Philips N2511 kazettás magnó
(történet, melyben a szerző véleménye megváltozik)

Már majdnem kiürült az asztal alja, már csak a Philips ős deck van hátra.
Gondoltam utánanézek a neten, hátha találok hozzá gépkönyvet.
Már úgy értem, hátha nem találok, és akkor lesz valami
okom, hogy halogassam még kicsit a szétszedést.
Ez nem jött be, megtaláltam a gépkönyvét.
No persze nem mintha kellene hozzá...

 

 

Egyrészt nem valami szép, másrészt Philips, ezért nem hiszem, hogy 500 forintnál
többet adtam volna érte. Gondoltam felboncolom, bemutatom, majd kuka.
Ritka eset, hogy boncolás közben megváltozik a véleményem,
de most ezen ritka eseménynek leszünk tanúi.

 

 

 

Az ajtónyitás nincs lassítva, de mivel a nyitóerőt
nem vitték túlzásba, ezért nem is túl durva.

 

 

Gyártottak ezzel a mechanikával a most bonckés alá kerülőnél egyszerűbb magnót is.

 

 

Illetve létezett ennek a magnónak egy sokkal teknósabb kivitelű változata is.
Persze ezt a szép fényeset még a kukáspiacon sem adták volna oda 500-ért.

 

 

Sztereó, de ez látszik a két műszerből is.

 

 

Dolby is van benne, szóval viszonylag komolyabb darab.

 

 

Nekem a Philips, mint azt már többször is említettem volt, egy negatív jelző.
Lássuk megerősíttetik-e az eddig látottak alapján kialakult véleményem.

 

 

Ez egy igen érdekes részlet. Láttam már hasonlót például az Englebert magnón,
de ez sokkal szebb! Nemcsak, hogy villog a három függőleges sáv, de ezt
felváltva teszi, ezzel jelzi a gép, hogy mozog benne a szalag, és azt is,
hogy merre. Majd később persze bemutatom működés közben is.

 

 

A számlálóról nem tudok mit mondani, csak azt, hogy van, és még működik is.

 

 

FSX HEAD
Ez a felirat valamiféle szokásos magnófejtől való eltérést akar jelenteni.

 

 

Hi-Fi, de láttuk már ezt a feliratot annyi oda nem illő helyen...

 

 

Ez meg itt a hálózati kapcsoló.

 

 

A műszerfal alapjaiban véve szép, de csak ezért nem fűrészelem ki innen.

 

 

A műszerek szépek, csak kissé porosak. A por nagy része tőlünk származik, hiszen
itt van ez a magnó már több éve. Egy időben a szekrénysorban ült,
mert mikor hazahoztam, akkor épp ott volt hely.

 

 

   Kazettás magnón igen ritka a mono / sztereó átkapcsoló, de itt van. Valamint az is egy igencsak ritka eset, hogy egy magnóba kétféle zajcsökkentőt is beépítsenek, de jelen esetben biztosan így van, hiszen ott a Dolby kapcsolója mellett a DNL áramkör kapcsolója is.
  
A szalagminőség választó kapcsoló kétféle felirata jelzi, hogy ez a magnó egy régi darab, vagyis még nem létezett a gyorsan kimúlt ferrokróm, valamint a metál kazetta sem.

 

 

Különálló felvételi szintszabályozó gombjai vannak. Vagy így szokták, vagy közös
tengelyű potival de eltekerhetően, mint mondjuk a Pioneer CT506-oson,
vagy egyszerűen mereven közös potméterrel, mint mondjuk
az Unitra M531-es esetében.

 

 

Szép dolog, hogy a fejhallgató kimenetnek van hangerő, és balansz szabályzója.
Na ilyet még egyik magnón sem láttam! Ez így azért jó, mert egy fejhallgató
segítségével egyből magnózhatunk. Részemről nem is értem, hogyan
gondolja a gyártók többsége, hogy a fejhallgató kimenethez
semmiféle szabályozószervet sem épít be. Mégis miből
gondolják, hogy én, vagy bárki más, pont akkora hangerővel
szeretne zenét hallgatni, mint amekkorával az éppen az adott fülesen szól.
Le a kalappal Philips, kezdesz nekem tetszeni!

