ASUS VH242 24"-os LCD monitor
(ennél nagyobb nem fért be, de tulajdonképpen ez se)

	Itt ez a szép kis monitor. Mi lenne, ha itt hagynám egy kicsit?
	És ez éppen így is történt...
	Aztán csak behoztam, de alig fért el a szoba közepén.
	Aztán kiderült, hogy az asztalomon sem fér el. Egyrészt két centivel magasabb, mint amekkora a hely a pultban, másrészt rálóg a széle a műszereimre. Persze tudtam én, hogy nagy, hiszen éppen ezért vettem! Megmértem a méretét, de csak arasszal.
	Nem látszott magasabbnak, mint a 19"-os előző, csak szélesebbnek. Ez amúgy így is volt, csakhogy a 19"-os monitorom át volt alakítva az asztalhoz. Ez meg persze (még) nem, de éppen erről szól ez a történet. Addig is, míg nekikezdek, beraktam az új monitort a nagyszobába, a gyerek gépe elé. Az ott mögötte egy régi 17"-os CRT monitor. Majd megkapja helyette a gyerek az én régi LCD-met.
	Elkészítettem ezt a különösen komplex műszaki rajzot. Két célja van az akciónak. Egyrészt ezen közbetét (még nem látszik, de amúgy az) segedelmével megdönteni a monitort előre, másrészt lejjebb ereszteni, hogy ne legyen olyan magas.
	Kiválasztottam a megfelelő méretű deszkát. Nem volt nehéz, mert tele van a pince különböző méretű fadarabokkal. Még mindig tele van, pedig néhány éve egyszer már mindet felfűrészeltem tüzelőnek. Gyűlnek ezek valamire...
	Olyan komoly volt a rajz, annyi volt rajta az adat, hogy elsőre felrajzoltam a vonalakat fejből. Aztán megijedtem és megnéztem a rajzot, hogy jól emlékeztem-e a számokra. Két emeletnyi lefelé haladás nem törölte ki a memóriám. Csak azért mondom, mert máskor mire leérek az emeletről, elfelejtem mivégre is tettem...
	Az ott a gyerek emeletes ágyának létrája, és a szétszedett szekrénye. A szétszedett szekrénynek pont olyan a színe, mint az előszoba szekrényünknek. Szóval egy beletoldás készülne a faanyagból a kisszekrényhez, csak ugye az idő... De most nem erről van szó, hanem a fúróállványról. Olyan amilyen, de azt a néhány ezrest mindenképp megérte.
	Az állványt befogtam a satupadba. A satupad is megérte az árát. Aki csak egyszer is borult fel hokedlin fűrészelés közben, az tudja, hogy miről beszélek! A hokedli masszív dolog, de a lábai jóval a fedőlapjának szélein belül vannak. Az ember azt csak hiszi, hogy stabil dolog rálépni a fűrészelendő anyagra. Aztán zsupsz, jön a pofára esés!
	Mind a kettő pont úgy néz ki, mint az állványhoz való imbuszkulcs. A méretük is pont megfelelő. Viszont a bal oldali arany színű az egy üres alumínium cső, néhai töltőceruza. Hogy hogyan került oda, ahol éppen nem kellene lennie...
	Ez egy Tesco gazdaságos fúrókészlet. Ez is olyan amilyen, de mit várhat az ember azért a néhány százasért? Amennyit én dolgozom vele, ezer évig kitart. Ha mégsem, akkor beruházok egy újabb százast...
	Na kész... Ügyes vagyok, hiszen a vonalak találkozásához kerültek a lyukak.
	De ezek hogy kerültek ide? Persze én raktam őket egymásra. Nemsokára vége lesz az idillnek, mert megrendelem a télirevaló tüzelőt. Ilyenkor mindig megszalad a szétszedtem, meg persze a rendcsinálás is. Szerencsére ezeknek a lomoknak már van új gazdája.
	Ilyenkor mindig a Füles újság "hol van a képen elrejtve" képrejtvénye jut eszembe. Ezen a fotón például látható egy fűrészgép. (pont középen) Felül meg szépen sorjában Mambó, Terta 922, 286-os laptop. Olyan sűrűn mondogatom, hogy egyszer ezeket is szét fogom szedni, hogy egyszer talán tényleg sikerül rábeszélnem magamat.
