Mint ahogy azt a cikk alcíme előre elárulta, a jelen projekt keretében boncolt piros játékautót a kuka tetején találtam. Amúgy nem érte mentem le (hát persze, hogy nem...), hanem láttam, hogy a földszinten lakó motoros srác a garázsában molyol, s beszélni szerettem volna vele a zöld kukáról. Mármint arról, hátha ő látta, hogy a zöld kuka immáron kétszer is mégis hova a csudába tűnt el, pláne második alkalommal már egy egész napra! Mivel a szomszéd is csak annyit tudott, mint amennyit én, vagyis semmit, gondoltam legalább a szép piros autót elhozom.

   Mivel mégiscsak a kuka tetején volt, amint felértem vele, azzal a lendülettel a kezemmel együtt elmosogattam. A tárgy piszkosságáról annyit, hogy szerintem a megtisztítására használt fürdőszobai dörzsi szivacs koszosabb volt nála, ami a lakásunk higiéniai viszonyait illetően nem ad okot semmiféle büszkeségre.

   A konyhai időzítő óra most nem azért van a pulton, mert javítani kell, hanem mert sül a grillben a sajtos. A fényképezőgépet viszont nagyon is javítani kell, annak ugyanis nem, vagy csak nagyon erősen nyomva működik az exponáló gombja.

   Miközben racing game falirat elolvasásához nekem már két egymásra helyezett szemüvegre volt szükségem, a ZEON a google szint egy rovarölő szer. A charge pedig díjat (is) jelent.

   Bár már láttam rá ellenpéldát, ez az autó a teleptartó fedelének hiányában nem egy elektromos játék. Hogy mégis miből gondoltam, hogy elektromos? Egyrészt abból, hogy miközben tologatom, nem a szokásos lendkerekes autó érzését kelti, másrészt valami egészen fura kapcsolat van a hátsó kerék és az első futómű között, amit a játékot pusztán kívülről szemlélve nem tudtam mire vélni. Mikor fordítva csináltam, vagyis a kasztnihoz képest tekertem a komplett első futóművet, akkor kiderült, hogy a meghajtás ellenkező irányban is működik. Mindeközben a lassan és csak kissé felpörgő lendkerék az emberben egészen fura, konkrétan olyan érzést kelt, mintha a két egység belül elektromosan lenne összekötve, mondjuk két motor, meg persze némi vezetékezés által.

   Ez pedig itt az első és a hátsó futómű, melyek között az előbb még (míg csak piszkálódásom hatására szét nem esett) egy fogaskerekes ékszíjas kombinációjú, különös irányú összeköttetés volt megtalálható.

   Íme az immáron újra összeállított áttétel. Mivel az álló (értsd a hosszanti tengelyhez képest pörögni nem tudó) első futómű a szíjat teljesen lefogja, ezért az autó a megállásakor ha csak egy kicsit is, de a megfeszített szíj okán megindul az ellenkező irányba, mely különös jelenséget a szerkezet belső felépítésének megtekintése előtt nem csoda, hogy nem igazán tudtam hova tenni.

   Ez az autó a szíj és a szíjtárcsák csúszásmentesítése után is csak annyit tud, hogy ha hagyom neki (értsd felemelem, vagyis leveszem róla a terhelést), akkor a hátsó kerekek forgása elkezdi pörgetni az első futóművet.
   Hiába múltam hatvan, attól még vagyok akkora gyerek, hogy menten nekiálltam az autó mindenféle felületeken történő tologatásának. Azt tapasztaltam, hogy mint lendkerekes autó erősen alulteljesít, amit igen nagy valószínűséggel a lendkerék tömegének csekélysége, valamint a szíj állandó fékezése okoz. Az autót egy kissé oldalról nekilökve valaminek, bár az eleje néha átfordul, de megfelelő lendület hiányában inkább egyszerűen csak megáll.

   Hogy valami sikertörténet is legyen, gondoltam beszámolok róla, hogy a jelen cikk második képén látható, akkor még teljesen üres ládából a retkek mindössze négy nap alatt kikeltek. Pontosabban szólva amit ezen a képen látunk, az már a negyedik napi állapot, miközben a magok két nap alatt keltek ki. Erre csak azt tudom mondani, hogy bár minden projektem ennyire sikeres lenne...