Hú, micsoda nagyszerű boncalany, örültem meg ennek a hazafelé tartó utamon, mármint biciklizés közben talált hatalmas villanyautónak. A hatalmast persze úgy kell érteni, hogy csak ahhoz nagy, hogy a lakásban szedjem szét. Amint ezt ilyen szépen megállapítottam, még innen, vagyis az autót két méterről szemlélve azonnal megígértem magamnak, hogy nem, ezt aztán már tényleg nem vihetem haza, pedig amúgy nem okozott volna gondot, ugyanis jó ha 50 méterre lehettem otthonról.

   Na jó, ha nem vihetem haza, akkor nem viszem, engedelmeskedtem magamnak igencsak szokatlan módon, majd a következő gondolatom máris az volt, hogy ha nem vihetem haza, akkor legalább valamelyik apró porcikáját hadd vegyem magamhoz, és már téptem is ki belőle a motorvezérlőnek tűnő áramkört.

   Mármint ezt, amit már mindjárt aznap délután sikerült megtalálnom a pincébe vezető lépcsősor tetején. Gondolom a bicajom kosarából eshetett ki. Mármint az apró dobozt a kosár mélyéről valószínűleg akkor ránthattam ki, mikor a megrakott a bevásárlószatyrot onnan kivettem, s letettem jobbra lent látható asztalkára, mondván azt meg mégis minek vinném le a pincébe, ha amúgy fentre való.
   A Jelen cikk keretében boncolt elektronika megszerzése amúgy annyira nem hagyott bennem semmiféle nyomot, hogy a lépcsőházban elsőre odatekintésre egy mini patkánymérges doboznak néztem.

   Mármint azért, mert az is fekete, s ha nem erről az oldaláról mutatnám, akkor láthatnánk rajta egy nagy piros címkét, amire az van írva, hogy lassan edd, hogy tovább tartson, mert finom. Hogy mégis mi a csudának van a ház előtti kertben patkánymérges doboz?

   Azért van ott, mert a patkányoknak valamiért itt kedves a föld alól előjönniük. Ez a hatalmas lyuk is úgy keletkezett, hogy valami járatuk fölött beszakadt a föld. Tette ezt amúgy már ki tudja hányadszorra. Mármint ami olyan ganét az utcáról összesöprök, ami inkább szemét és föld, mint komposztálható zöldhulladék, azt mindig ide szoktam beborítani. Ebben az az érdekes, hogy bár a lyuk feltöltésére használt anyag laza szerkezetű, de szerintem már simán túlvagyok az ideborított századik vödrön, a jelen állás szerint fél méternél is mélyebb lyuk azonban még mindig nem telt be. Épp mint ahogy a pohár sem magamnál azon hülye szokásom miatt, hogy mikor találok valamit, azt azonnal megragadom.

   Mármint azért, mert ugye ha még azokra a lomokra sem mozdulok rá, melyek a szemem előtt vannak, akkor mi lesz azokkal, melyek a pincei polcon még csak nem is feltűnőek! Hogy az idehalmozott tárgyak szétszedésének sorrendje mi lesz, azt ekkor ugyan még nem tudtam, de ettől persze még meg mertem volna rá esküdni, hogy már csak az egyszerűsége miatt is az elektronikus mécsessel nyitok.

   Ez nem hülye (én vagyok az, hogy elhoztam), hanem weelye. Az interneten utánanézve, az derült ki róla, hogy az ára mintegy 20.000 forint, miközben a zöld csatlakozóra a kormánymű motorját kell kötni. Már persze csak akkor, ha az apró jármű amúgy távirányítható. Mármint az autónak olyan változata is van.

   Bár ennek nem sok értelme lenne, de akár vissza is mehetnék megnézni, hátha ott van még a töltésoldalban az autó, s akkor ennek az RX57/12V jelű vezérlőnek nemcsak a belsejét, de még a működését is meg tudnám mutatni. Ez az ötletem egyrészt nem igazán tetszett, másrészt mikor ettől függetlenül (természetesen direkt) arra mentem, az autó már nem volt ott.

   Melyeknek amúgy a doboz anyagának lágysága okán még csak eszük ágában sem állt szétakadniuk! Mármint nemhogy maguktól nem, de még komoly erőltetés hatására sem!

   Ezt a feliratot az egyik relé sapkáján fotóztam. Mikor beugrott, hogy a pincei relés dobozon már mennyire billeg a tető, menten elmúlt a relék potya beszerzése felett érzett örömöm.

   Hogy a két relét és a nagydarab diódát biztosan kimentem belőle, az ugyanolyan egyértelmű, mint az, hogy ez nem most fog megtörténni. No de van nekem jelenleg bontásra váró paneles dobozom? Mármint nem a pincében, hiszen ott már egy egész kosárra való panelem van, hanem idefent a lakásban.

   Már hogyne lenne! Miközben az éjjellátó kamerát egyből felismertem, a többi nagyobb, még bemutatatlan tételt elsőre valahogy már nem. Hogy ezek a projektek is mióta állhatnak itt...

   Ezt a Yaesu FT-23R adóvevőt a múltkor nem csoda, hogy nem találtam a hátam mögötti hangfalak mögött. Mármint egyszer már majdnem szétszedtem, csak ugye nem sikerült, ugyanis hiába kerestem.

   Ennél a panelnál olyan szépen elakadtam, mintha kötelező lett volna! Mármint azt mondtam rá, hogy addig innen el nem megyek, míg csak rá nem jövök, hogy mi ez, pláne miért van itt? Ez amúgy egy SHARP lemezjátszó RIAA korrektor panelja, amit azért tettem félre, hátha majd fel akarom támasztani a Karcsi barátom által elfűrészelt lemezjátszót. Te, hogy az a projekt is mennyire valószínűtlen...

   Épp mint ahogy az előbb a RIAA korrektor panelnál, úgy ennél a zsanéros laminált padlódarabnál is elakadtam. Ez amúgy a számítógépemet csendesítő burkolat része, amit mára már rég nem tudok, hogy a legutóbbi alaplapcserekor mégis miért nem szereltem vissza...