Unitra M531S kazettás magnó
(az első sztereó magnóm)

Ilyen volt az első sztereó magnóm, csak még a szemben mozgó mutatójú műszeres
változat. Egészen ezen magnó érkezéséig a kazettás magnót nem vettem ember,
akarom mondani magnó számba. Mikor ez a gép hozzám megérkezett, onnantól
viszont egyből tudtam, hogy a kazettás magnó egy állat! Meg az is, aki kiadott ezer
forintot ezért a roncsért! Mondjuk én voltam a marha, hiszen nekem tetszett meg
a térhatás. Tomi barátomé volt amúgy a magnó, és kezdetben úgy volt, hogy
csak megjavítom. Miután átnéztem, majd felsoroltam Tominak a magnó
hibáit, kiváló barátom igencsak elkeseredet. Valahogy megérezte, hogy
sosem lesz ilyen magnója. Mármint működő állapotban nem. Amúgy
néhány év elteltével, mikor nekem már feleslegessé vált, meg amúgy is
volt belőle itthon néhány darab, szóval rásóztam egyet ajándékba (mint gonosz
barát), hogy ne legyen csend a frissiben beköltözött lakásában. Szóval ott tartottam,
hogy végül megvettem, illetve átvettem az első M531-es magnómat Tomitól egy
ezresért. Veszteni semmit sem vesztett vele, mert ugyanennyiért vette Karcsitól.
Karcsi tudta miért adja el ezt a magnót, és most már Tomi is, bár neki még nem
is voltak vele különösebb tapasztalatai. Nekem viszont hamarost lettek, és
meg is osztom őket veletek. A képek között el-elszórva emlékeim...

A készülék alja. Nincs benne semmi hiba, hiszen még
egy szoci magnóban sem lehetett minden elcseszve.
(bár a konstruktőrök erősen dolgoztak a feladaton)

És valóban az!
Persze aki nem érti amit lát, annak kisebb esélye van arra, hogy szörnyethaljon.
Persze csak hülyéskedek... Ez a magnó elsőre ránézésre nem is olyan rossz.
Csak majd később, mikor közelebbről is megismerkedik vele az ember...

Lengyel, de ez egyből kiderült az UNITRA névből. A ZK sorozatú orsós magnókat
korábban belülről már áttekintve, nem számítok semmi jóra. Az orsós ZK140-es
számomra nem volt magnó. Egyszer volt itthon belőle egy példányom, amit
egyszerűen meg sem próbáltam kipofozni, hanem simán szétszedtem
alkatrésznek. Mondjuk apukám eleve így, illetve ezen nemes
célból hozta nekem egy iskolai selejtezés alkalmából.

Uwaga, vagyis figyelem. A hozzáadott papír sem volt magyar.
Hogy ténylegesen miről szól, az meg nem érdekel.
Majd én jegyzetelek, csak győzzed olvasni!

A készülék háta. Nincs mibe belekötni, hacsaknem a fejhallgató aljzat elhelyezésébe.
Mégis miért nem a magnó elején van? Ki fog bemászni a készülék mögé bedugni
egy dugót? Persze a kapitalisták tudták mi az a kényelem. Ők hozzáférhető
helyre tették a csatlakozót. Edzetlen tunya népek, el is híztak mind!
Most - hogy nálunk is kapitalizmus van - már én is elhíztam.
Ennél marhább magyarázatot nem olvastam a túlsúlyra!

Szokásos tuchel csatlakozók. Látszik, hogy ez a magnó nem volt agyonhasználva.
A tuchelt csak úgy egyszerűen vakon nem lehet bedugni, mint a kapitalisták RCA
harangcsatlakozóját, vagy mondjuk a jack dugót. A tuchelnek ugyanis előbb még
meg kell keresni a megfelelő bedugási szögét. Ezt ugye meg lehet tenni egyszerű
odatekintéssel is, de a szocialista öntudat arra vette rá a magnós népeket, hogy
inkább hármat tekerjenek a dugón, káromkodjanak, de oda semmiképp se
nézzenek! Vagy egyszerűen csak az volt a hülye, aki ilyen csatlakozót
szerelt egy gép hátuljára. Visszatérve a lényegre, a tuchelen nem
látszik semmi különösebb kopásnyom, vagyis nem sokat volt
dugdosva. De az is megeshet, hogy rendes gazdája volt.

