Videoton Infracolor 2000 színes tévé
(sajnos elpusztítom)

   Ez a mai nem lesz egy jóízű szétszedtem cikk. Legalábbis nekem nem ízlik. Nem szeretem csak úgy elpusztítani a dolgokat. Pláne nem, ha működnek. Pláne, ha sok pénzembe voltak. És pláne nem, ha emlék köt hozzájuk. Emlék ide, sokba volt oda, ezt a tévét most elpusztítom.
  
Ennek a készüléknek amúgy alapvetően nincs semmi baja, ha csak az nem, hogy gyárilag nincs rajta videóbemenet. Az analóg adások antennáit annyira leszedték, az adók teljesítményét pedig lecsökkentették, hogy már alig van kép. Valamikor régen egy méternyi műszerzsinór elég volt a színes vételhez, most meg az erősítős tetőantennával is szalad vagy mákos a kép.
  
Választhattam, hogy vagy veszek egy DVB-t beltérit, és persze barkácsolok erre a tévére egy bemenetet a videojelhez, vagy veszek egy új tévét. Végül is az döntött, hogy anyukám nehezen boldogulna a két távirányítóval. A kép meg vagy ilyen életlen lett mint ahogy látjuk, vagy becsillant a képcső.

 

 

   Már itt van az új tévé. Vagyis egy új tévé vásárlása és a régi tévé szétszedése mellett döntöttem. Remélem ez is kibír annyit mint a régi. A régit még valamikor a 80-as évek végén vettem. Előtte egy Color Star tévénk volt. Az meg, mivel Secam színrendszerű, nem játszotta vissza színesben a PAL kódolású videó filmeket. Akkor sem szívesen cseréltünk. Pláne úgy, hogy az új tévé három évi spórolt pénzembe került!

 

 

   Balról jobbról a régi és az új tévé, középen pedig Andi takarít. Szerintem meg sem tudnám fékezni! A régi tévét nem tudom odébb tenni, nem engedi a hálózati kábele. Mégpedig azért nem, merthogy a szomszéd szekrényben van az elosztó. Szóval előbb még ki kell rámolni azt a részt, hogy ki tudjam húzni a konnektorból a régi tévét. Az új tévét mindeközben automata hangolásra állítottam.

 

 

   Azt kell mondjam, hogy ez tökéletes! Féltem tőle, hogy antennaszerelőset kell játszanom a tetőn, de megúsztam. Minden csatornát (analógot és persze digitálist is) azonnal megtalált. Teljesen stabil, meg sem röccen a képe. Persze majd lesz még egy kör az antennával, mert azt szeretném ha az nem a tetőn lenne. Majd jövőre (valószínűleg a Pató Pál project keretében) kipróbálom, hogy az erkélykorlátra tett antennával is működik-e. Ha igen akkor akkor azt is megnézem, hogy a benti (lásd bal sarok) virágállvány is megfelel-e jó vételi pozíció szempontjából mint antenna hordozó alkalmatosság. Ha igen, akkor végleg leakasztom a tetőre felmenő kábelt. Mert ugye amilyen villámos idők manapság vannak...

 

 

   Nincs hova bedugni a tévét. Már úgy értem akkora krumpli földelt dugó van az új tévén, hogy nincs kedvem lyukat tágítani neki két szekrényfalon keresztül. Felmentő megoldásul azt találtam ki, hogy ezt a hosszabbító maradványt összekombinálom (egy kötéssel) egy borotvazsinórral.

 

 

Ebből az utóbbi időben úgyis mindig több van itthon mint kéne.

 

 

Ez egy korábbi megoldásom a problémára. Szóval az úgy volt, hogy apukám kazettát
szeretett volna hallgatni. Volt egy fölös AIWA F220-as deck, meg a szekrénysorban
ott pihent a BETA rádió, csak össze kellett őket kábelezni. Meg is tettem. Aztán
egyszer ki kellett venni a magnót javítani, a kábel meg hozzáférhetetlenül
ment a tévé mögött. Berágtam, kihúztam a magnót a konnektorból,
és majdnem tőben levágtam róla a hálózati zsinórt. A magnó
kapott egy új dugót, a drótvég pedig ezt szörnyűséget.
Nem szép? Ki látja a tévé alatt? (ill. a magnó mögött)
Szerintem egész jópofa hálózati lengőaljzatot tudtam
összehozni a rendelkezésemre álló alkatrészekből.

 

 

   Most már azért megadom a módját. No meg úgy könnyű szépen dolgozni, hogyha van hozzá megfelelő alkatrész. Ebbe a hármas elosztóba belekombinálom az előbb látott borotvazsinórt, és akkor már készen is vagyok. A lapos dugó átfér a szekrényekre fúrt lyukon, a földelt lyukba pedig pont passzol a tévé dugója.
  
