Ikerjelfogó
(telefonvonalhoz)

Hogy mit keresek itt? Nos egyrészt főzés közben kifogyott a gáz, hoztam új palackot,
majd a régit ide vissza. Ha meg már egyszer itt voltam, akkor nekiálltam magam
kipihegni. Már úgy értem, hogy egyre öregebbnek érzem magam a gázpalack
második emeletre történő felcipeléséhez. Amúgy éppen ezért készült hozzá
egy szakadt banyatankból az a spéci szállítóeszköz. Ez egyrészt bevált, másrészt
nem. Húzni mondjuk könnyű, a küszöböt is igen lazán átlépi, azonban a lépcsőn való
járáshoz nagyobb kerekekre lenne szüksége. Mondjuk fel tudom húzni a lépcsőn így
is, csak a lépegetés közben iszonyúan csattog. Bár a felirat nem igazán olvasható
(valamiért vaku nélkül készült a kép), de ettől eltekintve épp a kép közepén
terpeszkedik a "mérőműszerek" feliratú dobozom. Hogy rá miért van
szükségem, azt majd a tartalmának bemutatásakor mesélem el.

Hogy a vakut miért nem sikerült beindítanom, azt viszont most. Mivel
ez a gép bedöglött, így kénytelen voltam egy másikkal dolgozni.

Mivel ez a gép a fiamé (vagy talán már csak volt), így nincs rajta mit
csodálkozni, hogy nem értettem a kezelését. Szó se róla,
egyik gépét se nagyon értem, de ezt most hagyjuk.

Ez annyira így van, hogy erről a témáról lőttem vagy 15 képet, miközben tekertem
az üzemmódváltó tárcsát mindenfelé, serényen nyomkodtam a vakut mindenféle
pozíciókba beállító apró nyomógombot, azonban hiába van a bal alsó sarokban
koromsötét, csak nem villan az a k*rva vaku. Amúgy a vakut kapcsoló gomb
számomra valahogy furán működik. Van rajta egy kikapcsolt állás, meg egy
bekapcsolt automata, meg egy vörös szem, de olyan állása, hogy fixre be
lenne kapcsolva, na olyan nincs. Mondjuk szó se róla, vaku nélkül is
hangulatos ez a kép, csak ugye ezt nem én akartam így, hanem
a fényképezőgép. No de majd csak összebarátkozunk...

Annyiszor ígértem meg magamnak, hogy többé nem teszek ilyen csúfságot a pincei
asztallal (ez itt az), hogy annak nyilvántartására már nem lenne elég egy kétjegyű
számláló. Mondjuk az Oripons és az Orivohm műszereket már láttuk, mint ahogy
nagyapám borotváját és a Camping rádiót is. Szóval azokat már elpakolhatnám.
Mondjuk éppen arról beszélek, hogy ez látványosan nem így történt. Erre csak
annyi mentségem van, hogy tél lévén kissé hűvös van a pincében. Na majd
talán nyáron! Úgyis akad itt még néhány elmaradt feladat. Például még
mindig hiányzik az ajtó a trafós polcról, illetve eddig még csak meg
sem kezdtem az anyagok szétválogatása című monstre projectet.

A mérőműszeres dobozomról majd legközelebb mesélek. Amúgy bármilyen meglepő,
de a tartalmának bemutatása összefügg a mai projecttel. Egy készülő (ez persze
csak a szokásos túlzás) műszerről lenne szó. A múltkor már kerestem hozzá
hálózati trafót, melyet el is neveztem trafóbemutatónak. A képen látható
dobozból az előlapra szerelendő műszert áll szándékomban kiválasztani,
míg a mai projectem tárgyáról elképzelhető, hogy a műszer doboza lesz.

Azért púpos a doboz, mert nagyobb dolgot tettem bele, mint amekkora belefér.

Elmeséljem, hogy honnan van? Ne ugord át amit ide írok, mert mikor legközelebb
találkozunk, ki foglak kérdezni! Szóval az úgy volt, hogy épp a marhavágóhídon
dolgoztam. Egy ADSL hibával szerencsétlenkedtem. Szereld magad konstrukció
volt, s bár az ügyfél ránézésre mindent jól csinált, a kapcsolat ennek ellenére igen
rapszodikusan működött. Na most a vágóhíd távközlési hálózata saját tulajdon, így
azon elméletileg - mivel idegen tulajdonú - nem végezhetnék semmiféle munkát.
Másrészt viszont a telephely gondnoksága mondhatni magasról tett a hálózatuk
minőségére. Ólomkábelek voltak a föld alatt, végükön porcelán végelzárókkal,
miközben a telefonközpontjukban (helyi alközpont) emberek aludtak és főztek.

