3,5-ös külső floppy
(USB felületű)

Mivel már megint nem volt kedvem egyik szem előtt lévő kincsemhez sem, ezért
nekiindultam és körbebarangoltam a lakást. Mikor már majdnem ott tartottam,
hogy most aztán már tényleg kihúzom a szekrénysorból a Tesla NZC 420-as
lemezjátszót, egyszer csak csengettek. A postás hozta anyám nyugdíját.

 

 

Ha meg már úgyis kimentem az előszobába, behoztam onnan azt a zacskót.
Ez amúgy épp azért került ide, mert már tegnap sem volt kedvem sem
a Wartburg műszerhez, sem a CB24-es telefonhoz, de még csak
a vibrátorhoz sem, ezért lementem a pincébe és befejeztem
a vegyszeres polc mögötti fal festése című projectet. Ha meg
már úgyis ott voltam, magammal hoztam néhány kincset. No nem
mintha idefent nem lenne még mindig miből választanom, csak ugye ha
azokhoz amit látok, semmi kedvem sincs, akkor is kell valami boncolni való.

 

 

Ezt a hármat így együtt vettem a Bosnyák tér mögötti piacon. A külső floppy
meghajtó 200, az apró doboz 100, és a mini műszer is 100 forintomba került.

 

 

Eláruljam, hogy miért vettem meg ezt a dobozt?
Tudod, hogy úgysem úszod meg...

 

 

Nos azért, mert ezt a már korábban beszerzett dobozt szerettem volna
egésszé kerekíteni a zárjával, csak aztán rájöttem, hogy akkor
meg a kisebbik doboznak nem lesz ami tartsa a tetejét.

 

 

Az előbbi megállapításom felett érzett dühömben
került végül mindkét doboz ebbe a fiókba.

 

 

Most meg azért éreztem nehéznek közülük választani, mivel az egyszerűségük
végett egyik eszköz szétszedése sem igazán látszott megterhelő feladatnak.

 

 

Szerintem 200 forintot még akkor is megért, ha nem működik, vagy akár működik,
de sosem fogom használni. Még valamikor nagyon régen, mikor a szétszedtem
project kezdett beindulni, na még akkor megígértem magamnak, hogy a
szétszedések addig tartanak, míg csak egyszer véletlenül másodjára is
szét nem szedek valamit. Mivel az ígéretemben nem a "másodjára",
hanem a "véletlenül" a hangsúlyos, így semmiféle jelentősége sincs,
hogy egyszer már szétszedtem egy ehhez kísértetiesen hasonlító floppyt.

 

 

Annyira lapos, hogy akárhol elfér. Amúgy arra jó, hogy ha kell, akkor legyen.
Már úgy értem, hogy a mai gépekben már nincs floppy, de attól azért még
előfordulhat, hogy valami adatunk vagy programunk még lemezen van.
Mivel manapság már csak nagyon ritkán kell, így ha legközelebb gépet
építek, akkor abban már a CD meghajtó is külső lesz, nem pedig belső.

 

 

Amennyiben ezt az apró gombot megnyomom, akkor kiadja a lemezt.

 

 

Sikerült vele meglepnie, hogy ez szóról szóra így történt!
Mert ugye nem tudtam róla, hogy van benne lemez.

 

 

Ez itt a hatalom fanyar humora. Mert ugye mekkora poén már
egy nyugdíjjal kapcsolatos programot NYENYI-nek hívni?

 

 

Próbaképp rádugtam a gépre.

 

 

Azonnal bejelentkezett, mint új eszköz.

 

 

A lemez bedugása után láthatóvá vált annak tartalma. Mint az a fájlok
dátumából kiderül, a lemez legutóbb 2007-06-05-én volt használva.

 

 

Egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ezt be ne szúrjam...

 

 

Hátul egy csavar, valamint két pöcök tartja össze, míg elől két újabb pöcök.

 

 

Csak a "használja otthon vagy az irodában" szöveget emelném ki. Már csak azért,
mert megpróbáltam elképzelni azt a floppy meghajtót, amit csak az egyik, vagy
épp csak a másik helyen lehet használni, de ez nekem valahogy nem sikerült.

 

 

A háttérben egy ülőpárna látható, azon a készülő monitor célú erősítőm rajzai, amin
a floppy meghajtó már elmosogatott doboza díszeleg. Hogy ebben mi az érdekes?
Nos az, hogy képes voltam három napra így hagyni ezt a különös összeállítást.
Pató Pál úr hozzám képest idegbeteg kapkodó bolond! Ugyan ráfoghatnám
a dolgot arra, hogy meg kellett a doboznak száradnia, csak mivel erre
- így nyáron legalábbis - elég volt neki fél óra, ezt a magyarázatot
azért még magam is erőltetettnek éreztem. Ahogy az ember öregszik,
úgy kopnak le róla a valaha alapvetőnek tűnő tulajdonságai. Valaha ugyanis
elképzelhetetlennek tartottam, hogy bármit bármi másért félbehagyjak. Pláne csak
úgy egyszerűen félbe! Amibe belefogtam, azt mint a buldog mikor szagot fogott,
úgy vittem végig. Ahogy ezt a tulajdonságom elvesztettem, úgy jött meg
helyette egy másik, ami sajnos a bármit elhalasztás képessége.

 

 

Íme a meghajtó egyik oldala.

 

 

Gondolom az esetleges mérések miatt látszanak át a vasvázon az alkatrészek, illetve
mérőpontok. Ha meg nem, akkor egyszerűen csak spóroltak a gyárban az anyaggal.

 

 

Már majdnem sikerült lefeszegetnem a floppy másik oldalát fedő burkolatot,
mire a tojás alakú lyukak látványának sikerült rávezetnie, hogy ez a lemez
eltolható, mely műveletet a képen kitekerve látható csavar akadályozott.

 

 

Mivel a múltkor már láttuk apróra bontva, illetve szedtem szét kis floppyt,
nagy floppyt, és még egy MOM dupla magasat is, így itt most megállok.

 

 

Ez a motor mozgatja a fejet.

 

 

Ami így néz ki.

 

 

A fejet csak úgy tudtam lefényképezni, hogy a lemez másik oldalára rácsapódó
párját ideiglenesen feltámasztottam egy bonctűvel. Valami hasonló dolgot
vihetett túlzásba valaki a korábban bemutatott floppyval,
mert ugye abból hiányoztak a fejek.

 

 

Mivel ez a valami már eleve nagyon kicsi, így ha csak nem laptophoz való,
részemről nem látom okát, illetve az igényét, hogy ez ennyire lapos lett.

 

 

Mivel eltelt három nap, a burkolat az éjjeliszekrényemen, a floppy az asztal felső
pultján, ez a két árnyékoló lemez pedig egy másik polcon volt, így nincs rajta
mit csodálkozni, hogy elsőre kimaradt. Konkrétan csak abból vetem észre a
hiányát, hogy a kitekert, mindössze háromból az egyik csavar megmaradt.

 

 

Van a pincében két darab szekrény, csordultig töltve ehhez hasonló, vagy épp már
teljesen használhatatlan PC alkatrészekkel. Hogy oda mikor jutok el, hogy azt
átnézzem? Pláne nekiálljak selejtezni! Na erről még csak lövésem sincs...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.