AKAI GX-630DB
(beteljesült egy álom)

Van az úgy, hogy a vállalati bulin kinézi magának az ember azt a kis fekete copfost
a számlázásról. Álmodik róla, meg minden. Aztán egyszer, valamivel később, egy
újabb buli alkalmával, pár Martini után az irattárban, a múlt évi kimutatásokon.
Pont mint ahogy azt megálmodta az ember. Csak közben eltelt harminc év.
Persze az álmokban még úgy él a copfos mint hajdanán, de a valóság...

Éppen így vagyok én ezzel a magnóval. Élőben (már úgy értem, hogy közelről) nem
sokat láttam ezt a gépet, viszont olyan helyen tartotta a gazdája, hogy az utcáról
is látszott. Esténként hazafelé tértemben, ahogy belestem a földszinti ablakon,
ott állt ez a gyönyörűség, a Hi-Fi torony legfelső polcán. Hol ragyogott a csillár
fényében, máskor meg csak a körvonala sejlett, ahogy sejtelmesen megvilágították
a szobában található hatalmas akváriumok. Nekem ugye Terta 811-es magnóm volt,
majd később lett egy Tesla B4. Józsi barátomnak Tesla B400.  A szomszéd srácnak
Tesla B90. Halasi Lacinak (már ő is egy felhő széléről lógatja a lábát) ZK246, míg
Guszti barátomnak Kashtan. Szóval mit ne mondjak, rendesen el voltunk eresztve
szocialista technikával. Ezeket a magnókat (a Kashtant kivéve) láttam belülről,
javításkor egészen közelről. Mindegy... Jutott ami jutott! És akkor esténként
hazafelé jöttömben ott állt az ablakban ez a csoda. Persze mi nem voltunk
elégedetlenek, örültünk a saját kis vackainknak. Igazából nem is tudtuk,
hogy milyen, műszakilag esetenként szörnyszülött magnókon hallgatunk
zenét, hiszen nem nagyon volt összehasonlítási alapunk. Persze ha lett volna,
akkor se nagyon tehettünk volna semmit, hiszen egy ilyen AKAI magnóra,
átlagembernek, pláne egy gyereknek, egyáltalán nem tellett. Egy szó
mint száz, részemről mindig is ilyen magnóról álmodtam.

Most meg itt van az előszobámban, a sarokban. Az sem egyszerű, ahogy idekerült.
Persze nem arról van szó, hogy felkaptam és elhoztam, mert az egyszerű volt.
Már persze azt leszámítva, hogy a súlya 19 kiló! Ki kell pofozni, mert víz
ment bele. Virág (valami zöld) volt a tetején, évekig, egy hatalmas
uborkás üvegben. Ha sikerül rendbe hozni, elhozom a szalagokat is, és
meghallgatom őket. Már csak azért, hátha akad rajtuk valami pótolhatatlan.

Álmaim magnója az asztalomon. Megértük hát ezt is.
Már úgy értem, hogy mindketten.

Na még egy kép, de most vakuval.

Mily szépen világolnak a lámpácskák a műszerekben...

Persze nem csak világít, hanem működik is a magnó. Sajnos leginkább
csak az egyik fele szól, de a végére biztosan egésszé kerekedik.

A kábelezés hiánya miatt nem dugtam rá az erősítőre, hanem próbaképp ezzel
fülessel hallgattam meg. Hogy a videón is legyen hangja a magnónak,
ráadtam a kamerára a fejhallgatóm. Ez de jópofa kombináció!

Kipróbáltam a magnó összes funkcióját. Ugyan nem minden
rész működik, de a zömük szerencsére túlélte a locsolást.

Levettem a magnóról az óriás szalagorsókat, mert mikor rajta vannak, akkor nehéz
a magnóval mozogni a szűk szobában. (ami amúgy is csak egy hall) Szóval
ekkora magnóhoz azért már igazán járna egy normális méretű szoba.

Bárhogy is nézegetem, nagyon úgy érzem, hogy ez bizony nem fog odaférni.
Nem hiába halogattam én azt a szalagmeghallgatós dolgot...

Konkrétan oda szembe kéne beférnie, az én kis AKAI magnóm helyére.
Ha mégis befér, akkor majd azt nem fogom tudni hova rakni.
Juj de szeretem az ilyen problémákat... De tényleg!

Ez kérem tényleg nem fér be! Persze még így is van olyan szép,
hogy elbírnám viselni miatta ezt az áldatlan állapotot.

Szegény kis magnóm, hogy elbújt már a nagy tesó mögé?

Vagy le kellene szerelni innen ezt a polcot...

...vagy szét kéne csavarozni a tornyot, és levágni az aljából néhány centit.

Szám szerint pontosan hatot.

Ez a meló, mármint a helycsinálás, bármely oldalról is fognék neki, legalább egy nap.
Ahogy így ebbe belegondoltam, mindjárt úgy is döntöttem, hogy ez most így marad!

Újfent levettem a magnóról az orsókat.
Nem néznek ki valami jól...

Még ha havonta csak egyszer loccsan is rá némi víz, egy magnónak már az is sok!
Ráadásul ami az orsó külsejére jutott, az nem csak víz, mert az azért nem hagy
ennyire csúnya nyomot. Mint az később kiderült, jutott a vízből belülre is.
Ülök a szobában, szépen csendben szól a zene. A magnóból mechanikai
hang nem jön, nem zúg búg, mint a megszokott szoci gépek. És akkor
egyszercsak átszűrődve a halk zenén, megjelenik valami szürücskölés.
Ssss, zzzz, hrrr, flotty, szmm. (ezennel kimerült a hangutánzó készletem)
Gondoltam megmentem a szalagot. Letettem a magnót az asztalra, és mikor
akadozni kezdett a zene, jöttek a szalagzajok, akkor fogtam az adott szalagrészt,
és átdörgöltem denszeszes ronggyal. Persze volt, hogy semmi kosz sem jött le
a szalagról, ellenben az is előfordult, hogy valószínűtlenül fekete színű lett
a rongy. Eljátszottam egy délután a szalagpucolással, aztán annyiban
maradtam magammal, hogy akinek kell egy ekkora orsó
jó minőségű szalag, az majd vesz magának!