Balra egy már modern, csak épp egy kissé feldúlt elosztószekrényt látunk, míg
a piros vonaltól jobbra látható rész az alközpontot és a rendezőjét ábrázolja.
A képek az említett vágóhídon készültek. Mondjuk a hiba nem itt, hanem
egy harmadik helyen volt, mégpedig az épp ma boncolt fehér
színű doboz képében, ami a vonalra volt kötve.

Na most ez annak tükrében, hogy ez bizony egy úgynevezett ikerjelfogó, miközben
a IX. kerületben az ikervonalakat az ADSL hiba pillanatában már 20 (húsz) éve
leszerelték, na ez azért igen hanyag hálózatkezelésre utal. Mikor a hiba okát
keresvén megláttam ezt a dobozt az elosztó felett, már csak kíváncsiságból
is kinyitottam. Mivel kulcsom az nem volt hozzá, ez annyit jelentett, hogy
feszítettem egyet a tetején a csavarhúzómmal. Tettem ezt természetesen
azért, mert a vezetékek keresésére szolgáló műszer azt mutatta, hogy az
adott vonal vezetéke keresztülfut ezen a dobozon. Miután kikötöttem
belőle a vezetékeket, menten nekiállt stabilan működni az ADSL.
Mivel nem volt rá semmi okom, hogy elhozzam, ráhajtottam
a tetejét és otthagytam ezt a relikviát a folyosóvégi
elosztó felső facsatornájára szerelve.

Hosszú évek teltek el, mire végre egyszer csak kezdtem úgy érezni, hogy mégiscsak
kell nekem ez a doboz. Begurultam a kocsival a vágóhídra, leparkoltam a jobbra
szembe eső lépcsőház mellé, kikaptam a furgonból a kislétrát, majd felsétáltam
vele az emeletre. Épp nagyban a doboz leszerelésével voltam elfoglalva, mikor
egyszer csak megjelent egy nő, mégpedig azzal a felkiáltással, hogy ő a gondnok,
én meg ugye mégis mi a csudát csinálok. Szóval egyszer jártam arra nem hivatalos
ügyben, mire fel azonnal lebuktam. Ráadásul épp azzal az emberrel találkoztam,
akivel eddig még sohasem sikerült. No persze bőséges rutinom van az ilyesféle
konfliktusok kezelésében. Egyből rávágtam a kérdésére, hogy épp egy ADSL
kapcsolatot javítok. Folyosó vége balra. Igazán elmondhatná a bérlőinek, hogy
miért ilyen pocsék ezen a telephelyen a belső hálózat. Mire újra lenéztem, a hölgy
addigra természetesen már ott sem volt. Ezek a vezetékek befűzésére szolgáló
lyukak azonban még mindig itt vannak. Már úgy értem, hogy ezeket az
ovális lyukakat a doboz még telefonos korából örökölte. Mondjuk
most is telefonos téma van benne, csak most már nem telefon.

Ez a zsanérral nyíló doboz valamiért hatalmas sikernek örvendett. Ilyenben
volt valaha a CB24-es telefon, az LB37-es, és persze a 2/6-os soros is,
meg ki tudja mi minden még, ami nem került fel a boncasztalomra.

Bár a többszöri átfestéstől már alig látszik át belőlük
valami, de azért még felsejlenek a posta szó betűi.

Gondoltam hátha ez az új (nekem még az) fényképezőgép
jobban bánik a csillogó felületekkel, de persze nem...

Amúgy azért van nálam, mert a fiamat őrületbe kergette azzal a mániájával, hogy
szerinte ki vannak benne merülve az elemek. Bármiféle töltött akkura ezt mondta!
Szétszedtem, kipucoltam, bár semmiféle nyoma sem volt benne érintkezési hibának.
Összeszerelés után is ugyanezt játszotta. Most viszont, két dobozban töltött év után,
teljesen normálisan működik. Nyúzásképp direkt úgy tettem le, hogy elfelejtettem
kikapcsolni. Már vagy a századik képet lövöm vele, de még mindig ott az akkuk
teljes töltöttségét jelentő három fehér négyzet. Ez biztosan a fényképezőgép
tárolására használt különleges minőségű fadoboz hatása. Sajnálatos, hogy
a tönkrement gépem nem fér bele, mert azt is igazán meggyógyíthatná.

