Mivel kaputelefon készüléket már szereltem szét a 712 és az 1726-os cikkben, a 961-es cikk keretében boncolt videós készülékről már nem is beszélve, így épp itt volt az ideje, hogy egy kültéri egységet, vagyis a kaputelefon központi részét is megmutassam. Mikor ezt így eldöntöttem, a 2023-as lomtalanításkor egy egész kupac kidobott kültéri egység mellett állva, menten kiválasztottam a kupacból a leginkább épnek tűnő példányt, vagyis ezt, majd betettem a bicikli kosarába. Ez nemcsak úgy egyszerűen tisztább, de még jobb állapotban is van, mint a miénk.

   Hogy egy felirat, vagy úgy egyáltalán bárki tegez, az így 60 felett számomra nem annyira sértő jellegű, mint inkább fiatalító hatású, így bárkitől, akár egy már ócska kaputelefontól is büszkén fogadom.

   Ezek itt nem a hagyományos értelemben vett nyomógombok, hanem egyszerűen csak feliratok. Mármint nem lehet őket megnyomni, és persze nem is szükséges, és még csak nem is az érintést érzékelik, hanem az oszlopok és a sorok találkozásában elállt fény útját. Amennyiben nem működik, vagy bizonytalanul teszi, akkor csak annyi a mester dolga, hogy körbefutó vékony átlátszó peremről letörli a koszt, amitől aztán a belül található optikai érzékelők újra látni fognak. Ez biztos, merthogy már többször is eljátszottam a saját kaputelefonunkkal.

   Az előző, ehhez erősen hasonlító kaputelefonunkat többször is szétszereltem, mikor megmakkant benne az önhangcsökkentő áramkör, az azóta elhunyt Ilonka néni meg hülyét kapott az éktelen sípolástól.

   Mivel azt az esetet így hirtelen, s amúgy még hosszas töprengés eredményeként sem tudtam elképzelni, hogy vashangfalra legyen szükségem, ez szinte biztos, hogy a kukában fogja végezni.

   Másrészt a miénk önhangcsökkentő áramkör beállítására szolgáló trimmer potmétere egy a képen láthatónak csak negyede méretű miniatűr volt. Azzal küzdöttem, hogy a csúszkája idővel nem akart érintkezni.

   Mivel a 6 csatlakozási lehetőségből kettő a hangszóróé, ennek a rendszernek valószínűleg elég négy vezeték. Kettőn a tápfeszültség érkezik, kettőn pedig a vezérlő és a hangjelek futnak. Ez persze csak feltételezés, mert a bekötési rajznak lusta voltam utánanézni.

   A panel mind elektronikailag, mind fizikailag épnek tűnik. Mármint sem itt, sem a másik oldalon nem láttam rajta kipukkadt alkatrészt, égésnyomot, zöldülést, vagy csavarhúzóval ütött lyukat.

   Mikor a frissen megszerzett kincseket a "távtartók / toldók" feliratú dobozba beszórtam, s az kis híján üresnek mutatkozott, az a tény egy rövidke időre ugyan megakasztott, kisvártatva azonban rájöttem, hogy az általam megteltnek látott doboz nem itt fent, hanem a pince mélyén található. Mint megannyi másnak, úgy annak is épp nagyban helyet kellene keresnem. Ehhez persze az kellene, hogy a tűzifás pincéből átvigyek a lomosba egy sosem keresett tartalmú dobozt. Ez egy annyira egyszerű feladatnak tűnik, miközben annyira nehéz eldönteni, hogy melyik doboz kerüljön el kézközelből, hogy azt épp most vázoltam fel. Innen amúgy a távtartók a Hi-Fi torony aljában található egyik szortimentbe kerültek át.

   A panelt szemből védő vaslemeznek azt mondtam, hogy ha hagyja magáról letépni az előbb még a mikrofont hátulról megtámasztó, az oldalához oda ponthegesztett vaslemezt, akkor maradhat. Mivel nem hagyta, így az amúgy masszív anyag a kukában fogja végezni.

   Ez annyira bonyolult... Mármint amit kitaláltam. Konkrétan arról van szó, hogy találtam két olyan tételt, melynek hónap végéig történő legyűrésére annyira kevés esélyt láttam, hogy megpróbáltam őket behelyettesíteni két másikkal. Mármint miközben a pincei pákatartó elkészítése, valamint a detektoros rádió bemutatása, az adott hónap végéig valószínűleg nem fog elkészülni, ezért be kell őket írnom a mindent tudó táblázatomba az elmaradások közé. Amennyiben említettek helyett szétszedek két valami másik, már megemlített tételt, akkor ha haladás nem is fog látszani, de legalább nullára kijövök. Te, hogy én erre milyen kíváncsi leszek... Mármint vagyok is, hogy összejön-e, vagy már megint csak álmodoztam egy jót.