Mivel ez a mai az általam megörökített szétszedem projectekkel ellentétben egy olyan cikk, ami egy eddig még nem létező eszköz megépítéséről szól, ezért kénytelen vagyok a megszokott nyitókép helyett egyből szöveggel kezdeni. Mert ugye mégis mi a csudát mutassak meg, ha még semmi sincs kész?
   Illetve ami kész van, az a cikk első részének tárgya, amit én magamban csak úgy nevezek, hogy álmodozás. Vagyis az oldalvégi lapozó gombig bezárólag, mindössze a terveimet vázolom fel. Bár erre a tevékenységre joggal mondhatnánk, hogy ez azért még semmi, azonban mivel már évek óta ezzel ütöm el az időt, így ezzel kapcsolatban részemről valahogy egészen másképp érzek.
   A cikk alcíme mindeközben annak szól, arra csodálkozik rá, hogy megértem, miszerint ide is eljutottam. Ez számomra azért hihetetlen, mert az itt ismertetésre kerülő eszköz megépítése, egy mondhatni már az ősidők óta húzódó tervem.
   Először is felvázolnám, hogy milyen célokat fog szolgálni a megépítésre kerülő eszköz. Illetve itt kívánom megjegyezni, hogy a dátum jelen pillanatban 2018-03-22. Az álmodozást persze nem ma kezdtem, hanem még olyan régen, hogy olyan ősi időkre már szinte vissza sem emlékezem.
   Nyitásképp felteszem az általam mindjárt meg is válaszolt kérdést, miszerint: Mire is való pontosan egy monitor célú erősítő? Nos a válaszom az, hogy bármi olyan feladatra, mikor egy a hangfrekvenciás sávba eső jelet hallhatóvá kell tenni. A jelforrás lehet bármi! Mivel ez a meghatározás, bár elsőre nem úgy néz ki, de ettől eltekintve igenis pontos, így az erősítő bemenete fel kell legyen rá készítve. Magyarán szólva el kell viselnie, s ami még ennél is sokkal többet jelent, fel kell tudni dolgoznia azt a több voltos jelet, ami mondjuk egy végerősítő kimeneti pontján található, mint ahogy a magnófejről érkező, szinte mérhetetlen 0,5 millivolt is hallhatóvá kell váljon. Ami ezeken az alapvető funkciókon felül van, az már a flanc kategóriájába esik.
   Na most épp az előbb említett flanc az, ami már annyiszor elvitt a francba, minek okán mind a mai napig nem készült el a monitor célú erősítő. Amennyiben az összes egyáltalán lehetséges flancot elhagyom, akkor a következőképpen nézne ki a kapcsolás.