Íme a doboz tartalma. Ha ezeket a bigyókat innen mind kiszedem, akkor bőven van
a dobozban annyi hely, hogy bele tudjam építeni a monitor célú erősítőt. Ez annyira
így van, már úgy értem, hogy ezt annyira komolyan gondoltam, hogy még évekkel
ezelőtt neki is álltam összegyűjteni egy rakás korhű alkatrészt, mint például régi
forgatógombok, régies hatású műszerek, színes burák a visszajelző LED-ek
elé, vagy egy telefonkulcs. Ezek amúgy mind meg is vannak valahol
egy dobozban, csak a doboz tartózkodási helye jelenleg
még, illetve sajnos már ismeretlen.

Ez itt az Ericsson típusú ikerdoboz szerelési rajza.

Ez pedig a Standard típusé. Ezek ketten amúgy csereszabatosak.

Ez a 7A1 rendszerű telefonközpontok ikeráramköre.

Ez is az, csak ez valamiben módosított.

Ez pedig a 7A2, illetve a 7DU rendszerű telefonközpontok központi ikeráramköre.

A zár egy kissé rozsdás. Így közelről nézve nem is értem,
hogyan tudtam ezt a rendszerű zárat kifeszíteni.

Ez a szorítósáv szolgál a vezetékek bekötésére. Ha már itt vagyunk, gondoltam
elmondom. A rendszer működési elve a következő: Az egyik telefonkészülék
a vonal egyik ága és a föld közé kerül, míg a másik készülék a vonal másik
ága és a föld közé. Mikor valamelyik készülék beemel (felveszi az ügyfél
a telefont), akkor a telefonközpont érzékeli, hogy melyik ág és a föld között
képződött hurok, s ennek megfelelően kapcsolja a vonalra az aktuális telefonszám
áramkörét. Mindeközben az ikerjelfogó is meghúz, s ezzel átkapcsolja az adott
készüléket a vonal mindkét ágára. Természetesen egyben a másik készülék
felé tartó vonalat megszakítja. A csöngetési feszültséget a készülékek a vonal
egyik ága és a föld között kapják. Ezzel a rendszerrel meg lehetett spórolni egy a
telefonközponttól egészen az ügyfélig tartó rézdrótot (érpárat), illetve két ügyfelet
lehetett rákötni egyetlen, már meglévő érpárra. Ennek manapság nézve már nem
sok jelentősége látszik, de ha abba is belegondolunk, hogy mikor ezt a rendszert
kitalálták, akkor még nem relatív vékony erek futottak a föld alatti kábelekben,
hanem szinte minden szál vezeték a levegőben ment, vagyis a fizikai teherbírás
szükségessége okán vastag volt, ez egyes esetekben iszonyú mennyiségű rezet
jelentett. Ráadásul akkoriban a telefonközpontok sem voltak olyan sűrűn
telepítve mint manapság, vagyis a távolságok is óriásiak lehettek.

Ebben a fekete dobozban rejtőzködnek a jelfogók.

Ezek a műanyag szigetelésű vezetékek nem igazán látszanak korhűnek. Ez azért
lehetséges, mert a még hasznosítható dolgokat a szocializmusban szokás volt
felújítani. A régi leszerelt vackokat bevitték a Posta javító üzemébe, ahol
a dolgozók (vagy épp gyakorlaton lévő ipari tanulók) darabokra szedték,
kipucolták, újrafestették, majd összeszerelték. De persze volt kifejezetten
telefonokat felújító üzem is, mégpedig valahol a Paulay Ede utcában, meg egy
másik újpesten, ahol a kulcsos telefonokat újították fel. Ez utóbbiakat csökkent
képességű emberekkel. Ez persze semmiféle gondot sem jelentett, hiszen az
ipari tanulók képességeivel és munkavégzésével is komoly bajok voltak.
Bár dicsérhetném ifjonti személyemet, meg persze a tantársaimat is,
de ahogy belegondolok, hogyan is néztek ki az általunk gyártott
körmös konnektorok, mindjárt beugrik, hogy nincs rá okom.

Ezt a jelfogókat por ellen védő dobozt kifejezetten fájdalmas érzés volt lehúzni.

Ugyanis a művelet végén beakadt a kezem ebbe a kampóba,
ami amúgy a korábban mutatott zárba akad bele.

Ez itt az ikerjelfogó alapját képező két darab jelfogó.