Fém orsóra ráírva, hogy fém orsó. Az "I" betű alsó szárán pedig felgyűlt
a lefolyó víz gyűjtötte por. Semmi baj, majd mindjárt rendbe hozzuk.
(a többes szám persze természetesen én vagyok egy személyben)

Gondoltam mindenképp gonoszkodnom kell valamit, ezért azt találtam
neki mondani, hogy a hatalmas orsói nélkül, már nem is olyan szép.

A tetejéről készült képek nem sikerültek, talán még ez lett a legjobb. Sok rajta
a víznyom. Szerencsére elég tömör a doboz, reméljük nem folyt bele a víz.

Lefolyó vízcseppek nyomai, egy AKAI GX-630-as magnón.
Én inkább nem is nézek oda...

A power nem szorul magyarázatra, mint ahogy a sebességváltó kapcsolója se.
A "reel size" annyit tesz, mint orsóméret. Gondolom a húzóerőket
szabályozza az elektronika, a kisebb magátmérők miatt.

Ez a magnó úgynevezett háromfejes rendszerű, úgymint: törlő, felvevő, és persze
lejátszó. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy mivel külön felvevő és lejátszó fej
van benne, mégpedig külön felvevő, külön lejátszó erősítővel, ezért egyszerre
tudunk a szalagra felvenni, és azt azonnal le is játszani. Amit épp felvettünk,
abban a pillanatban (valós időben) vissza is tudjuk hallgatni. Mindössze annyi
a késleltetés, amennyi időre a szalagnak szüksége van ahhoz, hogy a két fej közti
távolságot az adott szalagsebességen megtegye. A monitor feliratú  kapcsolóval
azt lehet állítani, hogy a magnó kimenetén honnan származó jel jelenjék meg.
Amit éppen felveszünk, vagy már a szalagról visszajátszott. Ez persze csak
fejhallgatóval működik, hiszen az erősítőt nem kapcsolhatjuk át a felvétel
közben, mondjuk a rádióról a magnóra, hiszen akkor már nem a rádióról
vennénk fel. (hanem a magnóról, saját magára, ami a jobb erősítőkben
kapcsolástechnikailag természetesen tiltva van) Hogy mégiscsak ki
lehessen használni a monitor funkciót, a jobb erősítőkön az egyik
magnóbemenethez van egy monitor feliratú gomb. Ha ezt benyomjuk,
akkor a műsorforrást kiválasztó kapcsoló állásától függetlenül, a magnóból
származó jel kerül a végerősítőre. Így lehet megoldani, hogy az erősítőn rádióra
kapcsolunk, a magnóval éppen felveszünk, közben benyomjuk a monitor gombot,
és a magnón található monitor kapcsolóval választunk, hogy a szalag előtti, vagy
már a szalagról jövő jelet akarjuk hallgatni. Amennyire bonyolult leírva, olyan
egyszerű a gyakorlatban. Az "output" gomb pedig a magnó vonalkimeneti
jelszintjét szabályozza. Ilyen eddig még egyik magnómon sem
volt, azonban érdekes mód nem is hiányzott.

Az előbb említett gomb igencsak sajnálatos módon nem szabályozza a fülhallgató
kimenet jelszintjét. Ez viszont nagyon tud hiányozni! Természetesen található
a magnón mikrofon bemenet is, amit viszont szinte sohasem használtam.
A szinte sosem, az tényszerűen annyit tesz, hogy tényleg csak
nagy néha, akkor is csak valami próbából.

Vajon miért tesznek ilyen apró számokkal feliratozott kerekeket a számlálókra?
A világ egyetlen magnógyárában sem akad egy nyomorult vaksi konstruktőr?

Olyan fényes ez a magnó, hogy már-már a képtelenséggel
határos egy normális képet készíteni róla.

Így (az asztal sarkára tolva) szoktam fotózni a nagyobb tárgyakat, de ez
a magnó ebből a szögből (távolságból) sem fér bele a képmezőbe.
Ha nem hát nem, nézzük akkor inkább a részleteket.

Egy átlagos magnón nincs bal oldalon szalagfeszesség szabályozó karocska.
Mondjuk ez csak úgy átlagban igaz, mert a Terta 922-es, vagy
az UHER variocord 263-as magnón például van.

Mondjuk átlag magnón jobb oldalon sincs szalagfeszítő.

A vezérlés teljesen egyértelmű. A pillanat állj kapcsoló elektromos vezérlésű,
és az összes többi funkció is, vagyis ez a magnó távvezérelhető. Ez azért jó,
mert a fotelben ülve tudjuk kezelni. Persze nem infrás, hanem még drótos.

Bemeneti szintszabályzók, mégpedig oldalanként kettő. Külön a vonalbemenetnek,
és külön a mikrofonnak. Köztük bújik meg a felvételi állapotot visszajelző piros
lámpácska. A "rec mode" két kapcsolójával azt tudjuk váltani, hogy melyik
sávra veszünk fel. Mindkét gombot benyomva sztereóban vesz fel a magnó.
A középső gomb a Dolby kapcsolója. Orsós magnón nem volt szokás a Dolby,
mert az inkább a kazettás rendszer hibáinak kiküszöbölésére való. Ennek az orsós
magnónak például nyolcszor annyi szalag áll a rendelkezésére a felvételhez, mint
a kazettás társának. Azért nyolcszor annyi, mert négyszer olyan gyorsan fut rajta
a szalag, ráadásul kétszer olyan széles sávban is írja (és olvassa) a fej. A kazettás
gépnek egy ilyen magnó ellen semmi esélye sincs. Már csak azért sincs, mert egy
ilyen (értsd orsós) magnóba is bele lehet szerelni minden elektronikus trükközést,
amit egy kazettásba, de ennek akkor is nyolcszor annyi szalagja lesz ugyanarra
a feladatra! Ráadásul az orsós magnó szalagján a mágnesezhető réteg is jóval
vastagabb, mint egy kazettába töltött vékony szalagon. A "tape selector"
szalagminőség választó kapcsoló. Alacsony zajú, illetve szélessávú
szalag között választhatunk vele. Már ha van olyan szalagunk.

