Az lehet, hogy az értelmesebb döntés a Blaupunkt rádió szétszedése lett volna, hiszen az a nagyobb, de én mégis inkább a piros robotot választottam, mondván az a könnyebb feladat, abban pedig már meglehetős rutinra tettem szert. Mármint a könnyebb ellenállás irányába történő haladásban vagyok nagyon is gyakorlott.

   Ez akár értelmes döntés volt, akár nem (amúgy persze egyértelműen nem volt az), a bútorgombok most egy darabig biztosan a kampósszegek dobozában fognak lakni. Hogy aztán később melyikük kapja meg a dobozt, illetve a dobozok mikorra kapnak új feliratokat, az most még nagyon a jövő zenéje. Persze megtehetném, hogy átmegyek a másik pincébe, ott beüzemelem a laptopot és a printert, majd nyomtatok címkéket, ez a feladat azonban most valahogy nagyon hátrasorolódott.

   Már csak azért is, mert nem tartom valószínűnek, hogy mikor ezt a dobozt legközelebb kinyitom, akkor a bútorgombokba ékelődött kampósszegeket látnék. Mármint attól, hogy az előbb azt találtam mondani, hogy: B*sszátok meg, akkor is együtt lesztek! Attól még nem fognak nekiállni szexelni.

   Ez a szép kis piros robot nemcsak, hogy rozzant, de még le is fújta valaki valami kenőanyaggal, amit igazán nem kellett volna. Mármint tényleg nem, mert csak ráragadt tőle szerencsétlenre a por, melynek letörlésére már legalább ötször rámentem. A robot szétszedése valószínűleg azért került a sor végére.

   Egy 24 volt 10 amperes tápegység egy ekkorka szerkezet tápellátásához erős túlzás, de legalább van. Mármint ezt a tápot a pincei polcon tartom, direkt ilyesmi célokra.

   Miközben egy fából faragott, vagy akár nagyiparilag gyártott építőkockával akár több generációnyi gyerek is vidáman eljátszott, és még csak hiperaktívvá sem vált tőle, ez a szörnyű zenélő villogó bóklászó műanyag szerencsétlenség egy év múlva már tuti, hogy a kukában lesz. Arról már nem is beszélve, hogy addig is mindenkit a halálba idegesít.
   Szegénykémnek amúgy azért olyan fura a mozgása, mert egyrészt hiányzik a pörgést előállító mechanika egyik fogaskereke (igen, eredetileg pörögni is tudott), másrészt az eredeti hatból szerencsétlennek mára már csak négy lába maradt.

   Az irodagépből bontott, amolyan leginkább hasznosítható alkatrészként eltett tepsi alatt nem azért maradt ott a tápegység, mert lusta voltam eltenni, hanem mert a robotot majd még a háza nélkül is ki szeretném próbálni.

   Míg a bal szélső mechanika a mászkálásért felelt, addig a mellette lévő a forgásért, csak utóbbinak hiányzott az ellenpár fogaskereke, amit ki tudja miért most mondtam el harmadszorra.

   A vezetékek szétcincálása után (tényleg téptem őket) egyből eszembe jutott, hogy a szomszéd pincében a minap nyitottam egy teleptartós dobozt (csak még nincs lent), valamint a játékállat mozgató mechanikák boncolása kapcsán már mozgatómechanikás dobozom is van. A LED-es és a kishangszórós doboz pedig már eleve alapértelmezett volt.

   Mivel a megmaradtak közül a rádió a legnagyobb, ezért erre a tételre mentem rá, amire amúgy az volt az ok, hogy a választható másik kettő nem tetszett. Míg a GPS azért nem, mert annak rémisztően ragad a háza, addig a PS2-es játékot majd inkább odafent a lakásban szedem szét. Mármint annak itt lent nem tudom ellenőrizni a működését, míg a rádióét ugye igen. Utóbbi még akkor is menne, ha nem lenne benne hálózati tápegység (amúgy van), hiszen épp az előbb láttuk a direkt ilyesmi aljas célokra tartogatott labortápot. Azt viszont még nem láttuk, hogy egy nap alatt mindjárt hét dolgot is szétszedjek! Mármint ha tényleg megtörténik, akkor a Blaupunkt rádió lerombolása lesz a mai hetedik szétszedős témám.