Csővoltmérő
(nem most akartam szétszedni, csak így alakult)

Ha nem volna amnéziám, akkor talán tudnám mitől van deja vu érzésem. Ez ugyanis
egy igencsak régi kép, hiszen a képen látható karóra már rég nincs meg. Vagyis ez
a műszer már állomásozott idefent a lakásban, szétszedésre várva, csak aztán
(mint annyi minden más kacat) lekerült a pincébe a polcra szomorkodni.

 

 

Szép műszer. Modern forma. Kis méret. Elfogadható színvonalú ergonómia. A jobb
oldali csatlakozókba dugott, vagyis onnan kilógó hosszúszárú banándugóktól kissé
ugyan nehézkes hozzáférni a kapcsolókhoz, ha teszem azt méréshatárt szeretnénk
váltani. No de nem szabad ennyire negatívan hozzáállni a dologhoz!
Mondjuk inkább azt, hogy balkezeseknek készült.

 

 

Ezzel a hatalmas élgombbal a mutatót lehet nullázni.

 

 

Ezzel a másik gombbal pedig ellenállásmérés állásban lehet
(és persze kell is) a műszer mutatóját végkitérésre állítani.

 

 

Valószínűleg 1980-ban készült, méghozzá Magyarországon!
Az ELKIS annyit tesz, mint: Elektronikai szolgáltató kisszövetkezet

 

 

A fekete karika közepén egy LED van.
Érdekes párosítás LED-et tenni egy csővoltmérőbe.
Szerintem a csővoltmérő már idejét múlt dolog volt 1980-ban.
80-ban tranzisztorokból és integrált áramkörökből volt szokás építkezni.
Másrészt egy csővoltmérő mondhatni örök darab, hiszen szinte tönkretehetetlen.

 

No de mi is az a csővoltmérő?

 

   Mindenesetre nem a csövek voltját méri, hanem voltmérő, amiben elektroncsövek vannak a bemeneti pontok és a mérőműszer között. Az elektroncső bemeneti ellenállása nagyságrendekkel nagyobb, mint a Deprez rendszerű mérőműszeré. No de miért is jó ez nekünk?

 

   Vegyünk egy általános, jó érzékenységűnek mondható mérőművet, mondjuk 50 mikroampereset. Ez az 50 μA azt jelenti, hogy a mérőműszeren ekkora áramot kell keresztülhajtani ahhoz, hogy a mutatója a végkitérésig lendüljön. Vagyis a műszer ekkora árammal fogja terhelni az éppen mért áramkört a mutató elfordításához.

 

   Egy autóakkumulátor esetében 50 μA terhelés elhanyagolható. Úgyszintén elhanyagolható szinte minden szokásos villanyszerelési esetben. A probléma akkor kezd napvilágra kerülni, ha olyan eszközbe mérünk bele, amiben a műszer működtetéséhez szükséges áramhoz mennyiségileg közel eső áramok folynak. Tipikusan ilyen az összes csöves, tranzisztoros, integrált áramkörös elektronika.

 

   Tegyük fel meg szeretnénk mérni a feszültséget egy elektroncső anódján. Egy elektroncső anódellenállásának értéke 100 KΩ körül van. Az anódon mérhető feszültség 100 volt környékén szokott lenni. 100 voltos méréshatárba állítjuk a hagyományos feszültségmérő műszerünket. Két dolgot tudunk a számoláshoz:
I=0,00005    U=100    R=U/I    vagyis    100/0,00005=2.000.000
Tehát a műszerünk belső ellenállása 100 voltos méréshatárban 2MΩ miközben a mért pont egy 100 kiloohmos ellenálláson keresztül kapja az anódfeszültséget. A műszerünk terhelése a mérőponton azonnal 5%-os mérési hibát eredményez!

 

   De vegyünk egy még ennél is rosszabb esetet. Szeretnénk megmérni mondjuk egy tranzisztor bázisfeszültségét. A tranzisztor emittere a földön van, a bázisfeszültség Si tranzisztor esetében valahol 0,6 volt környékén lesz. A tranzisztor bázisa egy 1 MΩ-os ellenálláson keresztül kapja a feszültséget. A hagyományos műszerünket 1 voltos állásba állítva, annak belső ellenállása 20KΩ-ra adódik. Jelen esetben a mérési hiba elfogadhatatlan mértékű! Szerencsétlen esetben a méréstől egyszerűen leáll a mért áramkör.

