GE akkutöltő
(négy darab AA akkuhoz)

Ez egy olyan akkutöltő, ami négy darab AA, vagyis ceruza akkut
tud tölteni egyszerre, csak nem nálunk, hanem Amerikában.

 

 

No persze nem csak azért, merthogy 120 voltos, hanem azért is, mert ezt az
Amerikai szabványú dugót Európában nem nagyon van hova bedugni.
Persze ha van hozzá az embernek egy hozzávaló hálózati aljzata...

 

 

A kimeneti feszültségek és áramok felsorolása kifejezetten zavaros, de
miután szétszedtem a dobozkát, sikerült megfejtenem a rejtélyt.

 

 

A felső felirat arra figyelmeztet, hogy ne öntözzem meg. Azt mondjuk nem értem,
hogy ezt mégis miért tenném (értem, ne üzemeltessem a kertben), vagy legalábbis
nekem úgy magamtól nem jutna eszembe meglocsolni, de a gyártó biztosan tudja,
hogy miért írta oda. Már úgy értem, hogy Amerika a hülyék és az őket kiszolgáló
ügyvédek országa. Ez sajnos, mint valami vírus, úgy terjed szét a világban!
Legalábbis emlékeim szerint néhány évtizede Magyarországon még
arra voltak büszkék az emberek, ha értettek valamihez, manapság
meg szinte dicsekszenek vele, hogy mennyire, illetve mi mindenhez
hülyék. Nagyszerű példa erre egy olvasó története, akinek a szomszédja
a vízben állva, egy elektromos, kábeles, vagyis hálózati bozótvágóval irtotta
a tóparti nádast. Mikor meg életmentés, illetve a tragédia megelőzésének
érdekében szét lett húzva a hosszabbító, még a hülyének állt feljebb.

 

 

Miután minden nehézség ellenére mégiscsak sikerült lefényképeznem az ezen
próbálkozásaimnak undokul ellenszegülő dombornyomott feliratokat, menten
sikerült is rálelnem erre a nagyszerűen fotózható adattáblára. Az apróbetűs
rész szerint Haitin szerelték össze, de amerikai alkatrészekből.

 

 

Az akkucellákat két oldalról lehet kettesével beletenni. Ezt jelen esetben nem
csak azért mondtam el, mert tény, hanem arra céloztam vele, hogy mint
később kiderült, ez a készülék kettes csoportonként tölti az akkukat.
Vagyis kettőt és négyet is tud tölteni, de egyet vagy hármat nem.

 

 

A töltőbe helyezhető méretű akkura utaló feliratot, legalábbis azon tény
tükrében, hogy nagyobb nem fér be a résbe, a kisebbek meg
ugye kiesnek, részemről egy kissé túlzásnak érzem.

 

 

Nem lehetett valami nagy széria, ha csak négy számjegyű a sorozatszám.
Már ha ez az, és nem arra utal, hogy 1979 26. hetében gyártották

 

 

Részemről a GE logóját, ahányszor csak meglátom, mindig valamiféle népi mintának
nézem, pedig engem még így, vagyis kötött betűkkel tanítottak írni. Ha ennyire
mondjuk azért nem is, de emlékeim szerint kifejezetten szépen írtam, csak
aztán az ipari suliban belefutottam egy rakat "nagyszerű" tanárba, kiknek
munkássága kimerült abban, hogy óra alatt lediktáltak egy tankönyvet.
Abban mondjuk igazuk volt, hogy így legalább egyszer elolvastuk, illetve
leírtuk, de ettől még egy sornyi nem sok, annyira sem emlékszem az egészből,
csak arra, amint randán írt betűkre estek szét a valaha gyönyörűen mutató szavaim.

 

 

Ez a töltő viszont csak két darabra, mikor ha óvatosan is, de nekiálltam feszegetni.
Na most ez a valami megvan nekem már vagy két, esetleg három évtizede, de azt,
hogy ketté lehet venni, azt csak most fedeztem fel. Gondolom már csak ebből is
sejthető, hogy mekkora szükségem volt rá az elmúlt évtizedek alatt. Pont mint
most! Mondjuk ha másra nem is, de szétszedtem alanynak azért megteszi.

 

 

Azért van három lába, hogy külön külön tudja tölteni a két kettes akkucsoportot.
Amúgy valószínűsítem, hogy azért lehet a töltőről lepattintani az akkutartót,
mert nem csak ezt a méretűt, hanem mondjuk AAA akkukat fogadót,
vagy a töltőfeszültségeket felsoroló lista alapján 9 voltost is tölt.

 

 

Ha nem is adta meg magát valami könnyen, de
végül azért engedett az óvatos erőszaknak.

 

 

Na most lehet ezt innen még tovább is boncolni, csak nem érdemes.

 

 

Illetve ha valakit érdekel, akkor így nézne ki a trafó, ha tegyük
fel félbevágnám, vagy mint ahogy ezzel a szerencsétlen
példánnyal tettem, nekitolnám a szalagcsiszolót.

 

 

Ahogy hevert itt előttem, egyszer csak rácsodálkoztam. Mert ugye hol vannak belőle
az alkatrészek? Na most nem a töltőelektronikát hiányolom, mert amikor ez a valami
készült, akkor ez még nem volt szokás, hanem ami mindenképp hiányzik a körből, az
az egyenirányítás, hiszen a trafó szolgáltatta váltóárammal nem lehet akkut tölteni.

 

 

Ez az akkutartó egyáltalán nem úgy néz ki, mint amiben lennének,
vagy akárcsak feltételezhetően elférnének az alkatrészek.

 

 

Pedig ott van ni, épp ahol mutatom!

 

 

Ez a lemezke sem adta magát könnyen, merthogy lejöjjön, ahhoz
rendesen alá kellett feszítenem. De a ragasztó már csak ilyen...

 

 

Első ránézésre kissé talán zavaros, mert a diódák nem egyből sorba, hanem a két-két
akku közé vannak kötve, de egy soros kapcsolásnak ez végül is mindegy. Az egyik
dióda a szinuszhullám egyik, a másik a másik oldalát hasznosítja, hogy egyenletes
legyen a trafón a terhelés. Már persze ha betesszük egyszerre a töltőbe mind a
négy akkut. Illetve a kapcsolástechnika ennél azért egy kissé bonyolultabb,
hiszen a trafónak két szekunder tekercse van, hogy a 9 voltos akku töltéséhez
szükséges feszültséget is elő tudja állítani. Ekkor a trafó tekercseit sorba kötve,
illetve kétutas egyenirányítóval használják. Mondjuk ez az utóbbi
csak egy feltételezés, hiszen az a része nincsen meg.

 

 

Ahhoz, hogy itt Európában is be tudjam dugni,
szükséges egy a képen látható átalakító,.

 

 

Már majdnem bedugtam, mikor is szerencsére (szerencséjére) még idejében
eszembe jutott, hogy ez nem 230, hanem 120 voltos. Szóval épp csak
megúszta a trafója a leégést. No meg a marhaságom okán én is.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.