A kulcsokat nem én felejtettem a biciklim kosarában, hanem ezeket útközben találtam. Amúgy volt belőlük egy nagy dobozzal, de én csak a figurát, valamint a most bemutatásra kerülő négygombos távirányítót hoztam el.

   Mondjuk a figurán (talán nyúlfej lehet) rajta voltak a kulcsok is, de mivel nincs hozzájuk zár, illetve nem tudom, hogy melyikhez tartoznak, így még csak esélyem sincs őket a gazdájuknak visszaadni. Már persze ha egyáltalán szükség van még rájuk. Mármint valószínű, hogy a kisebb portásfülkére való kulcsot nem elhagyták, hanem direkt dobták ki.

   Már csak a jobbra látható apró karabiner is megérte, hogy méltóztattam lehajolni a dobozhoz, mert az mindig kell. Mondjuk már tettem az előszobában található kulcsokra mindenféle fityegőket, épp csak azt nem sikerült még mind a mai napig megjegyeznem, hogy melyik figura melyik kulcshoz tartozik.

   Miután felhoztam a szabóollót, valamint a spájz ajtajára való zárfedőt is, és még a nyúlfejet is kitettem a zsebemből, a távirányítónak még csak esze ágában sem állt előkerülnie! Hogy míg a többit a kabátom zsebébe tettem, addig a távirányítót miért a nadrágomba, arra ugyan nem jöttem rá, de végül legalább kiderült, hogy mégsem felejtettem odalent azt a tárgyat, amiért tulajdonképpen lementem.

   Mármint azért mentem le, hogy találjak valami annyira egyszerű szétszedni és bemutatni valót, mint mondjuk ez a négygombos távirányító. Hogy ezen a tényleg apró bigyón felül mi minden volt még versenyben? Ha azokat most nekiállnék felsorolni, akkor az egy nagyon, de tényleg nagyon hosszú cikket eredményezne, én viszont most ilyen kis rövidekre, könnyen és gyorsan megírhatókra vágyok, mint amilyen ez a mai is lesz. Legalábbis remélem, hogy egy ennyire kicsi és egyszerű kacatról nem fogok tudni írni egy százképes cikket.
   Hogy minek hoztam el? Mármint azon felül, hogy kissé unalmas, de attól még kiváló boncalanynak tűnik? Nos azért, mert ugye egyrészt elektronika, másrészt doboz. Mondjuk doboznak - az én építési technológiáimhoz viszonyítva - apró, de attól még simán képes voltam beleálmodni egy univerzális jeladót, ami persze csak akkor férne bele, ha nem ódzkodnék annyira az SMD technikától.

   A google egyből elárulta, hogy a Beninca név egy kapunyitó távirányítót takar. Miközben az apró dobozka a keresés pillanatában 6.990 forintot ért, számomra gyakorlatilag semmit, hiszen nincs vele mit távirányítanom. Amúgy ha jól értettem a leírását, akkor újrahasznosítható lenne, mert a helyszínen amúgy is össze kell párosítani a vevőegységgel. A leírása szerint 433,92 MHz-en működik, valamint ugrókódos, a négy gomb pedig négy különböző kaput, vagy akár a kertvilágítást is kapcsolhatja.

   Ennél a masszív peremű lyuknál fogva lehet felakasztani. A masszívság amúgy egy nagyon fontos paraméter! Mármint volt olyan távirányítóm (az egyik céges autóhoz), ami annyiszor esett szét, hogy a végén már alig bírtam összetákolni.

   Innen csak az áthúzott kukát emelném ki, mely utasítás végül be lett tartva. Mármint a távirányítót egy szelektív kuka mellé helyezett zöldséges ládában találtam.
   Amúgy meg mertem volna rá esküdni, hogy épp mint ahogy szinte minden útközben történt varázslatos kincstalálatomat, úgy ezt ezt a csodás eseményt is megörökítettem, csak mire odaértem, hogy megírjam ezt a cikket, addigra az említett kép már rég elkeveredett.

   Mivel a trendi kütyükben az érdekességeket manapság már rég nem az apró alkatrészek, hanem a mikroprocesszorban futó programsorok hordozzák, azok csodáját meg ugye nemhogy a fényképezőgép nem mutatja meg, de a rendszert működtető program ráadásul még visszafejthetetlen is, így a puszta látványról nem nagyon van mit írni.

   Miközben jobbra egy nyolcbites mikrokontroller, addig balra egy a működés frekvenciáját meghatározó kvarcoszcillátor látható. Mivel ezek az alkatrészek kisebbek, mint amekkora a Weller pákámban általában található hegy, részemről nem merném vállalni a cseréjüket.

   Annak ellenére, hogy ezek a gombok nem gumiból, hanem viszonylag merev műanyagból készültek, a gyengítéseknek és a feltámasztásoknak köszönhetően mégiscsak jól kezelhetők.

   A csinos kis távirányító - immáron újra összeszerelve - vagy úgy két hetet töltött az előszobában, miközben a szerző képtelen volt eldönteni, hogy a pince mélyén a távirányítós, vagy a számológépes dobozt nyitotta-e meg. Ezt a dilemmát végül nem úgy oldottam fel, hogy megnéztem a dobozon a feliratot, hanem amolyan Gézás módon. Mármint kinyomtattam egy számológépes és egy távirányítós dobozfeliratot is, melyek aztán - épp mint ahogy az apró távirányító is - sokáig porosodtak az előszobában...