A cipőtartón állomásoztatott dísztálat fel kellene valahova akasszam (vagy azt kéne, aki ezt ide letette), a benne elhelyezett talpbetéteket pedig vissza kellene illesztenem a cipőmbe. Az ajtóra lógatott szürke munkásruhák a kimosásukra várnak (én meg arra, hogy felgerjedjen bennem az apró feladatok elvégzéséhez szükséges lendület), miközben az elektronikai panelek maradványai a kidobásukra.
   Hogy az előszoba rendetlen látványának kapcsán valamivel a mai témához is kapcsolódjak, elárulom, hogy bár ráment néhány napom, de végül azért sikerült rájönnöm, hogy a detektoros rádiót mégis mi a csudáért nem viszem le a pincébe. Amúgy egyszerűen csak mint egy már eleve összeállított, a középhullámú sávban hangolható rezgőkört szeretném bevetni.

   Arra ellenben nem jöttem rá, hogy a DCF77 vezérlésű falióra hová fog kerülni. Arra viszont igen, hogy ha nem állok neki a lakásban kialakult szörnyű anomáliák rendezésére (nálunk amúgy ez a sztenderd állapot), akkor a rumli már megint el fog harapózni.

   Amennyiben a műszerzsinór építős projekt elemeit az asztal pultjáról eltenném, akár végre kifuttatva azt, akár csak úgy el innen bárhová máshová, akkor menten áttehetném ide azt az Unitra ZK246-os orsós magnót, ami a jelenlegi állás szerint az ezzel átellenes helyszínen, konkrétan a hátam mögötti szekrényt eltakaró függöny mögött van.
   Ezen a ponton amúgy még véletlenül sem azért álltam meg, hogy az előbb felvázolt, valószínűleg újra elhalasztott történésbe (megjegyzem már megint) belegondoljak, épp csak a mai projekt másik elemét, konkrétan azt a fekete zümmert kerestem, amit még a 2023-as lomtalanításkor találtam.

   Mivel sem a zümmer nem került elő, sem a magnót nem tudtam áthelyezni, és még csak a műszerzsinórok készítésére sem volt ingerenciám rámozdulni, hogy mégiscsak csináljak valamit, gyorsan meglocsoltam a balkonon állomásoztatott kókadt paprikákat. Miután ezzel megvoltam, egyrészt örültem neki, hogy a minap még nagyban a virágállványon porosodó paneleket végre elbontottam, másrészt elszomorodtam a balkon ajtajának kilincsén már hetek óta lógicáló vezetékek kapcsán. Mármint azért, mert idei tervem, hogy mind a lakásban, mind a pincékben eluralkodott káosz felett visszaszerezzem az irányítást. Bár mondhatnám, hogy ezzel még sehol sem tartok, ez azonban szerencsére nem lenne igaz! Ezt úgy kell érteni, hogy mikor ezeket a sorokat 2023 nyarán róttam, akkor már 789 szétszedős és építős cikk volt előre megírva, miközben mind a lomos, mint a tűzifás pincében egyre nagyobb felületében volt járható a padló. Az útszóró sós pincében még nem, arra azonban ritkán járok. Már csak azért is, mert az ott elhelyezett rengeteg kacattól én oda általában már eleve be sem férek!

   Épp mint ahogy a hallban is még mindig az van, hogy hiába a rengeteg előre letudott, mármint megírt tétel, attól még a polcok ugyanúgy stabilan telítettek. Az idei tervbe természetesen a polcok legalább úgy nagyjából történő felszabadítása is beletartozik. Ha meg már felszabadítás, akkor na nehogy már ne vegyem el a kép közepén díszelgő kerek fekete doboz mellől a szögletes zümmert!

   Ha meg már ugye elvettem a polcról, akkor nehogy már ne állítsam össze azt a pusztán a működés elvét bemutató szikraadót, amiért ezt a valaha a tetejénél fogva felragasztott zümmert a lomizásból tulajdonképpen elhoztam.