   Bemeneti csatlakozó, szabályozható érzékenységű előerősítő, hangerőt szabályozó potméter, végerősítő, hangszóró, tápegység, meg persze egy doboz, amibe mindezeket belehergelem.
   Már csak ez a néhány fokozat is tengernyi kérdést vet fel. Már úgy értem, hogy a felsorolt részek annyi mindenből készíthetők el, annyiféle módon és változatban, hogy a puszta felsorolásba is képes vagyok belefáradni. Ez egészen biztos, hiszen már olyan sokszor megesett, ahányszor csak nekiálltam ennek a feladatnak.
   Például lehetne úgy, hogy lemegyek a pincébe, ahonnan felhozok egy még elektroncsöves magnót. Ez lehetne mondjuk a ZK140, vagy a Terta 811, vagy a 922, esetleg a BRG M8 Calypso. Már csak azért is, mert ugye ezek vannak.
   Mivel egy magnóban az összes alkatrész benne van, amire a monitor célú erősítő építésekor csak szükségem lehet, így "mindössze" annyi lenne velük a dolgom, hogy egy kissé másképp szerelem őket össze. Ezt az átalakítást persze nemcsak csöves, hanem bármely tranzisztoros magnóval is megtehetném.
   Mivel a rádiókban is van annyi alkatrész, mint amennyi a magnókban, így bármelyik rádióm is nagyszerű alapja lehetne egy monitor célú erősítőnek. Természetesen akár csöves, akár tranzisztoros, akár integrált áramkörös változatban, hiszen mint ahogy magnókból, úgy rádiókból is meglehetősen nagy készlettel rendelkezem.
   Bár a magnók doboza az adott célra talán egy kissé nagynak tűnik, azonban némi fűrészeléssel a méret a szükséges, akarom mondani még elégséges szintig bátran lecsökkenthető. Ez természetesen a rádiók dobozára is éppen ugyanígy igaz.
   Ha nem ezt az utat választom, de azért mégsem szeretnék teljesen nulláról indulni, akkor még mindig ott van a már meglévő modulokból történő építkezés. Előerősítőm mondjuk tudtommal nincs, bár biztosan akad valahol néhány magnóból kiberhelt panel, ami aztán kevéske munkával az adott igényeknek megfelelőre alakítható.
   Végerősítőből mondjuk már sokkal jobb a helyzet, hiszen a fenti és a lenti paneles fiókomat átnézve látszik, hogy a Csehszlovák lemezjátszó erősítőjétől indulva, a tévébe való hangmodulon át, az autórádióból kiberhelt végfok panelig van bennük minden. Mondhatni épp csak választanom kell közülük egy számomra szimpatikus példányt.
   Miután mind a pincei, mind a lakásban található trafóimat megtekintettem, így a tápegység kérdésében is csak annyi lenne a dolgom, hogy kiválasszam a tömegből az adott célnak leginkább megfelelő trafót.
   Na most ami aztán tényleg folyton elvisz a p*csába, az a monitor célú erősítő dobozának kérdése. Mert ugye ezt elkészíthetem magam, használhatok gyárit, alakíthatok szememnek tetszőre egy már létezőt, illetve mindezen felsorolt lehetőségeket összevissza is kombinálhatom.
   Mivel általában - ha csak gondolatban is - ez az utóbbi szokott bekövetkezni, minek okán az eddig felmerült lehetőségek száma már erősen a végtelen felé közelít, így igazán nincs rajta mit csodálkozni, hogy úszni egyáltalán nem tudván, folyton elmerülök a lehetőségek tengerében.

   Mivel nálam mindig is az elektronika hordozására szolgáló doboz elkészítése volt a sarkalatos pont, vagyis rengetegszer itt buktam el, így ezt a kérdést jelen esetben egy huszárvágással voltam kénytelen elintézni. Mint az az általam rajzolt szörnyű képen látható, nem lesz doboz.
   Annak persze igen kicsi a valószínűsége, hogy a deszkamodell a képen látható módon fog kinézni, az azonban egészen biztos, hogy a béta verzió valami ilyesmi lesz. Amúgy maga az ötlet is innen, vagyis a szoftverek béta verziójának nevét rágcsálva és ízlelgetve született meg.
   Fogok egy fadarabot, leszabom méretre, majd az éleire körben (vagy csak részben körben) felszerelem a kezelőszervek hordozására szolgáló lapokat. Ha olyanom van, akkor csak az előlapot, ami azzal a hatalmas előnnyel jár, hogy meglehetősen szabadon turkálhatok a dobozban.
   A hangszóró, illetve a hangszóró elhelyezésének kérdése is egy igencsak sarkalatos pont. Mondjuk ha nem csöves erősítőben gondolkodok, akkor a mikrofónia lehetőségének kiesése okán lehet a hangszóró akár a dobozon belül is. Ennek persze nem feltétlenül kell így lennie, hiszen nemcsak, hogy nagyon szép hangszóródobozok léteznek, hanem egyrészt akad is itthon belőlük, másrészt a famunkákban egyre jártasabb lévén, egy ilyen dobozkát akár már magam is összedobhatok.
   A hangszóró doboza állhat a monitor erősítő dobozától külön, de akár úgy is lehet, hogy rácsavarozom, rádugom, vagy épp oldalról lóg ki belőle. Itt aztán persze egyre újabb és újabb esztétikai és kezelési kényelmi szempontok merültek fel.

