Mozgásérzékelő

Itt ez a szép kis dobozka. Sajnos hiába nézegetem, mert nem boldogulok a rajta lévő feliratokkal. Szerintem ez egy mozgásérzékelő, de nem vagyok benne biztos. Talán majd a későbbiekben kiderül. Ez persze elég furán hangzik, de jelen esetben igaz, ugyanis most, hogy e sorokat rovom, a dobozka még nincs is szétszedve.
Eddig még mindig utólag készült a szöveg, csak most az van, hogy írni támadt kedvem, de nem volt mihez. Gondoltam hátha elmúlik az írhatnék, s belefogtam ebbe a szövegbe. Hogy honnan van ez a doboz? (tettem fel magamnak a nem is olyan egyszerűen megválaszolható kérdést)

Néha nem a szokásos útvonalon jöttem ki az épületből (néhai munkahely), hanem
választottam magamnak a sok közül egy másik lépcsőházat. Barangolásaim
során eljutottam ehhez a furcsa csigalépcsős kijárathoz. Rákaptam.
Szerettem itt lejönni, mert ez a kijárat viszonylag közel volt
a biciklitárolóhoz. Valamint soha senki nem jött szembe,
aki megkérdezte volna, hogy ugyan már hova megyek.

Aztán egyszer (persze, hogy épp télvíz idején) az jutott eszembe, hogy ugyan sokszor
lejöttem már itt, de be, illetve fel még sosem mentem. Gondoltam akkor épp itt
a nagyszerű alkalom! Ezen elgondolásomban az sem akasztott meg, hogy
a csigalépcsőből - korom sötét lévén - mindössze ennyi látszott. Az persze
még nem baj, ha az embernek hülye ötletei támadnak. Hanem mikor elkezdi
őket megvalósítani! A terv persze alapjaiban véve rendben volt. Vagy legalábbis
elsőre úgy nézett ki. Gondoltam benyitok az ajtón, felkapcsolom a villanyt,
majd felmegyek a lépcsőn. Végigkacsázok a folyosón, majd balra, majd
kicsit megint fel, s már ott is állok az öltöző előtt. Ehhez képest
már közvetlenül a belépést követően elakadtam.

A villanykapcsolókat ugyan megtaláltam, de ezek nem csináltak semmit. Már úgy értem, hogy a puszta kattogáson kívül. Persze, ahogy ezek ketten kinéznek... Már úgy értem, hogy a jól látható korukból gondolhattam volna. Már úgy értem, hogy az üzemképtelenségükre.
No de mit nekem felmenni egy lépcsőn? Persze, mivel tél van, korom sötétben. Ezzel a résszel nem is volt gond. Hanem mikor beléptem a folyosóra? Azonnal beleakadt a lábam valamibe, amitől aztán bukdácsoltam esetlenül néhány lépést.

Világosban - az ellenkező irányból megközelítve - ez a lépcső eddig még sosem tűnt fel. Most viszont majd kitörtem rajta a nyakam. De ez még semmi! Miután sikerült visszanyernem az egyensúlyom, bátran elindultam a koromsötét folyosón, majd azonnal neki is mentem valaminek, amire egyáltalán nem számítottam. Ráadásul nemcsak nekimentem, hanem le is vertem a valamiről valamit, majd közvetlenül a következő lépésnél természetesen belerúgtam. Ezt követően pedig ráléptem. Ugyan a koromsötétben semmit se láttam, de azért felvettem a földről a valamit. Még pár kósza tárgyat felrúgtam a folyosón, mire végre sikerült kiérnem egy valamivel világosabb részre. A valami (amit sikerült magammal hoznom) lesz a mai boncolásom tárgya. Elgondolkodtam, hogy hátha kell valakinek ez a valami.

