Felül a napelemes lámpákból minap kibontott napelem cellák, míg az alsó sorban CD meghajtók olvasófejei, valamint egy borotvatöltő várja, hogy tegyek velük egy próbát. Mármint azzal, hogy vajon megtalálom-e a helyüket. A napelemek az optocsatolók mellé, míg az olvasófejek a direkt a számukra feliratozott dobozba kerültek, a borotvatöltőt pedig betettem a trafók közé. Amivel viszont egy kissé gondban voltam, azok a napelemes lámpások burkolatai, melyekről úgy gondoltam, hogy azok a vegyes csöves dobozba valók. Mármint nem az elektroncsövesbe.

   Miután a szokásos köreimet lefutottam, sikerült eljutnom a lényegig, vagyis a pincei székemen terpeszkedő dobozig. Bevallom őszintén, hogy könnyebb volna a lelkem, ha már itt tartanék a kiürítésével. Ezt úgy kell érteni, hogy a képen látható állapot annyiban csalás, hogy a dobozt a minap még színültig töltő kacatok most épp az innen nézve hátam mögötti asztalon hemperegnek. No de mit keresek én itt?

   Ezt a barna bőrdobozt, melyben egy villanyborotva lakik. Elmondjam? Á, úgyis elmondom, hogy ez úgy került képbe, hogy mikor átnéztem a 2019-es terveimet, akkor bele volt írva.
   Kezdetben még úgy voltam vele, hogy a "barna bőrtokos villanyborotva" nevű tétel egy régebbi Harkov borotvára történő utalás, csak aztán valahogy ráéreztem (gondolom azért, mert a Harkovnak kerekded doboza van), hogy mégsem.
   Bár ezt a valamit úgy kellett előtúrnom egy pincei doboz mélyéről (miközben mind a fáspincében, mind a lakásban hegyekben áll a szétszednivaló), de attól szerintem még bőven belefér az innen is egy kicsit, meg onnan is egy kicsit elnevezésű szokásos hülyeségembe.

   Ezek itt az anyagaim, melyek rendbetétele már évek óta csúszik, mert annyi minden van hozzá útban, hogy végre nekiállhassak őket szétpakolni, hogy azokat a teendőimet már neki sem állok felsorolni.

   Ezt a dobozt például még véletlenül sem most, hanem még a minap kerestem, mikor is semerre sem találtam a töltőbe illő villanyborotvát. Erre fel tessék! Most, hogy már túlvagyok a borotvatöltős cikken, szóval már érdektelen, egyből előkerültek a villanyborotváim.

   A töltőbe ugyan egyik alja sem illik, de ez most már nem is érdekel. Na most ha valaki úgy gondolná, hogy ebben a pincében minden van, épp csak kakukkos óra nincs, akkor azt kell mondjam, hogy téved!

   Bár alapvetően a borotváért jöttem, attól még nekiálltam előtúrni azt a fiókot, amire egyszerűen csak az van írva, hogy kerek. Na most ami a fiók tartalmával ellentétben nem kerek, az az a szomorú tény, hogy ez a fiók a számítástechnikai cuccaim közül került elő.

   Mivel épp a minap jutottam túl az idei százötvenedik szétszedésen (ez még valamikor 2018 decemberében volt), szerintem teljesen jogosan éreztem úgy, hogy ennyi erőfeszítésnek egyszer csak azt kell eredményeznie, hogy hirtelen elkezdenek elfogyni a környezetemből a szétszedésre váró tárgyak.
   Hogy ennek a rég várt eseménynek esze ágában sincs bekövetkeznie, az egyrészt szomorú, mert tisztára olyan, mintha minden igyekezetem ellenére sem haladnék, másrészt viszont nincs okom panaszra, hiszen imádok belenézni a dolgokba.

   Természetesen nem csak úgy egyszerűen belenézek egy bőrtokba, hanem részletekbe menően vesézem a témát. Mi az, hogy minek? Már úgy értem, ezt a kérdést most nem úgy értve, hogy alapvetően kíváncsiságom kielégítendő, hanem úgy, hogy van-e valami célom a borotvával. Bár meglepő, de most van! A minap ugyanis, mikor rendbetettem a rezgőcsiszolót, az a hülyeség jutott eszembe, hogy egy hasonló gépet elő lehetne állítani mondjuk egy villanyborotvából.