Ha egyszer egy magnó (DVD vagy videó) is kerül a tévé alá (ugyan most épp ott van a lengyel deck, csak nincs bekötve), akkor azt is lesz hová bedugnom. Hogy földelés nem lesz a pusztán két erű kábel és a dugó miatt? Most mond már... Nincs is a szobában földelt konnektor!

 

 

Ez egy békebeli elosztó, amit még csavarok tartanak össze.

 

 

Már bele is költözött az új kábel. A maradékok pedig rövid úton a kukába kerültek.

 

 

Hogy nem szabványos? Akkor nem szabványos!
Majd ha egyszer úgy hozza a sors, húzok sárga-zöld drótot a szobákba is.

 

 

Megosztjuk a feladatokat. Míg én kötözöm a drótokat, Andi nézi a tévét.

 

 

Kicsit már elegem van ebből a tévécserés projectből, csakhogy még nagyon
széjjel van a szoba, amit azért jobb lenne nem így hagyni éjszakára.

 

 

Kész! Aztán persze belegondolok, hogy valóban kész-e. Dehogy van kész...
Bárhová nézek a lakásban, mindenütt szétszedetlen, bemutatatlan holmik hada.
Például ezen a képen is hemzsegnek. SONY erősítő, Technics tuner, Videoton tuner,
Tesla lemezjátszó, Unitra deck. És még a szép új LG tévét sem szedtem szét.
Két dolog van. Egyrészt azt szeretném, ha ez a tévé is kibírna annyit
mint a régi. Másrészt szeretném megérni, hogy miután eltelt az a
röpke 25 év, még legyen bennem annyi erő, hogy szétszedjem.

 

 

   Holnapig elvagy itt, aztán sajnos örökre véged. Ugyan megpróbálhattam volna elajándékozni, no de kinek kell manapság egy olyan tévé, amin nincs bemenet videóhoz? Talán Vatera, vagy valaki gyűjtő. Akár egy forintért is odaadtam volna, csak vigyék innen. Ez végül (mármint az eladás) valahogy nem akaródzott, szóval ez szegénykém itt pusztul el.

 

 

Annak tudatában, hogy mit teszek veled, rosszul aludtam az éjjel.
A tárgyaknak is van lelkük. Ez pedig egy igen lelkes tárgy.
Éveken, évtizedeken át szolgált. Sajnálom, de vége...

 

 

   Ugyan erre már nincs odaírva az ára, de úgy emlékszem, hogy 36.000 forintba került. Most nézem csak (pedig 25 éve itt van a szobában), hogy ennek 12 watt a készenléti fogyasztása. Persze az utóbbi időben, mivel anyám egész nyáron a telken kapirgál, ki volt kapcsolva a power gombjával.
  
Az új tévé készenléti állapotban csak fél wattot fogyaszt, cserébe viszont 100.000 forintba került. Hogy lement a technika ára... Már úgy értem, hogy a régi TV három évi spórolt pénzembe került, mégpedig úgy, hogy akkoriban 2.300 forint volt a havi bérem. Vagyis a fizetésem majdnem felét betettem havonta a bankba. Most meg már ugye csak valamivel több mint félhavi bérembe került az új tévé.

 

 

   A tévé hátlapjából kilógó két izé, a hálózati kábel feltekerésére szolgál. Ugyan igen ritka eset (szállítás, illetve tárolás), hogy ezekre szükség lenne, de azért ha kell akkor ott vannak. Ami viszont nincs ott, az a videó csatlakozó aljzat. Se RCA, se SCART, de még csak az a hülye DIN aljzat se! Írta is Sipos Gyula a korabeli Rádiótechnika újság videós rovatában, hogy Magyarországon a videó kultúra terjedésének egyik igen komoly gátja a hazai tévéparkunk. Már úgy értem, a hazai gyártású tévéparkunk. A konstruktőrök ugyan betervezték a videó csatlakozót, de beépítve már nem lett. Ez persze csak egy aljzat, meg egy TEA2014-es kapcsoló IC (vagy egy relé), meg pár szál drót. No de ha én sem építettem be magamnak (illetve a tévének), akkor egy laikus pláne nem. Most már persze mindegy, mert manapság már úgy is a HDMI csatlakozó dívik. Már láttam is néhány olyan tévét, amin nem is volt SCART aljzat.

 

 

Porecset és csavarhúzó. Ezek valahogy sokkal fotogénebbek, mint maga a tévé.
Na ja. Őket nem pusztítom el...