 

 

   Ezek a tuchelek teljesen újak, kopásnyom rajtuk semmi, szóval még sosem voltak használva! Kár, hogy a füles csatlakozó dominó tuchel. Majd készítek egy dominó jack átalakítót, mely tettem hatására soha többé nem lesz rá szükségem...

 

 

   A gombok két sorban történő elhelyezése kifejezetten szokatlan, de a Philipsnek mindig is voltak számomra fura megoldásai. Mindenesetre a stop gombot így nem nehéz eltalálni, szóval ez tulajdonképpen egy igen jó ötlet.

 

 

 

A vezérlőgombok sorrendje érdekes, de meg lehet szokni.
Ez a videó persze később készült, csak gombok miatt szúrtam be ide.

 

 

   Oldalnézet. Ez egy átmenet a felülről vannak a gombok formájú gép, például a múltkor boncolt Panasonic illetve ITT, és az egész előlap ferde megoldású SANYO magnó között.

 

 

Hátulról semmi érdekes. A jobbra látható valami, az egy házi készítésű
tranzisztoros rádió, de őt majd egy másik alkalommal mutatom be.

 

 

Balra a vonal szintű be és kimenet. Kedves, hogy a felirat fejjel lefelé is olvasható.
Na ilyet sem láttam még senki mástól! Amit jobbra látunk, az is
egy tuchel, csak valamiért be van tömve.

 

 

A hálózati zsinór fix bekötésű.

 

 

A készülék alján nincsenek hűtőlyukak, de minek is lennének,
hiszen egy kazettás magnó alapjaiban véve nem melegszik.

 

 

A gumiláb egy apró lapos és szöszös valami. Persze a szősz nem gyári.

 

 

A Dolby a Dolby Laboratories Inc. védjegye.

 

 

Típus, fogyasztás, valamint mindenféle jelek. Na haladjunk tovább!

 

 

A műszervilágítás működik, és kifejezetten szép! Mondjuk nem volt egyszerű
eset így lefotózni. Én fókuszáltam a géppel, a fiam lekapcsolta a lámpát,
exponáltam. Így ugyan becsaptuk a gépet, de legalább jó lett a fotó.

 

 

   Ez a magnó annyira régi, hogy még nem kereszthornyos sliccelésű csavarok tartják össze. A csavarfejen látszik, hogy már volt kinyitva, de mivel úgyis a kuka felé tart, ezért nem érdekel.

 

 

Két csavar tartja a tetejét, illetve ezt a fedőlapot.

 

 

Másik négy csavar tartotta az alját. Kérdezhetnénk, hogy mégis
mi lehet egy gép aljában, amit érdemes lehet megemlíteni?

 

 

Egyrészt ez. Mikor megláttam majdnem köptem egyet, de ilyet lakásban nem tesz
az ember, ezért csak annyit tettem, hogy ráborítottam a káromkodáskészletemet
erre a dögre. Itt áll mellettem a gyerek, tanulja meg, mikor mit kell mondani!
 Ja, a lényeg! Amit a képen látunk, az a magnó szíja. Elrohadt, szétmállott,
és leesett a készülék aljába. Nem kiszedhetetlen, csak például ezen
okból sütöttem el villámgyorsan a szintén Philips 4308-as,
amúgy igencsak gyönyörűséges orsós dögöt.

 

 

Ez szintén a magnó aljában van. A papír egyik felén fémfólia borítás, ami mint
árnyékolás lett alkalmazva. Amit a képen látunk, az az árnyékoló lemez
rugós csatlakozása a magnó elektronikájához, illetve testpontjához.

 

 

Ez a magnó teljesen normálisan néz ki! Már úgy értem, nem látom nyomát
a Philips egyik oldalon fehérre pingált, amúgy meg vékony nyáklapjának.

 

 

A kapcsolási rajz brutális! Két magnóban nem szokott ennyi anyag lenni!
Annyi beállító szerve van, nem szeretném, ha piszkálnom kéne őket.
Azt látom, hogy ez a magnó eddigi tapasztalataimmal ellentétben,
Philips ide, Philips oda, ez bizony nagyon korrekt kis masina!

