Az MK-29-es magnóból hiába van a polcon kézközelben mindjárt három is, valahogy nem fűlik hozzájuk a fogam, pedig a bemutatásuk által a polcaimon visszanyert helyre nagyon is szükségem lenne. A bugylibicska majd előkerül (már ha előkerül, már ha rájövök melyik az), a bükkfa lámpát viszont majd még elő kell túrnom. A csapágyról ma lesz szó, a csiszolómalom 1.0 megépítésének története most viszont még nagyon a jövőbe mutat. Ha ennek a listának egyszer minden egyes tételét letudom (most még több mint 150-et tartalmaz), akkor rendezni fogok magamnak egy kisebb ünnepséget. Ez szerintem már akkor is esedékes lesz, ha lejutok a számmal valahova úgy 30 alá. Mert ugye mindig lesz valami új, amit még nem szedtem szét. Például most is közeleg az éves lomtalanítás, mire fel mondhatni már előre pezseg a vérem!

   Annyira persze nem pezseg, hogy legyen bennem elég erő lemenni a pincébe, így a projekt megnyitásaként a hallban található csapágyas fiókba néztem be. Mikor ezt meglátom, mindig rácsodálkozom a memóriakártyák és a csapágygolyók különös párosítására.

   Csapágygolyóból mindenféle méretű van, mint ahogy csapágyból is. A nagyobb méretű csapágyak akár közvetlenül keréknek is megteszik. Még volt is ilyen játék valaha, csak az nekem kimaradt, mert már rollerem, majd később biciklim volt. Mármint valaha, még a pedálos Moszkvicsok megjelenése előtt, vagy bárhol ahol valaki hozzáfért négy nagy csapágyhoz, szokás volt belőlük amolyan csapágyas kocsit készíteni.

   Bár nem szokásom idegen tollakkal, akarom mondani képekkel ékeskedni (elég nekem amennyit magam fotózok), most mégiscsak túrtam egyet. Amúgy csak ezt, meg egy leszedhetetlent találtam.
   A csodás konstrukcióról annyit, hogy innen nézve a két felső csapágy tengelye merev, a két alsót tartó fatengely viszont a bőrszíjjal elfordítható, s így az igencsak földközeli jármű ha nem is túl jól, de azért kormányozható. Mindeközben a spárga arra szolgál, hogy ha nincs a közelben lejtős utca, akkor a többieknek legyen minél fogva húzni azt a szerencsést, aki épp a kocsin ül. Ilyet amúgy (emlékeim szerint legalábbis) mi is terveztünk építeni (mármint a környékbeli srácokkal), de aztán, mint ahogy megannyi másik nagyszerű tervünkből, úgy ebből sem lett semmi.

   Mármint nemcsak golyós, vagyis gördülő csapágy létezik, hanem olyan is, ahol a tengely egyszerűen csak egy pontosan méretezett lyukban forog. Ez a lyuk speciel kapott a belsejébe egy bronzperselyt.

   Néhány nap, konkrétan egy hét elteltével, mikor a pincébe a TUTO lakatot felkutatni újra lementem, természetesen nemcsak azt találtam meg, hanem egy csomó minden mást is. Az egyik ilyen, csak úgy mellékesen megtalált tárgy ez a lomtalanításkor begyűjtött robotporszívó.

   Miközben a két piros gyertyát - a rend látszatát keltendő - egymásmellé tettem, kiszúrtam mellettük azt a méretes csapágygolyót, amit valaha a melósmellényem zsebében hordtam.

   Mivel a csapágyaknak már van stabil helyük, áthoztam hozzájuk a lomos pincében árválkodó golyót. Mivel ezek a csapágyak jók, igény esetén hadra foghatók, biztos, hogy a szétszedésre ítélt példány nem közülük fog kikerülni.