 

 

Hoztam egy kisvödröt a konyhából.
Persze nem a szerszámoknak, hanem a csavaroknak.

 

 

Majd jól szétszedlek téged is, de most még dolgoznod kell egy kicsit.
Amúgy tényleg kicsit. Érdekes mód alig volt poros belülről a tévé.
Gondolom mikor legutóbb benne jártam, szépen kitakarítottam.

 

 

   Mert ugye a plomba már rég nem ép. Először azért nyitottam ki a tévét, mert kíváncsi voltam rá, és mindjárt találtam is benne egy lógicáló testvezetéket. Aztán pár év múlva, mikor apukám egyre hangosabban hallgatta a tévét (én persze nem tudtam tőle aludni), átalakítottam a fejhallgató kimenetet hangszórókimenetnek. Hosszú drót, végére egy autóhangfal az öregem füle mellé. Probléma letudva.
  
Aztán ezen felül meg volt egy olyan eset is, hogy anyukám azt mondta, hogy büdös a tévénk. Égett szaga van. Az volt. Persze hozzá nem nyúltam volna míg ment. Mikor aztán megmakkant, kinyitottam. A nagyfesz trafó primerjével van párhuzamosan kötve egy kondenzátor. Ez, illetve ennek környezete égett ki. Egy belevaló új kondi mindössze néhány forint volt a Thököly úti tévés maszeknál. Azóta ez a tévé csak tette a dolgát. Nagyon sajnálom, de akkor is itt a vége.

 

 

   Ez itt az egy szem antennabemenet. Mint azt már korábban említettem volt, régen egy UHF szobaantenna, illetve egy szál drót is elég volt a normális minőségű vételhez. Aztán apukám hergelt egy olyan tetőantennát, hogy ihaj! Szörnyű dipól közösítők voltak rajta, meg koax oda-vissza átalakítók. Na ez a megoldás annyira nem vált be, hogy néhány napnyi próbálkozás után visszaálltunk a darab drótra.

 

 

Balra a tuner rész, jobbra a nagyfesz, középen a kerek a képcső nyaki panel.
Alul meg a tévé tápegysége. Utoljára látlak benneteket így egyben.

 

 

Itt égett ki a panelből a kondenzátor lába. Nem mondom, hogy
szép munka a panelpatkolás, de ez sosem ég ki. Most már,
hogy végleg szétbontom a tévét apróra, biztosan nem.

 

 

   A panelek egy csavar oldásával hátrabillenthetők. Amúgy meg ki vannak kötve a dobozhoz cérnával, hogy ne zuhanhassanak ki. Persze a cérnát kiakasztva teljesen lenyílik a panel.

 

 

Rontom-bontom szét a tévét, szomorkodom közben végig...

 

 

Üres a káva.

 

 

Ezek, ha nem is annyira porosak, de azért jól megfognak fürdeni.

 

 

A hangszóró peremén körben volt egy szivacs csík, ami mikor megpiszkáltam lejött.

 

 

Vagyis apró darabokban kihullott a szőnyegre.
No de közel a segítség, hisz elől a porszívó.

 

 

Alig pár csavar tartotta össze a tévét, illetve tartotta helyükön a paneleket.

 

 

Nem. Sajnálom. Nagyon sajnálom, de nem raklak össze!

 

 

Eltérítő szerelvény a képcső nyakán. Kétféle változat volt ebből a tévéből.
Az egyikben lengyel, a másikban viszont ITT képcső volt.
A lengyel csőhöz állítólag több beállító szerv kellett.

 

 

Hagyom őket úszkálni (dolgozzon az Ultra), mielőtt vízsugárral lecsapatom róluk
a port. A tévé kávája a képcsővel mindeközben az előszobában ücsörög.

 

 

   Nem mondom, hogy könnyű volt lehozni a lépcsőn, mert ez a tévé még az elektronikája nélkül is dögnehéz. Egy kicsit ugyan félek összetörni a képcsövet, de azért megteszem. Illetve kénytelen vagyok mert ugye így egyben azért mégsem tehetem bele a kukába. Olyan nehéz, hogy tán el sem vinnék. Mivel itt hátul illik kezdeni a rombolást, ezért egyetlen jól irányzott csapással leromboltam róla az elektronágyút.

 

 

Íme.

 

 

Azt találtam ki, hogy felteszem a képcsövet dobozostul a hokedlira, majd fellököm.
Aztán még épp idejében ráébredtem, hogy ez így nem jó, hiszen túl közel vagyok.

 

 

Ezért rákötöttem egy spárgát (hosszabbító) a tévére, majd biztos távolba vonultam.

