Távirányító adó
(no meg a hozzávezető út)

Erről a valamiről lenne szó, csak mivel a múltkor már írtam egy felsorolós
cikket, ami amúgy a nagyon hangos fejhallgatómhoz vezetett, ezért
úgy gondoltam, hogy most összevonom a két dolgot egybe.

Már csak ennyi van a sarokban. Az órás rádió ugyan még darabokban van, azonban
a felette lévő dobozba rejtett alkatrészekből már összeraktam a tárcsás beszélőt.
Mivel az órás rádió van alul, meg bonyolultnak is találtam az összeszerelését,
ezért úgy döntöttem, hogy a mai napon, ha a fene fenét eszik, akkor is
kivégzem a felső dobozt! No nem a dobozt, hanem a tartalmát.

Ugyanis az van, hogyha végre kiürül az a doboz, akkor vagy odatehetem a helyére
ezt a kettőt, vagy átboríthatom bele a tartalmukat. Ugyan kényelmes, hogy mikor
morzsákra bontok valamit, olyankor egyszerűen csak beszórom a jobb kézről
lent található dobozba, de én a részemről - eme csalfa kényelem helyett -
inkább azt a tervemet szeretném megvalósulni látni, miszerint
a pákatrafót rejtő fiók előtt nincs útban semmi.

Mindent kiszórtam a dobozból az asztalra, mert az a tervem, hogy ezeket most
rendre szétválogatom, és vagy ahogy vannak, elteszem őket, vagy előtte még
jól fel is boncolódnak. Mivel az egész kupacból a gagyi modell-távirányító
az egyetlen szükségesnek tartott tárgy, és még ő is csak a doboza
miatt maradhat, ezért kapta róla ez a cikk a nevét.

Ha még nem láttál volna belülről optikai egeret, akkor ide kattintva megtekintheted.
Amúgy ezek nem vezeték nélküli egerek, hanem csak valaki (nem én) levágta
róluk a kábeleket. Hogy mégis minek nekem három farkatlanított egér?
Például van bennük példányonként egy-egy szépen gumírozott
görgő, inkrementális jeladó, nagyon pirosan világító LED,
és mikrokapcsolók a gombok számának függvényében.

Ezt már korábban szétszedtem. Viszont ha valaki azt meri állítani, hogy azóta
is a szobámban őrizgetem, akkor ezt egészen biztosan letagadtam volna.

Ez a pici ventilátor valaha egy PC meghajtót hűtött szemből. (vagy hátulról)
Ugyan van rá tervem, miszerint egyszer be fogok mutatni egy ilyen
ventilátort, de nem ez az apróság lenne az alany, hanem
egy ennél sokkalta nagyobb példányról lenne szó.

Valószínűleg még soha semmit sem készítettem PC kártyahely takaró lemezből,
de ez engem egyáltalán nem akadályoz meg abban, hogy mindet eltegyem.

A képek elkészülte, no meg a cikk megírása közben végig azon gondolkodtam, hogy
honnan a csudából származik ez a rövidke kábeldarab, a végén a szürke dugóval.
Annyira ismerős volt, csak nem ugrott be! Végül hónapokkal később jutott
eszembe, mikor kihúztam a lengyel decket a TV alól, hogy
az elődjén, vagyis az AIWA F220-ason volt.

Mivel ez a dugó szerelhető, ezért leszereltem.

A leszerelt dugó ezentúl a 230-as feliratú dobozomban fog lakni, ami természetesen
a hátam mögötti szekrényke legtetején található. Most nincs olyan mint máskor,
hogy majd legközelebb, vagy csak kicsivel később teszem oda, hanem most
minden egyes kacatot azonnal helyre kell tennem, hogy lássam fogyni az
asztalról a tárgyakat. Ez egyrészt elégedettséggel tölt el, másrészt pedig
növeli a helyet az asztalon. Gondoltam ha már így belelendültem,
összeszedem a szobából az összes többi szétszórtságot is.

Miután a szobámmal végeztem, még arra is volt erőm, hogy az előszobára is vessek
egy pillantást. Az a három fekete gumibigyó, egy már évekkel ezelőtt szétszedett
SANYO üzenetrögzítőből származik. A szerkezetet meghajtó apró villanymotor
volt ezeken keresztül felfogatva. Ugyan ránézésre már mindent kibontottam a
gép mechanikájából, de ezek hárman valahogy mégiscsak benne maradtak.
Gondolom az lehetett az ok, hogy fekete alapon feketék. Már rég nem itt
fent, hanem konkrétan a pincei szemetesben voltak, mikor legközelebb
összetalálkoztunk. Miután kifeszegettem őket a helyükről, átkerültek
a melósköpenyem zsebébe. Munkaruha nagymosáskor meg ide.
Most pedig végre beteszem őket a gumitücskös dobozba.