Mire fel még aznap délután visszanéztem a folyosóra, hogy mégis hogyan néz ki világosban. Ez a kiírás némileg fényt derít az események okára. Mivel télen ritkán járok biciklivel, ezért az elmúlt napokban nem jártam erre. Vagyis egyáltalán nem láthattam a kiírást. Amúgy is a folyosó ellenkező végén van, mint amerről reggel jöttem. A mindenféle melósok sem tűntek fel, hiszen az utóbbi időben szinte mindig dolgoztak valahol.

   A kanyar utáni pedig így. Tiszta szerencse, hogy élve átjutottam rajta! Hiába nem néz ki egy leküzdhetetlen akadálypályának, de nekem mondhatni az. Például az öltözőnk előtt volt a fal mellé letéve egy tűzoltó készülék. Most nem sorolnám fel, hogy hányszor estem át rajta...
   Ha már úgyis itt jártam, akkor mindjárt körül is néztem, hátha akad itt valahol még valami boncolni való kincsecske! Szerencsére az építési törmeléken kívül semmi sem volt. Persze miután innen elsétáltam, egyből belefutottam az udvaron egy óriási szemetes konténerbe. Ugyan tiszta erőből próbáltam nem odanézni, de mire észbe kaptam, már velem is jött egy fénycsöves vészvilágító lámpatest.
   Ezek a kis vickem-vackok olyan ragaszkodók, hogy csak na! Persze az nem úgy volt, hogy egyből hazajöttek velem a dobozok, hanem előbb még néhány hónapot várakoztak az öltözőszekrényem tetején. Mit lehessen azt tudni? Hátha elviszi őket valaki más. De persze nem...

És nemcsak, hogy nem vitték el a szemeteim, hanem mindig került
hozzájuk egy újabb valami. Volt nekem ez a melóhelyi
asztalom. Ugye, hogy milyen szép üres?

Aztán egyszer csak odakerült valami. Napokig nézegettem a telefon alatt
ücsörgő gurigát. Mégis mi lehet az, s mivégre került az asztalomra?

Végül ha nehezen is, de azért csak rájöttem, hogy az épületben mindenfelé ebből van a függöny. Azt sem volt különösebben nehéz feladat megfejteni, hogyan került egy guriga az asztalomra. Épp csak egy pillanatra kellett odafigyelnem, hogy mik ülnek a folyosó párkányán. De ekkor már késő volt, mert már rég hazahoztam a szürke vászoncsíkot. Szegény javítóember meg gondolom később hiányolta.
Persze teljesen hiába az olthatatlan vágy a tárgyak birtoklása után, azért én sem szedek össze mindent. Például a múltkor is mi történt? Kilépek a liftből, erre fel mi jön velem szembe?

Hoppá! Itt egy zongora. Ezt csak azért nem hoztam el,
mert ugye nemcsak hatalmas, de még nehéz is.

Ahányszor csak megláttam ezt a táblát, mindig elgondolkodtam a megrongált feliratokon. Nem lesz ebből baj, mikor visszajönnek a kommunisták? Mivel még mindig nem volt kedvem nekiállni a mozgásérzékelő szétszedésének, ezért fogtam és kerestem magamnak valami egészen más feladatot.

   Itt van például ez a táblázat. Illetve eddig nem volt itt, hanem csak most került ide, merthogy végre méltóztattam feltölteni az idei számokkal. Az adatokat elnézve mindenféle következtetéseket lehet levonni. Például a weblap főoldalából kiderül, hogy a legkorábbi datálású cikk 2005-03-12-én készült. Vagyis a szétszedtem project épp a minap volt 10 éves.
   Van egy rettenetes méretű Excel táblázatom, amiből kiderülnek ezek a számok. 2014 végén 882 tétel volt beírva a táblázatba, amiből 80 tárgyhoz még csak hozzá sem fogtam! Ellenben másik 80 cikk már előre meg lett írva. Utóbbi két adat évek óta stagnál. Idei tervem, hogy az előre kész cikkek száma elérje a 104-et. Ez épp két évnyi adag. Ha ezzel megvagyok, tartok két egész év pihenőt, és megpróbálom rendbe tenni az egyéb elmaradásaimat. Persze ezeket is le fogom fotózni.
   Nem állok neki felsorolni, hogy mi minden van körülöttem szétesőben, mert túl hosszú lenne a lista. No meg annak is neki kéne ugranom, hogy az a 80 tétel amit előre beírtam a táblázatba, valami kezelhető mértékűre, vágyaim szerint valahova úgy 20 köré, de azért inkább alá csökkenjen. Persze ez a projekt is egy újabb évre való szétszedtem cikket jelent.

