Autóhangfal
(névtelen)

Már megint úgy volt, mint ahogy a múltkor történt, vagyis semmi kedvem sem volt
felmászni a polc tetejére. Mivel egyszer már bejött, gondoltam most
is beválik, ezért megindultam a pince felé. No de minek?

Alapjaiban véve azért, hogy gombokat keressek ezekhez a tekergetésre
vágyó tengelyekhez, ezek itt ugyanis a háttérben nagyban készülő
(hajaj...) monitor célú erősítőmhöz összegyűjtött alkatrészek.

Ezek pedig a múltkor boncolt HP kéziműszer mérőcsúcsai. Na most az igaz, hogy
már a múltkor is mondtam, hogy nem tudom merre lehet a mérőkábeles doboz,
de azt azért nem gondoltam volna, hogy valóban nem találom meg. Ilyen kis
"beleszórtam valamit, aztán majd idővel helyre teszem" dobozkából egyre
több és több van. Mondjuk ha nekik ugranék, akkor úgy egy jó
óra alatt kivégezném őket, csak ugye nem ugrok.

Hülyét kapok ettől a fényképezőtől! Nem automata módban használom, fixre be van
kapcsolva rajta a vaku, időnként mégis úgy dönt, hogy szerinte elég a fény. Teszi ezt
ráadásul az adott esetekben annyira makacsul, hogy nyomhatok én rajta bármit, nem
hajlandó villanni! Mondjuk szó se róla, a kupi így is nagyszerűen látszik. Aki esetleg
nem jött volna rá, annak elárulom, hogy ez itt a pincei asztalom. A színes hasábokon
álló dobozban a keresett forgatógombok vannak, míg a doboz tetején egy LCD tévé.
A kép közepén a ma bemutatásra kerülő hangfal terpeszkedik, míg tőle jobbra a nem
is oly rég látott hajcsavaró fűtő. Utóbbiak alatt az Oripons és az Orivohm műszerek
várják, hogy eltegyem őket a helyükre. Mindeközben én persze arra várok,
illetve talán inkább vágyok, hogy ezeknek legyen végre helyük.

Ez itt egy rakás mindenféle formátlan fadarab, melyek közül
egy virágkarónak alkalmas példányt kell kiválasztanom.

Innen pedig egy méternyi spárgát kell magamhoz vennem.

Ez pedig valószínűleg a lakásba idén tavasszal felhordandó utolsó adag tüzelő.

Ezek úgy kapcsolódtak össze, hogy mind ebben a szatyorban kerültek felvitelre.

Már megint hosszú leszek... Szóval azért ugrottam ennyire neki a dolgoknak, azért
serénykedem, mert egyszer csak beugrott, illetve a nagyszobából kiszűrődő
beszélgetés hallatán tudatosult bennem, hogy anyám már nagyban készül
a telekre. Tavasz lévén ez persze természetes, csak mivel mostanában folyton
pocsék volt az idő, ezért nem éreztem a tavasz közeledtét. Ahogy itt az asztalomnál
ücsörögtem, s épp a múló időn járt az eszem, egyszer csak beugrott, hogy ránézzek
az idei terveimre. Mármint arra, hogy mégis mit sikerült belőlük a tavasz elejéig
összehoznom. Szerencsére arról szó nincs, hogy semmit, azonban a lemaradás
meglepően látványosnak bizonyult. Mert ugye még valamikor tavaly ősszel
azt terveztem, hogy mire anyám megindul a telek felé, addigra már rég fel
lesz szabadítva a szoba a szétszedésre váró lomok nyomása alól. Persze itt
is van haladás, azonban olyan jó kis kupacok gyűltek össze az egyes sarkokban,
hogy azok bemutatása simán kitenne egy újabb cikket. Mivel ezt már megírtam, és
még a következő évit is, így most elég csak utalnom rájuk. Az idei terveimből 22
téma készült el, míg a 2019-es évre gondoltakból még csak 19 tételen vagyok
túl. Na most ez így első olvasatra nem is olyan rossz, csakhogy én tudom,
hogy 2018-ra 50, míg 2019-re 60 tétel van hátra. Ha ezekhez még azt
is hozzávesszük, hogy ezek aztán már tényleg a nagyon régóta
halogatott dolgok, ráadásul főképp nagydarabok, szóval
a kialakult helyzet így már mondhatni elszomorító.

Éppen ezért is álltam neki olyanoknak, mint mondjuk a monitor célú erősítő, vagy
a pincei polcra halmozott apróságok. Mondjuk utóbbi csak tömeget fogyaszt,
aminek természetesen az lesz a vége, hogy egyszer csak ott állok egy rakás
magnó és rádió között, és már nem is lesz lehetőségem másból választani.
Ahogy ezeket a kincseket ide felrámoltam, egyből el is határoztam, hogy
márpedig mindannyian el fognak innen kerülni. Még ma! Remélhetőleg...

Elsőnek ezt a hangfalat választottam. Szóval az úgy volt, hogy a pincében uralkodó
rumli ellenére, mégiscsak van akkora rend, hogy simán odafértem a hangszórós
szekrényhez. Nekiálltam a fiókok szépen sorjában történő kihúzogatásának.
Természetesen minden egyes hangszórót alaposan megtekintettem, illetve
elmerengtem rajta, hogy az adott példány hogyan lenne beilleszthető a
monitor célú erősítőbe. Ez azért tetszett meg, azért ezt hoztam fel,
mert ez akár így magában is megáll, vagy rászerelhetem a még
csak tervek szintjén létező doboz tetejére. Vagy az oldalára.
Vagy bele, akár az elejére, akár az oldalára. Ráadásul mivel
ebből csak ez az egy darab van, így mondhatni nem kár érte.