Nagyon merem remélni, hogy csak a kenés hiánya, vagy mondjuk
a beszáradt zsír okán ilyen szorulós, és nem a belefolyt víztől.

Ez a gomb egészen valószínűtlenül csúnya súrlódó hangot ad.
Legalábbis ahhoz képest, hogy egy AKAI magnóban van.

A fejtakaró bura szép. Amúgy az AKAI cég semmivel sem gyártott jobb magnókat
mint a többiek, csak nekik valami okból volt annyi eszük, hogy felvettek egy
profi dizájnert. Mivel a műszaki tartalom egy adott ország technikai szintjén
gyártól függetlenül nagyjából állandó, ezért vásárláskor győz a külalak.
Illetve azt kell mondjam, hogy fényes papírba csomagolva bármit
el lehet adni, bár jelen esetben ez utóbbiról szó sincs!

Hogy könnyedén hozzáférjünk a fejekhez, a fejtakaró bura zsanéros.
Talán kissé flancos megoldásnak tűnik, azonban miért is ne?
Ennyi pénzbe csak belefér egy tengely meg egy rugó!

Üveg - ferrit fejek vannak a magnóban. Ezen két anyag kombinációjának rövidítése
a GX jelölés. A ferrit annyira kemény anyag, hogy az ebből készült fejre a gyár
150.000 üzemórát garantál. A számot nem írtam el, tényleg százötvenezer.
Kommersz vasból készült fejre 1.000 üzemóra van megadva. A ferrithez
leginkább hasonlító anyag (ez a hőtágulás miatt fontos) az üveg. Ezért van
a fej ferritből és üvegből. Egy ilyen fej a gyakorlatban simán túléli a magnó
többi alkatrészét. Apróbb probléma ezzel az amúgy csodálatos fejtípussal, hogy
képtelenség a szükséges mértékben mágnesesen árnyékolni. Már úgy értem, hogy
magában a fejben belül. Sajnos áthallatszanak a másik oldalról (ellenkező irányú
felvétel a szalagon) a mélyebb hangok. Komoly előnye még a kopásállóságnak,
hogy a fejtükörnek nem kell nagynak lennie. Vagyis a fej szalaggal érintkező
része lehet hegyes, mint ahogy azt a fejtakaró lapon a GX embléma jelzi.
Mivel a szalag a fejjel kis felületen érintkezik, ezért jobban ráfeszül.
Mindebből következik, hogy a GX fejes magnókba egyáltalán
nem kell a minden orsós magnók átka, a rugós szalagnyomó
filcpapucs, az ő minden bizonytalanságával. A GX fejre
felfekszik a szalag ahogy kell, és punktum!

A Dolbyról már meséltem... Talán egyszer elkövetek egy olyan projectet, hogy
egy jobbféle kazettás magnó elektronikájára rádrótozok egy orsós magnóból
kilógó vezetékhalmazt. Mindezt csakis azon különös okból, hogy lássuk,
hogy mit tud kezdeni egy profi elektronika nyolcszor annyi szalaggal.

Olyan mindegy, hogy pontosan hogyan néz ki egy műszer, hiszen így is úgy is
ugyanannyi anyag kerül bele. Hogy akkor miért nem lett minden műszer
olyan szép mint ezek itt ketten? Ezt kérdezem! Ez olyan érthetetlen...

A görgő mögött, a fejtakaró bura szélén, vízmosás nyomai láthatók.

Látszik a görgőn, hogy (kétszer is) nem jól volt kikapcsolva a magnó, ezért a görgő
sajnos nekinyomódva maradt a szalaghúzó tengelynek. Két ilyen nyom is akad
a görgőn, mindjárt egymás mellett. Ebben az a különös, hogy ez a magnó
egyszerűen nem maradhatott így! A pillanat állj gomb elektronikus,
vagyis ha nincs áram a készülékben, akkor automatikusan elenged
a gumigörgőt mozgató relé. Talán csak úgy lehet ilyen ronda nyomot
csinálni a görgőre, ha kézzel megállítom a szalagot, ami megállítja a görgőt,
a tengely meg forog a görgőn, miközben a görgő áll. Szerintem ez egy lehetetlen
üzemállapot. Most, hogy ezen sorokat rovom, nekiálltam kipróbálni, és kiderült,
hogy nem lehetetlen. Épp a leírt állapot áll elő, ha lefogom a bal oldali orsót.
Hogy aztán ez az eset a valóságban hogyan eshetett meg, az már rejtély.

Ennek a magnónak nem csak az arca nagy, de a háta is. Mondjuk hogyan is lehetne
kisebb hátulról, mint elölről? Azért tudok ám hülyeségeket írni... Szóval ez a magnó,
ez kérem egy batár nagy dög! Olyan nagy, hogy egyhuzamban szedem szét, majd
száradás és javítás után rakom össze, hogy ne kelljen ide oda rakosgatnom.
Legalábbis kezdetben még ez volt vele a tervem.

Ne javítgassuk magunk, vigyük szervizszakemberhez. Ez vagyok most én.
Amit balra látunk, az a magnó távirányítójának csatlakozója.
A távirányító eredetileg valahogy így nézhetett ki.

A gyári szám nem utal a gyártás évére, legalábbis számomra nem. Józsi barátom
1979-ben vonult be katonának, akkor az ő B400-as magnója már nálam volt, hogy
sztereó magnót építsek (eredetileg építsünk) belőle. A kísérletekhez legalább egy
normális sztereó felvételre volt szükség, ami ezzel a magnóval készült az egyik
jobb minőségű orosz szalagomra. Vagyis ez a magnó 1978-ban már megvolt.

Semmi több csatlék nem kell egy magnó hátuljára. Mondjuk az MPX filter kapcsoló
(URH adások 19 kHz sztereó pilot jele) kissé szokatlan. Amúgy arra szolgál, hogy
ki tudjuk szűrni a 19 kHz pilotjelet, mégpedig azért, mert ha ez bejut a magnóba
(mikor rádióból veszünk fel), akkor megzavarja a Dolby rendszer működését.
Konkrétan arról van szó, hogy a Dolby magas hangnak nézi a pilotjelet.

Azért nagyon remélem, hogy nem ment innen ennél beljebb a víz.

