Számláló jelfogó
(a minap bontott dobozból)

   Ha lassan is, de azért haladok. Hogy a cikkfelújítós listákkal a szétszedéseknél jobban, azt a tényt részemről a nyári meleg rovására írtam. Amúgy a képen egy már kivégzett listát, valamint a mai boncalanyt látjuk, ami egy olyan számláló, amit a minap bontottam ki egy műszerdobozból.

 

 

   Igazándiból persze már eleve ide sem szabadott volna tennem a számlálót, illetve helyette valami mást bigyót kellett volna az asztalomon található pultról elvennem. Mondjuk nem a 71DA-2 műszert, hanem vagy a sárga fülest, vagy a Harkov borotvát, esetleg a piros kisautót, mert ha ezek innen egyszer eltűnnek, akkor idetehetném végre azt az eltehető munkalapot, ami most épp a szobában hever, konkrétan a cserépkályhának támasztva, s amúgy a heverőm alá való, csak oda most nem fér, mert a helyet két digitális mérleg foglalja el. Egyszer persze - ha csak előbb meg nem halok - minden egésszé fog kerekedni.

 

 

Vagy mint ez a mai számláló, apró darabokban végzi. Amúgy
azért mutatom hátulról, mert itt megy bele az impulzus.

 

 

Mármint az, ami az előlapon található számkerekeket lépteti tovább.

 

 

Gondoltam megnézem, hogy bele lehet-e garázdálkodni a kijelzett
szám értékébe, s már vettem is le a számokat védő előlapot.

 

 

   Mivel az előbbi képen látott 07327 némi piszkálódást követően 07320-ra változott, így egyértelmű, hogy szemből is forgatható a számkerék, mégpedig a csalás lehetőségét magában rejtve nemcsak előre, hanem visszafelé is.

 

 

Az apró dobozt összetartó mechanika így van zárva.

 

 

   Így pedig nyitva, ami természetesen csak a balra látható, még teljes hosszúságú pöcökre igaz, a jobb oldali ugyanis le van törve (vagyis rövidebb), így azt a doboz kinyithatóságához majd még ki kell akasztanom.

 

 

   Mint azt mát említettem volt, ezt egészen apróra fogom bontani. Hogy aztán ennek mennyire oka az, hogy nem kell, és mennyire az, hogy akad még belőle néhány másik példány a pincében, az a végeredményt, vagyis a teljes elpusztítást tekintve mindegy.

 

 

Mivel hiába próbáltam számára célt találni, ez a valami egyből a szemetesbe került.

 

 

Az LME 941551-re nekem nem dobott semmi releváns találatot a Google.

 

 

A rugót nem én akasztottam ki. Amennyiben esetleg mégis, akkor nem direkt volt.

 

 

Hiába vagy ennyire szép, mert olyan nincs, hogy én téged összerakjalak!
(súgtam oda kissé barátságtalanul a számlálónak)

 

 

A számkereket forgató elektromágnes így van nyitva.

 

 

Így pedig zárva.

 

 

Az elektromágnestől a képen látható apró karocska hozza át
a mozgást a számlálómű legkisebb helyi értékű kerekéhez.

 

 

 

Így működik a számláló, az elektromágnes helyett ujjal nyomogatva.

 

   A számláló elektromágnese amúgy valószínűleg (mert ráírva nincs) 12 voltos, legalábbis annyiról már stabilan működik, ami ötletként egyből felvetette az erősebbik hangfrekvenciás generátorom bevetését.

 

 

Mire fel már kaptam is le a polcról.

 

 

   Ez a szakadás most nem azért bosszant, mert elő kell vennem a pákát a vezeték krokodilcsipeszbe történő visszaforrasztásához, hanem azért, mert a Weller ugyan mikor máskor lenne korlátozottan használható, ha nem épp most.

 

 

   A "korlátozottan használható" kifejezés jelen esetben szerencsére mindössze annyit tesz, hogy a sárgára festős négy elnevezésű projectem keretében nagyban szárad a pákatartón a festék. Vagyis jó a páka, csak nincs mire letenni.

