Ezt a gépet már csak azért sem volna tanácsos az előbb említett célra használni, mert a forgó csiszoló felület okán az nagyon nem volna kellemes. Idáig amúgy már háromszor is eljutottam (mármint ennek a valaminek a körbenézéséig), csak aztán mindig akadt valami olyan, ami alaposan félrevitt. Most például az, hogy dél lévén, pláne tegnap a vacsorát kihagyva, kezdtem megéhezni.

   Ezt az ételt úgy sikerült összeállítanom, hogy egyrészt nem volt kedvem sem tepsiben, sem fűszeresen olajban lesütni a csirkecomb cafatokat, másrészt a krumplit külön főzni sem, így ami maradékot csak találtam, és amúgy persze ehetőnek mutatkozott, betettem egy nagy tálba, alaposan befűszereztem, majd belerendeztem ebbe a tepsibe.
   A csirkehúson felül van benne egy paradicsom, egy fej lilahagyma, valamint köretként három nagyobb krumpli, vastag karikákra vágva. Ha lett volna itthon gomba és paprika, akkor az is került volna bele. Ennek most kell egy óra, míg a teteje aranybarnára pirul, miközben én apró darabjaira bontom a csiszológépet.

   Ez a 6 volt felirat az első megpillantásakor engem azért keserített el, mert tisztára olyan érzés volt, mintha a saját lomkészletemet látnám viszont. Mármint hatalmas dobozokban volt kidobálva egy csomó ehhez hasonló apróság, épp mint ahogy nálam is bedobozolva állnak a pincében a már bemutatott, de ki valamiért még nem dobott kincsecskék.

   Ez és az előző kép között mindössze annyi a különbség, hogy időközben bementem a géppel a fürdőszobába, ahol is ráeresztettem egy alapos szappanos vizes lemosást. Mivel nincs szétszedve, így csak a felületére. Ennek ugyan áldozatul esett a 6 voltos felirat, de ezt részemről nem éreztem különösebb veszteségnek. Hogy a még kissé nedves réseknek is legyen idejük kiszáradni, nekiálltam néhány szokásos, mindössze néhány percet igénylő házimunkának.

   Melyek végül olyan szinten húzódtak el (mármint időben), hogy bejelzett a konyhából a grillsütő, miszerint elkészült az ebéd. Azt kell mondjam, hogy ahhoz képest, hogy csak úgy összedobáltam ami a kezembe akad, és persze ehetőnek tűnt, ez a tulajdonképp rakott hús (már ha van ilyen étel) meglehetősen finomra sikeredett. Míg a balra látható lilahagymával, paprikával és paradicsommal közel csalamádévá varázsolt uborkasalátát meg mertem ereszteni, addig a jobbra fent látható tejfölt már olyan szintű túlzásnak éreztem, hogy azt végül inkább nem.

   Valamiféle tokmánynak jobban örültem volna, mert ez így ugye nem igazán univerzális. Konkrétan csak az az egy szem feltét megy rá, amivel lomtalanításkor megtaláltam.

   Erről a valamiről első ránézésre azt gondoltam, hogy ez egy ferritcső a leszakadt tekercselésével, de aztán, mármint miután felvettem a mindent látó szemüvegemet, kiderült, hogy ez csak egy kóbor drótdarab.

   A google a 1029561-re sem adott releváns találatot, mire fel mindenféle nevekkel kezdtem el kísérletezni, melyek közül végül az elektromos talpreszelő vált be. Bár ezt a típust nem találtam meg, de hasonló formájú Philips azért akadt.

   Miután a teleptartóban talált csavart kitekertem, de a doboz ennek, illetve annak ellenére sem akart kettéválni, hogy erőst feszegettem, sikerült a feliratos kerek betét alatt megtalálnom ezt a második csavart.

   Mármint innen kerültek elő a drótdarabok, a teleptartó belső érintkezői alól. Ebben az az érdekes, hogy ha annyira szét lett szedve a gép, hogy a mester idefért a fogójával (mármint tőben elvágni a vezetékeket), akkor vajon miért hagyta ott a csonkjukat?

   A fogaskerekek az összes fogaikkal együtt épek. Hogy a kisebb is rendben van, azt onnan tudom biztosan, hogy az áttételt eltakaró fedőlemez levételekor kiugrott a helyéről, így ha akaratlanul is, de azt is alaposan megszemlélhettem.

   Próbaképp a megskalpolásomra komoly hajlamot mutató ócska fésűk fogainak hegyes végét csiszoltam le az apró tárcsával, ami egyrészt bevált, másrészt nem. Már úgy értem, hogy bár a szerszám jól dolgozott, valamint a fésűk közelségekor érzett kínzó érzés is alábbhagyott, de az apró fogak oldalát nem sikerült a sorjáktól megszabadítanom.

   Szerintem az lesz, hogy idővel ráeresztek erre a fiókra egy revíziót (ez amúgy már többször is megtörtént), s ha az eltelt egy, vagy ha lusta leszek, akkor több év alatt sem kellett belőle az apró csiszológép, akkor, mint ahogy annyi más szerszám, úgy ez is lekerül a pincébe. Talán még megvan valahol a szintén elemes miniatűr porszívó, és még a Piko fúrógép is, mely szerszámok tán sosem voltak élesben bevetve, de attól én azért még elszántan őrizgetem őket.