A kép "választhatok" címe nem arra utal, hogy a hátam mögötti rengeteg doboz közül "választhatok", hogy melyik tartalmát mutatom be, hanem arra, hogy "választatok" becsillan-e a képen a ragasztószalaggal borított dobozok sora, vagy életlen lesz a kép. A dobozok közül amúgy már csak azért sem "választhatok", mert a minap lehetőségként felmerült az alátétes doboz tartalmának bemutatása, amit ha nem teszek meg, akkor a már megemlített, de le még nem tudott tételek sora nemhogy csökkenni nem fog, de még növekszik is egy újabb tétellel. Ezt a növekedést én most annyira nem szeretném, hogy képes voltam a frissen felmerült, talán még egy hetes sincs témára ennyire rövid időn belül rámozdulni.
   Ami még a sebességemnél is meglepőbb volt, az a mennyiségi teljesítményem! Mármint a nap végére nemcsak ez az alátétekről szóló cikk készült el, de az apró elmaradások a lakásban 24. fejezete is lezárásra került, miközben végre letudtam a pincei szekrény mélyén őrzött mélyládát, valamint a régi automata mosógépünk villanymotorját is. Arról már nem is beszélve, hogy még a pincei elmaradások 24. fejezetébe is beleírtam három rövidke témát, valamint a 2023-as pincei pakolás 7. szakaszába is jutott egy végre letudott részfeladat. Annyira jó volna tudni, hogy az ilyen manapság már egyre szokatlanabb, pláne ritkábban előforduló fellángolásaim mitől vannak... Mármint azért, mert akkor azt a valamit sűrűbben csinálnám.

   Hatalmas lendületem ellenére annyi erőm viszont már nem volt, hogy még erre a már három hónapja hanyagolt ZK246-os magnóra is rámozduljak. Épp mint ahogy a két barna fiókot sem volt erőm (vagy egyszerűen csak elfelejtkeztem róluk) levinni a pincébe.

   Ezt az alátétes dobozt viszont azzal a szent elhatározással tettem ki az asztalra, hogy olyan nincs, hogy én ezt ma anélkül tegyem vissza a helyére, hogy a rengeteg apróságot le ne fotózzam! Hogy az lett volna jó, ha az alátéteket egyből kiborítom? Ez ugyan igaz, csakhogy az is, hogy az adott pillanatban valami rejtélyes okból annyira bíztam magamban, hogy ezt nem láttam szükségesnek.

   Azt viszont igen, hogy mielőtt az alátétek körbefotózásának nekiállnék, lefutassak egy csomó egyéb, már napok, de akár hetek vagy hónapok óta halogatott feladatot. Az egyik ilyen feladat az egész virágállványt leuralni készülő fikusz megrendszabályozása volt. Mármint az vele a baj (ez a kép amúgy már az első igazítási kísérletem után készült), hogy a balkon ajtajának nyitásakor (és persze a zárásakor is) a növény ágai konkrétan és k*rvára útban vannak.

   A pincébe a fikusz megrendszabályozásához szükséges kötegelőért lemenve, ott az asztalon a zenedoboz és a mélyláda fogadott, valamint a rendezett asztalhoz képest a képmezőn kívül körben uralkodó, a jelen helyszínen egyáltalán nem szokatlan rendetlenség.

   Bár rezgett a léc, hogy ha már egyszer itt vagyok, akkor egy kicsit a mélyládát is megpiszkálom, tevékenységemet azonban végül sikerült a nyitható kötegelő előkerítésére fókuszálnom. Amennyiben mégsem így történt, akkor már közvetlenül aznap délutánra sikerült belezavarodnom a történések eredeti sorrendjébe, amin a rengeteg elvégzett feladat okán igazán nincs mit csodálkozni.

   Hogy szerencsétlen fikusz ágait a széles szalaggal nem sikerült az igényelt fazonra összehúzatnom, az mint sikertelenség az adott pillanatban nemhogy elvette volna a kedvemet, de az ágak zömének elpusztítása után egyenesen komoly késztetést éreztem az alátétes doboz kiborítására. Hogy a fikuszt is ki akartam vágni, azt a tényt viszont - hiába vagyok szokatlanul indiszkrét - nem árulom el.

