Antennajel csillapító
(alfa verzió)

   Van az úgy, hogy az ember kidolgoz valami irányvonalat, és még rá is lép az útra, csak aztán idővel eltérül tőle. Mikor később szembesül vele, hogy valamit mennyire nem csinált meg, pedig úgy gondolta, hogy igen, akkor jön a tényre, jelen esetekben tényekre történő rácsodálkozás. Mármint miközben én úgy voltam vele, hogy nincs semmi dolgom (nem a fenét nincs dolgom), a valóság az, hogy mind a szétszedtem cikkek megjelenés előtti átolvasását (én vagyok a lektor is), mind a rádióépítős témájú cikkek írását valamikor hónapokkal ezelőtt félbehagytam.
   Az ugyan igaz, hogy mikor ezt a sajnálatos tényt megállapítottam, akkor a dátum még csak 2025-03-26. volt, vagyis több mint egy évre előre egyenesbe voltak téve a dolgaim (ez persze csak a megjelenésre váró cikkekre igaz), csakhogy az is igaz, hogy ha nem állok neki záros határidőn belül a megkezdett vonal folytatásának, akkor idővel - mint ahogy azt a mindent tudó táblázatom mutatja - ott fogok állni egy üres sor előtt, a tényhez a tőlem kitelően legmeglepettebb pofát vágva.
   Ez természetesen nem azért jelent problémát, mintha bármi okból nem szabadna összébb húznom a már elkészült cikkeket, hanem azért, mert így nem teljesül az a magamnak tett ígéret, miszerint ameddig bírom erővel, kedvvel, meg persze van is miről írnom, addig minden hónapban lesz egy rádióépítős témájú cikk.
   A táblázatot néhány sorral visszagörgetve látszik (ezt mondjuk csak én látom), hogy az Ezermester lapszemle első részével már legutóbb is csaltam egy kicsit. Természetesen annak is van köze a rádióépítéshez, hiszen jórészt rádióépítős cikkeket szemléztem, csak az ugye mégsem ugyanaz. Mármint csak puszta gombnyomkodás volt, nem valamilyen rádiós hardvernek a létrehozása.
   Itt aztán, mármint még nagyban a táblázatot bámulva, menten azon kezdtem el mélázni (méla az nagyon tudok ám lenni), hogy mi legyen a következő rádióépítős téma. Mivel úgy voltam vele, hogy ebben a témakörben nem igazán hagytam félbe semmit, amint ránéztem, hogy ez valóban így van-e, már kaptam is meg a szokásos sokkot.

 

  Az univerzális jeladó egy hangfrekvenciás oszcillátorral amplitúdómodulált zajgenerátor akarna lenni (hogy végül mi lesz belőle, azt most még nem tudom), melynek jelét majd a teljes rádiófrekvenciás sávban lehet fogni.
   A minimál koncepciós monitor célú erősítő, ami a másik nevén jelnyomozó (angolul signal tracer), az ha még csak elméletben is, de már nagyon, pontosabban szólva nagyon régóta készül.
   A bakelitlap rádió meghatározás úgy értendő, hogy valaha, még valamikor gyermekkoromban kaptam apukámtól egy lyukacsos textilbakelit lapot, amibe magam kalapáltam bele a szegecseket, mégpedig abból a célból, pontosabban szólva csak annyi szegecset, amennyi egy háromtranzisztoros rádió megépítéséhez szükséges. Mivel ez a panel azóta is megvan, épp csak nincsenek rajta alkatrészek, terveim szerint az ifjú barkácsolóként nem valami jól sikerült készüléket neki fogok állni újra megépíteni.
   A csillapító egy antennajel csillapító lenne. A detektoros URH vevőhöz szükség lenne a jelkeresőre. Az egytranzisztoros szupervevőhöz is össze lettek gyűjtve az anyagok. A GDO építése is halad, csak épp mint ahogy a többi, úgy az is még csak fejben, nem pedig a valóságban.
   A többi tételt már csak azért sem írom ide külön, hogy majd később ne kelljen beszurkálnom a rájuk mutató linkeket. Már ha idővel valóban lesz ebből a rengeteg mindenből valami. Hogy erre van némi esély, azt a szétszedtem projekt ekkor már majdnem kifutottsága jelzi. Mármint ekkor már csak 51 db. olyan valamivel voltam adós, amit már megemlítettem, meg persze volt is az adott akármi készleten.
   Hogy végül képes voltam-e eldönteni (mármint jelen sorok írása közben), hogy mi legyen a következő rádióépítős cikk témája? Nos nem, ez sajnos ekkor még nem sikerült. A következő kép készültekor viszont már nagyon merem remélni, hogy tudni fogom mi lesz a téma.
   Miután a fenti sorokat megírtam, mindössze néhány nap semmittevésre volt hozzá szükségem, hogy legalább annyit megtegyek, hogy azt megnézzem, nincs-e véletlenül valamelyik már megkezdett rádióépítős cikk olyan állapotban, hogy azt onnan már könnyű legyen befejeznem. Meglepő módon találtam egyet. (lásd alább)
   Ami még a találatnál is meglepőbb volt, én legalábbis komolyan rácsodálkoztam, az a cikk 2018-as, vagyis az aktuális dátumhoz képest hét évvel korábbi keletkezési dátuma, ami egy kicsit azért még tőlem is túlzás volt. Mármint azt érzem túlzásnak, hogy belekezdek valamibe, aztán hét évre elfelejtkezek róla, pedig tulajdonképpen már kész. Hogy még csak az alfa verzió, az lényegtelen, hiszen attól még működik, használható, épp csak még nagyon messze van a kerek egésztől.