	Na itt a fűrészgép.
	Ezen a képen is ott van, csak nem látod.
	Itten van ni! Persze nem egy szalagfűrész, de a pótlására - ilyen egyszerű feladatokra - megteszi. A szúrófűrész eredetileg lefelé szórja a szemetet, de ha megfordítom, akkor persze felfelé. Ez teljesen biztosan így van! Különben mitől lettek volna azok a kis tornyocskák fűrészporból a fejem tetején?
	Nem mondom, hogy egyenes lett, mert nem lett az. Mivel nem kell illeszkednie a szélének semmihez, ezért nem számít egy kis eltérés. A nagyját meg úgyis lecsiszolom.
	Le is csiszoltam. Ez meg mi? Ilyet még nem láttam! Néztem érdeklődve a 100 forintért árult készletet a három furafejű valamivel. Ez bizony egy furatokhoz való sorjázó, illetve süllyesztő.
	Ég és föld ez és a csigafúró! Míg a csigafúró igen randa, sokszor akár szögletes mélyítést készít a süllyesztett csavarfejnek, ez éppen olyat, mint amilyen kell! De jó! Gondoltam veszek még egy készletet, hogy ne csak a pincében, hanem legyen egy fent is. Azóta sem láttam ilyet a Tescoban. Szerszámboltban persze van, csak ott már nem 100 forint az ára...
	A széleket lekerekítettem, a lyukakat lesorjáztam, illetve süllyesztettem ahol kell.
	Ugye milyen szép?
	Akadt még néhány csiszolni való, de az IKEA doboz összeszereléséről majd egy más alkalommal ejtek szót.
	Kicsit pihentettem a dolgot, miközben lemostam magamról a fél kiló fűrészport.
	Eltelt néhány nap, holmi semmittevéssel. Régebben, ha szereztem valami újat, akkor alig bírtam megállni, hogy ne azzal foglalkozzak! Mostanában már sokkal öregesebben állok a dolgokhoz. Meg ugye az élettapasztalat... Mivel még sosem láttam monitort elszaladni, így valószínűleg most sem fog.
	Úgy nézem jól sikerült a méretezés, nem logikáztam el a feladatot. Volt ez már másképp is... A kék csíkos anyag a törölközöm. Azért tettem oda, nehogy összekarcoljam a szép új monitort. Persze előtte az asztalt is lesöpörtem, nehogy véletlenül ott maradjon valami, és a púp kárt tegyen a monitorban. Ügyfél mesélte, hogy a férje meg a szomszéd, ketten egyesült erővel nem tudtak bedugni valami kábelt a tévébe.
	Mondtam a hölgynek, hogy ilyenkor be kell kenni a lyukat szőrrel. (mondjuk először nem értette, de aztán leesett neki) Szóval a két férfiak pofára fordították a lapostévét, s így már sikerült bedugni a dugót. Mindeközben a lapraszerelt (de még félkész) tévéállvány üvegajtajának gombja a TV és a parketta között volt. Aztán vettük ezt a másik tévét, mondta a hölgy mosolyogva...
	Az is egy szép történet lenne, ha a kelleténél hosszabb csavart választanék, amit aztán addig tekernék, míg csak ki nem jön a monitor elején, keresztül az LCD panelen. De persze nem lesz semmi baj, mert éppen jó a kiválasztott csavar hossza.
	A régi csavarokat visszatekerem a helyükre, hogy meglegyenek, ha egyszer kellenének. Eredetileg ide volt csavarozva a monitor talpa.
	Íme egy önzárós anyák közti szerelmi háromszög.
	Azért kellett süllyeszteni a furatokat, mert a deszkának ezen része a monitor hátához simul. Ha kiállnának a csavarfejek, akkor billegne a deszka a monitor hátán. Persze csak addig tenné, amíg meg nem húzom a csavarokat. De ezt inkább a szó szoros értelmében ne feszegessük...
	Pont ott vannak a lyukak, ahol lenniük kell!
	Az asztal síkja vízszintes, a talpra csavarozott lapocska pedig függőleges. Picit talán jobbra dől (ami valójában előre), de ez persze csalás, hiszen láthatóan a törülköző szélére tettem le. De hiába is csapom be magam, ez így nem jó! Meg kell dönteni a monitort előre.