Ez a kép is jelfogókat mutatja, csak immáron a másik oldalukról. Erre az egészre
- mármint az ikerjelfogóra - azért volt szükség, hogy spóroljanak a rézzel. Mivel
a telefonvezetékek kihasználtsága alapvetően alacsony, ezért az ikervonalas
rendszer általában nem okozott problémát. No persze mindig akadtak
kirívó esetek, éppen ezért nem volt szokás elárulni a telefon
előfizetők számára, hogy ki a vonali ikertársuk.

A jelfogó ellenállása a tekercselés szigetelésére ragasztott bélyegre van írva.

Ezt a papírt először kivettem.

Majd kisvártatva visszatettem a jelfogókba. Mint az a próbákból kiderült, az amúgy
igen vékony papír nem azért van itt, hogy megakadályozza a jelfogók meghúzását,
hanem inkább csak valamiféle csendesítés céljából. Ennek okára mondjuk nem
jöttem rá. Mert ugye kit érdekel egy jelfogó kattanása egy
irodaház folyosójának végén?

Ha jól értelmezem amit látok, akkor ezekkel a csavarokkal a reléket
alaphelyzetükbe visszahúzó rugók pozícióját, s ezáltal a relé
meghúzásához szükséges energia szintjét lehet beállítani.

Ezzel a másikkal pedig az érintkezőkhöz képesti pozíciót lehet beállítani.

Fonott selyemszigetelésű huzal. Az ilyesmi anyagok döntő többsége mára már sajnos
rég a kukába került. Ha lett volna akkoriban fényképezőgépem, annyi mindent
megörökíthettem volna, hogy még! Ott volt például az egész villanymotorok
hajtotta József 7A2-es központ. No de hagyjuk ezt. Egyrészt nincs értelme
ilyesmin merengeni, másrészt még mindig hegyekben áll itthon a begyűjtött
lom, amivel bőven van mit foglalkozni. Csak olyan fura az elvesző múlt érzése.

Mivel én relatív fiatal vagyok, nekem már nem volt ilyen régi zárhoz való kulcsom.
Már úgy értem, hogy ez itt sokkal kisebb lyuk, mint amibe a szokvány hatos kulcs
belemegy. Na most így, hogy ebbe belegondoltam, egészen idáig még
sosem láttam ezt a típusú, illetve elvű és méretű zárat.

No nem azért vettem le, hogy alaposabban belenézzek, hanem csak
azért, hogy meg tudjam fordítani. Amúgy valószínűleg nem attól
rozsdásodott be, hogy kimostam. Mi az, hogy nem hiszed el?

Tessék! Ez a kép a dátuma szerint 2012 szeptember nyolcadikán készült.
Kimosni azért kellett szegény dobozt, mert az évekig nyitott teteje
okán telement porral, no meg mindenféle építési törmelékkel.

A zárat imígyen, vagyis fordítva visszaszerelve, már nem akad be a helyére a zár
nyelve. Ennek jelen pillanatban pusztán csak annyi szerepe van, hogy mivel így
már tövig rácsukódik a fémdobozra a teteje, ezért a papírdoboz teteje is le fog
csukódni. Hogy aztán kelleni fog-e ez a doboz a monitor erősítőmhöz, vagy
a már azóta felmerül kismillió más doboztervemből valósul meg valami,
azt így előre képtelen vagyok eldönteni. Ebben a vasdobozban az
árnyékoltsága és a masszívsága tetszik. Cserébe nemcsak
már eleve nehéz, de még a megmunkálása is az.
Ráadásul a fényezésével is kezdeni
kellene valamit.

Majd elfelejtettem megemlíteni, hogy az ezüst színű dobozkában két darab
kondenzátor lapul. Ezekre azért van szükség, mert a relék a felemelt készülék
és a telefonközpont alkotta hurokáramkörbe kapcsolva húznak meg. Na most ezt
az áramkört a készülék tárcsája megszaggatja. Ha nem lenne lelassítva a relé
elengedése a kondenzátorral, akkor tárcsázás közben folyton elengedne,
illetve a tárcsázott telefonszámnak megfelelően sorozatot kattogna.
Valamint a soros tekercs induktivitása erősen lerontaná
a hangfrekvenciás átviteli jellemzőket is.

Íme a szokásos előszobai zárókép. Az ikerjelfogó mögött egy taxióra bujkál,
míg az esernyők közül kilóg egy BEAG mikrofonos füles.
Mindeközben én a rendrakás elől lógok...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.