 

 

   Gondoltam nekem ne lenne hozzá másik rugós tartóm? Erre fel a pákatrafót körbevizslatva az derült ki, hogy nincs! Ennek valószínűleg az lesz a vége, hogy ha legközelebb látok a piacon, akkor mindenképp megveszem. Amúgy volt is a múltkor, pláne meglepően olcsón, csak ugye akkor még nem tudtam róla, hogy nemsokára szükségem támad rá. Na jó, bevallom, azért nem vettem meg, mert dolgozni kellett volna vele. Már úgy értem, hogy amit láttam, az egy trafóval egybeépített tartó volt, amire azt mondta az eladó, hogy leégett. Trafót meg ugye mégis kinek van kedve tekercselni?

 

 

   Visszatérve a páka elhelyezésére, az csak így egyszerűen odatéve az asztalra meglehetősen veszélyes. A pákás baleset amúgy a következő képpen szokott bekövetkezni. Kihúzom a jobb oldali asztalfiókot, ami aztán a kábelénél fogva megrepteti a pákát, én meg elkapom. Ez az akció nekem eddig nem azért nem sikerült, mintha még sosem repült volna a páka, hanem csak azért nem, mert lassú vagyok az elkapásához. A középső fiókot amúgy azért húztam ki, hátha akad benne valami nagyobb fadarab a páka alá, és akkor lesz némi esélyem nem összeégetni vele a már amúgy is kikészült felületű asztalt.

 

 

Na most nekem ne lenne? Bevallom őszintén, hogy csak a lustaságom tartott
tőle vissza, hogy lemenjek a pincébe megépíteni egy ideiglenes pákatartót.

 

 

 

Meglepően jól veszi a feladatot, miszerint már-már folyamatos
forgó mozgássá alakítsa az elektromos impulzusokat.

 

A frekvenciamérő szerint 23 hertzig bírja az ütemet, aztán elkezd téveszteni.

 

 

Hiába csinoskodsz, nálam ma akkor sincs kegyelem!

 

 

 

Ugyan sikerként nem könyvelhetem el, de legalább elmondhatom, hogy tettem
egy erőtlen kísérletet a léptetés elvének videón történő bemutatására.

 

A fehér segédfogaskerekek végzik a számkerekek közötti átvitelt.

 

 

   Mivel tudtam, hogy a nagyja a kukában fogja végezni, az apraja pedig a vegyes alkatrészes dobozban, így ezt a rugót egyből betettem a helyére. Mármint a hátam mögötti rugós dobozba.

 

 

   Ez itt az elektromágnes mozgó részének csapágyazása, ami ennél talán már nem is lehetne egyszerűbb. Az elégörbített rész amúgy arra szolgál, hogy összetartsa az alkatrészeket.

 

 

Ezt már majdnem eltettem, amikor végül mégsem.

 

 

Gondoltam a tekercset azért csak kilopom belőle, mire fel
a tekercs kiröhögött, mondván oda van szegecselve.

 

 

A nagyját lereszeltem. (mármint a szegecsnek)

 

 

Az apraját pedig lefúrtam.

 

 

Hogy megérte-e, arra a kérdésre csak akkor lesz igenlő a válasz, ha
beépítem valahova a kiszerelt tekercset. Vagyis valószínűleg soha.

 

 

Menjek tovább, vagy ne menjek?

 

 

   Míg az előző kérdésre adandó válaszon törtem a fejem, pusztán játszásiból bedugtam a tekercsbe a vasmagot, majd feszültséget kapcsolva rá megnéztem, hogy mint elektromágnes mennyire erős. Nos nem nagyon...

 

 

Mindjárt véged, már csak a két tengelyt kell belőled kipiszkálnom.

 

 

Melyeket amúgy nem sikerült a helyükről kitolnom.

 

 

Mire fel mérgemben szétgörbítettem a számláló vázát. Ahogy nézem,
nemsokára érkezik némi adalék a pincei fogaskerekes dobozomba.

 

 

   Ez itt a hangfrekvenciás tartományba eső tekercseim rejteke, mely dobozra már alig fér fel a teteje. Na erre meg azt találtam ki feloldásul, hogy át kellene belőle helyezni néhány tételt a pincei apró trafós dobozomba, ami amúgy a múltkori trafórendezés, illetve bemutató kapcsán jött létre. Ebben amúgy nem vagyok teljesen biztos, ugyanis hiába emlékszem rá, ha egyszer, illetve már többször is végigolvastam a pincei polcokon a sort, de azóta sem láttam ilyen feliratú dobozt...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.