 

 

 

Óvatosan meghúztam a zsinórt.
Erre fel a pofára eső tévé bosszúból összedöntötte a fél pincét.

 

 

De karcolás se lett rajta!
Még háromszor megpróbáltam, de semmi.
Még a baltát is odatettem elé, hogy arra zuhanjon, de azt is túlélte.

 

 

Végül erőt vettem magamon. Pontosabban szólva bátorságot merítettem.
Odaálltam mellé, becsuktam a szemem, s adtam neki a baltával.
Tudom, hogy ez már robbanás biztos képcső, de akkor is!
A baleseti sebészet televan barkácsoló emberkékkel.
Ők is mind biztosra mentek. Aztán mi lett belőle?

 

 

Ezt megmentettem.
Eleve ez volt betervezve, de tudta is a dolgát.
Már úgy értem, hogy miközben az üveget törtem a baltával, kirepült a rács.

 

 

Még ezt a vastag üveget...
Nem csoda, hogy alig bírtam lecipelni.

 

 

Néhány megmentett csavar.
Igazából nem is akartam őket kiszedni, de ők tartották a képcsövet a kávában.

 

 

Már csak össze kell takarítanom a romokat.

 

 

Komolyan mondom, rosszul érzem magam attól amit tettem. Elpusztítani valamit
csak azért, mert már senkinek sem kell, miközben még vígan működne?
Olyan, mintha magamat dobnám ki, csak mert megöregedtem.
Nagyon szomorúan söpörtem össze a cserepeket...

 

 

És még csak most jön a körfűrész! Illetve nem magától jön, hanem én jövök vele.
Már megint csak az a pusztítás...

 

 

Majdnem elfelejtettem megmenteni ezt a feliratot. A rombolás közben egy
kicsit ugyan megkopott, de a feliratos dobozomba azért még így is jó lesz.

 

 

Ez ugyan beférne egyben a kukába, csakhogy ki is töltené.

 

 

Már megint rám tört az Ezermester életérzés. Például ha kivágnám innen ezt a részt,
akkor lenne egy szellőzőrácsom. Pár éve talán még megtettem volna, de ma
már nem. Ma már tudom, hogy úgysem csinálok belőle semmit...

 

 

Annyi fából volt a doboz, hogy még egy hidegebb napra is elég lesz tüzelőnek.
Összesöpörtem a faforgácsot. Nincs már itt semmi dolgom,
csak a kamera kupakját keresem bánatosan...

 

 

Ez meg nem itt maradt?
A pincében volna a helye, mégpedig valamelyik hangszórós fiókomban.

 

 

Gondoltam beugrom a kádba egy zuhanyzás erejéig. Ez nagyon rám fért
volna, mert erősen hullott a hajamból a faforgács. Mondhatnám, hogy
biztosan a körfűrész szórt meg, de mindig is egy fafej voltam...

 

 

Még csak egy napos az új tévé, de Andi már törölgeti! A bontásra váró panelek
mindeközben a virágállványnak támasztva száradnak. Majd szét
kell őket szedni, mint ahogy a széttört székemet is.

 

 

Száradás a kályha tetején. Mindenképp hagyni kell őket megszáradni, mert ha vizes
panelnek nyomom neki a pákát, akkor a felforró vízcseppek szétköpik a forró ónt.

 

 

Már nem száradnak, hanem csak várakoznak. Szinte nem is feltűnő, hogy mily
hatalmas panelek vannak támasztva a virágállványnak. Legalábbis nekem
nem feltűnő. Az évek folyamán bőven volt időm hozzászokni, hogy
mindenütt van valami nem odavaló. Nekem a rend a furcsa!

 

 

   Ez az alkatrész például tarthatna egy előlapot. Vagyis arra jó, hogy egy darab deszkára rá tudok vele csavarozni egy előlapot, vagy mondjuk oldallapot, vagy mit tudom én, hogy alkalomadtán mire lesz még jó. Szóval ezt elteszem. A lyukacsos vaslemezek gyűjtögetése igen nagy valószínűséggel a mechanikai munkák iránt korábban érzett fokozott ellenszenvemből alakult ki. Mert ugye mikor nem magával a lényeggel foglalkozik az ember, hanem azzal az eléggé uncsi, pláne kellemetlen feladattal, hogy valahogy megálljanak egymáson a mechanikai alkatrészek, az nagyon el tudja venni az ember kedvét a barkácsolástól. Pláne úgy, ha nem nagyon van miből, illetve mivel. Most már persze, hogy csak lesétálok a pincébe, s a fűrészgéppel meg az állványos fúróval szinte percek alatt végzek, így már könnyű. Csakhogy régen ez nem így volt. Ugyan volt itthon fúrógép, de 42 vltos. Szóval még egy nagydarab trafót is elő kellett ráncigálni a működtetéséhez. Vagy járathattam a pákatrafóról is, de az csak 26 voltot tud, annyiról meg lassan forgott a gép. Vagy tekerhettem az amerikánert. Ez milyen régen volt...

