Szovjet órásrádió
(fekete, leégett)

Szokásos előszobai képem az elmaradhatatlan (alátétnek alkalmazott) IPTV boksszal,
valamint a legújabb beszerzéssel. No nem mintha eddig nem lett volna itthon orosz
órásrádióm, de ez egyrészt fekete, másrészt mindössze 100 forintomba került.

 

 

Ugyan háttal álltam az eladónak, de ettől még természetesen hallottam elhangzani
(már valósággal rááll a fülem) a "százával" szlogent. Ez - mint azt már tudjuk - rám
(illetve a pénztárcámra) nézve igencsak veszélyes felkiáltás egy eladó részéről.
Egy gyékényre kiterített rakat áruban csak akad valami érdekes technikai
bigyó, ami felkelti az érdeklődésem. Én persze próbálok ellenállni, de
ahogy a gyűlő lomokat elnézem, ez részemről teljesen sikertelen.

 

 

Már majdnem nekiálltam szétszedni a rádiót, mikor beugrott, hogy a mai napra
hűtőleolvasztás lett betervezve. A kishűtőből kiszedtem az olyanokat, amiknek
nem igazán árt meg a néhány órácska meleg. (tojás, majonéz, lekvár és társai)
A hűtésszabályozó gombot feltekertem maximumra, majd a mélyhűtő teljes
tartalmát átrakodtam az alsó hűtőbe. A ventilátorral pedig azt beszéltem
meg, hogy az eddigiektől eltérően nem engem kell hűtenie, hanem
most az lesz a feladata, hogy meleg levegőt fújjon a hűtőbe.
Mondjuk rám is meleg levegőt fújt, de a nyár már
csak egy ilyen meleg évszak.

 

 

 

A hűtő leolvasztása sajnos még akkor is egy unalmas project ha
megpróbálom feldobni némi gépi meghajtású rongyrázással.
Persze mikor majd szétszedem őket, az nem lesz unalmas.

 

 

Bedobtam a mélyhűtő aljába a törölközőt, majd a kilógó csücskéhez tettem a felmosó
vödröt. Már persze csak azért, hogy abba csepegjen a víz. Úgy néz ki, hogy az ötlet
bevált. Legalábbis a leolvadt jég nagy része a vödörben végezte. Persze a nagyobb
leolvadt jégdarabokat én dobáltam be a vödörbe. A fehér körök címkék. Próbálom
rávenni a családot (anyukám), hogy ne tegyen be semmit a mélyhűtőbe felcímkézés
nélkül. Szóval az nálunk úgy van, ha épp anyukám főz, s felteszem a kérdést: Mi lesz
ebédre? A megszokott válasz az, hogy tegyük fel mondjuk rántott hús. Illetve: Vagy
ami kiolvad. De hiába is tesz jó anyám címkét a dobozra, ha az leesik róla. (fehér
körök a vödörben) Nem értem hogyan csinálja! Ha én ragasztom a dobozra a
kerek címkét, akkor azt mosogatáskor alig lehet ledörzsölni a dobozról.
Ellenben ha anyukám, akkor magától leesik. Persze még a hűtőben!
De van itt más furcsaság is. Lásd vödörben úszkáló sárga karikák.

 

 

Mert hiába is veszek bárhány dobozt, a szeletelt sárgarépa egészen biztosan
egy mindenképp kiszakadó vékonyka nejlonzacskóban kerül be a hűtőbe.

 

 

Míg a hűtő a konyhában csöpög, én majd szépen csendben felboncolom a hallban a
rádiót. Persze ha megszólal, akkor már nem leszek olyan csendes. De ez, mármint
a megszólalás, egy 100 forintos rádiónál nem igazán garantált. No de nézzük
a részleteket. A rádió skálája meglepően néz ki. Illetve konkrétan
sehogy. Onnan tudom, hogy ez a skála, hogy egyszerűen
tudom. Merthogy látszani, azt nem igazán látszik!

 

 

Mondjuk az óra kijelzője sem látszik. Ez a rész a skálával ellentétben attól
beteg, merthogy ráfolyt valami trutyi. Egy bolhapiaci holminál - ami
valószínűleg egy kukából származik - ez a ráfolyás bármi lehet!