   A műanyag gyűrű a hálózati kábel kultúrált tárolására szolgál, míg az összetekert drótdarab titka az, hogy valaha egy kefe volt, csak idővel elvesztette az összes szőrét. Hogy mégis mivégre őrizgette a mára már valószínűleg néhai tulaj a szőr nélküli kefét? Na erre mondjuk nem jöttem rá.

   Egy mini csiszológép esetleges megépítésének céljára a pincében punnyadó borotváim közül azért ezt a példányt választottam, mert ez szovjet technika lévén, sokkalta vaskosabb a többinél.

   Miután bedugtam és hiába tekergettem az oldalsó gombot, idővel rájöttem, hogy a hálózati kapcsoló a borotva alján található. Miután ezzel a csodás felfedezéssel megvoltam, percekig bámultam a feliratot, miközben azon törtem a fejem, hogy mégis mi a csuda lehet ezen a gépen 12, illetve 45 milliméter.
   A megoldásra már csak utólag, az elkészült képeket nézegetve jöttem rá. Már úgy értem arra, hogy az ott nem milliméter, hanem min, vagyis perc, és igen nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy 12 perc munkát 45 perc szünetnek kell követnie.

   A tulajdonképpeni szétszedés megkezdéseképp levettem róla a kerek gombot, innen azonban nem jutottam tovább, mert amit a képen látunk, azt a sárga műanyagot nem tudtam a házból kipiszkálni.

   Ebben a borotvában az a jó, mármint abból a szempontból nézve, hogy csiszológép legyen belőle, hogy faltól falig kitölti a belsejét a késeket mozgató mechanika, ami ennek következtében valószínűleg nagyon erős.

   Ebből a valamiből úgy lehetne csiszológép, hogy ha befaragnék a kések helyére egy alkalmas méretű fadarabot (amire a smirgli kerül), majd ezt a feltétet a belefúrt két lyuknál fogva rátűzném ezekre a műanyagból készült tüskékre.
   Az előbbi mondat azért íródott feltételes módban, mert az áramütést követően elment a kedvem a mini csiszológép építési projecttől. Na jó, beismerem. Eddig sem igazán volt hozzá kedvem.
   Tulajdonképpen csak vetettem egy pillantást a megvalósíthatóság lehetőségére. Amennyiben igényem támadna rá (mármint a mini csiszológépre), akkor most már tudom, hogy van miből elkészítenem.
   Azon a tényen, bár nem igazán, de azért egy kicsit mégiscsak elszomorodva, hogy a csiszológépből nem lett semmi, nekiálltam azon morfondírozni, hogy ugyan mire lehetne használni még. Már úgy értem, hogy az eredeti funkció borotván, és a már megálmodott csiszológépen felül.
   Bár még magamat is megleptem vele, de támadt egy újabb nagyszerű ötletem, ami egy úgynevezett rázóasztal lenne. Ennek az a lényege (illetve csak lenne, ha méltóztatnám kivitelezni), hogy míg alulról a borotva rázza, addig felülről jobban marja a nyáklapot a tálcában lötyögő vaskrorid. Mivel már évtizedek óta nem marattam nyáklapot, ez a nagyszerű tervem sem ma lesz kivitelezve. Már ha egésszé kerekedik valaha egyáltalán...

   A borotvát viszont összeraktam, hogy mindene meglegyen, ha egyszer mégiscsak kellene valamire. A jobbra látható darabka mondjuk letörött belőle, de az amúgy is csak az általam kitűzött célokhoz felesleges vágófejeket tartotta.

   Mint azt az óra a háttérben mutatja, már nagyban december közepe van, minek okán már csak két hetem van rá, hogy levigyem a táblázatba beírt, de szét nem szedett tételek számát 70 alá, amihez már olyan közel vagyok, hogy ez a tervem most már biztosan sikerülni fog.