Füles csatlakozó hátul? Miért nem lehetett előre tenni, mint mondjuk ezen az ősrégi
Panasonic decken, vagy a szintén régi ITT magnón? Attól, hogy valami a helyére
kerül, attól még nem dől össze a szocializmus! Mondjuk valamitől összedőlt, de
ennek szerintem nem a dolgok egyre inkább helyrekerülése volt az oka. Vagy lehet,
hogy igen? A hálózati zsinór borotvacsatlakozója például véletlenül jó helyen van.
A hangfalcsatlakozók ezen a magnón egy érdekes állat. A végfok alapból 8 ohmos
hangszórókat szeret. Hogy rá tudjuk tolni a 4 ohmos hangszóróinkat is, van belül
két darab soros ellenállás. Mondjuk utóbbi esetben a rendelkezésre álló kimenő
teljesítmény fele már a dobozon belül hővé alakul, cserébe nem ég le az erősítő.

Nekem eleve rossz véleményem volt a kazettás magnókról.
És akkor jött ez dög és rátett nálam még egy lapáttal!

A kazettaajtón nincs lassítás. Egyszerűen kivágódik ha meghúzzuk a gombot.
Persze ez nem egy akkora hiba. Illetve még ha csak ez volna a gond...

Számomra a szembemozgó mutatós műszerek mutatósabbak. Minden Unitra
gépbe ezt rakták egy időben. Például UWERTURA, illetve ZK246.

Hangerő és balansz gomb helyett két hangerő potméter van. Használat szempontjából
nekem sosem okozott problémát. A hangszínszabályzó kapcsolási rajzát percekig
néztem, de nem jöttem rá milyen típus. Értem hogyan működik, csak a rajza
nem hasonlít semmire. A felvételi szintszabályzó egyetlen darab potméter,
minek okán felvételkor esélyünk sincs kibalanszírozni a különbségeket.

A gombok elhelyezése egyedi, de meg lehet szokni.
Mondjuk aki hozzászokott az M8 Calypso kezeléséhez, annak
kissé talán furcsa lesz, hogy a középső gombbal kell lejátszásra kapcsolni.

Számomra először semmit sem mondott ez a név. Pár hónap használat után azonban
már összerezzentem ha valaki kiejtette a száján ezt a betű-szám kombinációt.

Hogy legyen végre valami pozitívum is, elárulom, hogy
a hálózati kapcsolóval soha semmi bajom sem volt.

Úgy dereng a számlálóval sem volt gond.

Én Tesla párti vagyok. Szerintem egy B4 sokkal inkább magnó mint egy ZK 140.

A műszer, ha nem is kifejezetten szép, de legalább nem ronda.

A nyitott kazettaajtón keresztül némi por látható, bár ez származhat akár tőlünk is.
Már úgy értem, hogy egy jó ideje az asztal alatt porosodik ez a szerencsétlen.

A gomb alatt nylon lapocska van, hogy a gomb ne karcolja össze a szép fényes
alumíniumbetétes előlapot. Maga az előlap amúgy valóban szép.
Persze nem egy Englebert fényességű, de azért szép.

Egy piros gomb (a felvételé) hiányzik. Majd pótolom a másik magnóról.

Ha a csavarra egy rászoruló papírkarikát húzunk, nem fog kiesni miután kitekertük,
hanem bent marad a helyén. Ismét egy kedves, de már rég kiveszett népszokás.

A számláló ablaka beesett. Majd visszaragasztom. Soha ennél nagyobb hibát!
Gondoltam hátha imáim maghallgatásra találnak. De persze nem...

A magnó belseje szép, rendezett, áttekinthető. Minden része könnyen hozzáférhető.
Mondjuk kell is, hogy így legyen, de az ember először ugye nem gondol
semmi rosszra. Idővel persze ez a hozzáállás paranoiává fajul.

A magnó kapcsolási rajza áttekinthető, mindent könnyen és gyorsan meg lehet találni.
Belemehetnék olyan részletekbe, mint a tápegység, de kit érdekel? Szóval tápegység.
Ez elég elvarázsolt felépítmény. A trafó kisebb feszültségű tekercséről jár a motor.
Egy nagyobb feszültségű tekercsről, mely sorba van kötve a kisebb feszültségű
tekercsekkel, jár a magnó elektronikája. A végfok direktben ide van bekötve.
Az előerősítő fokozatoknak külön tranzisztoros áteresztő stabilizátora van.
Mondjuk kell is, mert a végfok értelemszerűen nagyon rángatja a tápot.