 

 

Nem vagyok higiénia mániás, de a piaci kacatot még egyből hazahozáskor illik (vagy
legalábbis illene) megfürdetni. Én a rádiót kaptam (persze magamtól),
 Andi pedig ezt a gyönyörű szalamandrát. Az alku nélküli 300
forintos árához képest - még férfiszemmel nézve is -
gyönyörű! Egyedi kézműves munkának nézem.

 

 

 

Elvan a család ha gyogyizik...

 

 

No de jöjjön már végre ez a nyomorult rádió! Balra fent a tápegység rész hűtőrácsa
látható. Egy melegedő fokozatból ugyanis illik valahol kiengedni a hőt. Manapság
ezt sajnos nem mindenki gondolja így. A hűtőlyukak alatt látható rengeteg apró
gomb, na az szovjet módra mind a készülék órájának beállítására szolgál.
A nagyobb és a három kisebb gomb váltja az ébresztő funkciókat.
Jobbra fent a sok egyforma gomb az URH állomásbeállító, illetve
programozó potméterek sora. Ez a rádió ugyanis nem hagyományos
forgókondenzátoros (vagy variométeres), hanem varicap diódás hangolású.
Mégpedig annyira az, hogy már nincs is rajra hagyományos állomáskereső gomb.
A hátsó gombokkal beállított adók közül az első nyomógombsorral választhatunk.
A jobb alsó sarokban található gombbal lehet bekapcsolni a rádiót, ha épp nem
ébresztés okán akarjuk hallgatni. A gomb felirata körül látható csúfos barna
lerakódásból arra következtetek, hogy ez a funkció gyakran volt használva.
Magából a barna lerakódásból ellenben nem szívesen vonnák le semmiféle
következtetést. A jobb felső kapcsolót csak saccolni tudom. Szerintem az
külső / belső antenna váltó. A belső antenna valahol a hálózati trafóban
végződik, mint a primer és szekunder tekercsrészek közötti szigetelés.

 

 

Ezt a funkciót, na ezt nem értem tisztán. Már más orosz gépeken is láttam ehhez
hasonló csatlakozót, de a pontos célját (orosz tudás hiányában) eddig még nem
derítettem fel. Szóval az úgy van, hogy az oroszok tesznek időalap kivezetést
az óráikra. Hogy aztán ez arra szolgál-e, hogy az óra amúgy kvarcpontos
időalapját másra is tudjuk használni, vagy pedig azért, hogy rá tudjunk
mérni az órára, hogy pontos-e, azt még nem találtam ki. Persze akár
még úgy is történhetett, hogy mindkét funkció szerepelt a tervekben.

 

 

Antennacsatlakozó a közeli és a távoli adókhoz, majd a fülhallgató csatlakozója.
Vonalkimenet. Mit ne mondjak... Egyik sem valami szokvány órásrádió
felszerelés! No de az oroszok mindig is másképp gondolkodtak.

 

 

A hangerő és a hangszín gombok a rádió oldalán kaptak helyet. Általában úgy szokás,
hogy a hangerő gomb a nagyobb, hogy akár sötétben is eltaláljuk, hogy melyiket kell
tekergetni. Amúgy nem tudom, hogy észrevettétek-e, de ennek a rádiónak az összes
alkatrésze (persze a skálákat kivéve) fekete. Éjjel, egy sötét szobában mindegy.
No de nappal! Hogy néz ki ez a szerencsétlen? A másik véglet a színekkel
a múltkoriban szétszedett játékhelikopter, melyben a gyermekek
szemének oly kedves (ezt ki találta ki) szín kavalkád
okán zöld színűek voltak a pilóták.

 

 

A készülék alja. Ugyan van egy kevéske piros a biztosítékfedél villáma képében,
de ez - mivel alul van - úgysem látszik. Van a rádió alján felirat itt meg ott.
Utóbbiból kiderül, hogy a rádió az 1989-es év tizedik havában készült.