 

 

A fedél levétele után hozzáférek a főbb beállító elemekhez. Vagyis vannak
beállító elemek, nem úgy mint mondjuk az Unitra M531 esetében.

 

 

Egyes részegységek öcsi panel képében lettek kivitelezve.
Ezek a panelek foglalatban vannak, vagyis kihúzhatók a főpanelből.

 

 

Ez például egy Dolby egység. Már megérte ez a magnó az 500 forintot!
Például beépíthetném ezeket a paneleket... No de miket is beszélek...

 

 

Még egy panel, ami speciel a DNL zajcsökkentő áramkör.

 

 

A DNL áramkör úgy működik, hogy mikor éppen nincsenek magas hangú összetevők
a jelben amik a zajt elfednék, akkor az áramkör vágja a magas hangokat,
illetve azok nem lévén éppen jelen, a zajt. Jó ötlet, bár egyes
műsoranyagokon fura fuldoklás szerű hanghatást kelt.

 

 

   Ha belegondolok, hogy ezt a DNL panelt nekem kellene megépítenem... Szóval csak ismételni tudom magam, hogy nagyon is megérte az 500 forintot ez a magnó. Például épp most árul valaki egy ilyet a Vaterán, de szerintem senki sem fogja érte megadni azt a 30.000 forintot. Én például simán odaadom ezt a gépet húszezerért. A nyáklap csatlakozós részénél ott a dátum, 1978-10-18, vagyis ez a panel most épp 32 éves.

 

 

Szépen állnak a panelben az alkatrészek.

 

 

   Ráadásul nem csak úgy egyszerűen szépen állnak, hanem még felismerhetők is. Vagyis nincs az a Philips gyártmányú valamibe nézve általában bennem felmerülő érzés, miszerint: Hát ezek meg itten mi a szarok?

 

 

A tápegység külön panelen kapott helyet, a biztosítékokba nem lehet csak
úgy véletlenül beletapenolni, mint például tipikusan a japán gépekben.

 

 

A motor hátulnézetből. Ez nem egy informatív kép...

 

 

Ez nem akármi! Ez a mozgásjelző belülről nézve. Ha forog a fekete tárcsa, akkor
a mögötte elhelyezett izzó fénye a tárcsa lyukainak állásától függően hol
az egyik, hol a másik, hol meg a harmadik plexi lapocskán keresztül
jut ki a magnó előlapjára. Érted? Nem? Na jó, akkor
majd megmutatom működés közben...

 

 

A műszerek skálájának megvilágítása hagyományos izzókkal történik,
amik ráadásul hozzáférhetők. Biztos Philips ez a gép?

 

 

A hálózati kapcsoló be van fedve egy plexi burával.
Ennek így kell lennie, nem úgy mint a japánoknál!

 

 

Van aki ennyiből megold egy sztereó magnót, ez meg itt csak a motor és
mechanika (pontosabban szólva a végállás kapcsoló) vezérlő áramköre.

 

 

Ha nem kap impulzusokat az elektronika a forgásérzékelőtől, akkor behúz a stop relé.
A motor fordulatszám szabályozója pedig tachogenerátoros.
Ez a gép be akar nálam vágódni!

 

 

Ez a stop relé, illetve a mechanikát mozgató elektromágnes.

 

 

A káromkodások itt kevésnek bizonyulnak, szóval lehet, hogy mégiscsak köpni
fogok egyet. A pirossal jelzett helyeken láthatók a szíj szétrohadt végei.

 

 

A motor ékszíjtárcsájára is jól láthatóan rá van rohadva egy darab szíj.

 

 

   Azért anyázok, mert ez a szíj, na ez nem megöregszik, eltörik, szétesik, mint ahogy azt a többi szokta, hanem puha ragacsos kátránnyá változik, mint azt az ujjam hegyén láthatjuk. A képet 90 fokkal elfordítottam, mert az ujjam eredetileg az ég felé mutatott.

 

 

Választhattam, hogy kidobom, vagy kitakarítom. A magnó szerencséje, hogy itt
ült mellettem a gyerek. Ne lássa már, hogy ilyen könnyen feladja az apja!