 

Régi kapcsolási rajzokon a feltüntetett feszültségértékek mellett gyakran látni a jelölést, miszerint 20KΩ/volt belső ellenállású műszerrel mérve!

 

   Ezen fentebb vázolt problémák megoldására született meg a csővoltmérő nevű műszer. Egy csővoltmérő bemeneti ellenállása 10MΩ körüli érték, ami ráadásul minden méréshatárban ennyi! Mivel a műszer nem terheli (számottevően) a mérőpontot, ezért nem okoz mérési hibát.

 

   Egy elektroncső úgy erősít, hogy a bemenetére (rács) kapcsolt feszültségből a kimenetén (anód) áramot hoz létre. Jelen esetben éppen erre van szükség, vagyis a mérőponton lévő feszültséget kell a mérőműszer meghajtására alkalmas árammá alakítani.

 

 

A tetején van egy szép fül, aminél fogva lehet hordozni.

 

 

A doboz alján hűtőlyukak, melyek a melegedő csövek miatt elengedhetetlenek.

 

 

A gumiláb merev műanyagból van.
Legalább nem mállik szét...

 

 

Az idők folyamán ezt a műszert rengetegszer leltározták.
Csak ezen az oldalán három régebbi leltárcímke nyomai láthatók!
80-ban készült, az ezredforduló környékén vettem magamhoz selejtezéskor.

 

 

Nem volt javítva, hiszen én nyitottam ki (törtem fel a pecsétviaszt) néhány éve.
Van egy igen érdekes (jellemző) hibája a műszernek. Mindjárt szót ejtek róla.

 

 

Na tessék! Akad itt még egy ép leltárcímke is!

 

 

A hátulján is volt egy címke a bal felső sarokban.

 

 

Igen szép és gondos módja ez egy hálózati zsinór dobozba való bevezetésének.
Amit épp látunk, az konkrétan a törésgátló rugó, amint épp gátolja a törést.

 

 

Két biztosíték is van a műszer hátulján.
Ők meg biztosítanak.

 

 

Ide vagyon írva, hogy milyen esetben milyen értékű biztosíték szükséges.

 

 

Ez még a csillogás ellenére is egy igen jól sikerült kép a csavarokról.

 

 

 

Na ez a baja a műszernek. Vagyis nem maradnak bent a gombjai.
Ebben az állapotában sajnos gyakorlatilag használhatatlan.

 

 

Szép doboz. Mivel régen folyton doboz gondokkal küszködtem, ezért ha meglátok
egy jópofa alkalmas dobozt, mindig megdobban a szívem. Azonnal látom mit is
tudnék bele építeni. Persze nem építek semmit, csak gyűjtöm a dobozokat.

 

 

Van ebben minden! Legalább tudok miről írni.
Nem úgy, mint a trendi dolgok esetében.

 

 

Itt van mindjárt ez a szép elektroncső! Kell is lennie a dobozban, ha már
egyszer csővoltmérő a szerkezet neve. No persze a medvesajtban
sincs medve, mint ahogy a párizsiban is kevés a francia...

 

 

Tungsram gyártmányú E80CC a cső típusa.
Ez tulajdonképpen egy ECC80-as cső, csak műszerbe való.

 

 

Lemezelt hálózati transzformátor.
Majd egyszer (ha megérjük) megmutatom hogyan készül.

 

 

Előtérben egy potméter feneke, panel, kapcsolósor, osztó. Az osztó maga az
a távoli homályba vesző fekete hasáb. Osztót lehetett ugyan készíteni egyedi
alkatrészekből is, csak igen nehéz volt hozzá összevadászni a pontos értékű
ellenállásokat. Na ezért lehetett kapni osztót készen is. Illetve a Remix
egyedi rendelésre legyártott bármiféle értékű és pontosságú osztót.

 

 

80-as évekbeli szerelési technológia. Apróbb problémája a konstrukciónak,
hogy valósággal szerelhetetlen, ugyanis szinte képtelenség hozzáférni
az alkatrészekhez, ha teszem azt valamiért cserélni kellene őket.