Mert a magnó hátán, ott bizony csordogált a víz rendesen. Középen az a cikkcakk,
az nem valami faminta, hanem a lecsorgó víz által kioldott pác. Jegyezzük meg,
hogy minden olyan magnó, mondhatni hatalmas pácban van, aminek
uborkás üvegben valami növényt tesznek a tetejére!

Óriás gumiláb, ami kell is, mikor ráfordítjuk a hátára a 19 kilós magnószörnyet.

Az AKAI magnók esetében tipikus, hogy a gumiláb közepén átfutó csavar belül
magába a magnóba tekeredik bele. Azaz míg le nem csavaroztuk
a gumilábat, nem fog kijönni a magnó a dobozából.

Szépen (és tartósan) illesztett sarka van a doboznak. Sem el nem tört, sem szét
nem ázott. Mondjuk olyan sok vizet azért nem kapott, hogy szétázzon.

A fenekén is van négy csavar, ami szintén a magnót rögzíti a dobozában.
A talpat tartó négy csavar valóban csak a talpat tartja,
azokat speciel nem kell kitekerni.

A résen betekintve a magnó fejei látszanak. Reménykedem benne, hogy csak
a lehetetlen betekintési szög és a fura fényviszonyok okozzák amit látok.

Ahogy az illemtanárom mondaná: Meg egy nagy lófaszt!

Ez a szerencsétlen törlőfej szinte már ki sem látszik a trutyi alól.

Ez itt a felvevőfej, ami úgyszintén borzasztó állapotban leledzik.

A lejátszófej meg csak azért ilyen "tiszta", mert mikor nem akart szólni a magnó
egyik oldala, akkor rutinból ujjal vakon nekinyomtam a szalagot a fejtükörnek.
A szalagvezető baba is tiszta ragacs, ami nem értem honnan kerülhetett oda.
Mert ahol a szalag fut, ott még csak-csak értem, no de a hátára hogy?

A bal oldali szalagfeszítő apró karocskája, illetve
a végén a szalagvezető, úgyszintén koszos.

Az addig rendben van, hogy folyt a magnón a víz. No de a szalagon azért csak nem?
Vagy ha igen? Még akkor sem lesz a vízből ragacs! Mondjuk teljesen mindegy,
hiszen semmiből sem áll lepucolni. Aztán - mint azt már említettem volt -
ráment vagy egy fél délutánom az összemocskolt szalag törölgetésére.

Lelki szemeimmel én már látom is, amint ez a magnó is a csapban fogja végezni.

Ez a néhány csavar tartotta a szerkezetet, az amúgy fából készült dobozában.

Pofára fordítva.
Olyan nagy ez a magnó, hogy lelóg az asztalról!

Mire észbe kaptam, a leszedett gumilábakat oda sem figyelve, vagyis teljesen
automatikusan, betekertem a magnó aljába. Mivel párszor szétkaptam
a sajátom, ez valami abból az időből megszerzett rutin lehet.

Azért kell ide a gumiláb, hogyha felállítom a magnót, a lemezszélek ne szedjék szét
az asztalom lapját. Illetve még azért is jó, hogy itt vannak, merthogy elemelik
a magnót az asztal lapjától, ezért mozgatáskor majd alá fogok tudni nyúlni.

Van ennek a magnónak egy csomó érdektelen része.
Ilyen részlet például ez a nagy zöld panel.

Meg ez a másik kisebb.

Meg ez az egészen apró, az egy szem ráforrasztott TIP47-es tranzisztorral. A japánok
szeretik ráírni minden általuk készített holmira, hogy tőlük van. Ilyen volt a múltkor
boncolt orsós mini magnó is, amin a telepcsatlakozó lemezkéje is feliratozva volt.
Ha meg valakit a magnó egyéb részleti érdekelnének, akkor itt van hozzá
a kezelési utasítás, meg a szervizkönyv, meg a kapcsolási rajz.

Nem megyek bele az elektronika részleteibe, merthogy ezek szinte
teljesen érdektelenek. Úgy sincs itt semmi, ami jól mutatna
egy fotón. Pláne, hogy mindent erős porréteg borít.

A magnó szalaghúzó motorja egyben a magnó lendkereke is. Nincs szíj, így nincs
szíjszakadás, nincs görgő, nincs kagylós kopás sem. Olyan egyszerű ez, mint
egy balta! A sebességváltás elektromos (elektronikus) úton történik.

Először azt hittem, hogy sima pólusváltós motor, azonban tachogenerátoros.

A szalagorsókat forgató motorokon sincs semmiféle áttétel, ugyanis közvetlenül
a tengelycsonkról vannak meghajtva az orsózómagok. Azt a rengeteg izgő-mozgó
bizbaszt, amit más magnók bemutatásakor láttunk, azt kiváltották három motorral.

Mivel nincsenek kopó alkatrészek, nincs semmi ami elállítódjon, ezért nem kell
javítani! Nem is tudom, hogy a gazdája vitte-e valaha (kellett-e vinni)
szervizbe ezt a magnót. Ahogy öregszem, egyre közeledik az
alkalom, hogy találkozzunk, és akkor majd megkérdem.

Persze azért ebben a magnóban is akad némi mechanika, csak egyrészt kevés,
másrészt pedig valami elképzelhetetlenül masszív módon lett kivitelezve.
Amit a képen látunk, az egy úgynevezett szalagfék. A belső alumínium
mag forog, de nem arra feszül rá a műanyag fékszalag, hanem az alu
hengerre még egy redőnyhúzó gurtnihoz hasonló anyag is rá lett
tekerve. Nem tudom mit kéne elkövetni, hogy tönkremenjen.

A trafó hatalmas, de ha egyszer kell a motoroknak az energia...
A trafón a felirat nem a mi Orion gyárunkra utal.

Az a szürke réteg a motor forgórészén, az kérem egészen bizonyosan por.
Ha lejött róla, akkor az most egészen biztosan valahol máshol van.

Megjegyzem mindjárt sejtettem, hogy merre lehet.

Úgy látom, hogy sajnos jutott a vízből ide belülre is,
és nem csak a vaslemez, de a nyáklap is pacás.

A vaslemez egy kicsit meg is rozsdásodott.

Bánatomban megszaggattam az ingem.