A Terta 811-es magnó hangszórójáról leszakadt a vezeték. Azt találtam ki, hogy
az előbb dugótlanított duplaszigetelt kábeldarabkával fogom pótolni.
Kíváncsi vagyok, hogy vajon ez is meddig lesz itt...

A most kiborított doboz tartalmának egy része onnan származik, hogy összeszedtem
a fölről a szemetet, amit az árusok a néhai Verseny utcai piacon hagytak.
Gondolom azért vágták le mindenről (az egerekről, meg persze
ezekről is) a vezetékeket, merthogy azokban réz van.

Az, hogy a világ bármely pontján bedugható a konnektorba, az kiderül abból, hogy
annyira könnyű, hogy már csak a súlyából is lehet tudni, hogy kapcsolóüzemű
tápegység lakik az apró fekete puttonyban. Vagyis teljesen felesleges volt
ráírni, hogy 100-240VAC, illetve 50-60Hz. Hogy mindezt miért írtam
le? Nos azért, mert a kimeneti paraméterekről egy szó nem
sok, annyi sem esik a dugasztápon!

Ha már úgyis itt voltam, egyrészt lemértem, másrészt rá is írtam az eredményt.

Ez nem volt része a mai projectnek, hanem ezt csak úgy egyszerűen levertem
a polcról az előbb látott sárga multiméterrel. Ha meg már itt van, akkor
szépen beteszem a rádióépítős dobozba, mint alkalmas tekercstestet.

Miközben elrakom az asztalról az egyes lomokat,
közben a két doboz között is rendezkedek.

Mikor a múltkor rendbetettem a hátam mögött található dobozokat, és végre lett
egy antennák feliratú dobozom, az még akkor hirtelenjében megtelt, de úgy,
hogy most már nem is tudtam belegyömöszölni a képen látható kábeles
antennadugót. Mivel azóta már a pincében is "keletkezett" egy fiók,
természetesen szintén antennák felirattal, ezért ebből a fentiből
kiszedtem néhány nagyobb kacatot, és áttettem a pincébe
tartó műanyag dobozba, hogy majd a doboz levitele
után a helyére teszem. Azért erre is kíváncsi
leszek, hogy mikor fog megtörténni.

Ez egy nagyon jópofa játék!

Mivel nem jöttem rá, hogy ez tulajdonképpen mire is
kell nekem, ezért átrendeztem az elemeit síkra.

Majd bevágtam a hozzá logikailag legközelebb álló fémépítős fiókba.

Ez kérem két darab mikrofonos fejhallgató. Természetesen szintén kábelek nélkül.
A porló szivacsok a kukába, míg maguk a fülesek a pincei szekrénybe kerülnek.

Például azért is át kell majd rendeznem a pincében a dobozok tartalmát, mert
a jelenlegi táblázatban több különálló fülön van nyilvántartva az egyes dobozok
tartalma. Így meg ugye nehézkes bennük keresni, vagy lekönyvelni egy esetleges
változást. Mindezt persze csakis azért, mert ugye mi van olyankor, mikor épp egy
darabka rugós tápkábelre lenne szükségem? Tudom, hogy van, csak nem tudom,
hogy hol! Ha meg végre rend lesz, csak megnyitom a táblázatot, rákeresek,
és megkapom az előtúrandó doboz számát. Hogy aztán mire ide eljutok,
addigra lesz-e még kedvem bármit is barkácsolni, az nagyon jó kérdés.

Egyszer szabolcsi parasztgyerekek költöztek a szomszédba, mint albérlők. Minden
egyes szavuk olyan hangerővel szólt, még ha egymás mellett álltak is, mintha két
telekkel odébbra célozták volna. Konkrétan elviselhetetlenek voltak. Pláne az
egyéb általuk okozott hangzavarral együtt. Végül ugyan én győztem (kidobta
őket a tulajdonos, mert elkezdték lelakni a lakás), de addig míg itt laktak, csak
füldugókkal tudtam tőlük aludni. A füldugóban az a jó, hogy valósággal süketté
teszi az embert. Természetesen éppen ez a legnagyobb hátránya is. Mert ugye ha
nem hallok, akkor mire kelek fel reggel? Az ébresztőóra csipogására, vagy a rádió
hangjára ugyan biztosan nem! Szóltam a főnökömnek, hogyha késnék, akkor tudja,
hogy mi van velem. Aztán elkezdtem kidolgozni a megoldást a különös problémára.
Azt találtam ki, hogy felszerelek az ágyam aljára egy villanymotort, aminek egy
excentrikus tömeg van a tengelyén. Ennek nem az lenne a lényege, hogy a
reggeli ébresztéskor hangot ad, vagyis egyszerűen csak zúg, hanem az,
hogy jó alaposan megrezegteti az ágyat. Mivel a szörnyű szomszédok
elköltöztek, így már nem volt okom kivitelezni nagyszerű tervemet.
A piacon beszerzett, valaki által félbetépett villanyborotva
pedig azóta is egy doboz mélyén aludta álmát.