Végre elkészült a tematikus oldal. Ezt csak azért írom, mert kellett minden egyes
cikkről valami jellemző kép a sorok elé. Volt, hogy nemhogy az első húszban,
de egyáltalán nem találtam a témabeli tárgyról használható képet! Jelen cikk
legalább a témába vágó képpel kezdődik, bár maga a téma csak a 14. képnél
indul. Balra egy relét, jobbra pedig egy mikrokapcsolót látunk. Utóbbi azt
a célt szolgálja, hogy ne lehessen észrevétlenül levenni a doboz tetejét.

Kilóg belőle egy darabka kábel, amin nincs mit csodálkozni,
hiszen nem új a doboz, hanem leszerelt.

Akarom mondani leflexelt, a bontómunkások ugyanis ritkán finom lelkű emberek.

Szeretem ezeket a feliratokat. Vannak, csak nem látom őket.
Mint az okos lány a királynak vitt galambokkal.
Hozott is valamit, meg nem is.

Eltaláltam! Ez valóban egy mozgásérzékelő, csak én nem érzékeltem.
Illetve de. Éreztem mikor levertem, belerúgtam, majd
ráléptem. Ezek pedig mind mozgások!

Be van jelölve a dobozon, hogy hová fúrhatunk lyukakat a felerősítő csavaroknak.
Jó dolog ez, mert ha nincsenek itt ezek a jelölések, akkor könnyen
kerülhet rossz helyre a csavarfej a dobozon belül.

Riasztókábel. Nem szerettem. Legalábbis azt nem, hogy egyesek (lakásfelújításkor)
telefonvezeték helyett ezt szokták beépíteni. Nehéz megértetni az emberekkel,
hogy attól, hogy épp vezeti az áramot, attól még nem jó minden drót minden
feladatra. Ennek a kábelnek például, bár van sodrása, de attól még nagyon
rossz a zavarvédettségi szintje. A riasztónak persze mindegy, hiszen az akkora
jelszintekkel dolgozik, ráadásul alapjaiban véve elvi szinten digitális, hogy a kábelen
futó jel megzavarhatatlan. Ellenben a telefon, illetve a telefon dróton futó ADSL
jel igencsak kényes a külső zavarokra. Ezért kell neki un. sodrott érpár.
Ez azt jelenti, hogy az érpár (két szál drót) össze van egymással
sodorva. Itt viszont nem, hanem az összes van megforgatva.

Ráadásul a riasztókábel erei nem egyforma érvastagságúak. A piros és a fekete
vastagabb mint a többi, mert ezen a kettőn megy a központon kívüli egységekhez
a tápfeszültség. Mivel a lakásfelújító villanyász általában már látott telefondrótot,
ezért tudja, hogy a pirosat meg a fehéret szoktuk használni. Mondjuk mi nem
ebből, hanem telefonvezetékből, de ez persze neki mindegy. Sajnos ebből
a fajtából a piros és a fehér vezeték nem fogható fel sodrott érpárnak,
hanem csak inkább valamiféle hosszan elnyújtott tekercsnek.
De most nem erről van szó, csak már megint
elkalandoztam.

Kivettem a panelt a dobozból, és nem is szándékozom visszatenni.
Egyrészt nincs meg a teteje, másrészt nincs rá szükségem.