A végfokozat paneljai. Az enyémben mindkettő ki volt égve.
Persze ez nem egy akkora hiba, könnyen orvosolható.

Ez a panel teljesen épnek látszik, ezt még nem piszkálta senki.
Jó jel! Remélem a többi résszel sem lesz semmi gond.
Sajnos a remény egy igencsak csalóka dolog...

A hálózati trafóját szeretem. Ilyen van például az egyik HF jelgenerátoromban is.
Ha odajutok, akkor majd belinkelem ide. Ezeket a dolgokat fel szoktam írni egy
táblázatba. Mármint azt, hogy melyik cikkből milyen még el nem készült
szétszedésre tettem utalást. Most nem mutatom meg
a táblázatot. Amúgy brutális!

A biztosíték ép és eredetinek tűnik.

Még az apró papírdarabka is megvan, ami a hálózati kapcsolót
hivatott elszigetelni az egyik végerősítő paneltől.

A végfok paneljai kihajthatók a készülék vázából. A váz amúgy fát utánzó műanyag.
Nem lehetetlen eltörni, de nem szokott vele baj lenni. Csak a mechanikát
rögzítő hátsó fül szokott letörni. Vagyis vannak tapasztalataim...

Érdekes dolog, de a két végtranzisztor nem egyforma. Az egyik B, a másik pedig C
jelölésű. Ez nem javításra utaló nyom, mert ez gyárilag ilyen. A kapcsolási rajzon is
így szerepel. A végfokozat felső tranzisztora a "C" típusú. A "C" betű általában
a nagyobb bétájú, vagy a nagyobb feszültségtűrésű változatot jelenti. Jelen
esetben szerintem a jelölés a bétára, vagyis az áramerősítési tényezőre
utal. Mindkét tranzisztor NPN, de az alsó át van fordítva egy másik
tranzisztorral PNP-nek. Így az alsó tranzisztor eredő bétája nagy.
Ezt a különbséget kompenzálja a felső tranzisztor nagyobb
áramerősítési tényezője. Na ezt se sokan értették...

Ha a fényes lemezt rögzítő három csavart kitekerem, attól az árnyékoló lemezt még
nem lehet levenni, mert egy szál merev vezetékkel össze van kötve a panel földjével.
Ez egyrészt az árnyékolás miatt van így, másrészt azért, hogy engem felbosszantson.
Aztán van még itt egy kis bibi, amitől a kezdő, szoci magnót piszkáló amatőr a falra
fog mászni! A magnó mechanikája nincs letestelve. Már nem úgy egyáltalán nincs,
hanem akkor nincs ha a magnót ennyire szétszedjük. Mikor ebben az állapotban
kapcsoljuk be, akkor az erősítő gerjed mint állat! Az ember azt hinné, hoppá!
Elrontottam valamit. De csak a konstruktőr szelleme riogat ki a készülékből.
Szóval a mechanika úgy van testelve, hogy nagypanel, onnan egy vezeték
az árnyékoló lapra, onnan csavar a mechanikára. Ha kitekerjük a csavart,
vége van a testelésnek. Persze, miután az ember rájön, hogy mitől gerjed
üvöltve a magnó, csak egy szál plusz vezeték szükséges, s már kussol is!

A nagyobbik panel is ugyanolyan hajtogatós mint a végfokok apró paneljai.
A vezetékek sokkal masszívabbak mint Tesláéknál. Nem dereng, hogy
valaha is bármi letört volna, pedig hajtogattam ám a gépem erősen.

Ezt a panelt sem piszkálta senki. Ami hiányzik ebből a magnóból, az a beállítási
lehetőségek sora. Például jelszintet közvetlenül sehol sem lehet benne állítani.
Mondjuk van két potméter a műszerekhez, meg egy másik, amellyel az egyik
vonalkimenet szintjét lehet beállítani. Szerintem ez azért édeskevés! Például
előmágnesező áramot sehol sem lehet állítani. A törlő oszcillátor jelszintjét,
pontosabban szólva a tápfeszültségét lehet állítani és slussz! Szóval nincs
semmi a magnóban, amivel egyformára lehetne beállítani a két csatornát.

A panel alkatrészoldala. Áttekinthető, minden alkatrész pozíciója szépen feliratozva.

