Bár nem sok mindent lehet szétszedni egy, helyesbítek, két videokártyán, de ettől én még megteszem ami tőlem telik. Mondhatnám, hogy ezt még előző nap döntöttem el, az igazság azonban az, hogy úgy egy jó hete, csak sikerült a két kártyát szem elől úgy eltennem, hogy mikor elkapott a hév (ez amúgy nagyon ritkán szokott velem előfordulni), olyankor valahogy sosem találtam őket.

   Mivel nemcsak a videokártyákat nem találtam meg, mert ugye ilyesminek egy lakásban megszokott helye úgy általában véve nincs, hanem még néhány más egyéb kacatomat sem, ezért nekiálltam, majd ahol valami olyasmit láttam, ami nagyon nem oda való, azt elvittem a helyére. Ezen a képen például azt látjuk, amint (megjegyzem több hónapnyi porosodás után) betoltam végre egy kazettát a tartóba.
   A háttérben megbúvó UHF TV antenna egyértelműen a TV antenna építős projecthez kell, miközben az ágynemű azért van itt (aki nem jött volna rá, annak elárulom, hogy ez a cserépkályha teteje), mert ugye így nem kell a drága időt beágyazáskor az igazgatásával töltenem. Aztán leülök, bambulok, miközben nem csinálok semmit...

   Mindeközben a szoba átellenes sarkában (a szék karfájára vetve) két méter 21x2-es kábel, a virágállványon pedig két BRG MK-27-es magnó elmosogatott, azonban immáron újra beporosodott doboza hever. Szerintem nincs rajta mit csodálkozni, hogy ez a látvány engem lever.

   Hanem valami olyan agyament hiba jött elő (megjegyzem őszinte sajnálatomra), hogy a két csatlakozó között (a másikat most épp hátulról látjuk) eltűnt az a jel, ami azt mondja meg a PC-nek, hogy a rádugott eszköz master-e, vagy slave, mire fel a BIOS mind a CD ROM-ot, mind pedig a HDD-t slave-nek érzékelte.
   Ennek sajnos az lett a vége, hogy a HDD csak egy röpke pillanatra látszott, bekapcsoláskor, a CD-vel azonos buszon, mint második slave eszköz. Mivel úgy ítéltem meg, hogy túltengésem van az ilyesmiből, ezért még csak meg sem próbáltam megkeresni a hiba okát.

   Mivel a HDD keretben leginkább ezeket a rézből készült besajtolható (persze forrasztani is lehet) hármas menettel ellátott csövecskéket találtam értékesnek, ezért nekiálltam és kihúzogattam őket a helyükről. Ez persze nem ment olyan könnyen, hiszen ha csak ideiglenesen is, de építenem kellett hozzájuk egy kihúzót.

   A kihúzandó elemnél vastagabb belső átmérőjű csövecske, plusz egy alátét, no meg egy hosszú csavar, s ahogy utóbbit tekertem befelé, már húzta is ki a helyéről a menetes réz bigyót.

   Egy darabig ugyan szemeztem vele, de végül kidobtam. Egyrészt van másik, másrészt nem kell, harmadsorban viszont kell a helye! Ezt úgy kell érteni, hogy a pincében már rég megtelt a PC cuccokat tartalmazó szekrény.
   Ráadásul ezt úgy kell érteni, hogy már nemcsak benne, de mindenütt másutt is ventilátorok és hűtőbordák hevernek. Engem az ilyen rendetlenségek meg az utóbbi időben levernek. Vagy egyszerűen csak rájuk fogom a levertségem.

   Mivel amit ezen a fotón látunk, az a látvány az ágyból látszik, így nem árulok el vele semmiféle titkot, miszerint aludtam egy kiadósat a videokártyák hollétének felderítése című feladatra, mely egyértelműen helyes cselekedetem közvetlenül ébredéskor hozta meg gyümölcsét. Hogy melyik barom rejtette a kártyákat az óra alatti polcra, arra a kérdésre viszont nem vagyok hajlandó válaszolni!
   Amúgy ez is csak úgy jött össze, mármint a megtalálás, hogy épp itt volt a párom, aki valamiért felkapcsolta a villanyt, valamint volt oly kedves, hogy még a szemüvegemet is rám adta. Mi az, hogy hosszú volt a bevezető?
   Mit szóltál volna ahhoz, ha nem vágom ki azokat a képeket, melyeket a pincében készítettem (hátha ott vannak (mert valamiért levittem őket) a kártyák), valamint azokat is, melyek azt mutatták be, amint épp a lakásban található dobozokat nyitogatom. Na az tényleg hosszú lett volna!

   Mely aktivitásnak az a lényege, hogy a sokkal kisebb bordához hozzátársítanak egy mini ventilátort, ami egyrészt lefújja róla a meleget, másrészt mikor leáll (mert mondjuk végképp elkopik), akkor hűtés hiányában elolvadnak a dolgok. Hogy mik azok a dolgok melyek elolvadnak, azt mindjárt megmutatom.

