Mivel a kapcsolók fellelési helyét a lomos pincében, konkrétan ezen a ponton sejtettem, valamint egy csomó szemetet a lakásból már amúgy is le kellett hoznom, visszafelé a pincébe is beugrottam. A kapcsolók természetesen már csak azért sem lehettek itt, mert ugye ekkor már nagyban mindketten odafent voltak.

   Ha már lent voltam, gondoltam választok valamit az idei lomtalanításkor beszerzett tárgyakból, nehogy a végén az legyen, hogy a kapcsolósorokat nem találván, máshoz meg fene nagy bánatomban nem lévén kedvem, a végén még megint az legyen, hogy csak ülök és bambulok, vagyis nem csinálok semmit.

   Ezt a képet csak azért készítettem, hogy legyen miről elkészítenem a tematikus oldalra beszúrandó bélyegképet. Mármint ezt gyakran el szoktam felejteni, ami persze azt eredményezi, hogy az adott témáról alig találok olyan képet, ami már első ránézésre is jellemző.
   Ami még szintén jellemző rám, az a folyamatos halogatás, meg a dolgok jól megtervezett sorrendjének folyamatos cserélgetése. Most például hiába volt odatéve az asztalra a kapcsolósor, akár meg is mertem volna rá esküdni, hogy ennek a játék közlekedési lámpának a szétszedése azt a témát - már csak az egyszerűbbsége okán is - lazán meg fogja előzni.

   Mikor azt találtam ki, hogy a közlekedési lámpa méretének érzékeltetésére túrok hozzá valahonnan egy Matchbox kisautót, abból nemhogy választék, de egyetlen példány sem akadt!

   A jelzésből ítélve ez a készülék megfelel az európai elvárásoknak. Én viszont egyre inkább úgy vagyok vele, hogy műanyagból nem szabadna gyártani semmiféle olyan szart, ami néhány napon belül szinte egészen biztosan eldobásra kerül, pláne a normális élethez teljesen felesleges.

   Amennyiben a jobbra látható lemezke a helyéről balra egy kissé elhúzható, akkor egy krokodilcsipesszel rá fogok tudni csatlakozni. Ha meg nem, akkor legfeljebb bedugok mögé valami drótot, és majd arra csimpaszkodok rá.

   Ez itt egy vaddisznó, mondtam rá egyből a lámpából kifolyt víz által a fehér háttérpapíroson keletkezett pacára, majd azzal a lendülettel - stílszerűen vaddisznó módra - úgy megropogtattam a lámpát, hogy szegénykém kínjában széttörött.

   Az RT újság 1980 decemberi száma szerint, ha megengedhetünk magunknak két darab TTL IC-t, akkor a lámpa kapcsolása ennyire leegyszerűsödik. Ez mondjuk annyival többet tud, mint amennyit a jelen cikk keretében boncolt példány, hogy 90 fokkal elfordítva is van rajta három LED.

   A panel ugyan túlélte a kiszerelését, csak mikor a kép készült, az összes olyan életlen lett, amin bármelyik LED világított. Bezzeg ha a sárga LED-et akarta volna elkapni abban a fázisban, mikor épp nem világít, az csak századik kísérletre sikerült volna!