 

 

Ez egy műszer, minek okán műszerbe való alkatrészekből lett összeállítva.
A trimmerpoti egy műszerben valaha úgy nézett ki, hogy rendes poti,
levágott tengellyel, sliccelve. Meglehet, hogy nem valami
anyagtakarékos, de az biztos, hogy időtálló!

 

 

Ez a szerelési konstrukció nem jó! Szó sincs helyszűkéről! Ez a műszer el van...
Nem így kellene kinéznie. Semmihez sem lehet rendesen hozzáférni!
Normálisan is meg lehetne csinálni, de hát a szocializmus
arról szólt, hogy minden úgy jó, ahogy csináljuk.

 

 

A hálózati trafó még egyszer. Rá van írva hogy ELKIS, meg hogy hálózati trafó.
Nem rendelték a trafógyárból, hanem mindenki tekercselt magának!
Persze így minden cégnél volt trafótekercselő részleg.
De nem is volt ám munkanélküliség!

 

 

Mechanikai művek gyártotta pufók szűrő elkó. Egyszer, még valamikor ipari tanuló
koromban, voltam a gyárban látogatáson. Vidéki fejkendős asszonyok
serénykedtek a gépsorok mellett, tekercselődtek a kondik.

 

 

A nagy kerek fekete a forgatógomb, míg a kék és a piros a gombnak támaszkodó
drótok. Persze évek alatt sem tekergetjük annyit a gombot, hogy elkoptatná
a drótot, de ez akkor sem vet jó fényt az összeszerelést végző emberekre.

 

 

Ez a mechanikai szerkezet rögzíti a dobozon belül a hálózati kábelt.
Mit ne mondjak, ez aztán rendesen meg lett csinálva!

 

 

Maga a műszer úgy be van építve, hogy alig látszik a két nagy gomb mögött.

 

 

A képen jobbra látható Isostat kapcsolósor a hibás. Nem úgy nézem,
hogy ki lehetne innen szedni, de attól én azért még megpróbálom.

 

 

Leszedtem ezt a keretet.

 

 

Erre fel lejött a műszerről a hátulja. Vagy az eleje?
A lényeg persze az, hogy már kettőben van.

 

 

A hibás kapcsolósort tartalmazó panel egyszerűen kiszerelhetetlen!
Persze ha nem kellene összeraknom...

 

 

 

Megkíséreltem videóra rögzíteni a hibát. A kapcsolóban látszik egy picinyke fém
lemez, ami mozog. Ez rögzíti a benyomott gombot. Illetve csak rögzítené, ha
rögzítené. A lemezkét egy laprugó nyomná lefelé, csakhogy ez a rugó nincs
sehol, szereléskor ugyanis kimaradt. Ez persze senkit sem akadályozott meg
abban, hogy a hibás kapcsolót beépítse a műszerbe. A MEO-n valószínűleg úgy
jutott át, hogy a kapcsoló, illetve a kapcsolóban a lemezke, újkorában még
a saját súlyánál fogva is képes volt megakasztani a gombokat, csak
aztán elég volt hozzá néhány porszem, miután már nem.

 

 

Nem mondom, hogy szép az a forrasztás, de azért megteszi. A balra látható
hasábforma rögzítő elemen jól látszik a furat helyének kézi jelölése.

 

 

Rendes dolog, hogy ráírták mi ez. Ennél már csak az a szebb, mikor magukat
a feszültségeket, menetszámokat, huzalátmérőket is ráírják a trafóra.

 

 

Mivel a kábelekre rendesen rá lett hagyva, ezért szét lehet húzni a műszert.

 

 

Biztosan össze lehetne szerelni ennél is javíthatatlanabbul is...

 

 

Ezt 150 voltos stabilizátor csőnek nézem.
Ha nem az, majd a kollégák kijavítanak.

 

 

Ez maga az osztó. No de miért "bedugtam" a kép címe?
Kb. 10 percre volt szükségem, hogy beugorjon a megoldás.
A fotó elkészítéséhez a fényképezőgépet bedugtam a műszerbe.

 

 

A kép címe: alkatrészek
És tényleg!

 

 

Ennek a képnek pedig egyszerűen csak "szarügy" a címe. És tényleg! Azt a bal
oldalon látható panelt kellene kiszednem, hogy hozzáférjek a kapcsolósorhoz.