   Az alátétek s más egyéb apró alkatrészek puszta fotózása annyira egyszerű feladat, hogy szinte fájt, hogy a ki tudja honnan előkerült lendületemet kihasználva, nem valami ennél komolyabb feladatra mentem rá.

   Ezek itt mindhárman csőre való bilincsek, csak míg a balra látható példány mondjuk vízvezetékcsőre, addig a jobb oldali kettő elektroncsőre, illetve annak foglalatára. Utóbbiakat mondjuk a néprádióban láthattuk szerepelni, bár biztosan nem abból szedtem ki őket, az a készülék ugyanis megúszta a boncolást, vagyis egyben maradt.

   Ezek ketten EVA főnöktitkári kisközpont tápegységben teljesítettek szolgálatot. Míg a jobbra látható középső lyukán csak a dióda lába, addig a balra látható nagyobb lyukkal ellátott alkatrészen maga a dióda is keresztülfért.

   Ezek az alkatrészek arra lettek kitalálva, hogy rányomva őket a szalagorsóra, azokról a szalag ne futhasson le. Hogy működtek-e? Mint a szocializmus termékei közül annyian, úgy ezek sem voltak jók semmire. Már ha csak nem az volt velük a cél, hogy az orsókról bármi módon rájuk tolva leessenek, ezzel kergetve őrületbe az apró piros vackokért szerencsére csak néhány forintot kiadó vásárlót.

   Ha szögletes lyukú alátét kell műbőrből, vagy akár vastag vasból, de körben felhajtott peremmel, esetleg teljesen lapos, de lyuk nélküli változat, akkor sem kerülök zavarba.

   A belül M4-es menettel ellátott, oldalról M3-as csavarral fixálható gombocska már rég nem tudom miről származik, míg a jobbra látható üres töltényhüvelyt még valamikor gyermekkoromban találtam.

   A bal oldali alkatrész egy szalagvezető, amit még apukám készített valamihez, s a magnófejes, szalagpálya elemes dobozba való. A szelepsapka viszont a pincei biciklis ládában kellene legyen. Ezek ketten is mennyire nem jutottak el a helyükre... Mármint nemcsak eddigi létezésük folyamán, de még most sem!

   Ez a három különös formájú szigetelő, valamint a tucatnyi társuk vagy onnan származik, hogy rengeteg apró villanymotort szereltem szét (ami mondjuk igaz), vagy volt belőle egy marékkal mondjuk egy Ezermester egységcsomagban.

   Küllőanya, szelepház, műszerfali kapcsoló gombja, sorkapocs belseje. Ezek is nagyon jól tudnak jönni, mikor épp ilyen formájú alkatrészekre van szükségem, s azokat nem legyártanom kell, hanem egyszerűen csak elővennem. Ez persze csak akkor igaz, ha tudom, hogy az adott valamit a rengeteg dobozom és fiókom közül melyikben tartom.

   Ezek hárman pedig egy csengőreduktorban teljesítettek szolgálatot. Olyankor jönnek jól, ha egy nyomtatott áramköri lap szélére forrasztópáka nélkül oldható vezetékcsatlakozást kell varázsolni.

   Ezek hárman fémépítő (Merklin) alkatrészek, mely apróságok kapcsán a szerzőben az a kérdés merült fel, hogy vajon létezik-e ilyen lyukkiosztással alkatrész műanyagból is.

   A balra fent látható excenter valaha egy BRG M8 Calypso magnóban teljesített szolgálatot, az őt követő fehér peremes műanyag csődarab pedig egy banánhüvely alkatrésze. A szögletes lyukú csillag egy kapcsoló arretáló eleme volt, a jobbra lent látható műanyag csévetest pedig egy Tanért mérőműszerben teljesített szolgálatot, mint az árammérő sönt ellenálláshuzalának hordozója.

   A van-e műanyag alátétem túlméretes, de nem a közepére fúrt lyukkal, vagy középre fúrttal, de vastag anyagból szögletes, valamint kicsi de vastag és két nagy szárnnyal kérdésekre is igenlő válasszal szolgálhatok.

