Eurotime

Mármint annak ellenére nem, hogy alapvetően
rádióvezérelt, vagyis magától kéne tudnia.

Mivel meleg van (lásd jobbra fent), ez az óra pedig kicsi, így teljesen egyértelmű, hogy ha már egyszer választhatok, akkor inkább ezt szedem szét, mint mondjuk a Compaq PC-t. Mivel az idő így nyár elején egyre csak melegszik, ez mondjuk nem volt egy értelmes döntés...

A hatalmas fekete gombot nyomkodva, az óra világításának még csak esze ágában
sem áll bekapcsolnia, amivel szétszedési szándékomra komolyan ráerősített.

Ahhoz képest, hogy ez az óra egy a szokásosnál komolyabb darab,
az interneten egy árva képet sem találtam róla, nemhogy leírást.

A lock kapcsolót hiába tologattam meg, illetve állítottam
bárhová, az óra egyetlen gombjára sem reagált.

Ezen kép kapcsán nem annyira azt szerettem volna elmondani, hogy egy idő után lett vétel (lásd az amúgy villogó antenna ikont), mint inkább azt, hogy annyira nem tudok angolul, hogy a "SON" jelzést - hiába van mellé még oda is írva, hogy day, vagyis nap - részemről simán 50N-nek olvastam, s persze nem értettem, hogy az meg mégis mi a csudát jelenthet.

Mivel az óra a szobában sem az asztalomon, sem a másik DCF77-es óra
mellett nem volt hajlandó szinkronizálni, idővel kitettem az ablakba.

Majd mivel szegénykém igencsak piszkos volt, megfürdettem
a páromnak a többihez pótlásnak vásárolt Barbie babát.

Ami idővel (csak ő nem szinkronizálni, hanem száradni) szintén az ablakba került.

Az óra egy idő után összeszinkronizálta magát a vett jellel, épp csak a kelleténél egy
órával többet mutatott. Mint az a számokból kiderül, május 14-én már 30 ° volt.

Miután az elsőként megtalált két csavart kitekertem, kiszúrtam,
hogy az órának van egy hátrafelé kihajtható lába.

Miután a lábat kihajtottam, akkor pedig már a második két csavart is kiszúrtam.

Ezekről majd még ki kell találnom, hogy hogyan tudom őket úgy visszarakni,
hogy az óradoboz két felének összepattintásakor odabent ne hulljanak szét.

Íme az óra tartalma. Amúgy a vezetékek hosszai épp csak
megengedték, hogy a két felet egymásmellé tegyem.

A kapcsolóra menő vezetékek úgy néznek ki, mint amik rövidzárba nyomódtak.
Ez természetesen lehet oka az összes gomb működésképtelenségének.

Az óra dicséretére legyen mondva, hogy a ferritrúd nem sokkal
rövidebb, mint amekkora a dobozba egyáltalán belefér.

Bár voltak olyan terveim, hogy amire csak lehet, arra mind rámérek (például kapcsolnak-e egyáltalán a mindenféle gombok), de ebből az elképzelésemből végül semmi sem lett.

Mármint az órát azért nem piszkáltam tovább, mert úgy ítéltem meg, hogy ezt már valaki piszkálta, hiszen a világítás LED-jei be sincsenek kötve. Az persze lehet, hogy a be sem kötött lábakhoz tartozik a forrasztás alatt egy-egy furat galván, ami áthozza a feszültséget a másik oldalról.

Ez itt a DCF77 rádióvevő panel. Amit jobbra látunk,
az pedig egy a kvarcon látható fölös óncsepp.

Az óra háttérvilágítása már csak azért sem LED-es (mármint ez egy közönséges izzó), mert a LED-ek 1,5 V-ról még nem gyújtanak be. Egy apró transzverter persze ezen a gondon könnyedén átsegít.

Felvettem még egy szemüveget, majd az összes lehetséges pontot végignéztem, nincs-e valahol egy a gombok érintkezőit rövidre záró ónpaca, ami simán okozhatja, hogy a mátrixba kötött gombok közül egyik sem működik.

Mivel nem találtam semmi látható hibát, egyetlen értelmes hibaokként széthúztam
a kapcsolóra menő vezetékeket, majd berakosgattam a gombokat a hátlapba.

Miután a doboz két felét összefordítottam, kipróbáltam az összes lehetséges gombkombinációt, természetesen a "lock" feliratú kapcsoló mindkét állásában, az óra azonban semmire sem reagált.

Mint ahogy az óra javítása, úgy a baba megfodrászolása
sem volt épp sikertörténetnek minősíthető.

Mivel komolyan bántott, hogy nem boldogulok, az óra beállításának feladatára többször is rámentem. Miután minden kísérletem csúfos kudarcba fulladt, az órát átvittem kiváló barátomnak, aki kifejezetten kérte, hogy vegyem meg. Mármint megmondta, hogy melyik árustól hozzam el, mert az előző héten megvásárolt párja egy kitűnő darab. Mikor már épp kezdtem volna rá büszke lenni, hogy végre úgy vettem kiváló barátomnak egy döglött órát (korábban kapott tőlem többet is), hogy azt kifejezetten ő kérte, akkor kiderült, hogy már megint én voltam a hülye (Te, hogy erre nekem már mennyi példatörténetem van...), mert az óra kapcsolóját megmozgatva, a zár simán nyitható, s az óra funkciói nemhogy beállíthatók, de még a világítás is működik! Akkor ennyit mára a szerző órás munkásságáról...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.