 

 

   Erről az alkatrészről mindjárt két dolog is az eszembe jutott. Egyrészt apukám doboza a "bronz és rézlemezek" felirattal, másrészt az, hogy egyszer át kéne néznem az öregem dobozait, merthogy még mindig itt ül belőlük egy csomó a szobasarki szekrényben. De ez valahogy még egy annyira távoli project...

 

 

   Elkezdtem kitekergetni a panelekből a csavarokat. Ezen például tisztán látszik, hogy még a felületkezelés előtt sérült meg a slicce. Minőség sej... De ez persze nem akart bántás lenni. A 80-as évekbeli szocialista tábor alkatrészkészletéből, ennyire masszív szerkezetet összerakni, mint amennyire ez a tévé volt, az nem volt semmi teljesítmény! Ezt a tévét a Rákóczi úton vettük a hangszerboltban. Olyat kértünk amit előtte alaposan megjárattak. Vagyis heteket üzemelt a boltban a polcon. Kellett neki több mint 15 év, mire egyszer bedöglött. Érdekes, hogy szinte ugyan ebben az időben vette Tomi barátom az ugyan ilyen, csak kisebb képcsöves (náluk nem fért el a nagy) tévéjét. Náluk már szinte családtagnak számított a szerelő, míg a miénken vígan porosodott a plomba. Szóval a minőség nemcsak olyan volt amilyen, hanem ráadásul még erősen változó is.

 

 

Paneltartó elem és a hozzá tartozó sasszeg.
Sasszegem speciel eddig még nem volt itthon. Jelentem, az a hiányosság pótolva.

 

 

Mivel nem áll szándékomban tévét építeni, ezért ezeket a modulokat
szét fogom bontani. Semmi másra nem jók, csak tévének.
Olyat meg már játszottam egyszer, hogy tévé zanza.

 

 

Ezzel a mindössze néhány alkatrészt tartalmazó lappal igen gyorsan fogok végezni.

 

 

Ha mondom...
Érdekes, hogy 20 év szekrénysorban eltöltött idő (meleg volt a dobozban) alatt nem
száradtak ki a kondenzátorok. Ugyan nem mértem rájuk, de ha bezajosodott
volna a tévében tápfeszültség, azt azért észrevettem volna a képen.

 

 

Rézből készült hűtőlemezzel szerelt IC. Innen üzenném a gyártóknak,
hogy ez a normális hűtőfelület, nem pedig az ami manapság dívik!

 

 

   Nagyon úgy néz ki, hogy lett egy TBA800-as IC a dobozomban. Az persze kérdéses, hogy túlélte-e a kiforrasztást. Először úgy próbáltam kiszedni, hogy közben rajta volt a borda, csakhogy mivel a hűtőbordát épp arra találták ki, hogy elvezesse a hőt, a műtét egyáltalán nem akart sikerülni. Egyszerűen nem volt elég hőteljesítmény a Wellerben. Aztán fogtam a csípőfogót és levágtam a bordát.

 

 

Látszik rajtam, hogy mennyire szomorúan szemlélem a tuner árnyékolt fémdobozát.
Ha kéne belőle valami, előbb kapnék a boltban, minthogy itthon megtaláljam.
Valami szörnyű érzés, de ahogy volt, kidobtam az egész bádogputtonyt.

 

 

Ez a felületi hullámszűrő a KF modulban volt.
Ügyes kis dolog ez, hiszen félmaréknyi tekercset képes pótolni.

 

 

Ez a tévé tápegysége. Az addig rendben, hogy modul tévé, s mikor bedöglik benne
egy részegység, akkor azt pár mozdulattal kompletten ki lehet cserélni.
No de az, hogy a biztosítékok ennyire el legyenek temetve...
Mondjuk egyetlen ellenállást kivéve minden ép benne.

 

 

 

   A rácsot ugyan le lehet szedni, de koránt sem olyan egyszerűen mint ahogy azt a videón látjuk, ugyanis mielőtt lejött volna, hosszú percekig feszegettem kifelé a rács lábait a panelből.

 

 

Szerbusz tévé, itt a véged...

 

 

Lett két zacskó szemét, a megmaradt alkatrészek pedig belefértek egy ekkorka
dobozba. Ezeknek is a fele felesleges. Majd egyszer átválogatom...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.