   A zseblámpa izzójához passzoló foglalatalkatrész a pincei foglalatos fiókba, a tűzkövet szikráztató alkatrész az öngyújtósba, a potméter maradványa pedig vagy valamelyik potméteres, vagy a pincei "görgők" feliratú dobozba való. Utóbbiba azért, mert skálameghajtó tengelyt lehet belőle varázsolni, épp csak rá kell szerelni (célszerűen forrasztani) egy a húrozást meghajtó tárcsát.

   A jelzőizzó elé való kupakból már rég kiesett az üveg, mely alkatrésznél jóval érdekesebb a nem egy csődarabból vágott, hanem vastag lemezből hajtott, 6-os tengelyre húzható rögzítőelem. A jobb oldali fura alkatrészről pedig lerí, hogy valaha egy íves felülethez volt hozzácsavarozva.

   Mint ahogy ha olyan kell, akkor háromszárnyú rézből készült alátétem is akad. A két már-már értelmezhetetlen formájú alkatrészt egybe lehet dugni, s valaha telefonkonnektorban teljesítettek szolgálatot.

   Balra egy hétköznapi, jobbra pedig olyan alátét látható, aminek három apró kitüremkedése van. Utóbbi arra való, hogy valami puha anyagba (tipikusan fába) belenyomódva, a csavarfej alatt ne forogjon el. A rézből készült kétlyukú alátét pedig arra szolgál, hogy hátulról drót helyett összekössön két banánhüvelyt.

   Ezek az alkatrészek olyankor jönnek jól, ha szelént kell szerelni, ami persze manapság már nemhogy ritkán, de egyenesen sosem fordul elő. Még ma is használt készülékben működő szelén talán csak a pákatrafóban van.

   Bár ez a képen nem látszik, hiszen nincs mihez viszonyítani, de attól még ezekben az elkók szereléséhez szükséges alátétekben és forrasztófülekben ujjnyi átmérőjű a lyuk.

   A balra látható banándugó egy fizikai jelenségek bemutatásához készült iskolai szemléltető kocsihoz való, a jobbra fent látható kövér változat pedig igen nagy valószínűséggel a szikrainduktorhoz.

   Ezek az alkatrészek is milyen jól tudnak már jönni, mikor az elkészítésük helyett egyszerűen csak elő kell őket venni az alátétes dobozból. A jobbra látható különös formájú alkatrész valaha egy teleptartó része volt, csak már nincs benne a rugó. Ezt is mennyire át kellett volna tennem a teleptartós fiókba...

   Ahhoz persze, hogy ezek a különös formájú alkatrészek legalább részben újrahasznosuljanak, rengeteget kellene barkácsolnom. Mármint a felhasználás lehetősége nélkül igazándiból mit sem ér az egész gyűjtögetés, mely vitathatatlan tény a mindenféle alkatrészek felhalmozásától az elmúlt évtizedek alatt sem volt képes elvenni kedvemet.

   A bal oldali alkatrész akkor jön jól, ha a rendelkezésre álló hely egy kicsit szélesebb, mint a hatlapfejű anya feje. A jobb oldali nyitott példányra pedig akkor lesz szükség, mikor egy bármi okból kitekerhetetlen csavar feje alá kell betenni egy alátétet.

   Ha kell, recés szélű dolgaim is vannak, mégpedig egyértelműen azért itt, mert mikor az alátétes dobozt megnyitottam, majd már minden mást szétválogattam, akkor ezeknek sehol másutt nem volt értelmes helyük.

   Mivel amit lefényképeztem, a keveredések elkerülése végett egyből a dobozba dobtam (egy bilincs még így is kétszer szerepel), ez itt már csak a maradék. Bár volt egy olyan elképzelésem, hogy a dobozt újra kiborítom, csak már nem fent a lakásban, hanem a pince mélyén, majd a rengeteg apróságot összefésülőn a lenti csavarkészletemmel, ezt a tervemet azonban a még mindig meglévő lendületem ellenére oly könnyedén adtam fel, mintha legalábbis kötelező lett volna...