Szerintem itt fogom meg a magnót. (gondoltam)
Szerintem ha így teszel, levágom az ujjaid. (gondolta a magnó)
No de ki vagyok én, hogy leálljak vitatkozni holmi éles szélű vaslemezekkel...

Jópofa ez a NAB adapter.

Ugyan még sosem volt ilyen a kezemben, de ettől még
akkor is elsőre tudtam, hogy hogyan kell leszedni.

Múltkor vettem egy gyönyörű biztonsági bitkészletet, hülye fejű csavarokhoz.
Ez azért jó, mert ezentúl mindenféle elcseszett fejű bogyót ki tudok tekerni.
Viszont hagyományos bitkészletet meg nem vettem. Mindegy, megoldom...

Ez a képet csakis azért készítettem, hogy később is tudjam,
hogy hová kell visszaszerelnem a rézből készült alátétet.

Azt hittem, hogy ez is olyan mint az enyém. De nem! Ezen egy olyan csavar van,
aminek mindkét vége menetes, középen viszont hatlapfejű. Úgy meg volt
húzva a csavar, hogy alig bírtam kitekerni a kombinált fogómmal!

Mivel a gombok nincsenek odacsavarozva, ezért könnyedén le lehet őket húzni
a tengelyükről. Már persze csak azt, amelyik engedi magát lepiszkálni.

A fejeket tartó felépítmény, és vele együtt az egész szalagpálya, olyan mint valami
durva gépalkatrész. Nincs benne semmi finomság. Sehol egy apró csavar, vagy
elgörbülni képes bizbasz. Ha nem is az örökkévalóságnak készült,
de harminc év alatt semmi el nem mozdult benne!

Ha le akarom venni a magnóról az előlapot (ez minden vágyam),
akkor előbb el kell távolítanom róla a fejeket takaró burát.

Levettem, és egyből nekitámasztottam az ágyamat takaró plédnek.
Basszus! Ha gépzsíros a hátulja...
De nem.

Csak a magnó felső díszlapja akkora, hogy teljesen
eltakarja az én kis AKAI 4000-res magnómat.

Egyszer mindennek eljön az ideje. Most például annak jött el, hogy beléd nézzünk.
Bevallom őszintén, eddig nem is gondoltam rá, hogy ez a magnó
valaha is előttem lesz az asztalomon, darabokban.

Milyen szépek ezek a karos kapcsolók...

Amúgy műszakilag egy semmi. Teljesen hétköznapi
kapcsoló, egyszerű áttétellel, s mégis mily remek.

A számláló számkerekei porosak. Letöröltem őket denszeszes ronggyal.
Egyből kiderült, hogyha tiszták, akkor viszont alapból szürkék.

Itt kérem minden vastag vaslemezből van, minek okán semmi el nem fog görbülni!
Amúgy ez itt a fékező elektromágnes. Persze nem közvetlenül fékez, hanem
a korábban leírt műanyag szalagos, redőnyhúzó gurtnis fékeket vezérli.
Mindkét oldalt egyszerre. Mikor épp el van engedve, akkor befékez.
Ha mehet a szalag, akkor behúz az elektromágnes, forognak a tüskék.

Ez pedig a szalagtovábbító nyomógörgőt vezérlő elektromágnes. A piros nyíllal jelölt
helyen (tengelyen) van a gumigörgő. De hogy miért nem csináltam ezekről videót...

A bal oldali tengelyen volt a szalagfeszítő karja, a kép közepén látható vastag tengely
pedig (mint az látható is) alul egy lendkerékben folytatódik. Nem hajt semmit,
nem fékezi semmi, csak a szalag forgatja. Biztos van valami értelmes
szerepe (egyenletes szalagfutás, feszítés), csak én nem értem.

A szalagfeszítő karja egészen egyszerűen nem mozgat semmit. Már úgy értem saját
magán kívül. Vagyis ez nem is szalagfeszítő, hanem csak egy lengéscsillapító.
Valójában még az se, hanem csak egy kar, ami nem engedi, hogy a magnó
mechanikája induláskor izomból (jelen esetben persze villanymotor által
biztosított forgatónyomaték által) megrántsa a szalagot. Én meg valami
áttételes féket, illetve vezérelt motorerőt képzeltem bele a magnóba.

Hogy én mindig beletapenolok valamibe...

A magnó másik oldalán is van egy szalagfeszítő karocska, ami szintén nem az.
Pont mint a párja, ez sem csinál semmit, csak a mikrokapcsolót
vezérli, ami leállítja a magnót, mikor kifutott a szalag.

Az alumínium alkatrészeket még a száradásuk előtt cseppmentesre kell törölgetni,
különben foltosak maradnak, pedig épp azért kellett őket elmosogatni, mert
hogy eleve foltosak voltak. Majdnem minden kosz lejött a lapokról.
A monitor kapcsoló mellett maradt egy folt, ami sajnos annyira
makacs volt, hogy nem is mertem tovább dörgölni. Olyan,
mintha valami vegyi anyaggal összemaszatolt ujjal lett
volna tolva egy az előlapon, és ott kicsit besárgult.

A vizes portörlő rongy pedig éppen megteszi műszert törölgetni.

Majd a másik orsót is le kell mosni, csak azon most ugye még rajta van a szalag.

Tisztára olyan, mintha valaki lefújta volna a fejegységet, mondjuk WD40-el.
Vagyis minden része ragad!

Megnéztem mi tartja a fejek felfogató lemezét. Két négyes csavar. Ez kérem olyan
masszív, hogy nyugodtan leszedhetem, biztosan vissza fogok vele találni a helyére.
Érdemes megnézni a szalagpályát. Annyira egyszerű, mint egy balta! Szalagvezető,
törlőfej, szalagelhúzó, szalagvezető, felvevőfej, szalagvezető, szalagelhúzó, majd a
lejátszófej, és végezetül újra egy szalagvezető. A fejeken kívül nem lehet, és nem
is kell beállítani semmit. (a két középső babát lehet) Méretpontos alkatrészekből
van összerakva. Szokatlan megoldások a szoci magnóhoz szokott szem számára.