   Lehet, hogy ezeket a csapágyakat és szíjtárcsákat a már említett csiszolómalom építéséhez tettem így külön? A válaszon hosszasan töprengve, végül kénytelen voltam a szekrénybe benézni, ahol persze egyből megtaláltam azt a dobozt, melyben a csiszolómalomhoz - megjegyzem még valamikor évekkel ezelőtt - legyártott alkatrészek hevernek. Ez egy kicsit ugyan lelombozott (mármint a tény, hogy még az a projekt sincs kész), de ezen a részen gyorsan átugrottam, mert ha nagyon beleélem magam, képes vagyok annyira elkámpicsorodni, hogy a végén még a csapágybemutatót is feladom.

   Kezdetben úgy volt, hogy behozok az előtérből a csapágyak vödörből történő kiborításához egy tepsit, ezt a tervemet azonban feladtam. Mármint azért, mert úgy gondoltam, hogy nem lesz ez a cikk akkora, hogy le kelljen túrjak a vödör aljáig.

   Miközben kezdeti terveimben még az szerepelt, hogy szétverek egy ilyen már rozsdás, ezért értéktelen, amúgy valami pörgettyűből származó csapágyat, csak aztán találtam helyette egy már eleve szétvertet is.

   Csapágyból amúgy rengeteg különféle típus létezik, de nekem alapvetően csak golyósak vannak. Mármint van belőlük görgős, duplasoros, és még megfeszíthető is. Utóbbira jó példa mondjuk az autók kerékcsapágya. Mivel autóm sosem volt, nekem csak ilyen golyósok vannak. A két csapágy között amúgy csak a porvédő a különbség. Motortömbön belülre mondjuk nem kell porvédő, ráadásul a kenés és az esetleges bekerült oda nem való anyagok miatt még káros is lehet, csak ugye a szocializmusban nem úgy volt, hogy mindent lehetett kapni. Mármint hiába volt a városban egy csomó motoros bolt, és még egy SKF csapágyszaküzlet is az Üllői út Páva utca sarkán, simán előfordult, hogy nem kaptam az MZ főtengelyére passzoló csapágyat.

   Egyszer annyira komoly volt a helyzet (de csak mert a régi csapágyak már nem igazán voltak visszaszerelhető állapotban), hogy kínomban vettem valami hasonlót. Mármint ez a csapágy hiába néz ki úgy, s persze még a mérete is megegyező, akkor sem jó az MZ főtengelyére.

   Az viszont már durván keresztbetett, hogy ez egy olyan különös felépítésű csapágy, aminek a közepe némi erőlködéssel a helyéről kitolható, mire fel nem mertem a motorba beszerelni.

   Mikor úgy voltam vele, hogy na bumm, eggyel kevesebb golyó még nem a világ vége, akkor menten kiderült, hogy az alkatrészeket fordítva nem lehet összerakni (mármint a kosár így fordítva nem ugrik be a csapágyba), s miközben ezt hiába láttam, mégiscsak megpróbáltam, egy újabb golyó végezte a küszöb alatt. Ekkor azzal vigasztaltam magam, hogy ha erre a csapágyra az utóbbi negyven évben nem volt szükség, akkor valószínűleg már az életből még hátralévő időmben sem lesz.

   Az viszont még derengett, hogy van a polcon egy flakon víznélküli kézmosó, amire a koszos csapágyak okán most nagyon is rászorultam. Hogy szegény mocskos kézzel összefogdosott fényképezőgépre is ráfért volna egy alapos törlés, az ugyan igaz, de ehhez most valamiért nem volt kedvem. Az ok valószínűleg az lehetett, hogy a tíz különféle cikkhez zsinórban lőtt többszáz képet még a délutáni elalvásom előtt szerettem volna szétválogatni. Ez amúgy szerencsére sikerült, bár néhány kép - mikor el kellett döntenem, hogy melyik tárgyhoz való - komolyan feladta a leckét. Aztán volt még olyan érdekesség is, hogy miközben meg mertem volna rá esküdni, hogy a legutóbb gyártott csapágyházakat is megmutattam, végül az derült ki, hogy mégsem. No nem mintha nem tudnám beszúrni ide a linket...