   Na most a következő olyan dolog, ami szintén folyton félrevisz, akarom mondani az első gondolat megszületése óta mondhatni folyamatosan eltántorít a kivitelezés megkezdésétől, az a műszerbe építendő apró kiegészítő elektronikák már-már valószínűtlen tömege.
   Erre a problémára a fenti vázlatrajzon látható megoldást sikerült kidolgoznom. Ehhez persze az is társul, hogy nem lehet fix a műszer előlapja, és még a doboza sem, hiszen ki tudja, hogy idővel mennyi gombra, kapcsolóra, lámpácskára, vagy épp műszerre támad szükségem.
   Kiváló terveim szerint a deszkamodell elkészítésével az eddig felsorolt összes bizonytalanságot kilövöm. Vagyis most már csak dolgoznom kell, aztán ahogy igény támad valami funkcióra, akkor megépíteni és beledrótozni a bétaverzióba.
   Amennyiben a rajzon látható összes kapcsoló ki van eresztve, akkor egyszerűen csak átszalad rajtuk a jel. Mikor benyomom valamelyik gombot, bekapcsol az adott funkció. Ha több gombot nyomok be, akkor több. A felvázolt megoldáshoz persze az is kell, hogy ezek az egységek, illetve az aktiválásukhoz használt gombsor kapcsolói egy olyan jelszintű pontra legyenek bekötve, ami az összes segédáramkör részére megfelel. Ezt persze igazándiból fordítva kell csinálni. Mármint az összes segédáramkörnek el kell boldogulnia az úgy nagyjából azonos jelszintekkel. A legmegfelelőbb ilyen pont a hangerőszabályozó előtt van, ahol terveim szerint a jelszint úgy nagyjából szabványos vonalszintű, azaz 775 mV-os lesz.
   Miután letisztult a konstrukció, kiesett belőle ami kiesett, bekerült ami bekerült, elkészítem a végleges dobozt, kicsinosítom, majd beleépítem a bevált összetevőket. Ezt megtehetem akár úgy is, hogy a deszkamodellből kerülnek át a véglegesbe az egyes elemek, mint akár úgy is, hogy nulláról építem fel. Végső esetben, amire az az igazság, hogy részemről igencsak komoly esélyt látok, egyszerűen megmarad a deszkamodell. Mert ugye mit zavar az engem, hogy nincs a dobozon tető? Valószínűleg semmit. Illetve annyit azért mégis, hogy szabadon hagyva beporosodik, s a rengeteg belső apró bizbasz mondhatni nehezen takarítható.
   Természetesen ezen is lehet segíteni, egy a deszkamodellre borított, mondjuk laminált padlóból kiszabott, a hiányzó oldalakat és a tetőt megvalósító másik fele dobozzal. A doboz teteje persze készülhet akár a deszkamodellel egy időben is, ha épp olyanom van, hogy nem unom a famunkát.

   Ezt a dobozzal kapcsolatos másik elképzelésemet egy ételtároló dobozra gondoltam alapozni. Ennél a változatnál persze először a dobozt kell megvenni, majd kivágni a hozzá illeszkedő alaplemezt, illetve az átlátszó műanyagból az előlap helyét, valamint valami merevebb anyagból magát az előlapot is.
   Maga az előlap lehet fából, műanyagból, vagy akár alumíniumból is. A fémlemez bevetése mellett mindjárt két dolog is szól. Az egyik a masszívsága, míg a másik az árnyékoló hatása. Utóbbi persze pótolható, egy az előlap belső, vagy akár külső oldalára ragasztott öntapadós alumínium fóliával is.
   A műanyag, illetve a fa előlap mellett a könnyű megmunkálhatóság szól. Ez persze elsőre lényegtelen szempontnak tűnik, hiszen olyan mindegy, hogy a pincében a munkapad előtt az összecsukható széken ülve, mégis milyen anyagra húzogatom rá az állványba szerelt kicsi Bosch fúrógép karját.
   Na most mikor igenis fontossá válik az előlap anyaga, illetve annak könnyű megmunkálhatósága, az akkor fog szemponttá válni, mikor bele kell fúrnom a már működő konstrukcióba egy újabb kapcsolót, potmétert, csatlakozót. Ha másért nem is, akkor az áramot vezető, vagy épp nem vezető forgácsok miatt.

   Mivel ez az első fejezet szól az álmodozásról, ezért itt kívánom megemlíteni a dobozba az alapfunkciókon felülieket megvalósító apró elektronikák tömegét. Ezek olyan sokan vannak, és még annyian lehetnek, hogy már csak ezeken gondolkodva is többször sikerült a monitor erősítő építős projectet a semmittevés mélységes, szó szerint bármi tervet elnyelő mocsarába belefullasztanom.
   Elsőnek ott van mindjárt az, hogy legyen-e a dobozban hangszínszabályzó. Na most másodiknak meg az, hogy ha igen, akkor milyen? A minimum szint valahol a két nyomógombnál van, melyek közül az egyik a magas hangokat vágja, míg a másik a mélyeket. A plafon persze a csillagos ég, azonban sem az erősítő várható hangminősége, sem a felhasználási lehetőségei nem indokolják a tíz sávos grafikus ekvalizer beépítését.
   Vagyis a képen látható háromsávos hangszínszabályzó is bőven megteszi. Mivel eddig még csak egyetlen ilyet építettem, és azt sem igazán használtam semmire, ezért a három gombra egészen egyszerűen nincs igényem.

