Az mp3 lejátszóhoz hasonlóan rozsdás Bluetooth hangszóró cikke hiába van túl a fele úton, ha egyszer nekem ma nemhogy vele, de úgy általában véve semmivel sem volt kedvem foglalkozni. Mivel a kép közepén terpeszkedő GPS egy bonyolult szerkezet (amúgy csak az SD kártya csatlakozó kipucolásának a gép szétszedése nélküli lehetősége érdekel), gondoltam vetek egy pillantást az mp3 lejátszóra, mégpedig azon az alapon, hogy az igen nagy valószínűséggel annyira el van rozsdásodva, hogy a szétszedését követően biztosan a kukában fogja végezni.

   Ha a közvetlenül az elem alatti nyáklap csupaszon történő hagyása nem tervezett élettartam, akkor mégis mi? Az persze lehet, hogy egyszerűen csak hiány, de mivel a polaritás a panelen jelölve van, így nem tartom valószínűnek, hogy a jeleket korábban eltakarta volna valami. Az viszont biztos, hogy ha az elemből kijön a trutyi, akkor az bizony egyből megeszi a panelt.

   Mikor megláttam, hogy az USB dugó tulajdonképpen nem is annyira rozsdás, mindjárt félni kezdtem tőle, hogy mint megannyi másik kacat, úgy ez sem a kukában fogja végezni. Mármint mondhatni amennyi bigyóm nekem már van, tényleg csak egy újabb mp3 lejátszó hiányzott. Van a polcon egy kicsi négyzet alakú, meg valahol egy fiók mélyén egy nagy kijelzős Philips, a többire pedig már nem is emlékszem, ugyanis gyakorlatilag sosem hallgattam őket.

   Ezzel a rézszőrű kefével azért kell vigyázni, mert szúr. Munka közben persze nagyon ügyetlennek kell hozzá lenni, hogy a sörték beleálljanak az ember ujjaiba, de mikor a fiókba rossz helyre kerül vissza, akkor bizony komoly, pláne fájdalmas meglepetést tud okozni.

   Hogy az USB dugó lábainak legyen esélye érintkezni, ha reszelővel azért nem is, de egy recés végű csipesszel megdolgoztam az érintkezőit. Mikor ezzel megvoltam, az USB dugót odaütögettem a háttérként használt füzethez, ami igencsak meglepő eredménnyel járt.

   Mármint ahhoz képest, hogy az USB dugója tulajdonképpen nem egy lyuk a készülék belseje felé, valahonnan valami egészen valószínűtlen mennyiségű kosz szóródott ki.

   Mielőtt bármit csináltam volna, nekiálltam lementeni a lejátszó memóriájában tárolt számokat, hátha akad közöttük valami érdekes. Amúgy nemcsak érdekes nem akadt, de még csak úgy egyáltalán számomra hallgatható se nagyon. Mármint ez a manapság dívó gangszta rap számomra legalább olyan szörnyű, mint mondjuk az andalítóan dallamos zenéhez szokott apukámnak lehetett az általam hallgatott diszkózene.

   Vajon akad-e a dobozban egy még működő elem? Vajon képes leszek-e végigvinni ezt a projektet? Mármint egyetlen nekifutásra, ami manapság nálam sajnos egyre ritkább eseménynek számít.

   Az alsó sor betűi azért életlenek, mert azokat a készülék épp nagyban scrollozza. Amúgy mindkét oldal szól, szépen és hangosan, épp csak a hangerőt szabályozó két nyomógomb működik egy kissé furán. Mármint időnként valamiért a + gomb hatására is halkul a zene.

   Bár mivel úgy nagyjából rendben működik akár hagyhatnám is egyben, csak ugye egyrészt a szétszedtem projekt még véletlenül sem erről szól, másrészt pedig a lejátszó külsejét hiába takarítottam meg, mert attól belülről még mindig szóródik a kosz.

   Az addig rendben, hogy az elemtartó fedelének hiánya miatt belemehetett a kosz, csakhogy felmerül a kérdés, hogy hol. Mármint a dobozon belül nagyobb darab koszegységek találhatók, mint amekkora rések a dobozon vannak.

   A kép nemcsak azért kapta a "sosem" címet, mert ezt a lejátszót valószínűleg "sosem" fogom elővenni, hanem azért is, mert nekem valahogy "sosem" volt rá igényem, hogy fejhallgatós zenehallgatás közben szabadon mozoghassak.

   Mikor ide bekerül valami, mindig azt szoktam mondani, hogy alkalomadtán milyen jó lesz, hogy csak odanyúlok érte, és már használhatom is! Hogy ez annyira ritkán történik meg, hogy így hirtelen még példát sem tudok rá mondani? Hát ja...

   Épp mint ahogy az is ritka eset, hogy egy szétszedést egy ültő helyemben végigviszek. Ha kifuttatom a hangszórót, a GPS-t, valamint a háttérben már több mint fél éve megbúvó csiszolómalom 1.0 paneltervezési fázisát is, akkor teljesen leürül az eltehető munkalap. Hogy sokáig nem marad úgy, azt persze ilyen eszement mennyiségű felhalmozott bemutatásra váró kincs birtokában előre borítékolom...