 

 

Ezt a valamit nem lehet normálisan kipucolni a magnóból, ragad, kenődik,
összefog mindent. A denaturált szeszes fültisztító pálcikával jórészt
csak tologatom. Kurva undok dolog ez kérlek, ha mondom!

 

 

Kivettem a lendkereket, mert a helyén hagyva képtelenség lenne kipucolni.
Közben éreztem, illetve hallottam, hogy elrepült egy rugó.
Szerencsére megtaláltam, pedig elég pici.
Már csak a helyét kell kideríteni...

 

 

Mint az látható, hiába állítottam bele a lendkereket a lötyibe, nem oldódik a szíj.
Marékszám fogy a fültisztító pálcika, amit a kis szemetes dobozomba hajigálok.
Van egy olyan érzésem, hogy a végén magát a szemetest is ki fogom dobni...

 

 

Egyrészt mit keres ott az az alátét? Másrészt ez egy zseniális ötlet!
Ez egy mágnes kuplung. A felcsévélő orsót forgatja lejátszás állásban.
A mágnes forog, és viszi magával a vaslemezt (most épp kivettem).
Sosem kopik el, nem rágódik be, egyenletesen húzza a szalagot.
Érdekes, de sehol máshol nem láttam még ezt a megoldást.

 

 

Szeretem az ilyen apró alkatrészeket...

 

 

Ez meg a másik. Ha most nem jövök rá, hogy hová való, akkor örökre kimarad!

 

 

Persze rájöttem. A panel és a mechanika közé való távtartónak.

 

 

Nem csak úgy oktalanul szidom a szétmállott gumiszíjat, hanem okkal.
Hogy az ujjam koszos lett, az nem gond, mert szeretek és szoktam is kezet mosni.
A baj akkor kezdődik, mikor ez az anyag ott marad valahol, például az asztalon.
Este megfürdők, pizsamában leülök az asztalhoz a délután folyamán készült
képeket szerkeszteni, és akkor álnokul rákenődik a pizsamára egy apró,
de annál gonoszabb kátránypetty. Észre sem veszem, befekszem az
ágyba, s ekkor, illetve az éji mozgolódásom közepette szépen
szétkenődik az ágyneműn, pizsamán, rajtam, egy apró
fekete kátránypetty, és akkor én reggel az egész
miskulanciát kivágnám a kukába!
Még nem volt ilyen.

 

 

Itt vannak a jó ékszíjak, de volt már olyan, hogy egy szíj itt, ebben a dobozban
változott át kátránnyá. Én meg nem vettem észre. Szóval innen tudom,
hogy mit tud okozni egy apró kátránydarabka. Minden fekete
ragacsos lett pár perc alatt, amihez csak hozzáértem!

 

 

Találtam megfelelő hosszúságú szíjat.

 

 

 

   Egyszer csak elkezdett forogni a mechanika, mire fel elindult a mozgásjelző valami is. A kamera meg valamiért elveszíti a fókuszt, ha elveszem a fényt. Amit a háttérből hallunk, az egy igen érdekes jelenség. A zene alatt mintha egy igen magas hangú gerjedés hallatszana, de ez engem inkább emlékeztet arra az effektusra, amit valaha az okozott, hogy az AKAI GX fejjel összeveszett a SONY ULH szalag, és mechanikailag berezgett. Igen érdekes volt, hogy akkor is hallatszott ez a furcsa sípoló hang, mikor kikapcsoltam az erősítőt. Persze ez nem csoda, hiszen maga a szalag rezonált. A problémának amúgy igen egyszerű megoldása volt. Kidobtam a sípolós szalagot.

 

 

Megtaláltam az elrepült rugó helyét, a lendkerék tartó anyát rögzíti elfordulás ellen.

 

 

 

   Majdnem elfelejtettem megmutatni a mozgásjelző részt működés közben hátulról is. A jobbra látható szíj egy kicsit ugyan akadozik, de mivel ennek nincs semmi különösebb jelentősége, ezért nem is cseréltem ki.

 

 

Visszatettem a távtartót a panel és a mechanika közé, mielőtt még rövidzárat okozok.
Bár Philips, de ezt a magnót valahogy sajnálnám, mert ez egy egész normális masina.

