Asztali nagyító
(babra munkához)

Mindig csak panaszkodok, hogy nincs semmi haladás, pedig a valóságban már
akadnak olyan polcok, melyek teljesen felszabadultak a szétszedni való
tárgyak nyomása alól. Na most ez itt még nem egy olyan polc, bár
az ultrahangos távolságmérőt, a Metex 3800 multimétert, meg
a kínai multimétert, és még a Tronic töltőt is mutattam, de még
se a DVB-t tunert, se az alatta megbúvó nagyítót nem láttuk. Illetve
én már láttam a nagyítót, minek okán meglehetős hirtelenséggel került vissza
a dobozába. Emlékeim szerint nagyítani ugyan nagyít, csakhogy közben
folyton összecsuklik, ami valljuk be, meglehetősen idegesítő tud lenni.

 

 

Pont mint az, hogy mikor felálltam a székemből, hogy odalépek
a polchoz a nagyítóért, valósággal szétesett alattam a szék!
No persze mit nekem néhány plusz csavar beépítése...

 

 

Következő lépésként elvettem a kajapénzes dobozom a polcról, hogy megszemléljem
a mögötte elbújó dobozkákat, hátha maradt valamelyikben egy a párom által sütött
sütemény. No nem mintha tanácsos volna ezeket néhány év távlatából megenni,
hanem csak úgy kíváncsiságból. Mikor újra felkaptam a pénzes dobozt, persze,
hogy kicsúszott a kezemből! Hát hol vagyok én olyan gazdag,
hogy így szórjam a pénzt?

 

 

Na most bevallom őszintén, hogy úgy néztem erre a valamire, mintha még
sosem láttam volna. Szóval ez most nem csak neked, hanem nekem is új.

 

 

Micsoda számok...

 

 

Tizenegy centis lencse van benne, természetesen Kínából.

 

 

Milyen ügyes, hogy használaton kívül össze lehet csukni...
No de mit fogok én ezen szétszedni?

 

 

Mikor mindössze ennyi az egész, ráadásul esze ágában sincs összecsuklani! Na most
az azért már elő előfordul, hogy valamire nem emlékszem. Ez ellen nincs mit tenni,
ez a korral jár. Na de annyira még csak nem öregedtem meg, hogy valami
olyanra emlékezzek, ami meg sem történt, illetve nem úgy van!
Mert ugye ezt hiába piszkálom, mert ez teljesen stabil!

 

 

Ez milyen egy hülye kép lett... Ez ugyanis két egymásmelletti ujj a
bal kezemről, csak az egyik a nagyítón keresztül fényképezve.

 

 

Mivel térképet használok háttérpapírosként (bár amúgy a tiszta fehér oldalát
szoktam), tudom vele modellezni, ami funkció a nagyító dobozán van.

 

 

Ezeket mondjuk láttam nagyító nélkül is. Na most arra kéne inkább valami ezen
nagyító helyett, hogy azt meglássam, hogy mégis mi a csudára is emlékeztem,
mint összecsukló nagyítóra, ha ez nem az. Valami haver állított volna be
vele, hogy csináljak vele valamit? Vagy tán a páromnak is
van egy ilyen a kreatívos szekrényében?

 

 

Na most nincs az a kényszer ami rávenne, hogy ezeket innen kipakoljam!
Aztán ahogy ezt a látványt nézegettem, egyszer csak feltűnt valami
mozgás jobbról. Bár a témához nem tartozik, de nosza
nézzünk csak ki az ablakon.

 

 

Seregélyfa. És csak jöttek és jöttek! Én meg úgy gondoltam, hogy megyek.
Le a pincébe, megnézni az ottani polcokat, hátha ott hever valahol
az az összecsuklásra hajlamos nagyító, ami emlékeimben él.

 

 

Csak előbb még lefényképeztem ezt az embert, aki annyira profi
a hó tologatásában, hogy egyszerre két lapáttal dolgozik!

 

 

Ezt a drónt még a múltkor fotóztam, de hiába csalogattam,
nem jött be, pedig milyen szívesen szétszedtem volna...

 

 

Ezt itt a pincei asztal, a középső polcon az apukám
építette műszertől balra a keresett nagyítóval.

 

 

Na ugye, hogy na ugye! Újabb szakadás emlékezetem foszlányain,
hogy ennek a nagyítónak sem áll szándékában összecsuklania.
Mondjuk az, hogy valamim rendben van, az számomra azért
nem olyan elviselhetetlen, hogy megfeküdje a gyomromat.

 

 

Ettől még persze kivittem a pince elé, leültem mellé a földre, majd jó alaposan
megkínoztam. Esze ágában sincs összecsuklani! Na most ez milyen
szétszedtem lett már, hogy szét se szedtem benne semmit?

 

 

Mert ugye ez így ahogy látod, ennyi.

 

 

Mivel ma tulajdonképpen még nem szedtem szét semmit, ezért az időnek egyszerűen
nem volt mivel eltelnie, így rezgett a léc, hogy felhozom a nagyító helyett a kép
közepén terpeszkedő számtárcsa vizsgálót, csak aztán jobbnak láttam,
ha mégiscsak inkább a fenti készletből választok valamit.

 

 

Ebben az elhatározásomban sem az ősi ventilátor, sem a piros akkutöltő, de még
csak a Select 722-es rádió sem tudott megingatni. Pedig ezek nem véletlenül
lettek idekészítve! Mondjuk az összes többi se, de ezt inkább hagyjuk...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.