 

 

Hogy érthető legyen miért nem lehet (illetve akarom) szétszedni ezt a műszert:

- a zöld pöttyel jelölt csavar nem hozzáférhető, a két panel között van a feje
- a sárga pöttyel jelzett csavar sem hozzáférhető, a díszelőlap mögött van a feje
- a piros pettyel jelölt (4 darab) csavar tartja a mérőművet, egyben az előlapot
- az előlapot tarják még az előlapon keresztül csavarozott csatlakozók

Ha a fentieket szépen sorjában mind megbontanám...

 

 

Meg eleve honnan is szednék másik kapcsolót?
Persze, hogy a kapcsolós dobozomból!

 

 

Van itt minden!

 

 

Ez itt például originált kapcsoló BRG MK25-ös magnóhoz.

 

 

 

Így működik a kapcsolósor eredetileg.

 

 

Az "E" betű formájú réz laprugó hiányzik a műszer kapcsolójából.

 

 

 

Valamennyire látszik, hogy mit csinál a rugó, csak
hát ugye itt csinálja, nem pedig ott ahol kéne.

 

 

Ez egy másik megoldás, vagyis a rugót nem csak a kapcsoló szélére lehet tenni.
Átnéztem a műszert, de sajnos középen sincs benne rugó. Francba...

 

 

Ez nem az ami kell, hanem ezek csak úgy a kezemben maradtak turkálás közben.

 

 

Ez kell, és innen is fogom kiszedni.

 

 

Ez a kapcsoló ugyanis teljesen értéktelen. Ezt amúgy egy orosz N313-as
oszcilloszkópból szedtem ki. Sajnos olyan mértékben volt kontakthibás
a műszer, hogy menthetetlennek voltam kénytelen nyilvánítani.
Ránézésre mind kívülről, mind pedig belülről teljesen újnak
nézett ki, és még csak koszos sem volt! Mindezek ellenére
az összes kapcsolóját ki kellett volna cserélni, de ennyit nekem
már nem ért meg. Érdemes megfigyelni a gombok formáját, színét és
feliratozását. Komolyan mondom, hogy tisztára olyan a kiállásuk,
mintha a selejtes dobozból söpörték volna össze a készletet.

 

 

Legalább ez a rugócska új életet ad egy másik műszernek.

 

 

Így kell beszerelni.

 

 

Még tiszta szerencse, hogy épp itt hever az orrom előtt a minta. No persze a felső
kapcsoló az pont fordítva van, s így nem tolható be a helyére rugó. További
probléma, hogy a képen felül látható kapcsolósorhoz nem lehet hozzáférni.
No persze a széléhez ahhoz egy kicsit igen, ezért innen fogom megközelíteni.

 

 

Most még csak szemléltető jelleggel tettem oda a rugót. Tisztán látszik, hogy
a beakasztásához útban van a panel, amibe a kapcsoló be van forrasztva.

 

 

A rugót megbillentve bedugtam az alsó két pöcköt. Félig már készen is vagyok.
A rugó felső része egyértelműen nem fog csak úgy magától a helyére kerülni.

 

 

Csak úgy magától nem, de ha megnyomom a bonctűmmel, akkor simán beugrik.
Ha már egyszer rugó, akkor biztosan tud rugózni. Nem is görbült el. Pont jó lett!

 

 

Mind a három pöcköt felhajlítottam, bár a rugó úgysem tud innen kiesni.

 

 

 

29 év hányattatás után végre rendben működik a kapcsoló!

 

 

A power LED fénye egy kissé fonnyadt. Bekapcsolás után rémülten mászkált
a mutató a skálán összevissza. Hagytam neki néhány percet melegedni.
Látni lehetett a mutatón, ahogy visszatér az élet a szűrő elkókba.

 

 

Ohm mérés állásba kapcsoltam, majd beállítottam a mutatót végkitérésre.
Úgy látszik, hogy tudom használni ezt a műszert, ami nem is
nem csoda, hiszen nekem is van csővoltmérőm.

 

 

A műszer alatti bal oldali gombbal nullára kell állítani a mutatót.

 

 

Csak összehoztam valahogy ezt a képet.
A 10 kiloohmos ellenállás a műszer szerint is éppen annyi.

 

 

A 9 voltos elem is éppen kilenc voltos.
Nagy dolgok ezek kérem...

 

 

A műszer ezentúl Oláh Dániel tulajdona. Használja egészséggel!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.