A felvétel / lejátszás átkapcsoló a megszokott Isostat.

Nem volt bajom az elektronikai alkatrészekkel, de az első fokozat tranzisztorait kisebb
zajúakra cseréltem. Persze ez sokat nem számított, mert az első fokozat eleve el van
cseszve. Ez annyira így van, hogy még egy módosítás is született rá Császár László
tollából az RT hasábjain. Túl nagyáramú beállításban üzemelnek a tranzisztorok,
ezért olyan zajos az első fokozat. Magam nem építettem át az enyémet, de járt
nálam ilyen átépített magnó, ami valóban csendesebb volt. Ekkoriban nekem
már megvolt az AIWA F220, meg egy házilag barkácsolt HF millivolt mérő
műszer. Mivel nem volt szükségem az Unitrára, ezért játszásiból rámértem
a zajra, s azonmód vissza is alakítottam szerencsétlen magnót az eredeti
alkatrészértékekre. Számokkal nem tudok szolgálni, de valóban
zajosabb volt az eredeti rajz szerinti kapcsolás.

Kapcsolós dominó tuchel a fejhallgatónak, jobbra pedig a két hangfalcsatlakozó.

A kisszintű be és kimenetek tucheljei ötletes módon a panelra vannak forrasztva.

A magnó mechanikája teljesen újszerű állapotban van, még senki sem piszkálta.
Szóval csak néhány eltévedt porcica kering erre határozatlanul...

A nyomógombok tolórudakon keresztül mozgatják a mechanika egyes részeit.
A tolórudakat sajnos nem lehet kiszedni, csak elvágni. Ezt onnan tudom, hogy
én annyira berágtam az enyémre, hogy szétszedtem egészen apró darabokra.
Mint ezen a videón látható, a gombok vékony rudakon keresztül mozgatják
a gyorspörgetés alkatrészeit. Láthatóan nyomkodom a gombokat, de azok
nem maradnak lent. Ez nem azért van így, mert nyomom közben a stop
gombot, hanem azért, mert ez a mechanika gyárilag ilyen. Mégis milyen
dolog az - még ha szoci is az a magnó - hogy gyorspörgetés közben folyamatosan
nyomni kell a gombot? A mechanikát kiszedve, a vezérlő nyomógombsort lebontva,
előkerül egy hosszúkás lemez, amibe kell fúrni két lyukat, majd szögletesre kell őket
reszelni. Persze összerakni nem egyszerű eset, mert a szétszedés közben talált nem
oldható kötéseket is meg kell bontani. Szóval egy délutánt felemésztő móka után,
az elvágott rudacskákat csoki szorítóval összekötve, olyan lesz a magnónk mint
a többi. Vagyis ha lenyomunk egy gombot, akkor az lent is fog maradni. Ez az
átalakítás használat közben semmiféle problémát sem okozott! Nem tépte el
a magnó a szalagot pörgetés végén. Miért is tette volna? A többi sem teszi!
Szóval érthetetlen, hogy a konstruktőr ezt mégis hogy a francba gondolta.

Ezt a két műanyag valamit tologatja a gyorspörgetés gombja. A bal oldaliról nem
hiányzik a görgő, hanem gyárilag sincs benne. Mint a himbák szélén látható,
a tolórudak végének áthelyezésével lehet állítani a pörgetésen. A képen
fent középen pedig az látható, amiről már korábban szóltam, vagyis
az, hogy a mechanika hátsó végét rögzítő csavar letöri a vázról
a kiálló részt, mert pont ott lett vékony ahol tartania kellene.

Ez itt úgy van összeszerelve, hogy nem bontható.
Vagy bontható, de akkor alaplapig kell hozzá kiüríteni az egész mechanikát.

A motorral semmi bajom sem volt, és szerencsére most sincs.

A panelek zsanérjai műanyagból vannak, ennek ellenére nagyon masszívak.
Rengeteget kell a paneleket ki-be hajtogatni, hogy eltörjenek.
Ez biztosan így van, mert rengeteget hajtogattam
őket, és ahogy kell, szépen el is törtek.

A mechanika innen nézve is ép. Reménykedem benne, hátha nem kell hozzányúlnom.
Persze ez csak hiú ábránd... A piros nyíllal jelzett helyen gyárilag nincsen csavar.
Ha lenne, akkor nem törött volna el a ház a mechanika végét tartó résznél.
A csavar így utólag beszerelve is pótolja a hátsó csavart, megtartja
a mechanikát. Érthetetlen, hogy gyárilag miért hagyták ki.