Nem csak arról van szó, hogy jobban hozzáférek, hanem arról is, hogy bátrabban
dörgölöm a szalagvezetőket, ha nincsenek a közelben a fejek. Mondjuk ez nem
is szalagvezető, hanem csak egy kar, ami arra szolgál, hogyha nem lejátszás
vagy felvétel állásba van kapcsolva a magnó, akkor a párjával
együtt elhúzza a szalagot a fejek elől.

Mondom! Masszív ez mint a balta!

Így azért már sokkal jobban mutatnak a fejek. Mondjuk a lejátszófej
burkolata tisztára olyan, mintha mondjuk rozsdás lenne.
Gondolom attól lehet, mert valóban rozsdás.

Bedugtam a denszeszbe mártott fültisztító pálcikát a fejhallgató jack aljzatába.
De csak úgy hülyeségből! Nem gondoltam volna, hogy ilyen kosz van benne!

Sajnálom, de te nem jössz velünk tovább.

Míg a Weller páka melegedett - értelmes elfoglaltság képpen - kimentettem
ezeket a vezetékeket a szakadozott burkolatú hálózati zsinórból.

Nem akartam ennél beljebb menni, és elég is volt a kontakt spray a gomboknak.
A Dolby gombja újra rendben kijön, és már a szalagválasztó sem súrlódik.

Miután néhányszor beestek a csavarok a magnóba, sikerült rájönnöm, hogy így kell
csinálni. Már úgy értem, hogy először be kell helyezni a csavarokat a helyükre,
és majd csak utána szabad odatenni a magnó előlapjához a fejtakarót.

A rendetlenség idővel elkezdett visszaalakulni magnóvá.

Rádobtam a szalagot, amit az én kis AKAI magnómról szedtem le,
hogy ráférjen a plexitető. Milyen hülyén áll rajta ez a kis orsó...

Hát még ez a törpe, ami olyan kicsi, hogy kisebb, mint a NAB adapter!

A nagyja kosz most a porrongyomon ül, szóval ennél
azért sokkal koszosabb volt a fejek környéke.

Behajlított szélű lemez.
Valószínűleg itt kell megfogni, és akkor a helyükön maradnak az ujjaim.

Két szíj van a magnóban, és mindkettő a számlálót hajtja.

Mennyivel egyszerűbb meghajtás egy direkt motor, mint az a sok görgő, meg szíj...

Finoman indul, majd belelendül és veszettül tekeri a szalagot. Emlékszik még valaki
a Tesla B4 gyorspörgetés indulására? Az a magnó még jól beállított kuplungokkal
is hajlamos volt széttépni egy vékonyabb szalagot! Vagy ott van a Tesla B5
mintájú mechanika, ami viszont olyan nyugisan pörgetett, hogy az ember
valósággal elunta az életét, mire lefutott a szalag. Vagy ott a Terta 811,
ahol folyamatosan kellett nyomni a tüske közepét a gyorspörgetéshez.
Azt kell mondjam, harminc év után is jó kis darab ez a fekete copfos!

Alig bírtam feltenni a magnót a helyére. Sok már nekem ez a 19 kiló...

Mikor azt szoktam írni, hogy a magnó (és minden más) dísze
a műszer, olyankor én mindig erre a műszerre gondolok.

Átpörgettem a szalagot a már tiszta orsóra, majd elmostam a másikat is.
Mikor már azt hittem, hogy mindent rendre visszaraktam a helyére...

...akkor sikerült keresztülzuhannom a porszívón.

Ez mondjuk valahogy kimaradt a tegnapi felvételek közül. Már úgy értem, hogy
elfelejtkeztem róla, miszerint ki szerettem volna próbálni, hogy mit csinál
menet közben a bal oldali szalagfeszítőnek látszó valami. Semmit.

A jobb oldali karocska pedig ugyanazt csinálja, mint az én kis AKAI magnómon,
vagyis kikapcsolja a magnót, miután lefutott róla a szalag. Persze itt nem
a motort kapcsolja, hanem a behúzó elektromágnesek engednek el.

Nem mondom, hogy zajos, pedig az. Úgy csattog a mechanika, hogy csak na!
Na jó. Bevallom. Részemről kifejezetten szeretem ezt a csattogást.

Néhány gondolat a használat közben szerzett tapasztalatokról.

Valami nem klappol ebben a magnóban. Békés, nyugodt, de élettelen a hangja.
A saját felvételeit fakó hangon játssza vissza. Idegen szalagokkal jobban szól.
Ráadásul a lejátszási jelszint stabilan 5 decibellel elmarad a felvételi szinttől.
A műszerek lejátszáskor alig mutatnak valamit. Hogy hol állnak a mutatók,
az még nem volna akkora baj, de a -5dB miatt a Dolby áramkör gyakorlatilag
használhatatlan. A Dolby áramkör helyes működéséhez alapvetően szükséges,
hogy megegyezzenek a jelszintek. A szalagminőség-választó kapcsoló nem csinál
semmit, legalábbis semmi hallható hatása sincs. Meglehet, hogy azért jár olyan
sprőden, mert belül szét van esve. Először ezt kell megnéznem, amihez
természetesen szegény magnót újra szét kell szednem miszlikre.

Annyira nem volt kedvem szétkapni (nem csak ezt, hanem úgy általában semmit),
hogy inkább azzal játszottam, amihez hozzáfértem. Nem! Nem azzal amire gondolsz,
bár szokták mondani, hogy inkább azzal játsszak. Amihez hozzáfértem, az Apukám
szalagja, amit még a néhai Magyar Rádióban vettek fel, még valamikor a 60-as
években. Legalábbis mióta az eszemet tudom, azóta megvan ez a szalag.
Apró orsón van, ami igen hülyén mutat ezen a nagydarab magnón.

Az idők során már rég elveszett a cetli, amire rá volt írva, hogy milyen frekvenciák,
milyen jelszinttel vannak felvéve a szalagra. Ami dereng, az ez, vagyis 1kHz 0dB.
Ez a jelszint megvan, vagyis lejátszani jól játszik le a magnó. Ez annyit tesz, hogy
a hiba valahol a felvevő erősítőben lesz. Ezen hitemben megerősít a semmit
sem kapcsoló, vagy legalábbis semmi hallható hatást sem okozó,
szalagminőség választó kapcsoló.