Kiépítettem belőle az apró villanymotort, majd
a többi alkatrészt bevágtam a szemetesbe.

Már csak ez a három rendezetlen tétel van hátra.
Közeledünk, nagyon közeledünk!

Erre részemről azt mondanám, hogy ez egy...
Jó. Akkor fogalmam sincs, hogy mi ez.

Az alja meglepően elvarázsolt. Nem úgy értem, hogy
engem, hanem csak úgy egyszerűen általában.

Mégis minek van egy elektromos berendezésecske popsiján ruha patent?
Tán csak nem itt ment bele az áram?
Nem.

Merthogy van neki elemtartója.

Innen nézve nagyon egyszerű.

A panel hátoldalát megtekintve azonban kiderül, hogy ez azért mégsem olyan
nagyon egyszerű szerkezet. A hátlapi ruhapatent csatlakozók okán, ez
engem leginkább a múltkoriban boncolt fitnesz övre emlékeztet.

Adtam neki 4 voltot a tápegységemből. Mint az a videón látható, van benne élet.
Gondoltam rámérek a ruhakapocs csatlakozókra. Rámértem.
Semmi. Majd csak kiheverem valahogy...

Mielőtt még megkérdeznéd, hogy ezt az arasznyi sárga műanyaghernyót
mégis mi a csudának hoztam haza, inkább előre elárulom, hogy igen
nagy valószínűséggel azért, mert érdekelt, hogy mi van benne.

A szerkezeten található gomb nyomogatásának hatására,
belül araszolva haladni kezd valami. Különös...

Azt ugyan nem tudom megmondani, hogy pontosan mi ez, de azt
biztosan tudom, hogy a burkolatán a mintázat csodaszép!

Ezen betűkombinációra a google, számomra rémisztő külsejű babákat adott találatul.
Szóval ez valami gyermekjáték kiegészítője lesz. Lehet, hogy ez egy anális intruder,
valami agyament pornóbabakészlethez? Vagy mondjuk az is lehet, hogy ez egy
biztonsági fogatlan fésű, kemoterápián átesett, ezért kopasz, és amúgy
is életidegen alkatú rákos műanyagbabáknak?

Gondoltam hátha patentos, de természetesen ragasztva volt.

Ha valamit beledugtak, akkor az a gomb nyomogatásának
hatására szakaszosan kiaraszolt az átlátszó csőből.

Ha kellett is hozzá tíz év, de azért végül csak sikerült belenéznem!

Jópofa ez a felnyíló, de el nem vesző elemtartó. Ráadásul kilenc voltos elem
való bele, nem pedig két ceruza, mint azt korábban tévesen feltételeztem.

Az azonosítót átpötyögve a google keresőbe, kapok egy találatot,
ahol elolvashatom, hogy merre található a gyártó Kínában.

A távirányító összes kezelőszerve ez az egy szem nyomógomb.
Ez is tökéletes összhangban van a felhasználási terveimmel.

Merem remélni, hogy be fog ide férni az általam tervezett panel.
Már úgy értem, hogy azt tervezem, hogy nem ez a panel
lesz itt, hanem egy másik, amit majd magam építek.

Mivel ezeknél épp csak alig több alkatrészben gondolkodtam, ezért
úgy néz ki, hogy nem kell kínlódnom az SMD alkatrészekkel,
mert ekkora lapon lábasjószágokkal is el fogok férni.
Hogy ebből mi lesz? Ha minden igaz, akkor
egy univerzális jelgenerátor.

Addig is, míg méltóztatok megépíteni, betettem egy másik készülő
tervem, azaz az akkukimerítőhöz szükséges anyagok mellé.

Először ide akartam feltenni a fekete dobozt, hogy alkalomadtán kéznél legyen,
csak ezen a polcon már (illetve még) lakik egy félig szétbontott füles.

Leültem a dobozokhoz, majd az egyes tárgyak sorsán elmerengve, elrendeztem őket.
Furcsa formájú órás rádió, CB55-ös telefon, asztali öngyújtó, parabola fej.
Ki tudja összefutok-e még velük valaha is, ha eldobozolom őket?
Mikor végeztem a merengéssel, rájuk kiáltottam: Helyetekre!

Mint az lenni szokott, nem hallgattak rám, így megint csak nekem kellett.
Aztán persze rájöttem, hogy nem is ez a helyük, hanem a pince.
Mivel már lusta voltam őket levinni, majd ezzel nyitom
a következő cikket. Ha csak addig el nem felejtem!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.