Bár a képen a mai téma is látszik (épp csak be van zacskózva), amiért ez a kép eredetileg készült, az még véletlenül sem a mikrométeróra bemutatása című témát indította volna el, hanem a merevlemez elrakós társát, csak abba egyetlen perc alatt, mondhatni még az igény felmerülésének pillanatában belebuktam. Konkrétan arról lenne szó, hogy az apró részprojekt megnyitásaként a merevlemezek tartalmát először megtekintem, aztán rájuk írom, majd odateszem őket a többihez. Ez még ment volna valahogy, csakhogy a téma szorosan összefüggött azzal a másikkal, melynek keretében a biztonsági mentéseket tartalmazó lemezek végre kikerülnek a próbapaneles dobozból (meg ne kérdezd, mégis mi a csudát keresnek ott), majd több évtizednyi hányattatás után kapnak egy saját helyet. Na ez a "saját hely", pontosabban szólva annak még nem léte volt az, ami erről a merevlemez áthelyezős projektről lepattintott, pedig olyan szép lett volna legalább az asztal pultjának jobb hátsó sarkát felszabadítani...

   Ezt a mikrométerórát természetesen csak az követően láttam, és persze egyből vettem is meg a piacon két ezresért, hogy az általam barkácsolt szörnyű változat működőképességét kipróbáltam. Mivel az ilyesmihez jó szemem van, még az agyongyűrögetett, vagyis mára már alig átlátszó zacskóban is kiszúrtam.

   Konkrétan azt játssza, hogy ahányszor megnyomom, a kismutató mindig más pozícióba áll vissza. Ettől persze még az én céljaimra bőven használható. Már ha csak nem akarok vele egy milliméternél nagyobb ütést mérni.

   Mivel hátulról nemcsak nem lett volna tanácsos, de még csak nem is akartam tovább bolygatni, inkább az elejére mentem rá. A két gyűrű amúgy az óra előtt szabadon elforgatható, s a tűrésmező -tól -ig határainak beállítására szolgál.

   Amennyiben a műszer boncolását tovább folytatom, akkor olyan nincs, hogy valami kárt ne tennék benne, így inkább a már amúgy is meglévő hiba javításának nemes feladatára mozdultam rá.

   Mikor a zsanéros cikk befejező videójának elkészítése című feladatról is lepattantam, a dobgép paneljának felélesztéséről már nem is beszélve, gondoltam legalább annyit megteszek, hogy a mérőórát visszaviszem a pincébe, ezzel keltve a rendnek legalább valamiféle látszatát.

   Erről a másik helyszínről már nem is beszélve? Ez kérlek ahhoz képest semmi, hogy bár a pincébe simán lejöttem, a mérőóra azonban az előszobai szekrényke pultja alatt maradt. Cserébe felkaptam a tömegből egy órát és egy tündért.

   Mindeközben én az óra szétszedésére mentem rá, mondván olyan nincs, hogy augusztus végére az összes 2022-es lomtalanításkor beszerzett kincset mind be ne mutassam! Ez persze nem biztos, hogy tényleg sikerülni fog, de a feladatra legalább tényleg komolyan rámentem. Ezzel párhuzamosan sajnos a további beszerzésekre is (mármint esténként elmentem lomizni), ami ha nagyon rámozdulok az ingyen beszerezhető kincsekre, durván bele fog rondítani a tervezett augusztus végi határidő tarthatóságába.