Az asztal előtt a hall közepén hosszasan s kissé unottan ácsorogva, idővel azt sikerült kitalálnom, hogy felhozom a pincéből a DCF77 vezérlésű mutatós, de amúgy nem annyira szép faliórát, amit aztán beleépítek a faházas órába. Hogy ez a mókolás azért még tőlem is nagyon értelmetlen? Mármint azért, mert már van az órában mechanika. Most mond már... Legalább végre csinálnék valamit...

   Bár nem sok hiányzott hozzá, hogy az immáron megtalált óra végül a szomszéd pincefolyosón található stelázsi tetején maradjon, távoztomban, mivel a kezem gyanúsan üres volt, végül sikerült visszalépnem érte.

   Az óra nem kint maradt az előszobában, hanem kikerült, mégpedig az éjszaka közepén, mert ha halkan is, de kattogott, mire fel menten lemondtam a fakeretbe történő átépítéséről. Mármint nekem aztán ne ketyegjen a hallban semmi!

   Augusztushoz képest kellemesen hűvös volt, mire fel ha az óra szétszedésének azért nem is, de legalább annak nekiálltam, hogy beleálmodjam a belsejét a szobai faliórába. Mármint az a másik óra egyrészt kissé hangosan ketyeg, másrészt nem valami pontos. Persze az lenne az egyszerű, ha ezt csak úgy egyszerűen odatenném a helyére. Ez az út már csak azért sem járható, mert ez az óra stílusában egyáltalán nem passzol a szobához. Nem mintha a szobának lenne valamiféle meghatározható stílusa, de ez az óra a barna szekrénysorhoz semmiképp sem illik. Egy fehér bútor zöld gombokkal viszont már nagyon is az órához passzoló környezet volna. Természetesen az eredetileg zöld-fehér konyhabútorokat a konyha kifestésével párhuzamosan átfestettem fehér-sárgára.

   Mivel mind a konyhai, mind a szobai elhelyezés tervei romba dőlni látszottak, így azt találtam ki, hogy szétszedem, kiveszem belőle a mechanikát, majd beteszem egy kicsi átlátszó dobozba, ahonnan majd csak akkor kerül elő, ha igényem támad rá. Ez így továbbra is annyira zavaros volt, hogy mindig nagyszerű (hát persze...) terveim újragondolása után megmaradtam annál, hogy csak olyan szintig szedem szét, ahonnan még biztosan össze fogom tudni rakni, majd így egyben teszem el. Amúgy mint az látszik, az óra hátulja hiányzik. Ettől persze még semmiből sem tart felakasztani, mondjuk egy a hátába fúrt lyukba fűzött dróttal.

   Vagy akár készíthetek is egy olyan hátlapot, amibe az óra belecsavarozható, vagy belepattintható, vagy mint ahogy az eredetileg is volt, a bajonettzárjaival belefordítható. A képen amúgy az órába épített hőmérőt látjuk, csak most hátulról.

   Az M.SET a manuális beállítás gombja. Ha megnyomjuk, idővel elindulnak a mutatók. A gombot akkor kell elengedni, mikor az óra épp a pontos időt mutatja. Ilyenkor az óra mint egyszerű kvarcóra működik. A RESET gomb megnyomásának hatására a mutatók beállnak 12:00-ra. A REC gombot megnyomva pedig visszaáll az óra működése kvarcvezérlésűről DCF77 vezérlésűre. Természetesen nem magamtól vagyok ennyire okos (sosem szoktam), hanem mert a témának utánaolvastam.

   Amit egy esetleges átépítés előtt mindenképp fel kell derítenem, az a mechanika rögzítésének módja. Hogy ehhez az órát nem kell szétszedni, hiszen már eleve látszik rajta, hogy a fekete mechanikát a fehér házhoz két apró csavar fogja oda? Ez ugyan igaz, csakhogy az is, hogy az óra piszkálásának a mai nap délutánján úgy álltam neki, hogy az ebéd utáni szunyókálás elmaradt. Mármint fogalmazzunk finoman úgy, hogy az adott időpontban egyáltalán nem voltam agyilag topon.

   Ha csak nagy sokára is, de azért sikerült rájönnöm, illetve meglátnom, hogy ennek az órának a mechanikáját nem szemből tartja egy központi csavar, hanem hátulról kettő kicsi. Bambaságom felett érzett dühömet a számlap előtti üveglapon töltöttem ki. No nem törtem ripityomra, épp csak jó alaposan megtörölgettem.

   Miután a hőmérőt a helyéről lecsavaroztam, azt sikerült róla megállapítanom, hogy egy esetleges igény esetén az óra ezen része könnyedén újrahasznosítható. Ez nemcsak azért nem fog megtörténni, mert így hirtelen el nem tudom képzelni, mibe szerelnék bele egy hőmérőt, hanem azért sem, mert komplett hőmérő modult még a Bosnyák téri hétvégi piacon is lehet kapni. Mármint ennél annyival komplettebbet, hogy még be is van dobozolva, amiből már vettem is egyet, amit azóta is a hűtőgépben tartok. No nem elolvadás ellen, hanem a hűtőben uralkodó hőmérséklet ellenőrzésére.

   Ezt az órát tulajdonképpen nem is szedtem szét, pedig akár azt is megtehettem volna, hogy apró elemeire bontom, majd a maradványait fogom és mint mindenki más, úgy én is egyszerűen csak beleszórom a szemetesbe. Ez a lehetőség az órát tovább bámulva újra felmerült, de aztán a fejem körül keringő, fülembe bűnös szavakat sugdosó rombolás angyalát sikerült messzire elhessegetnem...