Pont mint a múltkor a gyalugép esetében, a megkínzásra kiválasztott fadarab, mintha csak kötelező lett volna, úgy maradt ott a többi között. Hogy ez annak volt köszönhető, hogy trehány vagyok, vagy annak, hogy egyszerűen csak nem bíztam benne, hogy az orrfűrészbe tényleg belenézek? Szerintem mindkettő közrejátszott!

   Mikor egy közeli barátom apukája meghalt, a maradék család pedig hirtelen szétköltözött, akkor majdnem lett egy ilyen gépem (csak persze még régiféle), amit végül azért nem hoztam el, mert egyrészt 110 voltos volt, másrészt akkoriban nem égett bennem semmiféle barkácsolási láz. Ezt a gépet amúgy még 2020-ban vettem a Lidl-ben, kereken 11.111 forintért, tulajdonképpen bármiféle cél nélkül. Mármint egyszerűen csak megtetszett.

   Miután a nagy piros gombot megnyomtuk, a markolat a géphez képest jobbra és balra is 90 fokkal elfordítható. Ez a funkció arra szolgál, hogy a gép markolata ne csak akkor álljon a mester kezében kényelmesen, mikor felülről lefelé, vagy lentről felfelé vág, hanem akkor is, mikor jobbra vagy balra. Vagyis nem az ember csuklója kell forduljon, hanem a fűrészlap tud a markolathoz képest.

   A masina egy talán nem is annyira apró negatívuma, hogy ha csak úgy egyszerűen letesszük az asztalra, akkor komoly hajlama van elfordulni (lazán elhúzza a hálózati kábele, miközben a forgáspont a gép gumírozott közepe), ami egy olyan szerszám esetében, amiből egy hegyes és éles fogakkal ellátott fűrészlap lóg ki, szerintem kifejezetten balesetveszélyes. Erre a problémára megoldásul azt találtam ki, hogy mikor a gépet leteszem, akkor vagy egy nagyon biztos helyre kerül, vagy míg pihen, arra az időre inkább kiugratom belőle a fűrészlapot.
   Hogy a munkadarabot nemcsak úgy ímmel-ámmal kell rögzíteni, hanem stabilan, az persze nemcsak az orrfűrész, hanem minden más szerszámmal végzett munka esetében is igaz. Mármint a munkapad hiába nemcsak pad, hanem egyben satu is, attól még nem alkalmas mindenre.
   Amit az orrfűrésszel szerintem tilos csinálni, az a videón többször is látható egykezes fogás. Mármint mind az elvágandó anyagnak a satuban, mind a gépnek az ember kezében igencsak masszívan kell állnia, ugyanis bármelyik zuhanjon is le, annak nem lesz jó vége! Még belegondolni is rossz, hogy miután a fűrészlap az anyagon áthaladt, s a gép elejét csak az anyag támasztotta meg, az egész masina átzuhan függőleges állásba (lásd egy pillanatra a felvételen, a kerek anyag átvágásakor), akkor a kicsit még mozgó fűrészlap mit tud művelni mondjuk az ember térdével.
   A videó végére azért csak sikerült egy fadarabot a munkapadba rendesen befognom, épp mint ahogy a szerszámot végre két kézzel és rendesen fognom is, mire fel mindjárt rendesen, szó szerint haladósan ment vele a munka.
   Amire még rá kell gyúrnom, az a videó készítése közben a képmezőn belüli munka. Mármint nem ártana odafigyelnem rá, hogy ami anyagot épp nagyban mutogatok, az a képmezőben legyen, lehetőleg annak is a közepén, de ha nem, akkor legalább az alján. Ezt persze anélkül kell produkálnom, hogy az eredményt egyből látnám. Mármint a pincei videók készítéséhez használt kamerának nem fordítható át a kijelzője előre.
   Amint az írásban ideértem, menten eszembe jutott az a semmire sem használt kifejezetten videokamera, ami a megvásárlása óta a sarokban punnyad. Sajnos annak kijelzője sem fordítható át előre. Hogy a kamera elővételének legalább valami haszna is legyen, egyrészt feltöltöttem a kimerült akkuját, másrészt összeporszívóztam azt a rengeteg porcicát, ami a kamerát tartalmazó doboz előrántásakor rémülten szétszaladt.

   Ez nem az a fadarab, amit az előbb a görbe ágból levágtam, hanem már egy másik. Konkrétan azért volt szükséges lecserélni, mert abba egyrészt ferdére sikeredett a lyuk, másrészt nagyon gyenge, konkrétan hasadásra hajlamos anyagnak bizonyult.
   A képen amúgy egy már úgy nagyjából félkész szerszámnyelet látunk, amit az orrfűrész boncolása közben nemcsak azért álltam neki elkészíteni, mert már túl sokszor legyintettem rá (mármint hónapok óta a szerszámnyél elkészítésének feladatára), hanem azért is, mert eredeti terveimben az szerepelt, hogy a fűrészgép témáját nem egy, hanem majd két nap alatt tudom le.