 

 

Íme a lejátszás / felvétel kapcsolót mozgató áttétel.

 

 

Ügyes dolog ez a rugó a mechanika és a gombok között. Bárhol is áll a mechanika,
a gombok mindig egy szintben vannak, mert a rugók kitolják őket. A pozitív
véleményem kissé megváltozik, mikor később a mechanikát kiszedem
a helyéről, a rugók meg repkednek szerteszéjjel a szobámban...

 

 

A kazettaajtó rendesen be van szerelve, de majd én jól kiszerelem onnan.
Azért kell levenni az ajtót, hogy hozzáférjek a szalagpályához
egyrészt a tisztítás, másrészt pedig a fotózás miatt.

 

 

A szalagpálya majdnem tiszta.

 

 

Persze a görgőre azért ráfér egy alapos tisztítás.

 

 

A fejen kb. nulla kopásnyom látható. Az FSX head egy Philipsféle ferrit fejre utal.
Ez valami olyasmi lehet, mint az AKAI GX, illetve a SONY F&F fej.
Érdekes, hogy az előzőkről olvastam, hallottam, erről meg nem.

 

 

A törlőfej nem koszos, csak a szokásos szöszök.

 

 

A kazettaajtó kettéemelhető. Ez azért jó, mert így nem kell az egészet kiszedni,
mikor tegyük fel csak a résmerőlegességet szeretnénk beállítani.

 

 

Mert ugye kiszedéskor, meg visszaszereléskor egy ilyen szögben álló kazettaajtó
mindenképp előrevetíti, hogy márpedig itt valami biztosan el fog törni!

 

 

 

A kazettaajtó füle kimaradt a beakasztásból, de
szerencsére sem én, sem a fül nem tört le.

 

 

Mikor az előerősítő készült, szerencsére eszembe jutott, mert sokszor kellett volna,
szóval került az előlapra tartalék ki és bemenet. Ezek az előlapi csatlakozók
nagyon hálás dolgok, mikor az ember még egy gépet akar rádugni az
összeszerelt, beépített, falra tolt, szekrénysorból már
kiszedhetetlen Hi-Fi toronyra.

 

 

 

A magnóban található zöld színű kazettáról Ravel Boleró című örökzöldje szól.
Szerintem ez a zöld kazetta benne volt a magnóban mikor vettem.
Azért szép, hogy megveszek valamit, aztán pár évig még
odáig sem jutok el, hogy bedugjam a konnektorba,
hogy megnézzem, van-e benne élet egyáltalán...

 

 

Még alig csináltam vele valamit, de már minden szanaszéjjel van.
Most speciel egy csőkulcsot keresek.

 

 

Szerintem egyszerűen nem szokás a fejmerőlegesség beállító csavart úgy megoldani,
hogy csőkulcs kelljen hozzá. Szóval ha nem is nagyon, de azért
előbujt a gépből egy kevéske Philips hangulat.

 

 

 

Jó kazettával jól szól, rendesen mutatnak a műszerek.

 

 

A biztosíték foglalata érdekes formájú, ilyet sem láttam még. Persze Philips
gépben, mint már annyiszor megjegyeztem, találhatunk fura dolgokat.

 

 

   Szétszedem amit szétszedek, miközben lövöldözök a fotómasinával esztelenül mindenféle érdekes, vagy akár teljesen érdektelen részletre. Arra már rájöttem, hogy amennyiben ez egyáltalán lehetséges, akkor minél előbb át kell néznem az elkészült anyagot, majd be kell sorszámoznom, és el is kell neveznem a képeket. Már úgy értem azért, mert ha ezt nem teszem meg, akkor fél év múlva (voltam már ekkora késésben) nem biztos, hogy fogok rá emlékezni, hogy mi van a képen.
  
Jelen esetben a szétszedés óta mindössze egyetlen hét telt el, a képeket azonnal helyreneveztem, de elsőre akkor sem jöttem rá, mi az, hogy: 076alatta. Kellett hozzá néhány perc, hogy rájöjjek, nem arról van szó, hogy mi van alatta, hanem arról, hogy ez van alatta. Vagyis ez a tuchel van a kerek lezáró dugó alatt, amit korábban a magnó hátlapján láttunk.
  