   Ha nincs hát nincs, akkor marad a szokásos két gomb. Bármilyen furán hangozzék is, de a szokásos lepke (vagy Baxandall) hangszínszabályozó alaposan leegyszerűsíthető, mégpedig egygombos kezelésűre. Ennek az a trükkje, hogy közös tengelyű potmétert kell hozzá használni, valamint egy apró kapcsolót.
   Az eredeti bekötés szerint egyszerre emel (vagy épp vág) mélyet és magasat, míg a kapcsolót átbillentve mélyet vág, magasat emel, vagy ellenkező irányba tekerve a gombot mélyet emel, magasat vág.
   Ennek persze nem sok értelme van, illetve csak akkor jön jól ez a fura megoldás, amennyiben annyira kicsi a műszer előlapja, vagy már eleve a doboza is, hogy nem férnek el rajta a gombok, belül pedig a potméterek.

   Aztán ott van a szűrőáramkörök kérdése is. Egy olyan gomb ami kiszűri az 50 Hz-es jelet, meg persze vele együtt a százasat is, az egy az asztalon összedobott, árnyékolatlan vezetékekkel behuzalozott áramkörnél nagyon jól tud ám jönni!
   Ez a szűrő aztán belül állhat akármiből. Lehet kettős "T" szűrő, lyukszűrő tranzisztorokkal, vagy épp integrált áramkörökkel felépítve. Mivel egy LM324-es műveleti erősítőnégyes helyfoglalása még a körítés anyagokkal együtt sem számottevő, így bátran brillírozhatok.
   Ha már szűrő, akkor szerintem feltétlenül szükséges egy-egy olyan nyomógomb, ami a hangfrekvenciás sáv beszűkítésére szolgál. Alul valahol 300 Hz alatt vág mindent, míg felül 6.000 Hz felett teszi ugyanezt.

   Egy újabb szükséges kapcsoló a kimeneti teljesítmény lekorlátozására szolgál. Erre azért van szükség, mert tegyük fel egy próbaáramkört piszkálva, nagyban azon töprengve, hogy ugyan miért nem szól, majd az alig látható rövidzárat kiszúrva, és persze menten el is távolítva, ugyan ne legyen már az, hogy letépi a fejemet a hangerő.
   Az apró kapcsolót átbillentve, a maximális hangerő a célként még korábban meghatározott 1 W-ról 100, majd a következő állásban 10 mW-ra csökken. Ezzel az egyszerű trükkel elkerülhető, hogy a frászt hozzam magamra, illetve magamon felül a környezetemben élőkre is.
   Aztán ott van még a külső hangszóróra váltás lehetőségének megteremtése, illetve ha már egyszer úgyis többállású kapcsoló kell az említett funkciók megvalósításához, akkor mindenképp kell egy a rajzon nem szereplő fejhallgató csatlakoztatási lehetőség is.
   Ez utóbbi arra az esetre való, mikor zavar a környezet zaja, vagy épp én nem szeretném zavarni a zajjal a környezetemet. A külső hangszórós és a fejhallgató állás persze össze is kombinálható, de lehet akár úgy is, hogy a füles csatlakozója az előlapon, a külső hangszóróé pedig a hátlapon van.
   Bár a felsorolt funkciók és választási lehetőségek nem látszanak sarkalatos kérdéseknek, de ettől még úgy el tudnak vinni az erdőbe, hogy csak nézek! Ez amúgy tényszerűen így is van. Mert ugye nézni nézek, miközben a monitor célú erősítőnek még csak esze ágában sincs elkészülnie!