	Éppen úgy, mint a régit. Mivel a monitor magasan, 30 centivel az asztal lapja felett van, a fejem meg a hátradöntött szék miatt kicsit a szokásostól lentebb, ezért meg kell dönteni a monitort előre, hogy pont szemből lássam.
	Ezen nem fog múlni, mert ha beteszek két alátétet a csavarok alá, akkor már dől is előre!
	Na kérem szépen, erről van szó!
	Ezt a dőlés dolgot másképpen is meg lehet oldani. Ha szétszedem a monitor zsanérját, majd a pirossal megjelölt helyeken lereszelek belőle egy kicsit, akkor pont jó lesz. De nincs kedvem reszelni, jó az alátétes megoldás is.
	Rácsavaroztam a monitort a talpára. A monitor az eredeti helyzetéhez képest, több centivel előrébb került. Ha rákattintasz a képre, akkor láthatod, hogy elég bizarr szögben áll, illetve dől előre. De vajon mennyire stabil ez így?

Szerintem ez stabil.
Nem pont olyan mint volt, de nem fog egy kis piszkálástól pofára esni.

	Ez volt a régi monitor háta mögött. Egy rész üres hely, több rész kupi. Már támadt is egy ötletem a hely hasznosítását illetően, de erről majd csak akkor, ha valami csoda folytán el találnék vele készülni.
	A hangfalakat eltoltam a polc széléig, a műszereimet rátoltam a hangfalra. Épphogy idefért! Mi lett volna, ha mégis a 32"-os tévé mellett döntök? Persze előbb utóbb az lesz, mert egyre vaksibb vagyok. Majd kitalálok valamit, átszabom az egész asztalt. Megtettem már párszor. Először az egész Hi-Fi torony volt az asztalon. Aztán lett rendes torony, s idekerült helyette az összes műszerem. Most meg ugye a monitoré lett a főszerep.
	Ez a merevítő kifejezetten rossz helyen van. Ahhoz, hogy odébb tudjam tenni, előbb szét kéne szedni az egész asztalt, hiszen a rögzítő csavarjai alulról (és persze felülről) vannak betekerve.
	Micsoda zseniális előrelátásról tettem tanúbizonyságot, mikor ezt a merevítőt a pult építésekor egyáltalán nem rögzítettem! Most pusztán izmaim megfeszítésével sikerült odatolnom a műszerek mellé.
	Annyira zseniális vagyok, hogy kihúztam a kábelt. Ne kérdezd meg minek! Kihúztam és kész! Ezt a monitort két hete egyszer már kipróbáltam. Akkor befűztem a DVI kábelt az asztal mögé, bedugtam a videó kártyába, most meg a monitor dobozában van. Az ide illő, a helyzetet tökéletesen leíró kifejezés a: Basszameg!
	Ez van az asztalnak azon a részén, ahol más embernek a lába van. Nekem a lábam mindig fent van az asztalon, ezért más célra hasznosítottam a felszabadult helyet. Kacatokat halmoztam fel. Itt van a kazettás magnó gyűjteményem. (illetve annak csak egy része)
	Kirámoltam a lomokat, majd kihúztam az útban lévő két fiókot. Ez látszik a számítógépem hátuljából az asztal alól. Innen kell bedugni a DVI kábelt. Nem szeretek jógázni!
	A régi monitorhoz is kellett egy toldó, hogy úgy álljon az asztalon, mint ahogyan én azt szeretném. Ezt most leszedem róla. A gyereknek ugyanis nem kell, hogy előre dőljön a monitor, mert ő - legalábbis hozzám képest - viszonylag normálisan ül a számítógép előtt.
	Végre rájöttem, hogy mi az a nagydarab műanyag izé, ami a monitor mögé volt bedobva. Ez egy takaró lemez, melyet most több év elmúltával a helyére illesztek. Eddig ugyanis nem fért fel a vaslemez toldástól.
	Egyben rájövök arra is, hogy hová való az újabb darab, eddig még nem igazán látott műanyag izé.
	Ide.
	Szépen dől előre a monitor. Ugyan a betűk nem lettek ezen se nagyobbak, mint amekkorák az előző 19"-oson voltak, de a desktop az majdnem kétszer akkora lett! Pontosabban szólva épp egy nagyarasznyival szélesebb az új monitor, mint amekkora a régi volt.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.