A csatlakozó neve amúgy "measuring socket", vagyis mérési aljzat. Egyrészt a DNL áramkör bemeneti pontja van ide kivezetve, ami mondjuk nem tudom mire jó. Másrészt a kombináltfej el van emelve a földponttól egy 20 ohmos ellenállással, és ez a pont is ki van ide vezetve. Gondolom az előmágnesező áram szintjét, illetve a felvételi jelszintet lehet itt mérni. Fura egy megoldás ez a csatlakozó, merthogy kommersz gépekbe nem szoktak szerviz célokra ilyesmit beépíteni. Pláne úgy nem, hogy kívülről is hozzáférhető legyen.

 

 

Ilyen öreg gépnél megengedhető, hogy leessen róla valami.

 

 

 

   Mindent szépen visszaszereltem a helyére, erre fel nem csukódik a kazettaajtó. Illetve becsukódik, de ehhez nagyon erőszakosan kell nem is annyira becsukni, mint inkább becsapni. Érdekes, hogy nem is oly rég pont ugyanezt produkálta az M531-es is, mikor már azt hittem róla, hogy készen van. Szerintem ezek ketten összebeszéltek ellenem, míg az asztal alatt ücsörögtek.

 

 

Gondolom az lehetett az alapötlet, hogy nem baj
ha nem szép, de mindenképp legyen feltűnő!

 

 

A gumilábak belső végeit ahogy megfogtam, mind a kezemben maradt.
Még jó, hogy csak a szíj és a gumiláb esett szét.

 

 

A mechanikát azért látjuk felülről, mert kiszedtem.

 

 

Kiszedtem, majd ráfordítottam az elektronikára, mert mindenképp
meg akartam tudni, mitől nem csukódik rendesen a kazettaajtó.

 

 

   A jobb oldali felcsévélő tüske alatt van a forgásérzékelő elektromos jeladója. Mint azt már említettem volt, ha innen nem jön jel, akkor a magnó biztonsági vezérlő elektronikája leállítja a futóművet. Leállítja például akkor is, ha mondjuk a kazettában megszorul az orsó, és így nem tekeredik fel a szalag a szalagtovábbító tengelyre, vagy a gumigörgőre. Ezt a megoldást bárki tudja értékelni, akinek tekert már fel szalagot a kazettából a magnója, természetesen a pótolhatatlan kedvenc számaival, máskor talán jópofának tűnő szilveszteri dekoráció fazonúra.

 

 

Érthetetlen! Minden úgy néz ki, ahogy kell, semmi sincs elállítódva,
nem is tudna ilyet tenni, de mégsem lehet becsukni a kazettaajtót!

 

 

 

   Csinálhattam én ezzel bármit, akkor sem akart normálisan becsukódni. Végül maradtam a régi jól bevált megoldásnál. A piros gépzsír, az kérem piros gépzsír! Érdekes, de ezt a magnót nem mostam ki, vagyis ha volt benne kenőanyag, akkor az ott is maradt. Ha meg nem volt, mert ugye miért is lett volna, hiszen a műanyag alkatrészeket nem kifejezetten szokás bezsírozni, akkor mégis mi a jó édes Philips anyukájáért nem csukódott be? Az élet nagy kérdése ez...

 

 

Ezen a képen úgy néz ki, mintha szürke színű lenne.

 

 

Ez a kép sokkal közelebb áll a valósághoz, csak ez meg túl sötét, pedig az összkép
egyáltalán nem sötét! Ez egy kifejezetten jó kis magnó! Philips ide vagy oda,
ezt a gépet megtartom. Pont jó lesz földön talált kazetta meghallgatáshoz.
Van pár ilyenem, pár éve szedtem össze vagy egy tucatot a Verseny
utcában piac után. Persze telik nekem új kazettára, csak nincs
rá szükségem. Azért szedtem őket össze, mert gondoltam,
hogy pont jók lesznek kukáspiaci kazettás magnókat
tesztelni. Ez egy amolyan öngerjesztő folyamat...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.