   Csak előbb még elmesélem, hogy a passzív hűtésű kártya hibás, ami jelen esetben nem olyan nagy baj. Egyrészt azért nem, mert nekem csak a hátsó lapocska kellett róla, másrészt pedig azért nem fáj, hogy úgy csipog rá a BIOS, mint egy veszettül tolató teherautó, mert mindössze 200 forintomba fájt.
   Aztán ott van még az is, hogy ha méretileg, pláne rögzítés szempontjából is stimmel, akkor átteszem róla a hatalmas hűtőbordát a működő aktív hűtésű kártyára, amin valaki elvágta a ventilátor vezetékeit.

   Míg ezen a másikon 45 fokkal elfordítva szerelték. Ezt azért éreztem feltétlenül szükségesnek megmutatni, hogy ezzel is érzékeltessem, mennyire is ért a szerző a PC-ben rejtőző alkatrészekhez. Amit jobbra látunk, azt az összetevőt mondjuk felismerem, hiszen az por, és azzal a lakásban is rendszeresen találkozom.

   Mint ahogy azzal is, hogy az utóbbi időben egyre sűrűbben fordul elő, hogy egyszerűen nem veszek észre apró részleteket. Például azt sem láttam, hogy a ventilátorén felül ez a VGA kábel is el van vágva, pedig nemhogy többször is volt a kezemben ez a kártya, de még a gépembe is belepróbáltam!

   Nemhogy az alkatrészek elférnek a borda alatt, de még a borda felerősítése is egyezik! Ez nekem momentán jól jött, hiszen így össze tudok rakni a kettőből egy olyan kártyát, ami egyrészt működik, másrészt passzív hűtése van. Ez persze csak tartaléknak kell, amire remélhetőleg sosem lesz szükségem.

   Emlékeim szerint a QWERTY-ben (mint számítástechnikai boltban) vettem a 200 megahertzes Pentium processzoros gépem alkatrészeit. Az eladó csak úgy egyszerűen kirakta elém az asztalra a processzort, doboz vagy bármi egyéb csomagolás nélkül, 25.000-ért, mire fel nekiálltam esedezni, hogy legalább tegyük be a helyére, nehogy még a végén hazáig elhagyjam, vagy elgörbüljön a zsebemben valamelyik lába.

   Azok az apró hasábok az NVIDIA chip körül, azok nem puszta díszítések, hanem azok a processzort hordozó kicsiny lapocskára szerelt alkatrészek, melyeknek mérete már-már összevethető a jobb szélről belógó panel fóliamintázatával, illetve a vezetősávok szélességével.

   Betettem a kártyát egy zacskóba, a zacskót pedig egy más egyéb működőképes PC-hez való kártyákat tartalmazó dobozba. Ez a doboz később valószínűleg a pincében fog kikötni, ahol idővel át lesz telepítve a tartalma egy nagyobb, a többi ott lévővel azonos méretű dobozba.
   Erre az akcióra persze majd csak azután kerülhet sor, miután elpakoltam az útból az anyagaimat, melyeket előbb még rendszereznem is kell. Na most ez vagy még az idén megtörténik, vagy jövőre, esetleg már soha.

   Még belegondolni is rossz, hogy a processzort a panelhez úgy kötik a forrasztások, hogy a forrasztási pontokon elhelyezett apró ón (vagy más forraszanyag) gömbök egy kályhában vannak annyira felmelegítve (természetesen több más alkatrésszel együtt), hogy mindkét felülethez hozzákössenek.
   Később aztán, mikor ezen kötések közül - a valósággal izzó processzor okán - akár csak egy is elenged, akkor mindjárt előkerülnek a mindenféle rejtélyes hibák, majd idővel bekövetkezik a kártya cseréje.

   Ez itt a panelről (megjegyzem egyszerű csavarhúzós aláfeszítéssel) feltépett RAM chip. Mint az a különböző színű és formájú pontokból látható, a csak síkban kivitelezett lábak zöme a feltépés közben megsemmisült.

   Ezt a csatlakozót a roncsoltsága, míg a másikat az egyszerre kiolvaszthatatlan rengeteg lába okán nem vettem ki a panelből. Mondjuk ha nekimentem volna hátulról hőlégfúvóval, akkor biztosan sikerült volna, csak ugye minek?
   Egyrészt igencsak kicsi rá az esély, hogy bármihez is ilyen mini kerek csatlakozóra lenne szükségem, másrészt ha mégis, akkor majd kiszedegetem őket inkább a PC periféria átkapcsoló dobozból.

   Ezt a vadonat újnak látszó ventilátort nem azért vettem meg, mintha szükségem lett volna rá, hanem azért, mert csak egy százasba került. Az éves ventilátor fogyasztásomat (akarom mondani felhasználásomat) tekintve, a 100 forint elköltése egyértelműen a pénz pazarlása volt.

   Búcsúzóul a két apró műanyag alátétet is lefeszegettem a kártyáról, mondván hátha egyszer még jók lesznek valamire. Illetve azért, mert épp itt van a kezem ügyében a műanyag alátéteimet őrző fiók.