 

 

   Amolyan nagyon egyszerű rádiós témájú barkácsolásként azt találtam ki, hogy a múltkor az asztalig kiépített antennacsatlakozók és azon valami közé amire rá lesz dugva az antenna (ez értelemszerűen egy rádió vagy tévé), készíteni fogok egy szabályozható csillapítót. Hogy ezt mégis mivégre, azt most inkább hagyjuk. Megálmodtam és kész! Ezen felül álmodtam még:
- tápegységet (bár akad belőle három is)
- hullámcsapdát (még hangolható változatban is)
- variométert (ezt mondjuk még nem gondoltam át teljes mélységében)
- forgókondenzátort banánhüvelyekkel (ez nagyon egyszerű projectnek tűnik)
- variálható impedancia illesztésű hangszórót (ehhez trafót kell tekercselnem)
- variálható impedancia illesztő trafót (ehhez is tekercselnem kellene)
- szélessávú zajgenerátort (ennek legalább már túljutottam a deszkamodelljén)
- középhullámú mini adót (ezt is láttam már működni, csak még nem jól)
- kondenzátor dekádot (ezt lehet, hogy inkább majd szerzek készen)
- monitor célú erősítőt (a túlgondolt verzió építésébe már bele is buktam)
   Bár a sorban az utolsóként említett monitor célú erősítő lenne a legfontosabb, és annak elkészítésébe már bele is kaptam, azonban kapavágás az ügyben még nem történt. Bár már most nagyon hosszú az erősítőről szóló cikk, de építeni még nem építettem meg belőle semmit, hanem csak számolgattam. Talán nem is annyira az elektronikai, mint inkább a mechanikai munkáktól való rettegés tart tőle vissza, hogy végre komolyan belecsapjak a lecsóba.
   Lényeg a lényeg, a ma bemutatásra kerülő antennaköri csillapítót egy amolyan előjátéknak gondoltam ki, hogy lássam, mire jutok a szerszámaimmal, de főképp a tudásommal a műszerdoboz készítés rögös útján. Gondolom nem árulok el vele óriási titkot, hogy nem jutottam el sehova.
   Na most rádiófrekvenciás osztót többféleképpen is lehet készíteni. Az egyik megoldás szerint valamiféle kapcsolóval, például yaxley, vagy nyomógombokkal, akár Isostat, különféle értékű csillapítótagokat iktatunk be az antennajelbe.

 

 

Bár a kapcsolós dobozaim is tobzódnak az alanyokban, azonban pusztán az
egyszerűség végett én mégis inkább ezt a potméteres dobozt kaptam elő.

 

 

   A potméteres doboz tartalmának megtekintése természetesen azért történt, mert tudtam róla, hogy akad benne (ráadásul nem is egy) ilyen speciális potméter, ami kifejezetten a koax kábelek esetében általános 75 ohmos impedanciák közé való.

 

 

Ez itt már az egyik antennás dobozom. Mármint akad különféle
antennákból a pince mélyén két tömött fiókkal is.

 

 

Az iménti képen látható dobozból ezt a darabka kábelt sikerült kiválasztanom.

 

 

Az egyik vége apa, míg a másik anya. Vagyis egyszerűen,
mindenféle plusz átalakító nélkül beiktatható a jelútba.

 

 

Ennek az összeállításnak talán még annyi értelme sincs, mint amennyi nekem van.

 

 

   Mint ahogy jelen téma kapcsán annak sincs értelme, hogy újra megtekintettem a csatlakozós szortiment tartalmát. Ezt amúgy azért csinálom (mármint az időnkénti megtekintést), mert még nem tudatosult bennem a doboz tartalma, minek okán már többször is megesett velem, hogy feltúrtam egy aljzatért az egész lakást, miközben a keresett alany végig ebben a hátam mögött elrejtett dobozban kuncogott.

 

 

   Ez nem az előző doboz tartalma ki és összeborítva, hanem ezeket már egy másik dobozból szórtam ki, melyben amúgy a virágállványra szerelendő tévéantennához gyűjtöttem össze a csatlakozókat.
   Azt persze magam is látom, hogy egy kissé túllőttem a célon, és még az is igaz, hogy a túl sok alkatrész közül nehéz kiválasztani a legmegfelelőbbet, csakhogy mit tehettem volna, ha egyszer olyan lassan készült el az a k*rva antenna, hogy addigra ahhoz már ennyi minden összegyűlt?

