Ezek itt pedig azok az ipari nyomógombok, melyeket a kertkaput nyitó társuk pótlására, illetve javításához szereztem be, majd rendre beszórtam őket a fiókba. Ahhoz képest, hogy a kaput nyitó gomb épp egy évvel ezelőtt esett szét, s akkor ezekből egy árva darabot sem találtam, mára már hatan vannak, mely felkészültségi szint még tőlem is durva túlzásnak minősíthető.

   Hogy a csinos kis készletet a felhozása közben szét ne szórjam, kerestem számukra egy dobozt, melyben természetesen a szokásos módon az előszobában elhelyezve is jól elvannak. Mármint nem zavaró a látványuk, amitől persze én még nagyon is tudom, hogy mint ahogy megannyi másikra, úgy végre erre a témára is rá kell mozduljak.

   Ezekből a nyomógombokból a kiindulási nullás szintről mindössze egyetlen év alatt úgy lett hat, hogy miközben a felül középen újnak tűnő példányt a piacon 500 forintért vettem, a többit lomtalanításkor ingyen találtam. Most viszont már nem szabad belőlük többet begyűjtenem!
   Egy a témával kapcsolatos apró érdekesség, hogy miközben meg mertem volna rá esküdni, hogy a kertkapu nyitására szolgáló, amúgy eltört érintkezőjű gombot nemcsak szétszedtem, de természetesen le is fényképeztem, az esetről nem készült szétszedtem cikk. Mint az később kiderült, ez bár nem igaz, de annyiban azért mégis, hogy a nyomógomb nem kapott saját cikket, hanem egyszerűen csak bekerült az apró pincei elmaradásokról szóló tizennyolcadik felsorolásba. Bár azok között is kerestem (nálam már csak a rettenetes adattömeg miatt is minden fel van írva), azonban az apró részprojektnek olyan hülye nevet adtam, hogy csak nagyon sokadik nekifutásra, konkrétan már jelen cikk képeinek elkészülte után találtam meg.

   Ahhoz képest, hogy a nyomógombon belül milyen komoly érintkező pogácsák vannak, az áram maximális értéke mindössze 2 amper, ami az ívhúzási hajlamnak köszönhető. Mármint a nyomógomb nem olyan, mint a belül gyorsított működésű tumbler rendszerű kapcsoló, így ezt lassan nyomva, vagy elengedve, az érintkezők között könnyedén keletkezhet ív, ami aztán idővel biztosan beégést okoz.

   Már úgy értem a plusz gombot, hogy erre a nyomógombra valaki valamiért rászerelte a balra látható plusz gombot, amit nagyon úgy nézek, hogy eredetileg nem nyomógomb, hanem egy kisebb dugó záró fedele volt.

   Hogy a gombot megmókoló mester mennyire volt aranykezű, azt kiválóan mutatja, hogy nemcsak az érintkező, de valamiért az alkatrészeket összetartó csavar is el lett görbítve.

   Ez a nyomógomb pedig beázott, miközben a drótokat belekötő mester lusta volt elővenni egy a csavarok sliccéhez passzoló méretű csavarhúzót. Azok a csorbult sliccek, azok annyira csúnyák...

   Épp mint ahogy az is meglepet, hogy az amúgy csendes járású nyomógombok ezen példánya micsoda furcsa hangokat eregetett. A pattogó hangot egyértelműen a pozíciójából ki tudja mitől kiugrott rugó adta.

   Szerintem az lesz, hogy mikor majd kell, akkor egyszerűen csak átrakom az egyik gomb lényegét az idővel biztosan újra letörő érintkezőjű régi nyomógomb helyére. Mármint jó azt tudni, hogy ezt bármikor megtehetem. Már csak azt kellene magamnál elérnem, hogy a ház karbantartásához szükséges dolgok a részben erre a célra kipofozott útszóró sós pincében legyenek, ne pedig szanaszét.

   Miközben a nyomógombokat fényképeztem, a háttérben feltöltődött a piacon mindössze 200 forintért vásárolt kamera akkuja. Én viszont annyira lemerültem, hogy már megint kénytelen voltam lefeküdni aludni...