Éjfél is elmúlt már. (ilyenkor jön rám a szerelhetnék) Amit a képen látunk, az egy
elemlámpa javítása. Mi lenne az asztalon, ha az AKAI dögöt kapnám szét?
Összepakoltam a szerszámokat, majd lekaptam a Philips orsóst a polc
tetejéről. Gondoltam megtekintem, hogy mit mond az 1kHz 0dB
jelszintre. Kicsit tán kevesebbnek mutatja, de alig valamivel
marad el a mutató a nulláról. Tehát a szalagon a felvétel jó!

A Philips magnó kezelése számomra kissé zavaros. Ha felcsapom a DNL kapcsolót,
ami nemzetközileg annyit tesz, már legalábbis minden értelmes masinán, hogy
az adott funkciót bekapcsoltam, erre fel kialszik a zöld LED, ami viszont
azt jelenti, hogy valami nem működik. Mert ugye a lámpácska fénye
a bekapcsoltságot szokta volt jelezni. Legalábbis az értelmesebb
masinákon így van. A másik meg ez a monitor kapcsoló. A monitor
kapcsolónak két állása van, mégpedig "tape" és "source". Vagyis szalag,
illetve forrás. Ez így van, ahogy mondom! Szó szerint azt csinálja a kapcsoló,
hogy azon két lehetőség között lehet vele váltani, miszerint az eredeti műsorforrást
hallgatjuk vissza "source", vagy a szalagról jövő jelet "tape". Philips szerint
a monitor kapcsolónak két állása van, ami eddig rendben, csakhogy
úgymint "A" és "B". De így ahogy mondom. Betűvel jelölve!
Vagy megszokom, vagy ez a magnó is csak dísz lesz.
Mondjuk tulajdonképpen erre a célra vettem.

Gondoltam mi lenne, ha mondjuk megnézném, hátha megvan
Apukám szalagos fiókjában a cetli a beállító szalaghoz.

Őőő... Nincs. Persze nem pakolás közben kelt fel a nap, hanem az úgy van, hogy
minden nap piszkálom egy kicsit a témát. Persze leginkább csak kerülgetem.

Az apró orsónyi szalag egyik oldalán mérőjelek vannak, a másik oldalán pedig zene.
Tulajdonképpen zenével jól szól a magnó. Persze ehhez azt is tudni kell, hogy
ez a felvétel valóban ki van hajtva 0 dB-ig. Vagyis valahol
a magnó felvételi ágában lesz a hiba.

Ez a felvétel a "kis" AKAI 4000DS magnómmal készült,
s mint az látható, ez is rendesen ki van hajtva.

No de mit is morgok? A magnó éppen felvesz, és a saját felvételét játssza vissza.
Amit először látunk, az a szalagról visszajövő jel. Megvan a 0dB szint. Viszont
amikor átkapcsolom a kapcsolót, akkor a felvételi kivezérlési szintet látjuk.
Vagyis ahhoz, hogy meglegyen lejátszásnál a 0 dB, pár decibellel túl kell
vezérelni a szalagot. Böngészni kezdtem a gép kapcsolási rajzát.

Nem mondom, hogy nem értem, de azt sem, hogy igen.
Persze nincs benne semmi bonyolult, illetve van. A Dolby.
Persze nem maga a Dolby a bonyolult, mert az alapvetően egy
egyszerű áramkör, hanem hogy kifejezetten kényes a jelszintekre.
Pörög az agyam. Itt tekerem, ott mérek, aztán még gondolati síkon is
feladom az egészet, nem hogy hozzányúljak! Végül is mindössze az a cél,
hogy szóljon. Szól? Szól. Akkor meg lehet rajta hallgatni Tóni bácsi szalagjait?
Meg! Akarok én ezzel a magnóval valaha felvenni? Szerintem nem. Akkor
meg kb. semmi értelme az egész procedúrának. Inkább szerelném be
végre a kis AKAI gépembe a GX fejeket.

Csak nem bírok a véremmel...

Mi lenne, ha levenném a magnót a torony tetejéről, és ha nem is végtelen
lelkesedéssel, de legalább ímmel-ámmal összedugnám a műszereimmel.

Magnó az asztalon, rajta a próbaszalag.
Számítógépen nyitva a kapcsolási rajz, valamint a szervizkönyv.

A lámpavastól féltem a magnót. No nem mintha fel akarnám akasztani...
Csak ugye ha eddig megúszta a doboza, nem kéne benne kárt tenni.

Ne tudd meg, hogy már hányszor tervbe vettem, hogy csinálok normális kábeleket,
és valami szépséges dobozkát csatlakozókkal. Ehelyett van most az,
hogy BNC banánhüvely átalakító, majd műszerzsinór.

A műszerzsinór krokicsipeszes vége erre az ideiglenesen monosított jack aljzatra
van csíptetve, ami egy 6,3-as jack + hosszú kábel + RCA dugók toldalékban
folytatódik. Persze pár mérés idejére megteszi, de akkor sem szép, egy
amúgy vezetékes szakembertől. Például azt is elterveztem, hogy
a Hi-Fi torony keverőjéből átkábelezem az asztalra az egyik
magnó ki és bemenetet. Mikor kell, nem lógna a szobán
keresztülfeszítve a kábel, hanem csak átjönne szépen
a szőnyeg alatt. Néha akkora dolgoknak állok neki,
hogy még, miközben az apróságok megmaradnak.

Nem fotózom újra a magnót. Szerintem már így is bőven sok lett a kép.
Az előzmény szétszedéshez képest mindössze annyi változott,
hogy levettem az elektronikát alulról árnyékoló vaslemezt.

Ezt eddig még nem láttuk. A magam részéről azt mondanám, hogy tulajdonképpen
nem is voltam rá kíváncsi. Bevallom őszintén, hogy jobb szerettem volna nem
megnézni. Persze úgysem úszom meg, hiszen innen lehet elérni azokat
a beállító szerveket, melyekkel be lehet állítani a magnót.
Legalábbis remélem, hogy be lehet állítani.