 

 

   Bár komolyan rezgett a léc, miszerint mégis inkább ezeket a csatlakozókat fogom hozzáforrasztani a potméterhez, de végül valami csoda folytán mégiscsak sikerült megmaradnom az eredeti, vagyis a lehető legegyszerűbb verziónál. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy amire kell, arra a célra az alfa verzió is megfelel.

 

 

Terveim szerint a kettévágott toldókábel közé kerül bekötésre a potméter.

 

 

Már úgy értem, hogy egyszerűen csak így, egy próba erejéig, provizórikus jelleggel.

 

 

   Azt a néhány perc bénázást szerintem simán ki fogja bírni, míg sorba kötöm az antennával. Mint az már csak az előző mondatból is sejthető, nem bírta ki. Bár szinte nem is mozgattam, valamint nem csípőfogóval, hanem óvatosságból pákával blankoltam meg a kábel meleg erét, ettől még simán megadta magát. Én meg csak bámultam értetlenkedve, hogy mitől mutat a műszer, illetve a szoftver teljesen összevissza.

 

 

Pedig ez a legegyszerűbb verzió kezdetben annyira jó ötletnek tűnt...

 

 

Ilyen az, amikor jó nagy az antennajel.

 

 

   Ez pedig a már újraforrasztott kábelű osztó által teljesen leszabályozott jel, ami valószínűleg azért nem lett teljesen nulla, mert az UHF sávban (lásd a felső szürke csíkon kiírt frekvenciát) már egy centi csupasz drót is bőven antennának számít.

 

 

   Mivel az osztó megépítése az adott pillanatban egy erősen hátrasorolt feladat volt, legalábbis az antennának használt piros műszerzsinór kiváltásához képest, ezért idővel, amúgy tőlem szokatlanul gyorsan úgy döntöttem, hogy ahogy van, félreteszem ezt a projectet.

 

 

Ez jelen esetben mindössze annyit jelentett,
hogy visszatettem a potmétert a helyére.

 

 

   Majd nekiálltam azon törni a fejemet, hogy ezek ketten mégis hogy a csudába legyenek összeerősítve. Mármint úgy, hogy masszív is legyen a konstrukció, meg hozzá is tudjam fogatni a botantennát a virágállványhoz, miközben ezek ketten fémesen nem érintkeznek.

 

 

   Ez a kép azért került ide, mert még valamikor reggel megígértem magamnak, hogy márpedig olyan nincs, hogy én ma szét ne szedjek valamit! Az mondjuk igaz, hogy mind a virágállványra szerelendő tévéantennába, mind az osztó építésébe belekaptam, végül azonban igazándiból egyikük sem készült el.
   Mivel a szobámban található több tucatnyi aprósághoz nem volt kedvem, végül lejöttem ide, majd elvettem a polcról a szivargyújtó USB átalakítót. Haladásnak persze ez is haladás, bár odafent a hallban nem hagyott semmi nyomot. A pincén viszont igen, ami egyrészt cél, másrészt azt is megígértem magamnak, hogy még az idei év végéig szétszedem az összes friss beszerzésű vackot. Én mondjuk már látom, hogy ebből az amúgy nagyszerű tervemből nem lesz semmi, de ettől azért még serényen próbálkozok elérni a kitűzött célt, konkrétan legyűrni a sok kis apró kacatot.
   Ezen a ponton azon kezdtem el gondolkodni, hogy hogyan tovább. Mármint a már összeállított, vagyis használható antennajel csillapító így maradjon-e, vagy inkább nekiálljak bedobozolni. Mint az gondolom már csak a cikk korai végéből is sejthető (ami amúgy itt van), mivel amit készítettem, az egy esetlegesen felmerülő igény esetén már bőven használható, nem álltam neki a dobozolásnak. Ennek oka meglepő módon nem az, hogy nem szeretek dobozt készíteni (amúgy persze nem szeretek), hanem az, hogy a terveimmel a tőlem oly jól megszokott módon ismét nagyon elszálltam.
   Hogy mit találtam ki már megint? Miközben a kiindulási alap "konzervdobozba épített potméter két csatlakozóval" volt, a végén már ott tartottam, hogy volt a dobozban külső / belső antennaváltó kapcsoló, valamint két másik, melyek -20 és +20 dB-t változtattak volna a jelszinten. Utóbbi lehetőség természetesen csak úgy valósítható meg, ha erősítő is van a dobozban. Hogy a teljes kiépítettségű, vagy ha az azért nem is, de akkor legalább a bedobozolt változat elkészül-e valaha is, az most szerintem még nagyon a jövő zenéje...

 

 

   Amúgy nem vagyok ám annyira trehány, mint amire a projekt félbehagyásából következtetni lehet. Mármint nekiálltam én dobozt keresni a potméternek és a két csatlakozónak, csakhogy amiket a polcon találtam, azok közül egyik sem volt a célra megfelelő, még a spájzban talált különféle méretű konzervdobozok sem...