   Lehet, hogy mikor holnap a pincébe lejövök (már ha úgy lesz), akkor nem lesz kedvem a fűrészgépbe belenézni? Lehet, hogy a szétszedés tulajdonképpeni okát, vagyis a gépből még régebben kiesett alátétet még nem kerestem meg? Lehet, hogy ennek a feladatnak most azonnal neki kellene állnom? Lehet, hogy ha holnap csak fáért jövök le, akkor belelépnék a hanyagul földön hagyott gépbőröndbe? Lehet, hogy ahelyett, hogy hülye kérdéseket teszek fel, inkább csinálnom kéne valamit? Az élet nagy kérdései ezek...
   Miután a felmerült kérdéseimre adható különféle válaszokat, majd kisvártatva a lehetőségeimet is még a szokásosnál is alaposabban átrágtam (ez persze kívülről úgy nézett ki, hogy a polcnak támaszkodva épp nagyban nem csinálok semmit), gondoltam legalább az említett alátétet fekete megkeresem. Úgy valahol a tizedik valószínűsített fellelési hely után (ezeket minő csoda, most nem fényképeztem le), kezdtem magamnak egy kissé gyanús lenni. Mármint a gépből kiesett alátét témakörében kezdtem egyre inkább nem hinni magamnak.

   Pedig amúgy nemhogy igazam volt, de még az alátét mérete is megegyezett azzal, mint ami emlékeimben élt. Épp csak valahogy azt az apró momentumot felejtettem el, hogy az alátétet - hiszen egyértelműen ott volt a legjobb helye - magában a fűrészgép dobozában helyeztem el.

   Na jó, akkor nem, hiszen az előbb még nagyon arról volt szó, hogy miután a forgácsokat összetakarítottam, meg persze az alátét is előkerült, már megyek is fel. Mármint ehhez képest kitettem a munkapadra az orrfűrészt, amibe terveim szerint csak annyira nézek bele, hogy lássam, nem hiányzik-e belőle valahonnan az előbbi képen látható alátét. Egy újabb apró cél, hogy ha különösebb erőlködés nélkül kideríthető a működés közben időnként hallható prellezés oka, akkor azt a részt persze egyből be is zsírozzam.

   Miközben a nagy piros gombot azért vettem ki, nehogy a gép mozgatása közben a rugója elrepüljön, a képen látható csavart azért tettem a többitől külön, mert az a többinél mintegy 2 milliméterrel rövidebb.
   A csavar pozíciója amúgy a hálózati kábel tövében van. Ez azért fontos, mert ha oda egy másik helyre való, vagyis a kelleténél hosszabb csavart tekerünk be, akkor az a másik oldalon kipúposítja az anyagot, ami nemcsak csúnya, de egyben jelzi is, hogy a gép belsejét már piszkálták. Ez persze esetemben olyan mindegy, hiszen én már alaphangon is mindent szétszedek, azonban ha a helyére nem passzoló csavart a szerviz szúrja ki, akkor menten odalesz a garancia.

   Kisvártatva odakerült a kupachoz az egyik oldali szénkefe, természetesen a lezárásával együtt, valamint a gép elejét pluszban összefogó kar is, ami amúgy a támasztékot rögzíti.

   Íme a gép belülről. Bár eredeti terveimben az szerepelt, hogy ennél azért egy kicsit tovább boncolom, csakhogy a masina forgatása közben olyan rossz érzés fogott el, hogy inkább nem mentem ennél bentebb.

   Miután az alátét helyét nem találtam (nem hiányzott látványosan sehonnan), az apró burát viszont igen. Mármint a munkapad alatt. Szerencsére nemcsak hallottam amint a linóleumra megérkezett, de még arra is rájöttem, hogy amolyan buraként az előre világító fehér fényű LED-re való.

   Majd kisvártatva arra is rájöttem, hogy a markolatot alkotó két idomot azért nem tudom teljesen összenyomni, mert a fixszálására szolgáló piros gomb lecsúszott a forgástengelyéről. A visszaugratásához persze újra ketté kellett venni a burkolatot.

   Ez a kép nemcsak azt mutatja, hogy a gép ugyanúgy néz ki, mint még néhány perccel ezelőtt, hanem egyben azt is, hogy csak úgy tudtam normálisan szerelni, hogy a korábban említett elfordulási hajlamot kiiktatandó, a masinát egy kissé beengedtem a munkapad satupofái közé.

   Ez a kép pedig azt mutatja, hogy a fűrészlap a tokmányba 180 fokkal elfordítva is belefogatható, amit azért jó tudni, hátha egyszer még szükségem lesz rá, hogy valamit alulról felfelé fűrészeljek el.

   Mivel a múltkor, mikor ezeket a csinos apró fiókokat a piaci megvásárlásukat követően úgy egy év múlva végre használatba vettem, meg persze a tartalmuknak megfelelő feliratokat is kaptak, akkor létrehoztam egyet a műanyag alátéteknek, így már volt hová tennem a balra látható példányt. Hogy a többi alátétes dobozból a műanyagból készült alátétek nem kerültek át ide? Te, hogy ez a pincei helyzetre mennyire jellemző...
   Ami még szintén kezd rám egyre jellemzőbb lenni, de attól még mindig sikerül vele magamat meglepnem, az a feledékenységem. Most például az volt, hogy miután kimondtam, hogy kell még egy zárókép arról, hogy... Na ez az a kép, aminek a témáját azonnal elfelejtettem!

   Mit ne mondjak, kellett hozzá vagy 10 perc (addig legalább volt időm egy csomó mindent a helyére tenni), hogy rájöjjek, az utolsó képpel azt akartam megmutatni, hogy bár a fűrészgépet eddig még alig használtam, meg persze a megvásárlásakor hirtelenjében semmire sem kellett (vagy már csak nem emlékszem rá), attól még vettem hozzá 5 csomag fűrészlapot. Amennyiben továbbra is csak annyit barkácsolok, mint amennyit mostanában, akkor ezek sosem kopnak el...