   Bár a pákatrafó segedelmével akár a váltakozó feszültségű táplálást is meg tudnám oldani, de a zümmert már csak a könnyen elérhető feszültségszabályzó gombja miatt is inkább apukám egyenfeszültségű tápegységéről fogom járatni.

   Ez a feladat nagyságához mérten kissé túlméretes patkolás már csak azért is ki fog tartani az idők végezetéig, mert terveim szerint néhány perc működés után a zümmer lekerül az egyik pincei fiókba, ahonnan talán már sosem veszem elő.

   A multiméter krokodilcsipeszeit a zümmer megszakítójára átcsíptetve, bár a kijelzett érték még véletlenül sem nevezhető stabilnak, az ott mérhető immáron váltakozó feszültség szintje az előbb mért egy voltnyi egyenfeszültséghez képest száz volt felett van. Ezzel a feszültséggel táplálom meg a szikraadó rezgőkörét.
   Miközben a megszakítón előálló feszültségtüskék a rezgőkör számára kiváló gerjesztést biztosítanak, a zümmer alap megszakítási frekvenciája (magyarán szólva a zümmögő hang hallható frekvenciája) a kísérleti összeállításban az amplitúdó moduláció funkcióját fogja betölteni.

   Bár lehetett volna úgy is, mint ahogy azt eredetileg terveztem, a már elcsomagolt detektoros rádiót egyszerűen nem volt szívem a folpack burkolatától megfosztani. Természetesen ebben az is szerepet játszott, hogy a detektoros rádió rezgőköre fixre össze van forrasztva párhuzamosnak, miközben az előtúrni szándékozott társát igény esetén soros rezgőkörként is összeállíthatom, épp csak mint ahogy mindig, fel kell érte másznom a doboztorony legtetejére.

   Bár meg mertem volna rá esküdni, hogy az 5-ös sorszámú rádióépítős doboz címkéjét a minap a 2304-es lakáselmaradásos cikk keretében egyszer már visszaragasztottam, az a leváltsága okán újra celluxozásra szorult.

   Íme a pusztán az elv működésének bemutatására szolgáló szikraadóhoz szükséges alkatrészek sora. A tekercsnek természetesen nem kell duplának lennie, mint ahogy forgókondenzátorból sem szükséges kettő, és ha csak egy van, még annak sem kell kettősnek lennie. Mivel a hatalmas forgókondenzátorok tengelyeit puszta kézzel egy kissé nehéz forgatni, így az akadályoztatásom okán mondtam rájuk valami csúnyát.

   Először a balra látható, hálózati feszültségről járatott, így a labortáppal valamilyen szinten összekapcsolt táskarádió - mint kontrollvevő - alkalmazásáról mondtam le, majd kisvártat a kettős hangolású soros / párhuzamos rezgőkörről is.

   Bár megtehettem volna, hogy amit csak érek, frekvenciamérőt, oszcilloszkópot, woblert bevetek, ebből végül csak annyi lett, hogy a zümmer szolgáltatta feszültségtüskéket - mint meghajtást - lecseréltem a hangfrekvenciás jelgenerátorom négyszögkimentére. Még ez a plusz kísérlet is csak azért történt, mert a zümmer zúgása a kísérletezés közben már nagyon zavart.

   Természetesen nemcsak ezeket, hanem a már kiürített piros paneleket is lehoztam, csak azok nem a pincei asztalra, hanem egyből a kukába kerültek.
   Bár ezen magam is komolyan meglepődtem, jelen alkalommal nem szaladtam el, hanem mind a háromféle dolgot odatettem a helyére. Az "erről korábban szó sem volt" státuszú pakolászásban ott akadtam el, hogy néhány mostanában kibontott elektroncsövet - annak telítettsége okán - nem tudtam a csöves fiókba betenni, a másik csöves fiókhoz pedig nem fértem hozzá. Egyszer persze rend lesz. Már ha méltóztatok megérni...