A szalagpálya teljesen ép. Nem látok rajta semmi különösebb kopásnyomot.

Sajnos a szalagtovábbítás egyszerűen gyenge.
Ha csak kicsit is hozzáérek a nyomógörgőhöz, szinte azonnal leáll.

Ami nem is csoda, ha egy görgő így néz ki. Nem a használat ette meg, hanem az idő.
Valamint érthetetlen módon keskeny ez a görgő. Vagyis alig lóg túl a szalagon.
Így meg nem is csoda, hogy nincs benne elég erő. Én kicseréltem a görgőt
az én régi magnómban szélesre, de csak annyi dereng, hogy valamiért
mérhetetlenül sokat szívtam vele, mire stabilra összeállt a konstrukcióm.

A fej teljesen tiszta. Ugyan látható rajta egy enyhe kopásnyom, de még bőven jó.

A törlőfejen kosznak semmi nyoma, és leszóródva sincs barna por. Vagyis ezt
a magnót egyrészt normális kazettákkal használták, másrészt pedig keveset.

A tolópotméterek tengelyeit, illetve tolókáit látjuk fejjel lefelé nézetben.
A felvételi szintszabályozó potméter karja egyértelműen görbe.
De nem csak úgy egyszerűen, hanem szépen "S" alakban.
Vagyis odébb lett görbítve, hogy jó helyen jöjjön ki
az előlapból. Ez kérem az igazi szoci hangulat!

Gyári megoldásnak láttatok már ennél szebbet? Amúgy érthetetlen,
mert a panel a helyén van, és a magnó fedele sem görbe.
A potmétert meg nem lehet rossz helyre beszerelni!

A többi kar jó helyen jön ki, csak egyet kellett utólag behangolni.

A panel bal oldalán a motor tápegysége, a jobb oldalán a 4 ohmos hangfalaktól
való védelemre szolgáló 2,2 ohmos nagyteljesítményű ellenállások láthatók.

A szintszabályozó panel. Viszonylag gyengék ezek a potméterek, hamar elkopnak.
Cserébe darabokra lehet őket szedni, s az érintkezőiket az ellenálláspálya
még el nem kopott részeire átgörbítve, sokáig újra használhatók.
Persze ez nem éppen egy leányálom hadművelet...

A képen egyrészt a számláló meghajtása látható, ami igen érdektelen egy részlet.
Ami már érdekesebb, az a görbe tolórúd. Egy rúd, ha az már eleve görbe,
akkor az rugózni fog ha tologatjuk. Ennek fényében elképzelhető,
hogy milyen stabilitással mozgatják a magnó gombjai
a mechanikai alkatrészeket.

Az ember ezeket a kontaktusokat nézve arra a következtetésre jut, hogy ezekkel nem
lesz semmi baj. Persze ez egy nyilvánvalóan téves következtetés. Mondhatjuk, hogy
sokat használtam ezt (illetve egy ilyen) magnót, és azért lehet, hogy minden létező
hiba előfordult a praxisomban, de ez nem így van! Ez a magnó itt előttünk szinte
teljesen új, alig használták, nem kopott, még csak nem is különösebben piszkos,
mégis kontaktosak ezek az érintkezők. Márpedig ezek az érintkezők süketítik
le az elektronikát mikor megnyomjuk a stop gombot. Ha nem süketítenek,
akkor pedig igencsak érdekes süvítő szél effektust fogunk tapasztalni.
Mondhatnám, hogy ez a magnó nagyon zajos, de ez így ebben
a formában nem fedi a valóságot, mert ez a magnó:
Ez kérem k*rva zajos!

A nyomógombok majdnem tiszták.
Fényesre kopottságról (mint az én régimnél) szó sincs.

A tolópotméterek porvédelmét belülről felragasztott szöszös valamivel oldották meg.
Nem sikerült. Oszt akkor mi van?

Ez nem áll valami jól. Majd megigazítom. Az enyémben egy egész kis tornyot
ragasztottam ide műanyagdarabkákból, hogy ez a lemez párhuzamosan fusson
az előlappal, különben különös dolgokat fog művelni a magnó kazettakiadáskor.