 

 

Íme a készülék korabeli reklámja. Na most erre mit mondjak? A (viszonylag csinos pofijú) hölgy a háttérben elmegy. No de az amit a képen látunk, az már necces. Konkrétan arra gondolok, hogy azt, hogy valaki a kezében tart valamit, azt a beállítást kifejezetten a hordozható készülékeknek találták ki. Az mondjuk igaz, hogy mivel könnyű darab, szóval az ébresztős rádiót is lehet hordozni, csak ugye ezt azért mégsem szokás egy hálózati készülék esetében. Bár mondjuk az oroszoknál sosem lehet tudni...

 

 

A teleptartó konkrétan sosem volt használva.

 

 

A hangszóró mágnesének méretéből sejthető, hogy nem zsebrádió méretű hangszóró
lakik a készülékben. Attól, hogy reggelente undok módon felébreszt,
attól azért még - mint rádió - akár szólhat szépen is.

 

 

A biztosítéktartóban - patkolás helyett - biztosíték van.

 

 

Nekem ne lenne szabványtalan hálózati dugóhoz aljzatom?

 

 

 

A rádió nem szól, csak zúg. Persze az, hogy nem szól, az nem is csoda, hiszen keleti
URH sávos, ott meg már nincs semmi adó. A zúgásra először azt hittem, hogy
a tápegységben kiszáradt kondenzátorok okozzák. De persze nem...

 

 

 

A skála ezen a készüléken valami egészen fura megoldású. Láttam már mozgó
fénycsíkos skálát más rádión, például. Dansk, de hogy ugyanezt a jelenséget
(a mozgó fénycsíkot) valaki (persze, hogy az oroszok) csővel produkálja...
A zúgás eredete valóban a tápegység, de nem kiszáradt kondenzátorral,
hanem egy éppen kigyulladni készülő hálózati trafóval van dolgunk.

 

 

Szerintem vettem egy orosz hangszórót 100 forintért.
Legalábbis ez a rész még használhatónak tűnik.

 

 

Már mióta mondogatom magamnak, hogy változtatnom kellene a megvilágításon...

 

 

Íme a rádió URH tuner kockája. Elfelejtettem levenni róla a kupakot.
Bocsánat...

 

 

Az állomásokat beprogramozó potméterek nem un. helipot (sokfordulatos),
hanem teljesen hagyományos típusok. A finomhangolás hiányában
érdekes művelet lehetett velük beállítani a helyére egy adót.

 

 

Az Isostat kapcsolósor a hallgatni kívánt állomás kiválasztására szolgál.

 

 

Hol is mutattam ilyesmi potmétert belülről?
Megvan! a Sonata rádióban.

 

 

A gombok mögött a skála van. Hiába mentem hozzá közelebb a fényképezőgéppel,
nem derült ki róla semmi. Vaterán árult valaki ilyen csővel kivezérlésjelzőt.

 

 

Három IC is van a rádióban. A balra látható hagyományos kivitelűt bárki
felismeri, azonban a jobbra látható két fehér alakzat is IC. Vagy
felületi hullámszűrő. Vagy a KGB beépített embere...

 

 

Milyen szép az a hűtőborda a végfok IC tetején... Az oroszok igenis, hogy tudnak
szép dolgokat is, ha éppen akarnak! Persze úgy is történhetett, hogy valaki
egészen egyszerűen csak elfelejtette bevenni a reggeli adag vodkáját.

 

 

Ezek a nem különösebben precíz érintkezők találhatók az órabeállító gombok alatt.
A távol-keleten meg celluxszal ragasztanak a panelra apró pattanó gombokat.

 

 

A hatalmas kerek valamiben egy piezo csipogó lakik. Ezzel is tud ébreszteni az óra,
ha épp úgy szeretnénk. Illetve ha nincs áram, akkor az ébresztés funkció elemről
is megy, csak persze nem a rádióval, hanem a csipogóval. Ezt abból gondolom,
hogy később próbaképp rátoltam a telepek helyére a tápegységem, de így nem
indult el a rádió, viszont sikerült némi bágyadt csipogásra bírnom a készüléket.
A rengetegsok lábú IC nem a rádióhoz, hanem az óra elektronikájához tartozik.

