A Fuji fényképezőgépet csak akkor fogom szétszedni, ha már végképp feladta. Mármint van belőle egy másik is, mégpedig a pincében, ahol is videók készítésére még jó, miközben fényképezni már nem lehet vele.
   A géplámpa a csíptetős lámpából című, természetesen már csak a neve miatt is farigcsálós témájú projektemhez már annyi mindent gyűjtöttem össze, ráadásul az adott cikkbe már háromszor is beleírtam, hogy tiszta szégyen, hogy az még mindig nem készült el.
   A gigahertzes frekimérő panel című szösszenetem hiába ígérkezik első ránézésre egy nagyon egyszerű projektnek, hiszen csak körbe kell fényképeznem egy már kész panelt, ha egyszer időközben tervbe vettem, hogy egy füst alatt be is dobozolom. Ehhez persze előbb még kell egy 5 voltos tápegység is.
   A gumis dobozaim tartalmának újraválogatása című feladatot igen nagy valószínűséggel azért kerülgetem (igazándiból a közelébe sem merek menni), mert míg a lakásban két doboz gumibigyó van, addig a pincében is akad két másik dobozzal. A lentieket egyszer ugyan már újraválogattam (nekem legalábbis dereng valami ilyesmi), de az olyan régen volt, hogy nem is emlékszem rá, hogy a téma külön cikket kapott-e, vagy egyszerűen csak belefűztem valamelyik pince elmaradásos felsorolós szösszenetembe.
   A három doboz potméter újraválogatása is valami, az előzőhöz hasonló okból halasztódik, mint amiért a gumitücskös dobozoké. Abból míg fent a lakásban három van (plusz a tolópotméteres), már a pincében is akad kettő.

   Miközben a három középmechanikás videomagnó újra visszakerült az asztalra, vagyis már nagyon közel állnak hozzá, hogy végre rájuk mozduljak, a hálóábra-generátor panelja igen nagy valószínűséggel az X jelű faládában van.

   Hogy ebben a dobozban mik vannak, s azok mégis miből származnak, azt már csak azért sem sorolom fel, mert ezt egyszer már megtettem. Akkor mondjuk még nem itt voltak a panelek, hanem a tűzifás pincei barna szekrény egyik fiókjában. Amúgy a lakásban is van egy paneles / modulos fiókom, s már arról is írtam cikket.

   A jobbra látható játékgép panelban az az érdekes, hogy az előbb még meg mertem volna rá esküdni, hogy azt már szétszedtem. No nem a játékot, mert azt igen, hanem magát a panelt, ami évek hosszú során át porosodott a hallban a polcon. Az persze lehet, hogy kettő volt belőle. Tesla B4-es magnóból például három is volt (lásd a paneljaikat a doboz alján), de csak míg el nem bontottam őket. Ugyanez a sors vár egy roncs Terta 811-esre (mármint az, hogy pusztán a helyfoglalása okán alkatrészeire bontom), mint ahogy két darab ZK140-re is. Ezekhez a projektekhez ha egyszer tényleg odaérek, az maga lesz a csoda!

   Az viszont nem csoda nem lesz, de egyenesen követelmény, hogy mikor legközelebb ide esz a fene, akkor a paneles dobozból kikerült nyomógombos hívóművet, a konvertert, a tápcsatlakozó aljzatot, valamint a modulokat is mind betegyem a helyükre. Már csak azért is, mert míg ezek rajta vannak, addig nem tudom alóluk kikapni a Karcsi barátom által elfűrészelt lemezjátszót.

   Mivel színjelzésű ellenállásokat én csak nagyon ritka esetekben használtam, így ez igen nagy valószínűséggel egy KIT volt. Mármint zacskóba csomagolva vettem a panelt, a rajzával és az alkatrészeivel együtt, valamelyik korabeli maszek alkatrészboltban.

   Hogy a hálóábra-generátort lesz mivel kipróbálnom, azt a polcra direkt az ilyen esetekre odatett kistévé igazolja. Arra pedig, hogy mennyire trehány ember vagyok, a polcba a csak úgy egyszerűen belegyűrt gumis lepedő világít rá.