   Ha már flanc, akkor legyen kövér! Ez a kapcsolási rajz egy dinamika szűkítő áramkör. Magnókban, vagy távközlési eszközökben volt szokás használni, mint zajcsökkentő. A leírása szerint húsz decibellel csökkenti a dinamikát. Két ilyen NE570-es által alkotott áramkört sorba kötve, természetesen már negyvennel.
   Ezt az áramkört, illetve ennek hatását, hatásosságát, az adott célra történő használhatóságát mondjuk még sosem próbáltam ki. No de mi is lenne vele a cél? Nos az, hogy mikor egy akármi tesztelése (hangosítása) közben a jelszint akár egy vagy több nagyságrendet is változik, akkor ne kelljen folyton a hangerő, illetve az erősítés (gain) gomb után kapkodnom.
   Na most ha a korábban felvázolt béta verzió, vagyis a deszkamodell már kész, akkor abba szinte már semmiből sem tart beépíteni egy ilyen, vagy bármilyen más áramkört, ami a bemeneti és a kimeneti jelszintjével illeszkedik a végerősítő és az azt megelőző áramkörök közé.
   Ezek a valamik a különálló (nem egymást kiváltó) nyomógomboknak köszönhetően egyenként, egyszerre, vagy bármilyen kombinációban ki és bekapcsolhatók. Ahogy egyre több és több segédáramkör készül el, majd kerül beépítésre, úgy lesz a monitor erősítő egyre több célra alkalmas.

   Itt aztán felmerül egy újabb bővítési lehetőség témaköre is, mégpedig az olyan részegységeké, melyek az eddig vázolt áramkörök elé építhetőek, illetve kapcsolhatóak be. Ezek kapcsolásához, mivel ezeknek az áramköröknek szükségtelen egyszerre működniük, egy az eddig bevetett nyomógombokkal ellentétben körkapcsolóra (yaxley) lesz szükség.

   Bár maga a project még sehol sem tart, azonban mostanra már sikerült meghatározni a főbb beépíthető lehetőségeket. Az idő nem sürget, bár megígértem magamnak, hogy ez a műszer, még ha fapadosan is, de az idén elkészül, szóval mégiscsak. A képen már a fentiek tükrében átdolgozott blokkvázlatot látjuk.
   A legelső fokozat egy úgymond fogadó áramkör lesz, aminek az a funkciója, hogy nagy bemenő ellenállás mellett fogadja a beérkező jelet, míg a kimenete kis impedanciás, hogy bármi utána kötött áramkört biztonsággal meg tudjon hajtani.
   Itt jön képbe az éppen most említett kapcsoló, ami mindenféle segédáramköröket köt sorba a beérkezett jellel. Hogy mégis milyen áramkörökre gondolok?
   Nos ami így első nekifutásra beugrik, az a jelnyomozókban szokásos AM demodulátor. Az mondjuk igaz, hogy ezt a mérőzsinór jel felőli végére szokás tenni, mint ahogy az is, hogy a dobozba történt beépítése egyes esetekben nagyon is jól fog jönni. Valamint attól, hogy van a dobozban egy ilyen funkció, attól még használható az erősítőhöz külső AM demodulátor is.
   Na most a következő áramkör az előző továbbfejlesztése. Ez úgy néz ki, hogy egy aperiodikus KF erősítő, amin persze még a rövidhullámú sáv eleje is bőven átjut (persze hangolatlanul), aminek AGC szolgáltatása is van, majd végül egy AM demodulátorral záródik. Ezzel a bemenettel például nagyszerű detektoros rádiós kísérleteket lehet végezni.
   Ha már rádiós kísérletek, akkor a következő beépítendő panel lehetne mondjuk egy 10,7 megahertzes FM KF erősítő, természetesen a végén egy FM demodulátorral. Egy URH hangoló egységet ezen áramkör elé kapcsolva, gyakorlatilag már készen is van az URH sávos rádió.

   Na most a fentebb említett áramkörök nemcsak belülre, de akár kívülre is megépíthetők. Ez persze az erősítőre dugható, a polcról folyton leeső, amúgy pedig notórius módon elkeveredő különböző formájú és funkciójú előtétek esetleges tengerét jelenti.
   Ezektől a riasztó lehetőségektől eltekintve, mindenképp tanácsos a képen látható bekötésű tuchel csatlakozó beépítése. Még ha soha semmire sem fog kelleni, akkor is jóleső érzéssel fog eltölteni már a puszta lehetőség tudata is.
   Itt aztán előkerül egy újabb igencsak sarkalatos kérdés, mégpedig az, hogy a ritkán használatos, hadd ne mondjam felesleges funkciók kezelőszervei és csatlakozói az elő, vagy inkább a hátlapon foglalják-e a helyet?
   Mivel ez egy olyan műszer lesz, ami bár fent lesz a polcon, de használatkor az asztal lapjára kerül, vagyis nincs beépítve a pultba, minek okán használat közben hozzáférhető a hátulja, így semmi problémát sem okoznának a hátlapra került ritkán, vagy akár sohasem használt funkciók. Ennek a hátlapra is szerelősdinek persze csak akkor lenne némi értelme, ha tegyük fel az előlapon már végképp nem férnének el a forgatógombok, kapcsolók és csatlakozók.