Még tiszta szerencse, hogy akad itthon egy másik Unitra magnó alkatrész donornak.
A nagy lapaj Philips pedig az utolsó darab lom az asztal alatt. Ez azt jelenti,
hogy újra tudok dolgozni az asztalomnál, vagyis már nincs semmi
akadálya annak, hogy összerakjak egy újabb relés dobozt.
Halogatni kellett volna még ezt a magnót egy kicsit...

Ez itt a pillanat állj karocskája. Ezt mozgatja a gomb.
Az ember azt gondolná, hogy azért görbe, mert ide van beállítva.
Persze mint azt a kedves olvasó az eddigiek fényében már biztosan sejti, kérem
ez egyáltalán nem így van! Miután kiegyenesítettem a görbe részeket, jó lett.
De akkor ez így eddig hogyan működhetett? Ez a kérdés a szoci magnót
tulajdonlók körében sajnálatos módon igen gyakran felmerült.

A műszerek világítása rendben van.

A műszerek szépen mozognak, bár a bal oldali nulla dB körül akad egy kicsit.
Azt kell mondjam, hogy ez szinte természetes egy szoci magnónál.
Több sebből vérzik, ezért akarva akaratlanul mindig előkerül
belőle egy-egy újabb csepp vér. Akár piszkáljuk akár nem!

Megpucoltam az alját és tetejét, de nem kellett a mosást forszírozni.
Nem is volt koszos, még csak ultra sem kellett, elég volt a sima konyhai
mosogatószer. Az asszony mindeközben újságpapírból egy elefántot készít.
 Az elefánt, ha felfelé álló ormányú, akkor szerencsét hoz. Szerintem rám is fér.

A magnó kifejezetten nyávogott, amit az okozott, hogy a felcsévélő orsó túl erősen
húzta a szalagot. A gumigörgőt a szalagtovábbító tengelytől elhúzva,
azonnal felgyorsulva viszi tovább a magnó a szalagot.

Kicsit felpolíroztam, illetve újrabolyhoztam a filcet,
amitől azonnal abba is maradt a furcsa jelenség.

Hogy az élet ne legyen oly egyszerű, a magnó feje lötyög. Nézem a csavarokat, de
mind megvannak húzva. Mi a franc lehet ez? Kitekertem a fejtartó csavarokat,
és akkor megláttam ezt itt. Szoci magnó ide vagy oda, egy gyárilag lötyögősre
szegecselt fej, na az azért már ki*basz*tt durva! Szerencsétlen vásárló kiad
a magnóért négyezer valamennyi forintot, és akkor ezt kapja cserébe?
Ebből a gépből így, mármint lötyögő kombináltfejjel, akárcsak
egy kicsit is stabil magas hangokat azt biztosan nem
fogunk kapni. Megszorítottam a szegecseket.
Azt is megszorongatnám, aki ezt a kezéből
így kiadta! De ha már a MEO-s is részeg...

Fültisztító pálcika, alkohol és benzin. Azt a poént már régebben
elsütöttem, hogy nem is a magnót pucolva lettek ilyenek...

Érdekes mód lassan játszotta a szalagot a magnó. Csináltam 1 kHz próbakazettát
a Technics magnóval, majd az M531-esen visszajátszva, a frekvenciát
a frekvenciamérőmmel ellenőrizve beállítottam a sebességet.

Na ezzel mi a szart kezdjek?

A BRG görgő sajnos nem jó bele, új pedig csak ilyen van itthon.
Én régen az enyémbe valahogy beszereltem, de a megoldásra már nem
emlékszem, csak a közben szóródó átkok visszhangzanak azóta is a szobában.

Van itthon némi készlet, de egyik sem jó bele, mert vastag tengelyes. Érdekes,
hogy eddig a BRG görgőt szinte bármibe bele tudtam szerelni, ebbe meg...

Megtaláltam az én egyik régi 531-esem görgőjét, de az még ramatyabb.

Persze a régi görgőt fel lehetne esztergálni. Már ha volna itthon esztergám.
Mivel nincs eszterga, ezért a görgőt egy Miniplex befogóba fogtam be.
Tetszik vagy sem, ez van! Óvatosan Nekitoltam a polír papírnak.

Hogy mennyire maradt szabályos forma a görgő, azt nem tudom.
Mindenesetre jobb lett mint volt. Most már erőből kell
lefognom, ha a szalagfutást meg akarom állítani.

