Kezdetben még tisztára úgy nézett ki, hogy a mai nap délelőttjén szétkapom, illetve lehet, hogy egyszerűen csak körbefényképezem a hétvégi lomos piacon vásárolt számgombsort, csak aztán rájöttem, hogy a kábel helyett infravörös kapcsolattal megáldott joystickot nincs mivel bemutatnom.

   Amiket aztán egy adag tűzifa, valamint a partvis társaságában hoztam fel. Gondoltam a mozgás majd valamennyire felébreszt (mármint az említett dolgok olyan lassan történtek, hogy ekkor már ebéd után voltam), ez azonban már megint nem így lett.

   Néhány nappal később a helyzet mindössze annyit változott, hogy odakerült a számgombsor mellé egy időközben a pince mélyén elkészült szerszámnyél, amit azért hoztam fel, mert odalent nem találtam célját. Mondjuk eddig még idefent sem...

   Mikor a szerszámnyéllel a szobai virágállványig elsétáltam, hátha annak apró szerszámos fiókjában találok valamit (mármint egy olyan hiányos szerszámot, amire illik a nyél), akkor menten kiszúrtam, hogy mit felejtettem el a minap. Mármint míg az egyik nap estéjén rengeteg apró, természetesen elvégzésre váró feladatot vázoltam fel, addig ezek zömét másnap reggelre elfelejtettem. Mindezt úgy, hogy a boltban még rá is csodálkoztam, hogy miért álldogálok az ecetes polc előtt! Mármint a vízkövet gondoltam vele feloldani a tálcáról. Mutassak egy ezzel kapcsolatos érdekességet? Tudod, hogy úgysem úszod meg...

   Ez egy az előbb láthatóval úgy nagyjából azonos korú virágcserép alátét, amire valami csoda folytán nem rakódott ki a vízkő. Persze az is lehet, hogy ezt már megtakarítottam, csak mint megannyi mást, úgy már ezt is elfelejtettem.

   Azt viszont nem felejtettem el, hogy a számgombsort magam elé vegyem. Azt viszont igen, hogy a mai nap ebéd utánra nem annyira szétszedést, mint inkább bevásárlást terveztem be, mire fel már indultam is!

   Na jó, előtte még elkészítettem ezt a képet, de csak mert előfordul, hogy az épp nagyban boncolt tárgyról nem készül olyan, ami csak úgy egyszerűen magában mutatná. Mármint a szokásos kaotikus háttér nélkül.
   A számgombsor beszerzése amúgy a véletlennek köszönhető. Mármint mikor az adott napon már kétszer is körbejártam a piacot, de nem láttam semmi érdekeset, valamiért nem egyenesen mentem át az út túloldalán lelakatolt biciklihez, hanem a némi kerülőúttal járó zebrán, s közben természetesen meghallottam egy frissen, azonban már csak a piac végén érkezett árus "itt minden 200 forint" óbégatását. Bár a kacatok között nem akadt semmi érdekes, attól még ezt a számgombsort képtelen voltam 200 forintért nem megvenni.

   Mivel a nem is oly rég készített szerszámnyélnek idefent nem találtam célt, de cserébe megtaláltam a még valamikor évekkel ezelőtt összetört hóemberke karácsonyfadíszről készült fotót, ezek ketten együtt fognak lemenni a pincébe.

   A múltkor valamelyik szomszéd megkérdezte, hogy azért viselek-e szinte mindig sapkát, mert nekem is olyan fázós a fejem mint az övé. Ekkor elárultam, hogy nem. Mármint a sapkát a házkörüli munkák végzése során én inkább csak fésülködés helyett hordom. Kitűnő példa az okra a képen látható frizura, ami még valamikor tegnap este készült, hajmosás után, egy törülköző segítségével. Ez az állapot persze akár magától is elő tud állni, mikor elfekszem a hajam. Mivel ez az állapot komoly vizezés nélkül nem kiigazítható, azt meg ugye csak azért elkövetni, hogy a pince mélyén történő porolás közben szépen álljon a hajam, inkább felkapok egy sapkát.

   Miután a pincéből a hóemberke tűzifa hasábból történő kiesztergálása után visszatértem, akkor menten rájöttem, hogy bár az is egy elvégzendő feladat volt, igazándiból ezt, vagyis a számgombsort szerettem volna letudni. Mivel ennek az alkatrésznek minden része nagyszerűen látható kívülről is, így már látom is, hogy ez már megint egy nagyon rövid szétszedés lesz, ami a felvezetés hosszát elnézve egyáltalán nem baj.

   Valaha, mikor az elektronikus berendezések különféle funkcióit még nem szoftverből valósították meg, a gyártók a programsorokat futtató mikroprocesszor helyett rengeteg apró mechanikai alkatrészt voltak kénytelenek felhasználni. Ezek egy része vezeti az áramot, más részük szigeteli, míg a harmadik csoportjuk főképp a mechanikus stabilitásért, s persze az egyáltalán működésért felel.

   Kiváló példa előbbi soraimra a bronzlemezekből készült négy érintkező, a balra látható fekete műanyag szigetelőkúp, a vasdarabokból készült tartószerkezet, valamint a nyomógomb visszatolásáért felelő rugó.

   Milyen jópofa már ott alul az a kicsike madártoll... Amúgy természetesen ezt is megpróbáltam szétszedni (én ne próbáltam volna...), csakhogy sem a fém kupakot a műanyag gombról lehúznom, sem az anyát meglazítanom nem sikerült. Erőltetni pedig egyáltalán nem szerettem volna, mert a végén még összetöröm ezt a csodás kis ritkaságot.
   Hogy mégis mi ez? Emlékeim szerint egy régi alközpont kezelőkészletének számtárcsáját pótló eszköz, amire azért volt szükség, mert az alközpont kezelőjének (általában vak telefonközpontos) túl sokáig tartott volna a tárcsázás. Mármint akár néhány percenként, minden egyes bejövő hívás esetén lassú lett volna tárcsával kapcsolni a kért melléket. Arról már nem is beszélve, hogy nincs az a számtárcsa, melynek mechanikája ezt a strapát huzamosabb ideig bírta volna.
   A rendszer természetesen nem úgy működött, hogy mondjuk a 63-as mellékre történő kapcsolás esetén az alközpont kezelőjének 6-os és 3-as gombnyomásának hatására valami először 6, majd három impulzust állított elő (mint a számtárcsa), amit aztán az alközpont dekódolt, hanem mivel az alközpont kezelőkészlete direktben bele volt kötve az alközpontba (egy jó vastag kábellel), a kódolás dekódolás ciklus a rendszerből kihagyható volt.

   Míg az egyik verzió szerint a számgombsorra mégiscsak rámegyek a mindenféle kínzószerszámaimmal, ami valószínűleg a kontinuitásának végét jelentené, addig a másik szerint egyszerűen csak elteszem, hátha egyszer még kelleni fog valamire. Hogy ez is mennyire valószínűtlen...