 

 

A kép közepén a koporsóforma valami egy kvarc. Mint azt már másutt is említettem,
az oroszok a frekvencia értéke helyett a gyártás dátumát írják rá. A kvarc pontos
rezgési frekvenciájára a zöld pötty utal. Ez azért egy igen érdekes elgondolás.

 

 

Íme a tápegység. Trafó, diódák, szűrő kondik, áteresztő-tranzisztor.
Teljesen korrekt, csak sajnos füstöl benne a trafó.

 

 

Gondoltam hátha szerencsém van, s a trafó még nem égett le. Tegyük fel hátha csak
a biztosíték pukkadt ki. Akkor még egyszer meg tudom mutatni, ha azt nem is,
hogyan szól a rádió, de azt igen, hogyan dől a trafóból a füst. Még tiszta
szerencse, hogy tényleg csak a biztosíték ment ki. Előfordul az ilyen.

 

 

Mint ahogy néhanap az is előfordul, hogy úgy indít a pasziánsz
program, hogy egyből négy ászt ad. De hogy lottóötösöm
mikor lesz... Talán majd akkor, ha olyan sokat
lottózom, mint pasziánszozom.

 

 

Nem. Nem én törtem le! Illetve én nem törtem le. Kit érdekel, hogy mi van
egy 100 forintos rádióban? Mondjuk ha idáig eljutottál, akkor téged.

 

 

Ez bizony leégett.
Pedig pusztán technikai szemmel nézve, milyen szép ez a trafó...
Kár érte...

 

 

Benéztem a panel alá, s ott azt láttam, hogy nem csak az alkatrészes,
hanem még a fóliás oldalra is rá vannak rajzolva az alkatrészek
pozíciószámai. Micsoda rendes népek ezek az oroszok...

 

 

Vákuum fluoreszcens kijelző. Mint azt a korábbi
videón már láthattuk, kékes zöld színe van.

 

 

Nem vezet innen sehova ez a műszerzsinór, hanem csak a biztosítékot zártam vele
rövidre, igencsak álnok módon, hátulról közelítve meg a krokodilcsipeszemmel.

 

 

 

A krokodilcsipesszel áthidalt biztosíték okán ismét áram jár
a trafóban, de a trafó láthatólag újfent füstjelekkel ad
hangot - akarom mondani jelet - ellenérzésének.

 

 

Tényleg vettem egy hangszórót egy százasért.

 

 

 

Gondoltam teszek még egy próbát a skála működésének bemutatására.
Sajnos eredmény nem volt semmi, csak a trafó füstölgött tovább.

 

 

Kipróbáltam elemről. (tápegységből műszerzsinórokon jön az áram) Így csak az óra
járna, de azt sem mutatná. Vagy lehet, hogy igen, csak meg kéne hozzá nyomnom
valamelyik gombot? De nem volt kedvem tovább kínozni ezt a szerencsétlent...

 

 

Azért annyit még megtettem, hogy a rádió rész
tápegységét helyettesítettem a tápommal.

 

 

Sajnos így sem indul el a kijelző, ami ebben a rádióban az egyetlen igazán
érdekes részlet. Persze ez nem is csoda, hiszen annak a csőnek külön
fűtése (vagy anódfeszültsége) van. Jól láthatóan mennek hozzá
drótok, közvetlenül a trafóról. Akkor valahol itt a vége...

 

 

Illetve mutatok még egy érdekes részletet. Az, hogy az oroszok képesek a citrom
és narancssárga tranzisztoraikra típus helyett dátumot írni, az a korábban
bemutatott kvarc feliratozásának tükrében már nem meglepő. Ellenben
az a két kéményes barna csoda... Komolyan mondom, hogy fel lehetne
adni rejtvénynek! Aztán aki megfejti, kapna egy hangszórót. Jelen esetben
egy leégett trafójú rádióba csomagolva. Na szóval... Az kérem egy csatlakozó.
Ide lehet bedugni talán drótokat, hogy kívülről is hozzáférjünk az óra időalapjához.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.