   A panelt egyrészt azért tettem félre, mert előbb a koaxiális kábelhez való blankolószerszámot szerettem volna letudni, másrészt azért, mert már megint elkezdtem szédelegni. A "szédelgés" jelen esetben nem a szokásos bóklászásomra utal, hanem sajnos egy a középfület érintő igencsak kellemetlen betegségre.

   A néhány ágyban töltött nap alatt az asztal pultján annyira nem változott semmi, hogy mikor egy kicsit jobban lettem, azonnal rávetettem magam a legegyszerűbben letudható témának ígérkező panelra. Mindeközben a háttérben megbúvó (na ja, mintha nem rikítanának) műszerzsinóros projekt úgy áll, mintha legalábbis oda lenne szögelve.

   Gondoltam a mozgás majd biztosan javít az állapotomon, s azzal a lendülettel már kaptam is le a polcról a kistévét. Na most ha az állapotom nem is javult, de legalább a polcot nekiálltam rendbe tenni.

   Mivel erre a helyszínre a padlón állva csak egészen lapos szögben látok fel, próbáltam úgy tenni, mintha nem látnám az itt felgyülemlett port, mely szörnyű hozzáállásomról kisvártatva lemondva, az előbb még csendesnek ígérkező délután egy heves porszívózásba torkollott. Miért kell nekem mindent meglátnom, pláne el is mesélnem...

   Épp az előbb említettem meg, hogy a műszerzsinórok kipofozásáról szóló projektem áll, mire fel menten alig találtam néhány, a hálóábra-generátor beüzemeléséhez szükséges kábelt.

   Mégis minek van ott az a két, amúgy a trimmerpotméter egyik lábával sorba kötött ellenállás, ha a rajzon nem szerepel? Nos azért, mert a panelnak az eredeti alkatrészértékekkel még csak esze ágában sem állt behangolhatónak mutatkoznia!

   Épp mint ahogy az előző képen látott potméterrel a 50 hertzet, úgy ezzel a másikkal a sorfrekvencia 15.625 hertzes jelét sem sikerült beállítanom. Ekkor persze már nemcsak a tápegység és a tévé, de a frekvenciamérő is rá volt kötve a panelra.

   Miközben az 50 hertzes frekvencia beállításához egy az eredeti 47 nanoval párhuzamosan kapcsolt 68 nanós kondenzátorra volt szükség, a műszerzsinór RCA-BNC átalakítójába a BNC dugót bedugni hatalmas erőre. Mármint ezek ketten olyan szinten nem passzolnak egymáshoz, mintha csak kötelező lenne!

   Hogy van valami jel, az ugyan látszik a képernyőn, azonban a leírás szerinti nyugodt fehér háttér, valamint a hálóábra a jelgenerátorral nem állítható elő. Amúgy soha nem is volt! Mármint emlékeim szerint ez a panel nekem sosem akart normális módon működni.

   Mire végre nagy nehezen beállítottam, hogy a képernyőn függőleges sávok legyenek láthatók, s az eredményt megörökítendő felkaptam a fényképezőgépet, a kép azonnal összetört. Én mondjuk kevésbé, hiszen nemhogy így hirtelen, de még hosszas töprengés eredményeként sem sikerült okot találnom rá, hogy a generátor működését rendbe tegyem.

   Ezt a generátort úgy lehetne elindítani, ha leállítanám az összes áramkörét, majd egyenként üzemelem be őket. Ez persze csak akkor sikerülhetne, ha még minden egyes CMOS IC minden kapuja ép, amire mondjuk nem mernék megesküdni. Beforrasztott IC-ket cserélgetni pedig semmi kedvem.

   Mivel sem okom nem volt rá, sem pedig kedvem nem volt hozzá, a hálóábra-generátor valamelyik nap úgy fog visszakerülni a pincébe, mint ahogy feljött, vagyis üzemképtelenül.