébe a többi társához. Aztán ahogy
ott hevert az asztalon, egyszer csak nem tudtam eldönteni, hogy a dugasztápos
dobozba való-e, vagy a trafós polcra. A kérdést végül az döntötte el, hogy
míg a dugasztápokat rejtő dobozhoz esélyem sem volt hozzáférni, addig
a trafós polc nem volt elbarikádozva. Mikor idáig eljutottam, egyszer
csak azt kezdtem el érezni, mintha kifelejtettem volna valamit. Ez
mondjuk lehet, hogy így is van, de végül csak annyi derült ki,
hogy elfelejtettem beszúrni a linket a VL100-as kistévé gyári
füzetére, a leírására, és a Radio újságban róla megjelent cikkre.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.