Készítettem két RCA - DIN hangfal tuchel átalakítót.
Ez már úgyis régen tervbe volt véve.

Ezt a két apró hangfalat szedtem le a polcról.
Egy próbához tökéletesen megfelelnek.

Működik a magnó. A rákötött hangfalak minősége ugyan hagy maga után némi
kívánnivalót, de ezt a régi motorosok már megszokták. Amúgy a gyártó is ráérzett,
hogy valami baj lehet a mélyhangokkal, mert elkészítette ennek a hangfalnak
a plusz mélynyomóval kiegészítetett egészen brutális változatát.

Mivel régen nem volt fényképezőgépem, ezért nem tudom megmutatni, hogy milyen
hangfalakkal használtam ezt a magnót. Segedelmül hívva egy korabeli RT újságot,
azért mégiscsak láthatjuk a múltat. Pont olyan hangfalaim voltak, mint ami ezen
a képen látható. Ezek autóba való kerek hangfalak. Semmiképp sem a minőség
jegyében születtek, mindössze arról van szó, hogy valaki úgy gondolta, tegyük
a hangszórót egy gömbbe. Ráadásul 15 ohmos hangszórók voltak, hogy még
 négyet párhuzamosan kötve se tudjunk kárt tenni (túlterhelés) egy autórádió
erősítőjében. A magnóhoz 4 illetve 8 ohmos hangfalak valók. 15 ohmostól
leégni egészen biztosan nem fog, de persze sajnos szólni se nagyon...

Egyszerűen nem tudtam megállni és átkötöttem a műszereket, hogy lejátszásnál
is mutassanak. Kár volt, mert előjött, illetve láthatóvá vált az a hiba, hogy
ennek a magnónak a két csatornája sosem működik egyformán. Annyira
silány a szalagvezetés és az elektronika, hogy még mono kazettával sem
lehet ezzel a magnóval mono hangot produkálni! Csinálhatunk amit akarunk,
mindig lesz annyi különbség a két csatornából érkező jel között, hogy kapjunk
egy kevéske térhatást. Jobb gépeken ehhez külön fázistoló áramkörök kellenek!

Félretettem a magnót.
Bevallom jólesett!

Nem szórtam szét az alkatrészeket, így mind szépen megvannak.

Gondoltam míg a magnó a szobában áll, addig visszaragasztom a számláló ablakát.

Azt mondja "sokoldalú ragasztó". Vazmeg!
Ha egynél több oldalát oda mered ragasztani, kitaposom a beled!

Olyan, mintha be lenne törve a magnó teteje, pedig nem. Mindössze arról van szó,
hogy a fröccsgépben benne maradt egy darabka anyag, ami a következő
munkadarabbal valamiért nem volt hajlandó összemelegedni.

Az előbb még jó volt. De mondom, szoci magnó!
Itt az ilyen dolgok teljesen természetesek.

Kiszedtem a kazettaajtó nyitógombjához tartozó tolókát, gondoltam megnézem,
hogy mégis mi a csuda történt vele a mindössze két napi pihenkélés közepette.

Olyan mintha, de ezt találja ki mindenki magának. A szoci magnóban az a szép,
hogy az ember folyton újabb olyan részleteket talál benne, amelyekre tekintve
önkéntelenül is feltolul a kérdés: Mégis hogy a picsába működött ez így eddig?

Hiányzik egy díszléc a magnóról, de mint régi motoros
az ilyesmi apróságokra fel vagyok készülve.

Ez egy öntapadós alumínium szalag. Ezermester boltban vettem néhány forintért.
Persze akkor még nem tudtam mire lesz jó, csak láttam, hogy olcsó.
Például lehet vele olyat csinálni, hogy egy előlap szélére
felragasztva olyan hatást kelt, mintha vastag
alumíniumból lenne a készülék doboza.

Illetve jelen esetben egy keskeny alumínium lemezt pótolok vele.
A hossz jó, csak a perspektíva miatt látszik rövidnek a szalag!

Viszont a szalag egy milliméterrel szélesebb mint kéne.
Ollóval levágni képtelenség, ezért a kezem ügyébe akadó tárgyakat hívom segítségül.

Annyira ügyes vagyok, hogy menten meg is veregettem a vállamat.

Ez kérem éppen olyan mint újkorában. Még a színe is stimmel!
A színt azért említem meg, mert a magnó kétféle előlappal készült.
Az egyik ilyen matt alumínium, a másik meg olyan, mintha csiszolt lenne.