Az előbb a feliratoknál a "CAN" ugyanazt jelenti, mint itt a falevél. Vagyis Kanadát.
A jumperelési leírásra pedig nem lesz szükségem, merthogy nem üzemelem be.

Ebben az IC-ben van az elektronikát működtető szoftver. Hatalmas lehetőséget
jelent, hogy a filléres (már nincs is ilyen pénzünk) processzorra bármiféle
program megírható. Már persze csak annak, aki ért a programozáshoz.
Részemről sajnos még valahol az analóg technika elejénél elakadtam.

A fehér tokban van a mozgásérzékelő. Mint azt a panelen olvasható felirat mondja,
ennek az érzékelőnek kettős látása van. De minek iszik, ha nem bírja?

Mi van benne? Csak egy szép zöld lap. Magamtól talán nem is
szedtem volna szét, de mivel valósággal elém vetette magát...

Barkácsolni, már úgy értem, hogy kísérletezni, szétszedni, összerakni, módosítani,
szóval amit én szerettem az elektronikában, arra nem igazán alkalmas az SMD
technológia. Viszont apró dolgokat építeni igen. Itt most megálltam néhány
percre, s végigvizslattam a szobában található magam építette dolgokat.
Már persze csak azért, hogy rájöjjek, mégis mibe építettem be SMD
alkatrészeket. Végül beugrott, hogy a frekvenciamérőm bemeneti fokozatába.
Ezt a műszert még nem mutattam be belülről, mert akkor, ha már úgyis
szétkapom, le kéne fényezni az előlapját. Lehet, hogy úgy halok
meg, hogy ennek a műszernek az eleje alumínium alapon,
alkoholos filces firkálás? Tulajdonképpen ha eddig
(megvan az már egy évtized is) nem zavart...

Kapott 5 voltot a tápomból, erre fel nekiállt villogni.
Szerintem kicsit sok ennyi alkatrész, annak az
egy szem piros LED-nek a villogtatásához.

Levettem. Ha belemegy az 5 volt, akkor valami aktív eszköznek kell benne lennie.
Szörnyet is halnék, ha nem nézhetném meg, hogy mi az!

Annyira unalmas alja van, hogy még az időjárásról sem lehet vele beszélgetni.
Pedig angol.

A fekete szétnyomott bogyócból tartotta össze négy.
Persze csak addig, míg le nem vágtam őket.

Innen nézve azonban már érthető. Ez egy nagyfrekvenciás közelítésérzékelő.
Vagyis igaza volt a feliratnak a panelen. Valóban kettős látása van az érzékelőnek.
Ahogy ezt a panelt elnézem, az én orosz oszcilloszkópommal fényévekre vagyok
az ő működési frekvenciájától. Bár most, ahogy belegondolok, valahol van egy
gigahertz felett is működőképes frekvenciamérőm. Ilyenkor elgondolkodom.
Korábban mennyi csudálatos limlomot megvettem, amiből nem lett semmi...

Addig-addig nézegettem, míg kiszúrtam, hogy ennek az alkatrésznek tulajdonképpen
csak két lába van. Persze ilyen nagy frekvencián, a két alsó láb akár lehet
különálló is. Már úgy értem, hogy az a hatalmas félmenetes tekercs.

Érdemes volna ránézni egy spektrum-analizátorral, hogy mit szór ez a kis panel.
Persze csak ezért nem fogok venni eggyet.

A piros nyilakkal mutatott helyen csatolódik át a jel az érzékelő panelra.
De ezek a Gigahertzes dolgok nem nekem lettek kitalálva...

Szerintem meg fogom szerezni a panelből ezt a néhány beültethető csokit.
Már a múltkori Matávőr modem boncolásából is
csak ezeket találtam hasznosnak.

Meg persze a szép színes drótokat. Csak most vettem észre, hogy a kábel köpenyére
rá van írva, hogy honnan jön. Rendes emberek ezek a riasztósok!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.