Annyira ismerős volt a formája, hogy egyszerűen
nem értettem, miért nem ugrik be az eredete.

Mikor ezt a csonkolt kábelvéget megláttam, na akkor viszont azonnal beugrott!
Ez a hangszóró évtizedekig hevert az apukám ágya melletti éjjeliszekrényen.
A régi tévénkre volt rádugva, hogy mikor az öregem bömbölteti, akkor az ő
fülébe harsogjon, illetve a szekrénysor kiemelte mély hangok se dübörögjenek.

A lyukakból látszik, hogy már előtte is szerepelt valahol.

Az a sztereo felirat, na az azért egy kicsit erős,
legalábbis így egy szem hangszóróra írva.

Ez itt a magas hangú sugárzóval sorba kötött elkó.

Ha ez így ahogy látod, mármint az eredeti keretével együtt lenne becsavarozva
a monitor erősítő előlapjába, akkor egyrészt megúsznám a szép kerek lyuk
kivágását. Mert ugye ha csúnya a lyuk széle, azt épp eltakarná a keret,
másrészt egyből meg is lenne néhány fontosabb méret. Amitől továbbra
sem áll össze a fejemben a kép, az a hangszóró melletti hely kicsinysége.
Mint azt egy korábbi képen láttuk, csak tekerőből 7 darab lesz az előlapon,
és akkor hol van még a műszer, meg a csatlakozók, meg a nyomógombok.
Na jó. Ezt a témát most inkább hagyom, mert bár egyértelműen
kapcsolódik, de attól még nagyon másfelé vezet.

A hangszóróról nem esik le a díszkeret, mert hátulról rá van pattintva a képen
látható másik keret. Ez mondhatni egy újabb érv ezen hangszóró mellett.

Mivel korábban elárultam, így hatalmas pofátlanság lenne
letagadnom, hogy ez a hangszóró hol lett ennyire poros.

Így látszik csak igazán a porréteg vastagsága,
hogy a középvonaltól jobbra félrehúztam.

A hangszórót tartó csavarok olyan szinten ragaszkodtak a helyükhöz, hogy
a kedvenc kisebbik csavarhúzómmal meg sem bírtam őket moccantani!

Mivel a múltkor nem így történt, és a múltkori balfogásom eredményét még
a magam számára is meglepő módon sikerült megjegyeznem, így ezt
a hangszórót most nem a középső asztalfiókba poroltam
ki, hanem inkább egyből a csapba.

Komolyan mondom, hogy alig tudom elhinni, hogy már itt tartok a monitor célú
erősítő építésével. Ezek persze még csak az első körben összegyűjtött alkatrészek.
Bár ez mondhatni még szinte semminek látszik, pláne úgy, hogy mindössze néhány
percbe került, azonban mielőtt ezt megtehettem volna, ráment vagy három napom
a kritériumok meghatározására. Már úgy értem arra, hogy mi legyen a dobozban.

Míg a burkolat és a virágállvány szélére építendő antenna előkerített csatlakozói
a fürdőszobában forszírozottan száradnak, gondoltam kipróbálom a hangszórót.

Ha valamiért nem tetszene a keret, mondjuk nem illene a még össze sem vadászott
gombok stílusához, akkor beépíthetem a hangszórót így is, csak akkor kell majd
elé valami rács, vagy mondjuk hangszóróvászon. Utóbbiból már rendelkezem
is egy apró darabkával, amit még a Velence de lux rádióból termeltem ki.

Mivel ez a membránszél nem sima gumi, hanem gumírozott vászon, melyen
a meglehetős kora ellenére eddig még semmiféle megkritizálható részlet sem
látszik, így meg merem számára előlegezni, hogy ez míg élek nem porlad el!

A hangszóró közepébe épített magassugárzó is igen masszív darabnak látszik.

Nyitásképp a jelgenerátorommal bőgettem meg.

A videó alatt hallható szinte teljes csend jelen esetben nem hibát takar, hanem teljes
hibátlanságot. A szoba háttérzajától eltekintve csend van, de ennek ellenére
semmiféle surrogás sem hallható a hangszóróból. Egy hangszóró
esetében természetesen ez lenne az alapállapot, csak ugye
amilyen hangszórókba én az utóbbi időkben belefutottam...

Na most abban, hogy a spéci piros árnyékolt kábelt elsőre sikerült
megblankolnom, ráadásul egy puszta oldalcsípő fogóval, abban
számomra az a különös, hogy emlékeimben úgy él ez
a kábel, mint ami megblankolhatatlan.

Azért lettek olyan sokan a krokodilcsipeszekben végződő mérőzsinórok, mert
gondoltam lemérem, akarom mondani meghallgatom, hogy mekkorát szól
ez a hangszóró, mégpedig a korábban meghatározott 1 watt
belevezetett teljesítmény hatására.

Ez még csak a tizede annak, ami a maximális hangerő lesz, de már soknak ítéltem!

Azt kell mondjam, hogy nem nagyon találni hibát a hangjában. Pláne ahhoz képest,
hogy ez egy teljesen névtelen gyártmány, vagyis nincs rajta semmiféle felségjelzés.

Egy wattal megbőgetni csak úgy mertem, hogy tompításképp alátettem az amúgy
mostanában háttámlának használt szivacsot. Amire szánom,
arra bőven elég lesz ekkora teljesítmény!

Na így dőlt el, hogy 4 ohmra kell méreteznem a monitor célú erősítő végfokozatát.

Mivel ezt a részletet egésszé kerekítettnek ítéltem, feltettem a polcra,
majd levettem helyette a rózsaszín zacskó rejtette apró LCD tévét.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.