Miért nem lehetett azt a két műszert rögzíteni a helyén? Már félig
összecsavaroztam a magnót mikor megláttam a műszerek állását.

Ez a kép valahogy annyira ismerős...

Feltolulnak az emlékek... Nálam is sokszor volt így ez a magnó. Mármint úgy, hogy
nem volt rajta a teteje. Egyszerűen nem volt értelme rátenni, mert valamiért úgyis
mindig ki kellett nyitni. Aztán meguntam a dolgot. Addig spóroltam, hogy vettem
egy AIWA F220-ast. Belenéztem kíváncsiságból, de évekig nem kellett kinyitni!
Egyszerűen nem adott rá semmi okot. Mindig szólt, és mindig azt csinálta amit
szerettem volna tőle. Aztán egyszer csak bedöglött. Elengedett a panelen egy
átkötés, amit megforrasztottam. Ismét évekig nem kellett belenyúlni. Szóval
egy szoci magnónak van egy olyan szerelős feelingje, mint mondjuk
egy Verhovina mopednek. Szerszámosláda és hozzáértés
nélkül azzal sem lehetett messzire jutni.

Miért nem mutat azonos jelszintet a két műszer lejátszáskor?
Már mégis hogy a jó édes anyukájában mutatna? Mikor a két
műszer a magnó kikapcsolt állapotában sem mutat azonosan!

Találtam az asztalon egy darab fényes alumínium csíkot.
De ez nem lehet az eredeti, ami a kazettaajtó elől hiányzik!
Ha csak nem el volt bújva bent a magnóban valahol és kiesett.

Persze szó sincs róla, hogy a lemezkének ilyen kalandos története volna.
Egyszerűen csak lehullott az asztalomra a magnóból egy újabb darab.

Gondoltam összerakott állapotban is kipróbálom
minden funkcióját, mert ugye a rossz emlékek...

Figyeljük meg a műszerek világításának fényerőváltozását. Egyszerűen nem bírja
a táp a terhelést. Ez azért érdekes, mert én egyszer unalmamban készítettem
egy ilyen magnó alkatrészeiből egy szép erősítőt. Mindössze 6 centi magas
volt és negyvenkét centi széles, mint a többi gépem. Az előlapon körben
az előbb látott fényes csík futott. Az előlap matt fekete volt, szép nagy
fekete hangerő és egy kisebb balansz gombbal. Benne volt a magnó
eredeti kettős műszere is. A trafó szintén ebből a magnóból származott,
és persze a végfok panelek is. A végtranzisztorok 2N3055 / 2955-re lettek
lecserélve, hogy sose legyen velük gond. A hűtőborda sem maradt, mert kapott
két normális méretű, illetve felületű darabot, melyek kilógtak a készülék hátuljából.
Amolyan segéderősítőnek használtam. A lényege az volt, hogy volt rajta fejhallgató
kimenet. De tényleg azért készült, mert a másik erősítőmre lusta voltam lyukat
fúrni. A hangszín panel nem lett beépítve, volt saját készítésű ekvalizerem.
Szép hosszú mellébeszélés volt, de a lényeg az, hogy a magnóból
épített erősítőn nem rángatta a hang a műszervilágítást.

Kész! Össze van rakva. Örömmel nézegetem, hogy mindjárt elkerül innen.
Persze nem merek túl erősen ránézni, nehogy elromoljon.
Azért csak látok benne még érdekes részletet.
Hát mégis hogy áll ott az a gomb?

Készen van, bár ezt egy szoci magnóra sosem lehet teljes bizonyossággal kimondani.
A lényeg, hogy minden funkciója működik. Jelenleg épp a saját felvételét játssza
vissza. Magnóhoz szokott füllel hallgatva azt kell mondjam elfogadhatóan
szól, bára részemről kifejezetten nem szeretnék vele együtt lakni.

Ha nem szeretnék, hát nem szeretnék. Megtehetem.
Azonnal dobozolom, megy postán az új gazdájának.

Megmaradt a végére egy videó, mint a szoci magnó feelinget bemutatandó.
 Ilyen hangot ad a kazetta gyorspörgetéskor. Érdekes, de az AIWA F220
sosem adott ki magából ilyen hangot. A PIONEER CT506-os sem
zizegett. Nem tudnak ezek a nyugatiak a magnózásról semmit...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.