   Valahol itt jutottam el a project azon pontjára (megjegyezem az idők folyamán újra és újra), hogy mivel minden bizonytalan, így egyszerűen képtelenség megtenni akár csak az első, még kissé határozatlan lépéseket is.
- Mert ugye mekkora is pontosan egy még nem létező doboz előlapja?
- A nem létező doboznak - mint deszkamodell - mekkora legyen az alja?
- Belül legyen a dobozon a hangszóró, vagy inkább kívül?
- Ha belülre kerül, akkor mégis mekkora legyen az a hangszóró?
- Az előlapon kell a hely a hangszórónak, vagy inkább oldalra kerüljön?
- Legyen-e a hangszóró mellé külön magas hangú sugárzó, vagy ne legyen?
- Hány nyomógomb, kapcsoló, potméter, műszer, csatlakozó lesz az előlapon?
- Ezek mégis hogyan néznek ki, pláne mekkora helyet foglalnak el?
- Legyenek-e a funkciókat visszajelző lámpácskák, vagy ne?

   Elárulok valamit. A monitor célú erősítő megépítésének ötlete már valamikor a 80-as évek elején felmerült. A képen látható hangszórós doboz lett volna az alap. Mivel nem sikerült belőle szereznem, így elképzelhető, hogy valahol tudat alatt ez is gátolt. Már úgy értem az, hogy egyrészt nincs ilyen, amúgy a nemes célra úgy ahogy megfelelő méretű és formájú hangszórós dobozom, másrészt pedig annak lehetősége, hogy idővel majd csak kerül valahonnan egy ilyen, és akkor majd jól körbeköpködhetem, hogy mégsem jó.

   Ami most jön, az a potméteres dobozaim tartalmának újraválogatása. Ezzel gondolom megleszek egy nap alatt. A következő tétel a rádió építős dobozok tartalmának újraválogatása, s egyben áttekintése lesz. A harmadik dolog az, hogy lemegyek a pincébe, s a hangszórós szekrény fiókjait sorban kihúzogatva, keresek a tömegben egy olyan példányt, ami képes valami módon megindítani a fantáziámat.
   Miután a fentebbi három dologgal megvagyok, addigra úgy nagyjából tisztában leszek a lehetőségeimmel. Innentől kezdve az lesz, hogy nekiállok és rajzolgatok.
   Miután kialakult a szükségesnek vélt funkciók sora, már lesz némi elképzelésem a gombok és a csatlakozók számáról, ami egyben az előlap méretét is biztosan meghatározza. Az előlap mérete pedig egyben a doboz szélessége is.
   A mélységet egyrészt arányosra kell megválasztanom, másrészt pedig úgy, hogy beleférjenek a dobozba a megépítendő áramkörök. Mivel az összes eddig felsorolt funkció megvalósítható néhány apróbb panelen, ezért valószínűleg nem lesz problémám a dobozban található hellyel.
   Bár pontos meghatározása még semminek sincs, kivéve talán az eddig még csak meg sem említett, de amúgy elégségesnek vélt 1 wattnyi kimenő teljesítményt, azonban a dolgokat immáron részben összefoglalva, már nem látszik olyan veszélyesnek ez a monitor célú erősítő építős dolog.
   Természetesen pusztán ezt az utolsó bekezdést újraolvasva, csak kicsúszott a szerző száján egy "meg a nagy lóf*szt nem" tartalmú mondat. Már csak azért is, mert a szétszedtem projectekkel ellentétben, melyek a "szöveg a képekhez" elv mentén készülnek, az itt leírt betűkhöz egy kép nem sok, eddig még annyival sem készültem el!

   Kezdetben az volt a terv, hogy ha naponta legalább egy rajzocskát megfirkálok, akkor mivel egy kép már eleve megvolt, úgy kb. két hét alatt elkészül ez a projectet megnyitó oldal. Mikor már a harmadik hét is eltelt, de én még egy apró vonalkányit sem rajzoltam, akkor hirtelen nekiálltam és összecsaptam az itt fentebb látottakat. A sietséget persze - a rajzok minőségét elnézve - le sem tagadhatnám...