Először a szalagminőség-választó kapcsoló panelját vettem szemügyre.
Mérőjellel vizsgálva már mutat némi működésre utaló jeleket, de alig.
Persze lehet, hogy eleve ilyen. Ami gyanús, az az, hogy mintha nem
lennének bekötve a kapcsoló lábai. Úgy hatszor váltókontaktus,
mint ahogy bekereteztem. Épp a be nem forrasztott lábakat
kapcsolná hol ide, hol meg oda. De ha nincs bekötve?

Kiszedtem a panelt, ami a kapcsolónál fogva volt felfüggesztve. Tulajdonképpen...
A lényeg a lényeg, be vannak kötve a kapcsoló lábai, csak hátulról, és dróttal.
A panel jobb sarkán látható potmétereket kellett főképp csavargatni. Ezek
négyen felelnek érte, hogy felvétel állásban mit mutatnak a műszerek.

Ez a két trimmerkondi állítja be az előmágnesezést. Az egyiket szét kellett szednem,
mert egyáltalán nem működött a rugózó része. Ez a trimmer úgy működik, hogy
a felső lap kicsit rugózik. A csavart betekerve lehet egyre közelebb húzni
a felső lapot az alsó fegyverzethez. Ha a lap nem rugózik, akkor
nem is lehet vele állítani. Nem le volt tapadva a lemez,
hanem egyáltalán nem is rugózott. Szóval ez
a magnó, ez kérem gyári hibás volt!

Azért van feltámasztva (kicsit hanyatt döntve) szivaccsal, hogy ne törje el az RCA
dugókat, melyek a magnó hátából állnak ki. Egyrészt egyszerű volt beállítani,
hiszen általam, konkrétan még az angol tudásom hiányának ellenére is
jól felfoghatóan van leírva a beállítási metódus a szervizkönyvben.
Másrészt mivel nincs a szabványos szintekkel felvett sztereó beállító
szalagom, így egy kicsit azért trükközni kellett, de végül megoldottam.
Nem mondom, hogy tökéletes lett, de ahhoz képest amilyen volt, szerintem
sikerült jól beállítanom. Jó szalaggal, fülre, nincs igazán különbség, mikor ide-oda
kapcsolgatom felvétel közben a monitor kapcsolót. Kb. azt kapom vissza, amit
beküldök. Értem én, hogy ennek a magnónak a fő sebessége a 19, a 9,5 meg
csak úgy van rajta, de azért... Hogy is mondjam? Szóval egy kicsit elnagyolt
a beállítás 9,5-ön. Egészen pontosan fogalmazva, nincs a magnóban semmi
külön beállító szerv a lassabb sebességhez. Ha jól lett beállítva 19-en, akkor
jó lesz 9,5-ös sebességen is. Ennél azért talán egy kicsit többet vártam volna.
Persze valószínűleg én állok hozzá rosszul a dologhoz, mert megszoktam a szoci
magnók azon tulajdonságát, hogy mindenféléket be lehet, és be is kell rajtuk állítani.

Már megint beleírok...

A puding próbája az evés, a hős próbája hogy merész,
a magnó próbája, hogy zenélsz.

Gondoltam mi lenne, ha zenélnék kicsit a magnóval. Végighallgattam a nagy orsó
szalagot. Maga a zene engem nem fogott meg, mert nem ízlésem szerinti volt.
Ráadásul néhol egészen egyszerűen borzasztó volt hallgatni. Igazi békebeli
magnós feeling. Nemhogy a magas hangok eltűntek, de olyan dropout
(jelkimaradás) volt néhol, hogy szinte eltűnt a zene. Az ebben érintett
szalagrészen átpörgetve igen fura hangot ad a szalag. Sss, mondja mikor
jó, hoo, mondja mikor hibás. A szalag egészen biztos, hogy mechanikailag
ad hangot a szalagvezetőkön. Annyira rájuk tapad, hogy ilyenkor láthatóan
lelassul gyorspörgetés közben. Gondoltam mi lenne, ha nekiállnék alaposabban
megpucolni a szalagot. Ez nem egy normális dolog, mert az ilyen állagú szalagot
inkább ki kell dobni. Mivel csak ez az egyetlen tekercs van a magnóhoz, ezért
a kidobás szóba sem jöhet. A koszos részeket könnyű megtalálni, merthogy
gyorspörgetés közben hallatszik amint a kosz "zenél" a szalagvezetőkön.
Fogtam egy rongyot, belocsoltan denszesszel, és az érintett részeken
forszírozottan ráfogtam vele a szalagra. Játszottam ezt oda-
vissza, ameddig csak úgy éreztem, hogy ragad.

Ez a porrongy eredetileg egy alsónadrág volt, de szó sincs róla, hogy még abból
a korból eredően volna csokis! A barna folt az a vasoxid, a fekete
pedig a szalag hátoldaláról lemálló csúszásgátló réteg.

A felvételek egy része már a koszolódás után készülhetett, ugyanis hiába volt
minden dörgölés, mert a dropout makacsul megmaradt. Kipróbáltam, hogy
milyen felvenni az adott szalagrészre. Persze tökéletes nem lett, de azért
érezhetően jobb mint volt. Ha meg már úgy is rávettem itt ott a szalagra,
gondoltam televeszem az egészet, mondjuk szívemnek kedves zenékkel.
Beállítottam a kivezérlési szintet egy hangosnak ítélt dalhoz. Elindítottam
a felvételt, indítottam a sorba rendezett dalokat (szégyen ide vagy oda, PC-ről)
aztán hagytam az egész rendszert bekapcsolva, s elmentem dolgozni. Úgy hittem,
megjegyzem tévesen, hogy az mp3 gyűjteményem úgy nagyjából azonos szinten
van kivezérelve. Nos tévedtem. Néhol meg sem mozdult a mutató, máshol meg
nem akart visszatérni a folyamatos kiakadásból. Végül megismételtem az egész
procedúrát, de dalonként beállított kivezérlési szinttel. Érdekes, de nem csak
az újabb nóták közt volt bitang módra kihajtott, hanem a régiek között is.
A nagy orsó szalagra több mint 100 dal fért. Ezt csak azért mondom,
mert százszor álltam fel a székemből, odamentem a magnóhoz,
pillanat állj, következő zene indít, leghangosabb rész
megkeres, kivezérlés beállít, zene leállít, magnó
indít, zene indít, székembe visszaül.
Majd ezt még százszor.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.