Felhúzós kisautó
(pincében hevert)

Ezt a kis gyönyörűséget magam gyűjtöttem egy korábbi lomtalanítás alkalmával.
Még fiatal voltam, s oly sebes, hogy megelőztem a nomádokat.
Szóval ez biztosan tízen sok éve hevert a pincében.

 

 

   A két kerék között látható pöcköt kell tekerni. Vagyis felhúzós. Azért hoztam el, mert ugye érdekelt, hogy mi van benne. Persze tudom. Éppen az mint a felhúzós órákban, melyekből kora gyermekkoromban rengeteget szereltem szét, mert a szomszéd bácsi órás volt. Kisautót is sokat szedtem szét. Egy sem maradt meg, tehát mindahányat, amit csak kaptam. Gézukának (ez voltam én) csak masszív, azaz fémből készült lendkerekes autót (tipikusan Pobjeda taxi) volt szabad venni, mert az bírta jól a boncolást. Már úgy értem, hogy a többszörit. Mert részemről mindig (míg csak egyáltalán lehetett) össze is raktam az autókat.

 

 

Meglepő, hogy csavarok tartják össze, s így roncsolásmentesen lehet szétszedni.
Mert ugye a mai világban egy javítható játék? Na az anakronisztikus...

 

 

 

A parkettánk annyira nem tetszik neki, hogy szinte egyből támadni akar!

 

 

Attól kacsázik összevissza, hogy nem a merev első tengelyének nyomán
halad, hanem a középen látható bolygókeréken tévelyeg.

 

 

   Az már igaz, hogy manapság mindent hamisítanak. De miért koppintanék le egy kisautót? Bármikor gyurmázok helyette olyan másikat, ami nem is hasonlít (esetleg autóra se), és akkor az már nem is az.

 

 

Nincs túlbonyolítva a belseje.

 

 

A felhúzó tengelye a másik oldalról nézve rögzítve van.

 

 

 

Bolygókerék nélkül egészen egyenesen megy.

 

 

 

Elvan a gyerek, ha játszik...

 

 

 

A motor rögzítését nem vitték túlzásba.

 

 

A lendkerekes (most, hogy megemlítem, majd szedhetek szét egy olyat is) autóban
sokkal jobban látszott a fogaskerekek alkotta áttétel. Méghozzá annyira jól,
hogy tulajdonképp már nem is értem, minek hajtogattam szét folyton.

 

 

 

Még ebben az erősen lecsupaszított állapotában is üzemképes.
Legalábbis én jól eljátszottam vele.

 

 

A kerekek rögzítése mindössze annyi, hogy rászorulnak a tengelyre.
A lemezárugyári lendület taxi autónál is így volt, csak ahhoz (mivel
az fémből volt) fogó is kellett. Sej azok a régi szép véraláfutások...

 

 

Seikoken a hajtómű gyártója. Amúgy megtaláltam a céget a neten.

 

 

A széthúzás sosem vezet semmi jóra.

 

 

Nem megmondtam!

 

 

   Milyen piciny rugó van benne... Jó, értem én, hogy nagyobb bele sem férne, de akkor is! Ekkorka kis vacak, s a benne tárolt energiával képes keresztülrohanni az egész lakáson. Jó, akkor kicsi a lakás...

 

 

Egy vekkeróra alkatrészkészletéhez képest, ezt a két fogaskereket,
meg azt a himbát helyretenni, nem jelenthet gondot.

 

 

Nem-e? Persze nem így kell... Ezt az összeállítást amúgy
csak azért mutattam, hogy lássam, figyelsz-e rendesen.

 

 

 

Ugyan ráment néhány percem, de végül sikerült összeraknom.
Gondolom nem tetszett neki a műtét, azért menekül ilyen veszettül.

 

 

Nem a Sonata rádió előtt fog ücsörögni, hanem a pincében egy dobozban.
Egyik sem értelmes kisautó tároló hely, egy majd ötven éves embertől...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.